Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kognitív terápia - pánik
Sziasztok fórumozók!
Örülnék, ha megírnátok tapasztalataitokat kognitív viselkedésterápiát illetően, főleg pánikbetegség esetén.
Sok éve pánikos vagyok, sok mindent próbáltam - kineziológia, hipnoterápia, gyógyszerek, öniesmeret stb. - de nem használtak, viszont erről olvastam, hogy jó eredményekkel alkalmazzák.
Tapasztalatokról még nem hallottam/olvastam, így hálás lennék, ha megosztanátok velem.
Szép napot!
Sziasztok! Nekem rengeteget segített a kognitív viselkedésterápia. Szívesen mesélek róla. Kigyógyultam a pánikbetegségből, bár jobb szó, hogy lassan elcsitultak a szélsőséges tüneteim. Mert így zajlott ez, jöttek, de egyre kevésbé voltak intenzívek és félelmetesek.
Sziasztok!
Pánik- és szorongásos betegségem van. Rengeteg módszert kipróbáltam már, de mindegyik csak pénzkidobás volt (EFT, pszichológus, pszichiáter, természetgyógyász...). Most találtam rá a kognitív viselkedésterápiára. Van már konkrét tapasztalatotok, hogy mennyire használ? Légyszi segítsetek, mert nem szeretnék újra kidobni egy csomó pénzt a semmiért. Előre is köszönöm!
Istenem én hány olyan dilidokinál voltam, akire jobban ráfért volna egy terápia, mint rám...
5 éve volt olyan, aki magánrendelésen 45 percen át két ujjal gépelte be a semmilyen kérdéseire adott válaszaimat nem kevés pénzért. Aztán felírt egy olyan gyógyszert, hogy majd' kifutottam a világból a mellékhatások miatt. Volt olyan nagyhírű orvosom is, aki nem kicsit betütükézve várt a rendelésén...
Ez a mostani nem tűnik rossznak, rávilágított olyan dolgokra, amikre eddig egyik orvos sem pl. Bár ő "csak" terapeuta, tehát általános orvosként végzett, nem pszichológus vagy pszichiáterként, viszont terapeutaként is végzett, kognitív terápiát meg autogén tréninget vezet.
Persze, pszichiáter. Az "azt hiszem" a Magatartástudományi Intézetre vonatkozott, a SOTe az biztos meg a doki bá is:)
Egyelőre nem. Vagy nemtom... Elment a kedvem, hitem megint. Pedig így nem maradhatok. Vagy maradhatok csak nemtom hogy kerülök el az előadós helyzeteket egy életen át.
Pontosan. Volt már, hogy értekezletről - tudtam mikor kerül rám a sor, hogy előadjam a mondandómat (helyettesként vettem ezen részt), fél mondat és ki kellett mennem mert pánikrohamot kaptam.
36 éves vagyok. Döbbenetes, hogy még mindig itt tartok. És nem is nagyon látom a kiutat sajnos.
(mármint pszichiáter?)
És most mi lesz? Próbálsz azért keresni másik terapeutát?
Hú, nagyon sajnálom...
aki esetleg fejér megyében tud ajánlani szakembert, az ne fogja vissza magát
habár nekem nem orvos állított fel diagnózist, de a saját utánajárásom alapján nekem is szociális fóbiám van
ismerős
ha le kell ülni egy csoportttal, ahol előfordulhat hogy hirtelen mindenki rád figyel, már le sem ülsz velük
ha állsz vagyis inkább lehetőség van mozogni és megszakítani a szemkontaktust akkor jobb
előadás ahol tíz-húsz-sok ember egyértelműen téged néz, ki van zárva
ha odadobnának akkor is csak annyi tellene tőled, hogy eszeveszett szíverréssel, remegő hangon kb be tudnál mutatkozni és utána szinte pánikolsz és se értelmes gondoltatodse semmi. az agyad kiürül és vagy rosszul leszel vagy kirohansz vagy elbőgöd magad. ennek féynében messziről kerülöd már csak a lehetőségét is az ilyen szituációknak
Jól emlékszel, igen. Meg közös evés-ivással is vannak bajok, de az előadás a legnagyobb baj.
SOTÉ-ra jártam egy db-ig még rég a Magatartástudományi Intézetbe azt hiszem egy doktorhoz, tőle.
Valóban nagyon fontos lenne. Nekem is. Lassan behálózza az életemet - és ez még csak töredéke a lelki problémáimnak.
Csak sajnos lassan 1 éve, hogy letelt a Gyes-em, azóta munkanélküli vagyok. A férjemet most hétfőn küldték el a munkahelyéről. Egyéb fontos dolgokra sincs pénzünk.
Kösz!
Nem azt bizonygatom, hogy nincs bajom, hanem azt, hogy felületes szemlélő nem látja rajtam:-))
Ha nincs rá pénzed, az nem jó hír. Én egyedül nevelem a két kisfiamat és a terápiára - akárhogy is - jut pénz, mert ez a LEGFONTOSABB (nekem).
Voltam családsegítőnél pszichológusnál, rémes volt (kiégés, ahogy lentebb manna írta).
Ideggondozóban, mentálhigiéniés rendelőben tény és való, hogy nem voltam, de úgy hallom, nem nagyon jut beszélgetésre idő, csak gyógyszert írnak fel.
"Gasztrointesztinalis panik ?"
Létezik ilyen?! Akkor nekem tuti az van. Kb. féléve küzdök hasmenéssel, hasi panaszokkal, jártam gasztroenterológusnál, kaptam rá antibiotikumot - semmi. Tudom, hogy lelki/idegi eredetű, mivel csakis akkor jön elő, ha valahová mennem kell, bizonyos szituációkban sírásig tud kínozni. (Pl. ha buszon utazom, tuti, hogy rám tör, hiszen ott nincs WC, nincs menekülési útvonal, jól meg lehet szégyenülni, ha becsinál az ember... ) Kész vagyok ettől.
Múlt héten voltam pszichológusnál (májusban jelentkeztem be hozzá!), aki néhány mondatom után közölte, hogy val.szeg nem alkalmas rá, hogy a problémámon segíteni tudjon. Ajánlott magánterapeutát, de arra nincs pénzem. Szóval lehet konkrétan így keresni szakembert, aki ilyen jellegű bajokon segít?
Boldogabban. A boldogságra való képességem hibádzik a mindennapokban. Vagy ne nevezzük ilyen fellengzősen, mondjunk derűt. Csak attól tartok, ez adott személyiségvonás.
A jó szakember ezen a pályán ritka, mint a fehér holló.