Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Após-anyós gondok
Létrehozva: 2013. július 27. 18:46
Bölcs tanácsra vágynék:)
Adott egy évek óta tartó após-anyós konfliktus. A helyzet kb ott tart, hogy egymáshoz sem szólunk már, viszont egy telekre építkeztünk, így nap mint nap látjuk egymást, így állandó feszültség és nyomasztó légkör vesz körül a saját otthonomban!
Férjem engem okol a kialakult helyzetért, nem mondom, hogy nem vagyok ludas a dologban, de egyetlen olyan megnyilvánulásom sem volt, amiért évek óta köpködniük kellene rám, de volt, hogy após elküldött melegebb éghajlatra, mert mertem megjegyezni valamit (pl: ne vasárnap 6 órakor nyírja a füvet az ablakom alatt., hisz az az egyetlen szabadnapom, amikor 9-ig alhatnék..).
Csöndes kislányként kerültem 10 éve a családjukba, de közben felnőtt nő, majd feleség lettem. Évekig visszafogtam magam, és sosem tettem szóvá nekik semmit se, ha valamivel megbántottak vagy nem tetszett volna.Anyósék úgy vélik én totál kifordultam magamból, pedig milyen aranyos kislány voltam, nagyon szerettek régen. Amikor Feleség lettem valóban kinyílt a szám, hiszen teljes jogú családtaggá váltam, már mertem venni a bátorságot és kifejeztem sok dologban a nem tetszésemet (pl: kopogtassanak ha bejönnek hozzánk, a házasságkötésünk előtt csak jöttek-mentek, folyton ránk rontottak,kiugrasztottak a házból, hogy mit kell rögtön a ház körül tenni. Ez volt konkréten az 1. feketepontom,anyós ekkor vérig sértődött, hogy ő építette két kezével a házat ahol élünk, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam neki, hogy kopogjon...)
Türelmes vagyok nagyon, de voltak ismétlődő helyzetek, amikor a 10. "beszólás, bántás" után már nem tudtam visszafogni magam és elmondtam a véleményemet. Persze anyóséknak soha nem tetszett a véleménynyilvánításom, hisz nekem semmiben sem lehet igazam, csak nekik, ők a csöndes, "szófogadó" kislányt szerették, akinek még 17-18 évesen oszthatták az észt.
Elismerem, hogy nem mindig találtam el a megfelelő hangszínt (sokszor flegma tudok sajnos lenni-de ezt a fáradtság hozza ki belőlem, valahogy minden konfliktus helyzetben hullakimerült voltam), illetve ha valamiért nem szóltam, akkor látványosan elkezdtem "húzgálni a számat". Ez az évek alatt kiverte a biztosítékot...
Őszintén mondom, hogy sosem akartam velük tiszteletlen lenni, hisz ha nem lennének akkor a párom sem lenne nekem! Sosem gyűlöltem őket, most is szeretném én őket, de úgy érzem, hogy én nem tettem semmi olyat amit ne lehetne megbocsájtani, nem érdemleg meg ezt a viselkedést.
2 éve már volt egy békülésünk, após átjött hozzám beszélgetni a fűnyírós jelenet után, 2 hónapig bírta, hogy hozzám se szóljon, én pedig úgy voltam vele, hogy neki kell bocsánatot kérnie, amiért így reagálta le a jogos mérgelődésemet. Persze a beszélgetés arról szólt, hogy én kifordultam magamból, fejembe szállt a 2 diploma, a jó munkahely...mivel már nem vagyok többé az a szerethető kislány, aki voltam, ők már nem fognak többé szeretni engem, de azért felejtsük el a történteket, ha visszaváltozok azzá, aki voltam, akkor fognak szeretni.....
Ezek után volt egy kisebb normális időszak, majd következett anyóssal a konfliktus, mert amikor 2 hétre ágyba került (mint utólag kiderült sztrókkal-2 hónap után diagnosztizálták!), akkor ő olyan beteg volt, hogy nem emlékezett a látogatásaimra, amiért annyira haragudott rám, hogy ezért félévig alig szólt hozzám úgy megsértődött. Ezt a konfliktust is megbeszéltük, elmondtam neki(miután sógorom elmondta, hogy miért haragszik rám anyós, sokáig nem is tudtam ugyanis), hogy én többször voltam nála látógatóban, mindennap érdeklődtem felőle, de olyan beteg volt, hogy ő erre nem emlékszik és kértem, hogy ne haragudjon rám azért, ami nem is úgy történt. A férjem akkor maximálisan kivette az ápolásból a részét, ő főzött rá, ő gondozta az anyját, míg én mindennap túlóráztam! Persze anyós azóta sem emlékszik a látogatásaimra, nem tud megbocsájtani.
Férjem nem fog beavatkozni a konfliktusunkba, mert szerinte ez az én harcom az anyjáékkal, rá persze semmiért sohasem haragszanak, csak nekem nem tudnak semmiért se megbocsátani, elköltözni sem akarunk, a kerítést már kezdjük építeni a 2 ház közé, de persze ebből még nagyobb a balhé, mert ezzel felhúzzuk a kínai nagyfalat-szerintük még jobban el fogunk zárkózni!
Nagyon makacs és roppant sértődékeny/haragtartó emberekről van szó. Az utóbbi 1 évben próbáltam "meghúzni" magam, de a múltkori balhé egy "NEM!" szóból robbant ki, após kérdésére kapásból rávágtam, hogy NEM!, hiszen olyan dolgot kért, amit százszor megbeszéltünk, hogy NEM, de mivel én mondtam ki, nem a férjem, egyből robbant is a "hidegháború":( 1 hónapja már köszönni se köszön nekem (ez amúgy általános, hogyha van valami bajuk velem hónapokig nem köszönnek, nem szólnak hozzám se!). Mit tegyek? Bánt a helyzet, mert úgy érzem, hogy megbocsájtható dolgokat vétettem ellenük, nem érdemlem meg azt, hogy így viselkedjenek velem:( Mindennap ez foglalkoztat, hogy hol hibáztam, hogyan tehetném jóvá. Nem tudom mi tévő legyek?
Sikerült már valakinek hasonló após-anyós konliktust megoldani?Mit tanácsoltok???
Igazság szerint félek átmenni hozzájuk leülni beszélgetni, mert lehet meg se hallgatnának, vagy kiosztanának...de akkor hogy lépjek túl mindezen?Hogy legyen béke és harmónia körülöttem?
Segítsetek!!!
Milyen kedves, emberséges kapcsolatban vagytok.
Ha némi nézeteltérés akad, azt is jó szívvel és tényleges egymásra figyeléssel elhárítjátok.
A gyerekeid ezt a mintát látják, ugyanezt fogod visszakapni .
Szép életet éltek - szép lesz az időskorod is.
Igazad van!
Látod, van ellenpélda is: vizslafan előtt le a kalappal!
Te mentél hozzájuk lakni,neked kellene alkalmazkodni.Vagy lehet külön költözni,fizetni a több tizezres lakáshitelt.Hát igen,nagyon elszálltál.!Erre mondják,hogy lakva ismerni meg az ember!
Összegezve!
Te felnött vagy és felnöttként is viselkedsz.
A TI meg nem..
A szülők abban hibáztak az elején, hogy nem tisztázták a TIvel már a legelején mit is jelent teljes jogú családtagnak lenni...
abba bizony beletartozik mind a házimunka együttlakásnál és a ház körüli munka is..
ilyen közös teleknél pedig a ház körüli munka továbbra is...
Amugy én kiváncsi lennék, hogy amikor após az ablak alatt nyirta a füvet, akkor kinek a telekrészén nyirta...
mert ha még ráadásául a fiatalok telkén is, akkor különösen érdekes a TI felháborodása
Ja, a megoldás szerintem az lenne, ha a férjeddel tisztáznád, hogy ő miben ad neked, miben a szüleinek igazat. Ha vele dűlőre juttok, akkor pedig beszélgetés négyesben, hogy hogy tudnátok helyrehozni a dolgokat és ki mit vár a másiktól, és kompromisszumra jutni.
Pl. te nem szeretnél reggel 6-os fűnyírást, de cserébe (ahogy más is írta), te akkor levégod előző nap.
Vagy pl. te szeretnél több privát szférát, de cserébe minden szombaton te főzöd a családi ebédet.
Vagy bevásárolsz nekik, vagy mittomén.
És részükről jogos elvárás, hogy normális hangnemet ütsz meg velük és ha szólsz valamiért, akkor nem morogsz és üvöltözöl.
Én hasonló helyzetben vagyok, de csak ami a közös lakhatást illeti, ikerház szomszédok vagyunk anyósékkal, és nálunk tökéletesen működik a dolog.
Mondjuk itt megvan a kölcsönös tisztelet, sosem voltam tiszteletlen vagy flegma velük, mindent meg tudunk oldani, beszélni.
Mondjuk náunk én vagyok a kertész, (sokszor náluk is), de anyós meg sokszor főz nekünk, meg vigyáz az unokára.
Volt, hogy após épp akkor kopácsolt, amikor a kisbabánk aludt (mindig 12-2 között alszik, tehát lehetett volna vele kalkulálni), de nem csaptam patáliát, átmentem szóltam, hogy bocsika, de halassza már el a kopácsolós dolgot. Dehát nem volt gond ezzel, elnézést is kért, hogy jaj, bocs, hogy elfelejtette az időt.
Mikor anyósom beteg volt, akkor én segítettem neki, még injekcióztam is, hogy ne kelljen a rendelőbe mennie csak emiatt naponta, ő meg mostmár jól van és sokszor vesz nekem virágot, bokrot a mi kertünkbe. Én meg elültetem amit magának vett, mert nem tud guggolni, meg hajolni.
Kopogás náluk se minidig volt, de mi ha intim szférát akartunk bezártuk az ajtót. Volt, hogy napközben sem tudott bejönni párszor, aztán rájött, hogy mi fiatalok vagyunk, és jobb lesz kopogni. Szólni se kellett.
De hozzáteszem, hogy a párom mindenben mellettem áll, illetve nem is áskálódom a szülei ellen, és ha bajom van megbeszélem a párommal, hogy valahogy finoman adjuk már a szülők tudtára ezt vagy azt. Mégis más ha ő szól, mintha én tenném.
Szóval, ahogy etoile írta "Lehetnétek nagyvonalúbbak egymáshoz."
Bababetű, te aztán jól megmondtad! Szépen összefoglaltad, minden mondatoddal egyetértek!
A mai fiatalok - tisztelet a kivételnek - csak kapni szeretnének! Füvet nyírni? Bababetű, ezt te se gondoltad komolyan, ugye? A szép keze, a körömlakk tönkremenne!
Aludni azt tudnak!
Sok fiatal szívesen cserélne a topiknyitóval! És a füvet is lenyírná szívesen!
A férje azért nem áll ki mellette, mert tiszteli a szüleit (még akkor is, ha esetleg nem a szülőknek van igaza), értékeli, hogy sokat kapott tőlük.
Nem birok aludni a melegtől...
muszáj megkérdeznem..
egyenjogúként ugye, a ház körüli munkákból is ki kéne vennie a részét a királykisasszonynak és nem szájhúzogatással válaszolni...
egyébként egy felnött nem szájhúzogat egy kérésre hanem normálisan válaszol és legelesősorban segit, ha már kosztot és kvártélyt kapott.
különlakáskor pedig megválaszolja mikor tud segiteni..
Erre a témára iszonyúan sokan kapják fel a fejüket.
Te is bedobtad és elhúztál mint a vadlibák délre.
Mikor fogsz reagálni a sok jó tanácsra?
Hat kedves, eroltesd mar meg magad es a ferjednek is magyarazd el, hogy vagjatok le a fuvet helyettuk.
Anyosod beteg volt, feltehetoen aposod sem mai kakas. El tudom kepzelni, hogy jol esne nekik a segitseg.
Igy akkor vasarnap reggel nem ebresztenenek fel teged, mert neked is ki kell aludnod magad addig, amig szeretnel.
Penteken, vagy szombaton levagjatok es tietek a vilag.
Idosebb korban, ha a szulok ekkora segitseget adtak nektek, mint amirol irtal, akkor a ti reszetekrol illene kicsit tobbet tenni ertuk. (hqbar nem tudom mennyi az annyi)
Ha pedig segititek oket, mert erejuk mar fogyoban van, akkor elso legyen a funyiras, azutan a tobbi.
Oszinten, minek kell kerites, amikor egy uj zarat is fel tudnatok tenni es akkor nem jutnanak a lakasba be. A kertben biztos nem tennenek nektek semmilyen kárt.
A ferjeddel mit beszeltetek meg, milyen segitseggel jarultok hozza az o oregsegukhoz? Vagy a ferjed testverevel beszeltetek mar arrol, hogy kozosen mit fogtok ertuk tenni?
Remelem a ferjed testvere is kapott hazat a szuloktol.
Mert ha nem, jajajjjjjjjjjj.
1. aki flegmázik az éretlen és bunkó
Mi értelme van a flegmázásnak ? Mit érsz el vele ? Iskolás szinten ragadtál, nem nőttél fel. Örülj, hogy nem vágtak még pofán egy ilyen flegmázás alkalmával....
2. örülj, hogy nem neked kell nyírni a füvet
Mondhatod az apósodnak: apuka hagyja, majd én lenyírom 9 után, ne fáradjon. Máris alhatsz 9-ig, utána kipihenten nyírhatod a füvet.
3. mit csinálj ? Nőj fel !
Ülj le velük beszélgetni. Kérdezd meg a férjed, hogy a/ miért nem áll ki melletted, 2/ min kellene neked és min a szüleinek változtatni ? Hisz ő ismeri a szüleit is.
4. te mennyit tettél bele anyagilag a házba ?
Közös lónak túrós a háta. Nem akartok költözni, de ha a szülőké a ház, a telek, akkor ......ők diktálnak. Akkor ti még mindig gyerekek vagytok.
Szerintem felnőtt akkor leszel, ha elköltöztök, ha saját magatok küzdötök meg az élettel.
Azon meg igencsak érdeme lenne gondolkodnod, hogy a férjed miért nem áll ki érted.
Képtelenség ezt a kisregényt elolvasni.
A kérdésem: miért költöztök EGY TELEKRE ??!!!
Én nem igazán értem, hogy miért vagy még mindig a férjeddel.
Irtad, hogy 2 diplomád van, jó munkahelyed, kezdj új életet nélkülük. Azt sem értettem soha, hogy valaki miért költözik a szülők (főként anyós-após) mellé, és miért építkezik velük egy telekre? Azért ehhez nem kell túl előrelátónak lenni, hogy innentől kezdve, ha a viszony megromlik, minden nap egy szívás.
Ez a helyzet csak akkor javul, ha anyós-após már nem lesznek, mert a természetük nem fog megváltozni.
Ezt kivárni, és addig megsavanyodni, nem biztos, hogy járható út. Egyébként meglehetősen papucs lehet a férjed, ha ilyen szinten nem szól bele a dolgokba, és hagyja, hogy egy 10 éves kapcsolat után az anyós-após viszony ilyen legyen, amikor az ő szüleiről van szó.
Azt a legkönnyebb, hogy nem szól bele, és mutogat, hogy ez a ti problémátok. Valószínűleg minden másban is ilyen=ilyen lesz.
Szerintem mindenképpen joggal várhatják el most is a segitséget..
és joggal vannak felháborodva a flegmázáson.
A harc gyerekes.. ahogy etoile irta.
Két megoldás van:
1. A férjed melléd áll és megvéd. De mivel ezt nem akarja ezért nyilvánvaló, hogy ez nem járható út.
2. Elköltöztök.
Más járható út szerintem nem létezik.
Vagy van még egy harmadik is: Leszarom tabletta. Levegönek nézed a férjed szüleit. Ezzel azonban az a gond, hogy elég udvariatlan és méginkább hálátlan megoldás.
Irtad hogy nem tettél olyant amit ne bocsáthatnának meg neked. De alapjáratban ök se tettek olyant amit te ne bocsáthatnál meg. A helyzet az hogy elég gyerekes harcaitok vannak. Lehetnétek nagyvonalúbbak egymáshoz.
Itt még életerős, magukat ellátó anyósról és apósról van szó.
Mit várhat el ez a két ember akkor, ha ők ápolásra, gondoskodásra szorulnak?
Nyilván, miután ők maximálisan megtettek mindent a gyerekeiért, joggal ugyanazt várják el.
Teljesen egyetértek!!
17-18 évesen.. hm-gyakorlatilag idegen emberektől elvárni, hogy eltartsanak és kiszolgáljanak??
munka van a ház körül-- csinálja meg após-anyósjelölt mert menyecskejelölt szeret sokáig aludni...
jönnek- mennek a saját házukban-... felháboritó... hogy merik tenni a dolgukat.. és azt képzelik némi segitséget várhatnak el attól akit befogadtak..
Nagyon éretlen még a TI, a két diplomája ellenére is..
Flegmázik is még neki áll feljebb... amikor a sgge alá lett tolva minden.
Kiváncsi lennék, hol van anyuci és apuci.. mármint a TI szülei, akik hagyták, hogy házasság nélkül eltartsa a neveletlen kislánykájukat egy gyakorlatilag idegen házaspár.
Valóban a könnyebb utat választották a fiatalok...
érdekes, hogy meg sem fordult a fejükben az, hogy el fogják tölük várni a segitséget és az alkalmazkodást.
Anno.. az én szüleim is hasonlót szerettek volna.. lakjunk velük, majd épitkezzünk a kertvégébe.. mert az milyen jó. Nálunk abból volt konfliktus.. hogy nem tettük meg.. AZT le lehetett zárni egy kis harc után. Az együttlakás állandó harc lett volna....
Igazad van abban is amit korábban irtál.. hogy nem engednéd a lányod kiszolgáltatott helyzetbe belemenni.
És ha én szombat reggel akarok 9-ig aludni akkor is felébreszthet a fűnyíró......
És aki 3 műszakban dolgozik, annak sem számít, hogy épp csütörtök reggel aludna........
De szerda,péntek és szombat éjjel is fölébredek 2 órakor, mert ő akkor megy dolgozni.
Nem sért ő meg semmilyen csend rendeletet, de engem akkor is felébreszt.
Mégsem mondhatnám neki, hogy nem mehetsz dolgozni, mert engem zavar, hogy beindítod az autót, kiállsz a garázsból és még a kaput is kinyitod.
Bagoly is jó, az sátorozáskor szokott lenni.
Az egerek meg menekülnek...
Először tökre féltem, amikor a fejem felett surrant el a szárnycsapkodás, aztán hozzászoktam.
Egyszer volt kóbor macskánk is. Leült a tábortűz mellé és kukkolta a csalánost. A farkával meg söpörte a földet. Aztán nem jött az egér, felállt és peckesen elsétált. Mókás volt.
Köszönöm nem kérek a főztjéből, anno ő írtotta módszeresen a macskáinkat. Igaz bizonyítani nem tudom, de köztudottan macska gyűlölők. De nem ez a léyeg, el kell egymást viselni,vagy ha nem lehet menni tanyára,ott nem lesz szomszéd.
Megértelek, nekünk a verebek fürödnek a eresz csatornáinkban
...
T indító maga elismeri, hogy flegma is volt a férje szüleivel. I
tt a lány apjának, anyjának kellett volna útbaigazítaniuk az életre a lányukat. olyan nincs, hogy az élettől ajándék, előbb vagy utóbb mindenért fizetni kell, így vagy úgy.
A férfi helyzete sem könnyű, megkapta a szüleitől azt amiért más embernek lehet 50 éves koráig kell gürcölnie.
És még akkor sem biztos, hogy lesz egy kertes családiháza, főleg a mai világba!
Hogy támadhatná a szüleit, akik mindent megadtak neki, hogy soha ne kelljen a lakhatásért nélkülöznie.
Képzeld, akár após a szomszéd, akár nem,
a családi házakra is vonatkozik egy csend rendelet, hogy mikor lehet pl. füvet nyírni, gazt égetni stb. pl. pont vasárnap nem lehet.
Én panelben lakom, de itt is van házirend, hogy mikor fúrhatok, mikor nem
és ha felújítás van nem kezdhetem el reggel hatkor a csempét leverni és még éjfélkor is azt folytatni.
---------
Egy ismerősöm pont ezt szívta meg.
Kimentek Pest környékére lakni, építettek egy pincés házat, amit a srác leszigetelt és ott rendezte be az asztalos műhelyét.
Nem üdülő, lakó körzet, engedélyt adott az önkormányzat.
És a lakók mégis megvétózták, addig áskálódtak a srác ellen, míg ellehetetlenítették a munkában.
legalább meghiv egy jó kis bográcsosra, vagy egyedül eszi meg??
borzasztóak ezek a szomszédok....
én meg a madarakra haragszom, mert már virradatkor rákezdik.
pedig én panelban lakom..
ja.. és hajnalban hallom a szemközti élelmiszerboltba kenyeret hozó kocsi tolatóradarját.
naponta a mentőt, a közeli templom harangját..
lehetne sorolni.
Ami meg a TI egyéb konfliktsait illeti..
hozzáment anyuci picifiához.. picifiú nem áll ki mellette... megy a harc picifiú feletti uralomért...
úgy néz ki anyós áll nyerésre.
A szomszédokról jut eszembe, hogy van ám olyan szomszédom is aki mindíg csendben van.
De az meg szenvedélyesen bográcsban főz.
Amihez persze először kolytol mígmeg nem gyullad a fa, aztán pirítja a hagymát utána meg füstöl a parázs órákig.
Ez van...........
Becsukom az ablakot, meg behozom a szárítót a tetőteraszról.........