Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idős ápolás munka mellett?
Létrehozva: 2013. március 28. 10:39
Apósom egyedül él, heti egyszer meglátogatjuk.
Hétfön nem volt jól, kihivtuk a háziorvost, aki kórházba utalta, kiderült a cukra 50 fölött, egyéb bajai mellett.
Inzulint kell(ene) majd kapnia, de mivel tőlünk majd 20 km-re él, ki fogja ezt neki beadni? Magának tuti nem, régebben vérvételektől is elájult.
Milyen segíteséget kérhetek/kaphatok az Önkormányzattól? Ha valaki ilyen cipőben jár, kérem segítsen elmondani.
Írj már egy SZÓT ARRÓL IS Erika,hogy a párod MIT GONDOL az Édesapjával kapcsolatba..mert mintha csak a TE hozzáállásodat hallanánk!
Gondolom nem úgy van,hogy csak Te döntesz ilyen fontos doldokban.
Biztos nem egyszerű .
Jó lenne, ha hosszan elbeszélgetnél az orvosával a kialakult helyzetről. Mondja el Neked, mire számíthattok, milyen kezelési módot kell majd alkalmazni. Nem tudom, milyen osztályon van bent, gondolom belgyógyászat, ott nem csak a gyógyszerezését (inzulin + egyéb gyógyszerek), hanem a diétáját is be kell állítani. Egy cukorbeteg ellátása nem kis feladat, mindenre pontosan oda kell figyelni, a gyógyszerekre, étkezésre, ételek szénhidrát tartalmára, előírt mozgásra, ez nem tréfadolog.
Mivel apósodnak nincs a közelben segítsége, aki vele élne, több lehetőségen kellene elgondolkoznotok.
1. Magatokhoz költöztetitek. Tudom, egyik fél szempontjából sem ideális, Te személy szerint se szeretnéd, azt hiszem írtad már, mert igénytelen, nem figyel magára, de a betegsége megköveteli a gondos odafigyelést, tehát lehet, hogy nyelnetek kell...
2. Házi segítségnyújtás a saját otthonában. Naponta kijár egy szociális gondozó, aki kikészíti a gyógyszereit, be is adja, ha kell, főz neki, vagy igénybe veszitek az önkormányzat által ajánlott ételkiszállítást, ahol meg lehet adni, milyen diétán van, ha kell, takarít, stb.
3. Otthont keresni neki, ahol ellátják.
Természetesen számotokra a "legkönnyebb" az Otthon lenne, de oda bekerülni sok időbe és energiátokba kerül. Amíg az el nem intéződik, addig meg vagy az 1., vagy a 2. lehetőség közül kellene választanotok. Ehhez viszont már most beszélnetek kell az orvosával a lehetőségekről, mikor kikerül a kórházból szükséges a mindenre kiterjedő zárójelentés, ami alapján a háziorvos javasolhatja a házi segítségnyújtást és esetlegesen a betegápolást is. Szóval, van mint intézni, van min gondolkodni...Tényleg nem az a leglényegesebb, hogy jó vagy rossz idő esetén hova viszitek, hanem hogy hogy fogjátok ellátni...
engem az nem zavar, hogy nem apám, hanem apósom, ugyanugy szeretném ellátni.
Helyileg lehetne magunkhoz költöztetni, de ezt nem akarom, mert akkor már csak ez lenne az életem és nem szeretnék egy összepisilössel lakni.
erika kozolte vilagosan hogy az APOSA NEM MEGY SEMMIFELE OTTHONBA mert nem akar. es hozzajuk se koltozik mert nem lehet.
Akkor te mit tennel?
Ne csináld már!
Jelenleg nekem és a páromnak természetes lenne, hogy magunkhoz vesszük a szüleinket, ha úgy alakulna, de ehhez az kell, hogy tisztességes kapcsolat legyen közöttünk.
A bácsi jelenleg elszabotálja mind az együttélést, mind az egészségi állapotának javítására szolgáló tevékenységet. Az, hogy ő 10 éve kezeletlen cukorbeteg, az nem kizárólag a a fiának és az ő feleségének a hibája. Tudsz olyan emberen segíteni, aki nem akarja a segítséget?
Nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel, de bizonyos dolgokról hiába akarom meggyőzni őket, hogy változtassanak, cselekedjenek, amíg nem késő. Nem tudok tenni ellene semmit, mert nem akarják.
Én teljesen megértem, hogy Erika nem akarja a nyakába venni ezt a gondot. Nyilván egészen más lenne, ha a bácsi együttműködést tanúsítana -> ez esetben nem lenne elhanyagolt a betegsége...
Nem minden családban van hatalmas szeretet és összetartás, és ez nem a felnőtt gyerek hibája, hanem vastagon oka a szülő és a nevelése is.
Neked valószínűleg szerencséd volt és olyan a kapcsolatod a szüleiddel, hogy habozás nélkül magadhoz vennéd őket.
Nálunk is lakott egy ideig a nagymamám egy szélütés után egy hónapig: a világ legjobb mamája volt, de borzasztó nehéz volt beilleszteni a hétköznapokba. Pedig nagyjából helyünk is volt neki (3 szoba 2 felnőttre, 3 gyerekre és a mamára), szerettük is nagyon, hálistennek ápolni se nagyon kellett (a felépülés javarészét "lezavarta" a kürházban, hozzánk csak amiatt jött, hogy megerősödjön), ám így se volt sétagalopp.
jezusmaria
Amit akkor ateltem egy remalom volt, holott az ausztral biztositom egy vagyont fizetett utanam napi szinten a korhaznak.
Baleseti sebeszeten fekudtem, 37 fok, meg egy rohadt ventillator se volt, a nover meg felhivta a figyelmunket "ne koszoljak az agynemut mert nincs hetvegere valtas"
A balesetin ahova veres osszetort betegeket hoztak
no, érdeklődtem. Napi 2 ezer ft. egy otthonba, ahol ugyan hely nicns, de ha lenne ennyi lenne. Bár akkor már a lakása rezsijére nem tellik.
Ha a sorsára akarnám hagyni nem foglalkoznék vele.
Szerinted mit kellene tennie a topicindítónak?
Otthagyni a munkáját, jövedelmét, és apósához költöznie?
Esetleg magukhoz költöztetni, - lehet, már ők is szűkösen vannak.
Ma már senki nem várhatja el idős korában, hogy a gyermekei feladják az életüket azért, hogy gondoskodjanak róla.
És egy dolgot ne felejtsünk el: a topicindító apósáról van szó, akiről nem a topicindító feladata gondoskodni.
"Ti mire számítotok, ha hasonló állapotba kerültök? "
Én már régóta mondom, de a legtöbben hülyének néznek érte, hogy ott és akkor elromlott a "rendszer", amikor a nők munkába álltak, illetve amikor megszűnt, hogy 50-55 évesen nyugdíjba lehetett menni. Mert amíg a nők otthon voltak, addig vigyáztak a kicsikre (nem volt kérdés a bölcsi, ovi), és gondoskodtak az idősekről (híre nem volt az idősotthonoknak).
De ma ahhoz, hogy az ember megéljen, 2 keresős családmodellben kell gondolkodni. Ha az egyik kereset kiesik, akkor a megélhetés kerül veszélybe. Persze, pótol az idős ember nyugdíja, de azért egyrészt nem korrekt egy az egyben elvenni azt az idős embertől, másrészt egy nyugdíj nem fizetés.
Illetve a munkahelyek miatt a legtöbb fiatal/középkorú ember a városokban lakik, távol a legidősebb generációtól. Az időset nem tudod "urbanizálni", ahogy a fiatal/középkorú sem fog messzire költözni a munkahelytől, iskolától.
Szóval hogy mire számíthatunk, ha megöregszünk?
Igazán bölcsen az cselekszik, aki
vagy tisztes távolból, de követi a gyerekei vándorlását
vagy időben elkezd takarékoskodni, érdeklődni és gondoskodni a saját idősotthoni ellátása tekintetében.
Mert nem mindenki olyan "szerencsés", hogy infraktusban haljon meg, vagy egyszer csak elaludjon végleg minden előzmény nélkül.
"Az állapotára tekintettel itt nemcsak az inzulin beadására van szükség, hanem "házi gondozásba vételére "! Ezt követően sorolhatják be valami otthonban való elhelyezésre."
Az ég világon semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz!
Az, hogy ki mire jogosult, az a gondozási szükséglet felmérése után derül ki. Napi 0-4 óra ellátást igényel - házi gondozás, nappali ellátás, Napi 4 óránál több ellátást igényel - bentlakásos intézmény.
...és azért arról se feledkezzünk meg, hogy sok esetben nemcsak elvi, hanem fizikai képtelenség csak úgy odaköltöztetni +1 embert.
Mert nem mindenkinek áll üresen +1 szobája.
Vagy esetleg aludjon egy szobában apuka a fiával+menyével?
Nem olyan egyszerű helyzetek ezek! Ne akarjuk már kitalálni, pláne ne megmondani a másiknak, hogy SZERINTÜNK hogyan kellene.
A topikindító felvázolt egy teljesen hétköznapi, világos szitut:
- beteg após, egyedül él
- napi 2x inzulin
- magának nem adja be
- összeköltözés kizárt
Kérdés: ÍGY mit lehet tenni, milyen egyéb lehetőségek vannak.
Ne haragudj, de akkor miért indítottad a topikot?
A kérdésedre többszörösen és kimerítően választ kaptál, hol és milyen segítséget kaphat párod édesapja. Ezt viszont ő saját magának megszervezni nem képes, tehát fiára, vagy más családtagjára hárul ez a feladat.
Az állapotára tekintettel itt nemcsak az inzulin beadására van szükség, hanem "házi gondozásba vételére "! Ezt követően sorolhatják be valami otthonban való elhelyezésre.
Te tudod, képes vagy-e sorsára hagyni ? Vagy gondoskodsz arról, hogy a gondozásba vételi folyamat időben meginduljon.
Ezért javasoltam, hogy érdeklődj, mikor mit kell tenned?
Vannak gyermekeitek? Ti mire számítotok, ha hasonló állapotba kerültök?
2000-ben hawai volt az egészségügyben.
Most ne feküdj be 2013-ban:-(((((
persze, hogy lehet más a véleményed:-))))
Sok a 20-20 km, a gond csak az, ő nem akar menni semmi otthonba. Ráadásul egy otthonra éveket kell várni.
Úgyhogy szerintem kb. az lesz a helyzet
1. vagy megtanulja
2. egy darabig csináljuk, de aztán a saját életem nem dobom be az övéért,
mert ebben a felállásban semmi életem, csak őt ellátni
3. rosszul adja be magának és vége lesz
Tiszteletben tartom az álláspontodat, hiszen az okokat és a hátteret csak Te ismered. (Ettől még nekem lehet más a véleményem a saját életemből kiindulva.)
A 20 km távolság azonban valóban nagyon sok a helyzetetekben. Előbb vagy utóbb nem marad más választásotok, mint az Apósodat egy otthonba elhelyezni. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű és nem költségmentes. Én is körbejártam kissé a témát. Vannak olyan idős otthonok, ahol gyakorlatilag a nyugdíj összegéért ellátják koros és beteg embereket. (Az, hogy van-e beugró, helyenként változó.) Érdeklődj az Apósod települsén lévő Önkormányzat Szociális Osztályán, vagy a Házirovosnál.
Csak egy dolgon akadt meg a szemem: 30 betegre 6 nővér.
Na ez Magyarországon az álom, álom, édes álom kategória.
37 betegre van 2-3 nővér +1 önkéntes (ha van...mert az ugye nem mindig van). De az "enyhébb" részlegeken a 25 lakóra 1 nővér van.
Egy kis létszámú otthonban meg még ennyit se lehet variálni. Konkrétan 100 lakóra engednek 24 nővért (vagy vmi hasonló létszám), tehát 25 lakóig 5 nővér jár. Na osszál be 5 embert 12 órás műszakokba! Egy műszak = 1 ember, másképp nem lehet. És csak beteg ne legyen valaki, mert akkor annyi a beosztásnak.
Szuper tanulmányúton voltak a kollegák németországban néhány éve. Ámultak-bámultak azon, hogy tényleg, egy gondozóra max. 5-6 ember jut. Annyival lehet is minőségi foglalkoztatást, személyes gondoskodást folytatni.
Aztán inkább sírni lett volna kedvük, mert Magyarországon ez elérhetetlen egy átlag ember számára.
Az állami normatíva hadd ne mondjam mire elég....
És a fent vázolt állapothoz is havi több, mint 100ezer Ft-ot kell fizetnie a lakónak és/vagy családnak.
Az, amiről te írsz, az havi fél millióból lenne talán megvalósítható - mint ahogy olvastam is egy B.szárszói németajkú idősek számára létesült otthon prospektusában: 2100 euró (~620ezer Ft) /hó a térítési díj!
És mit lehet tenni?
1.) lehet siránkozni, hogy jajajajjajjjj...
2.) lehet örülni, hogy egyáltalán ilyen lehetőségek is vannak. és igyekszünk szeretettel kipótolni azt, ami anyagiakban hiányzik....
én viszont kimondom, mert nem fogok magamhoz venni valakit, aki összepisili magát és nem hajlandó a pelenkát használni, aki nem vigyázott a saját egészségére, mert cukros létére jól eliszogatta a liköröket, nem diétázott, nem törödött magával.
Nem szeretném ennek most én inni a levét. Akkor is megmondtam mit tegyen, nem tette, az állapotáért jó nagy %-ban ő a hibás.
Hozzánk nem költözhet, kizárt dolog.
Kedves Erika! Végig olvastam a topicot. Megértem a problémádat, mert mi is hasonló gondokkal küzködünk a Párommal. Sajnos sok jóval nem tudlak bíztatni, mert, ha a Társad Édesapja képtelen életvitelszerűen egyedül élni, akkor a család feladata és kötelessége gondoskodni róla. A negyvenes - ötvenes korosztálynak általában két dolog jut osztályrészül: Az unokákról való gondoskodás és az idős szülők támogatása. Ha ezeket a feladatokat "elláttuk", utána jöhet a mi életünk. Én nem gondolom, hogy kimondhatnám, hogy a 86 éves Anyósom nem költözhet hozzánk, ha úgy hozza az állapota.
Pedig előre kellene gondolkoznod.
Amikor kiadják a kórházból hirtelen mit fogsz tenni?
Az inzulin beadását próbáld megbeszélni a háziorvosa asszisztensével.
Orvost ez nem érdekli.
Neki az akut probléma (betegség) elhárítása a feladata.
Az otthonokba történő bejutásra nem keveset kell várni.
egyelőre kóházban van, nem tudom mit kellene megérdeklődni. Hogy ha kijön, akkor mit csináljak vele? Majd ma ha megmondja az orvos mikor rakják ki, akkor utána kell járni, mi hogy legyen, addig nem tudok semmit.
Ha jó idő lesz kivisszük a házába, ha rossz idö a lakásába, de nem ez a gond, hanem nem tudom ki adja be neki a napi 2 inzulint.
Erika!
Elolvastál minden tájékoztatást, amit itt többen, többször is beírtunk az "otthonápolás" ás "házi gondozás" témakörében?
Érdeklődtél illetékeseknél ezekről? Háziorvos, önkormányzat, egyházi közösségek?
VAN megoldás!