Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Az Aloéra visszatérve nekem úgy ajánlották, / a harmadik kanna megvétele után / Hogy majd a tizediknél dől el, hogy használ e. !! Hát az 100 ezer forint !!! Rögtön abbahagytam !!Mindenki maga dönti el, hogy hova dobja ki a pénzét! Abban pedig sok igazság van, hogy a Magyarországon élő betegeket a Magyarországon megtalálható természetes anyagok gyógyítják, mert itt lettünk betegek.
Sziasztok !
Jó volt olvasni a soraidat, áradt belőlük az életkedv. Úgy tudom, akik igazán "komoly" betegséggel küzdenek, nem is szeretik igazán, ha betegnek nevezik őket. Talán igazuk is van, mert a legnagyobb beteg emberek között sokszor találni olyanokat, akikben több az erő, az akarat, mint az egészségesnek tartott társaikban.
Az én anyukám is így élt. Amíg tudott, tolókocsiból is főzött, vezette a háztartást, persze segítséggel, de nagyon igyekezett hasznos maradni. Az utolsó éveit ő ágyhoz kötötten töltötte, de akkor sem töltötte haszontalanul az idejét, rejtvényt fejtett, művelődött.
Nagyon becsülöm, hogy amellett hogy új munkát tudtál választani a megváltozott erőviszonyaidhoz igazodva, ráadásul még olyanokon segítesz, akik rászorulnak mások segítségére.
Kívánom neked, hogy legyen sok erőd folytatni a munkád és aktívan élni az életed.
Üdvözlettel
Kata
Nagy igazságokat írtál. Ezeket nyugodt pillanataimban hidd el, én is ismerem. Tudod, nem volt könnyű életem. Az a bizonyos aggódás korán befészkelte magát a mindennapjaimba. Részben pont édesanyám betegsége miatt, részben mert egyébként is idős szülők gyermekeként születtem. Apukámat már 19 évesen elveszítettem, anyukámat 27 évesen. Nem akarok panaszkodni, úgy érzem büszkén, emelt fővel viselem a sorsom, ami szerintem nem könnyű, bár nyilvánvaló az is, hogy van az enyémnél rosszabb sors is. . . Nekem legalább megadatott, hogy önálló, talpraesett vagyok, nyilván ez sem véletlen, hanem a sorsomból fakad.
Észreveszem egyébként magamon, hogy ha igazán ki tudok kapcsolódni, akkor nem gyötörnek a panaszaim, és egyébként is csak nehéz élethelyzetekben kínoznak.
Igyekezni fogok és köszönöm a bátorítást.
Üdvözlettel
Kata
jo isten s adjon erot egeszseget, akik a gyengebbeken segitenek, ma-
guk bajan is tullepve. Megtanulni az alazatot a munkank irant, becsulendo
es kovetendo pelda lehetne, sokak szamara. Pesti baratnomnek is be-
valt a biotron lampa, s etrend valtoztatas, vegul is azza leszunk amit
megeszunk, nagy igazsag rejlik ebben a mondasban.
Elmentem jelnyelvet tanulni. Most siketekkel dolgozom, tolmácsolok, segítem az életüket. Én beszélek helyettük, ők meg feltuszkolnak a lépcsőn, ha éppen lassabb vagyok))) És iszonyatos erőt adunk egymásnak. Lett életcélom, fontos munkám, amit meg kell csinálnom, mert nélkülem nem tudnak elintézni dolgokat. És ez arra sarkall, hogy muszáj menni))))
Ez ugyanis nagyon fontos dolog szerintem.
Ha képes vagy a figyelmedet neked fontos, sikerélményt és örömet adó tevékenységre fordítani, jóval kevesebb idöd marad a felesleges aggódásra.
Még valami: azt hiszem, muszáj bátornak lennünk. . . Az élethez bátorság kell, mint ahogy a halálhoz is. Mi megszülettünk és élvezzük, hogy nekünk megadatott a földi lét minden öröme, bánata, fájdalma. Minden napnak örülnünk kell, amit egészségben megélünk.
Ugyan komoly gondolkodású vagyok, szeretek elöre is nézni, de azt mondom, a jelenben kell elsösorban élni, a mában.
Örülj annak, ami ma jó volt, amit ma meg tudtál csinálni. Ne fürkészd a jövöt, mit tartogat számodra. Próbáld a jelent maximális intenzitással és lelkesedéssel megélni. Így nem kell szoronganod attól, ami rád várhat.
Egyikünk se tudja, mit tartogat neki a sors.
De ha aktívan alakítjuk a jelenünket, nem kell annyira félnünk a jövötöl sem. . .
Nem biztos, hogy az boldogabb ember, aki sok mindent elöre tud, vagy tudni vél. . .
Rajta, élvezd az életet, szeresd a szeretteidet és tekintsd egy csodának az életet.
Köszönöm biztató szavaid. Tudod, az eszem ilyenkor mindig felfogja, hogy igaza van annak aki biztat, nyugtat, mint most te is, de iszonyú nehéz józan ésszel felülkerekedni a félelmeimen, mikor eluralkodnak rajtam. Talán már jobban kezelem, mint korábban, de még van mit feljesztenem. . .
Tisztában vagyok azzal, hogy ennél borzalmasabb betegségek is léteznek, sajnos. Csak hát az én számomra ez a legborzalmasabb, hiszen ez vette el az édesanyámat tőlem, sőt, egész kicsi koromra és az életemre rányomta a bélyegét, hogy nekem nem olyan volt az anyukám, mint másoknak. . . Később mikor meg apukám is meghalt, rám maradt anyu gondozása, úgyhogy volt idő hogy belém ivódjanak a szenvedései és ennek a betegségnek minden réme.
Nehéz, de igyekszem.
Kívánom mindenkinek hogy a betegsége lefolyása a lehetőségekhez képest a legjobban alakuljon.
Üdvözlettel
Kata
Köszönöm megnyugtatásnak írt soraidat. Valóban próbálom a fejemben rendezni ezt a betegségtől való félelmet. Hol így sikerül, hol úgy. Rájöttem pl. hogy ha vmivel nagyon sikerül magam elfoglalni, akkor "elfeledkezem" néhány percre, órára az aggodalmamról. Főleg ilyenkor próbálom magammal elhitetni, hogy na látod, Kata, most eszedbe sem jutott. Aki beteg, bizonyára nem tud a tünetekről "elfeledkezni". Van viszont olyan pillanat, egy-egy fél nap, amikor szó szerint a rettegésig belehajszolom magam a félelembe. Ilyenkor persze minden "tünet" nagyon fel is erősödik bennem. Nehéz dolog ez. Annak főleg, aki a beteg, de nehéz a családtagokank is. Amíg anyukám élt, szinte fel sem fogtam, milyen rettenetes neki. Az utolsó hat évet csak az ágyban töltötte már, annyira gyenge volt. Most hogy meghalt, két éve, nem is a hiányával a legrosszabb megküzdenem, hanem azzal, hogy rágódom azon, mennyi szenvedést kellett kiállnia. Ráadásul anyukám nagyon nemes lelkű ember volt, sosem panaszkodott, megadással és emelt fővel tűrte a betegségét.
Olvasom a hozzászólásaitokat, és látom, mindenki talál valamilyen neki használó kisebb-nagyobb gyógyírt. Kívánom, hogy valóban mindenkinek legyen olyan szer, orvosság, terápia, ami segíti a boldogulásában.
Üdvözlettel
Kata
Volt egy fél évem, amikor a homeopátiás szereket szedtem, és ezzel együtt egy más fajta étkezés is. Nem tudom, melyik volt hatásosabb. Az tény, hogy ajánlják, hogy sok gabonafélét kell fogyasztani, és lehetőleg kerülni a tartósítószerrel készült termékeket. Ezek a mű dolgok nem igazán tesznek jót.
A mozgás fontos! Próbálja meg mindenki a masszírt is! Nálam mondjuk minden héten kell, de lehet, hogy elég 2-3 heti rendszerességgel is másoknál. És a fejek!!!! ez a legfontosabb!! Azért mert gyengébb vagyok, és húzom a lábam, attól még ugyanolyan értékes ember vagyok mint bárki más!!! Ezt véssétek a fejetekbe, és meglátjátok sokkal könnyebb lesz.
segtol is fellep zsibbadas, annal is aki egeszseges. Persze, hogy erdekel
nalad mi valt be, ird le.
Rettegsz, mert láttad anyukádon a betegséget, és állandóan benned van. Nem igazán tudok neked mást mondani, mint a fejedbe próbáld helyretenni a dolgokat. Tudom ez nagyon nehéz, mert én viszont a lányaimat lesem állandóan, ha botlanak, ha fáradékonyabbak vizslatom őket, mi okozhatja.
Ha esetleg az segít, akkor az SM nem csak zsibbadásos tünetekkel jelentkezik. A zsibbadás valóban lehet a kimerültség, az idegesség jele. Kérdezz meg bárkit, aki "egészséges" és fogalma sincs az SM-ről, hogy szokott-e zsibbadni. Hidd el szoktak.