Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Terhes nőnek nem jár hely a buszon?
Létrehozva: 2013. október 30. 14:31
Egy reszketeg néninek még csak-csak átadja valaki a helyét a buszon, de munkatársunk tapasztalatai szerint egy terhes nő kifejezetten rossz esélyekkel indul, ha ülni szeretne a tolongásban. Ezért tehetetlen dühében fotózza a legpimaszabb helyfoglalókat, és most alaposan ki is vesézi nekünk az \"elkövetők\" leggyakoribb típusait a Rihannát üvöltető tinitől az ötvenes férfiakig.
Nők Lapja Café: Terhes nőnek nem jár hely a buszon?
Nők Lapja Café: Terhes nőnek nem jár hely a buszon?
".. tehetetlen dühében fotózza a legpimaszabb helyfoglalókat.."
ti nem vagytok normálisak :))
Nekem már az elejétől keményedett a hasam, így nem esett jól az állás. Érdekes, nekem szinte csak jó tapasztalataim vannak. 99%-ban átengedték a helyet, babával is, a boltban, gyógyszertárban előre engedtek stb...
És nem, nem minden kismama hülyül el, "kedves" belevau...
Azt hiszen nagyon csúnyán járna, ha megtenné... Nem találkozott még a párommal, csak ez a szerencséje!
Nem tehetek róla, nem szeretem az ilyen típusú nőket, akik azt gondolják, azért mert terhesek, nekik különöleges elbánás jár (ezekből a nőkből lesznek azok az anyák, akik úgy gondolják, hogy mert gyereket szültek, akkor őket piedesztára kell emelni...). Sok millió nő túlélte már a terhességet. Sőt! Sok millió nő kemény, akár fizikai munkát is végzett az utolsó pillanatig, és túlélték. Nem emberfeletti teljesítmény egy terhesség, hanem a világ egyik legtermészetesebb állapota!
Amikor terhes voltam, sokáig nem látszott, meg amúgy is ősz-tél volt. A legrosszabb az első pár hónapban volt, dolgozni is jártam és egyfolytában rosszul voltam. Ha volt hely és le tudtam ülni, nem gondolkodtam, hogy átadjam-e a helyem (mondjuk nem volt ilyen szituáció). Volt olyan nem egyszer, hogy nem volt hely és le kellett szállnom a buszról leülni a megállóban, mert majdnem elájultam. Menni meg kellett.
Amikor már látszott a hasam, semmi bajom nem volt, tele voltam energiával, na meg nem is járkáltam annyit tömegközlekedéssel. A helyet inkább azért kell átadni, hogy esetleges hirtelen fékezésnél nehogy elessen a nagy hassal a kismama.
Volt még egy eset, amikor szívesen ültem volna, de nem látszott rajtam, csonthártyagyulladással mindkét lábam térdig be volt fáslizva.Nem volt szerencsém ülőhelyet találni.
Nekem kicsi hasam volt és még 7-8 hónaposan is egy bőven ,aki nem ismert,az nem gondolta volna,hogy terhes vagyok.
A másik meg az van,hogy az is előfodrul,hogy az átadó félredignosztizál:))))Az meg ciki ugye.
Ha meg megkérdezem,hogy magácska terhes vagy felszedett pár kilót,az meg ugye?
Egyébként nemcsak egy esetleg táppénzen levő kipihent kismama lehet ki.
Lehet,hogy aki nema dja át,az éppen egy 3 napot egybevágó szigorlatozó diák,vagy esi műszak utána hazazötykölődő munkás.
Legyünk megértőbbek,minden irányba.
Más is lehet fáradt,ideges, akármi.
Ha átadták ,megköszönöm,ha nem ,akkor meg az van és kész.
ÉS azt is megértem,hogy ha valaki rendszeresen bkv-zik és mindig mindenkinek átadja,akinek illik-kell,akkor neki sosem legyen ülőhelye?
Azt viszont hiszem, hogy amint valaki megtudja, hogy babát vár, számtalan dolog azonnal átértékelődik, nem rohan át piros lámpán, nem fut a villamos után, és igényli, hogy leülhessen a BKV-n.
Tényleg? Soha nem éreztem késztetést, hogy átrohanjak a piroson. De látom, te már terhesség előtt sem voltál normális, hát a várandósság ezt még jól felerősíti nálad.
Ezúton üzenem mindenkinek, hogy az öregség sem betegség.
Ezúton üzenem neked, te liba, hogy a terhesség nem betegség.
Jézusom, nem is csodálom, hogy így viszonyulnak hozzád. Huppanj le arról a magas lóról, mielőtt nem esel egy nagyot.
Amúgy miért muszáj észrevennem, hogy ő terhes? Velem is fordult már elő, hogy ültem a villamoson, velem szemben megállt egy fiatal nő, rá is néztem. Majd kb. fél perc múlva megkért, hadd üljön le, mert babát vár. Ugrottam fel, elnézést is kértem tőle, de TÉNYLEG nem látszott rajta szemből semmi, kabát is volt rajta. Oldalról egyértelműbb lett volna, de abból a szögből nem vettem észre. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, ő megkért, mosolyogva átadtam, ő mosolyogva megköszönte, pont. Emberek vagyunk, egy nyelvet beszélünk, minek a neten sírni, élőben kell ezt elintézni, nem fotózgatással.
Bennem csak egy kérdés merül fel, de őszintén: miért érzi magát másnak valaki azért mert terhes (leszámítva esetleg az utolsó hónapot, ami már nehezebb lehet, illetve az esetleges problémás terhességet)?
Én kétszer voltam terhes, mindkétszer a szülés előtt 2 héttel még dolgoztam, több emeletnyi lépcsőt másztam minden nap, és nem éreztem szükségét annak, hogy különleges bánásmódban részesítsenek. Nem vártam el soha senkitől, ha valaki bármilyen tekintetben figyelmes volt emiatt, megköszöntem mosolyogva, de ennyi.
Még annyit... Miután egy ideje rommá ment az autóm, és egyelőre nem volt miből megcsináltatnom, így minden nap muszáj vagyok busszal hordani a gyerekeket iskolába. Ez alapesetben nem gond, csak az én nagylányom Down-szindrómás, értelmi fogyatékos és többek között a mozgása is nehezebb, ráadásnak valami iszonyat módon fél a buszon (és vonaton), szinte mindig sír, hisztizik, földhöz vágja magát, stb., ami nagyon kellemetlen szituációkhoz vezet. Ennek ellenére soha nem kaptam még megrovó pillantásokat sem a viselkedése miatt (pedig sokszor én szégyellem magam a viselkedése miatt, de nem tudok mit tenni...). Sőt! Volt hogy egyszerre 3-4-en pattantak fel, egyetlen szó és kérés nélkül az ülésből, hogy a lányom leülhessen!
Szóval úgy látom, azért többségében, ha látják, hogy valaki VALÓBAN rászorul arra, hogy leülhessen, akkor átadják a helyet! De a terhesség nem betegség (alapesetben), és nem olyan élethelyzet (öregség miatti nehéz állás), ami indokolttá tenné, hogy mindenképpen át kelljen adni a helyet. Ha valaki megteszi, az szuper. De ha nem, hát nem.
Csak az ilyen anyaszaurusz természetű, az nem kér, sem mosolyogva, sem udvariasan, sehogy.
Ő, inkább elvár, és mivel a valóság nem mindig egyezik az elvárásaival, inkább magába dohog. Vannak ilyenek, akik úgy születnek, hogy " nekem minden alanyi jogon jár", aztán eljön a gyerekes időszak, akkor ez hatványozódik.
"15-20 ilyen képem van már. Gyűjtöm őket, aztán egyszer feltöltöm egy blogba, amikor betelik a pohár."
Remélem, hogy te is beleakadsz 15-20 ilyen emberbe, akik azt lesik, hogy mikor követsz el ilyen emberiség elleni tettet és ők is feltöltögetik a kis blogjukba. Valami látó ember lehetsz, ha te azt tudod, hogy a két lefényképezett fiatal nő nem szintén terhes, nem éppen 12 órát húztak le a gyárban, nem 36 órás ügyeletből mentek éppen haza, vagy nincs olyan gyomorgörcsük, hogy örülnek, ha élnek. De bármi is lenne az okuk, gondolom, egyik sem lenne mérhető az áldott állapothoz.
Azért az eszed ne menjen már el attól, hogy terhes vagy!
fura ez a cikk...fura hogy ennek a kismamának csak ilyen rossz tapasztalata van. Az elmúlt 4 évben két terhességet csináltam végig napi/gyakori bkvzással és elvétve fordult elő h ne adták volna át a helyet. Inkább az elején fordult elő. Sőt manapság, ha gyereket magamra kötöm és úgy közlekedem akkor is simán átadják, szóval az én tapasztalatom nagyon is pozitív...
talán tényleg a stílussal van a baj, ez a lefotózom a bűnösöket dolog kritikán aluli viselkedést mutat nekem...
Például. Vagy ne csúcsdőben menjen, és akkor lesz hely.
De azt is lehet, hogy felszáll, és ahelyett, hogy fotózgat, kedvesen, mosolyogva megkéri az ülő embert, hogy szeretne leülni. Biztos vagyok benne, hogy ha így tesz, fog olyat találni, aki feláll neki.
Persze ehhez mind jóindulat és kedvesség kell....
Nekem már nagyok a gyerekeim (legkisebb 11, legnagyobb 15), de amikor terhes voltam, kevés esetre emlékszem, amikor át akarta adni valaki is a helyet. Ugyanezt mondták anno a sorstársaim.
Jó olvasni, hogy pozitív irányba változott a helyzet.
Ezt az irritáló cikket, te jó ég.
Üzenem a cikkírónak, valószínűéeg azért nem adják át a helyet, m a fejedre van írva, h elvárod, m neked ez JÁR.
Nem anyám, nem jár, max bízhatsz abban, h elég előzékenyek és udvariasak az utastársaid. De ezen sokat lendít, ha kedves vagy és nem követelsz.
Másrészt meg ha felállítanád a buszon a 60 éves, szívbeteg apámat, meglenne a véleményem rólad. Ugyanis a terhességgel ellentétben, nincs mindenkire ráírva, h milyen állapotban van éppen.
Én anno törött lábközépcsonttal egy hónapig rohangáltam járógipszben BKV-val suliba meg melózni, ezalatt 2szer adták át a helyet a BKV-n, pedig nyár eleje volt, látszott, h nem ez az új csizmadivat. De vhogy nem jutott eszembe embereket fotózgatni, m minek? Ettől jobban alszol?
Azt viszont hiszem, hogy amint valaki megtudja, hogy babát vár, számtalan dolog azonnal átértékelődik, nem rohan át piros lámpán, nem fut a villamos után, és igényli, hogy leülhessen a BKV-n.
Amint te megtudod, mindenki másnak is kötelező tudni.Szerdán megállapítják, hogy terhes vagy, csütörtökön már elvárod, hogy átadják a helyet.
Így ne csodálkozz, hogy rossz eséllyel indulsz.
Fényképezni is csak addig fényképezel, amig valaki nyakon nem csap.
Ugyanis nincs jogod feltenni vlakinek a képét a blogodba sem. Ugyanis azért mert nem ugrik fel a 2 hetes terhességednek a székről, még nem bűnöző, max. udvariatlan.
( és most ugyanúgy sarkítottam, mint te a cikkben).
Én múltkor át akartam adni a helyem,66 évesen,de azt mondta a kismama,hogy 9 hónapos terhesen már bonyolultabb a leülés-felállás mozdulatsor,ha rövidebb távra utazik,mint amennyit nyerne vele.
Nyáron a lenge ruhákban viszonylag könnyen felsimerhető aterhesség,most jö na téli szezon,a nagykabátok alatt,főleg,ha valakinek nincs nagy hasa,kevésbé lesz feltűnő
Én terhes vagyok, és még soha nem tapasztaltam, hogy az emberek ennyire figyelmesek lennének, mint mostanában. Szinte mindig átadják a helyüket, pedig még nincs is óriás hasam. Igyekszem mindig leszálláskor is még egyszer mosolyogva megköszönni. Nagyon jól esik a figyelmesség.
De lehet, hogy azért, mert rajtam nem látszik az, hogy elvárom, hogy pattanjon mindenki, mert terhes vagyok. Ha olyan állapotban lennék, hogy nem bírok állni, akkor nem járnék dolgozni, tehát bkvznom sem kellene. Addig meg ha ilyen kedvesek, megköszönöm, de nem várom el.
Egyébként a cikkíró az a típus, aki majd szülés után azon fog háborogni, hogy a pici gyerekével nem kap helyet, hogy kapaszkodjon így?
Ha nem bír pár megállót állni, akkor nyilván olyan állapotban van, hogy maradjon otthon a seggén.
A cikkírónak, ha ez tényleg komoly: Te mégis honnan tudod azt, hogy aki ül hogyan érzi magát? mi baja van? Ha annyira kell a hely, kérd meg, hogy adja át a helyet és kész, biztos vagyok benne, hogy lesz aki átadja. Nekem is volt, hogy 14 óra talpalás után állnom kellett, ez van, pedig fájt a lábam rendesen. Azért városi járat és állóhelyes, mert nem órákig utaznak az emberek.