Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek"
Létrehozva: 2014. január 20. 10:51
Tizennyolc és huszonkilenc év közötti fiatalok, akikben egy dolog közös: eszük ágában sincs elköltözniük a szüleik lakásából a közeljövőben - holott pár évtizede ez még evidens volt. De vajon mi vezérli az új generáció tagjait: a kényszer vagy a kényelem? Egy huszonéves fiú és egy édesanya segítségével próbáltuk megtalálni a választ.
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
az en hugom fia 30 mult es meg mindig otthon lakik.
ja es nem dolgozik semmit sem.
MAMA HOTEL mondja a hugom.
szep napot ..
ártani nem árt, persze
csak azt vitatom, hogy mindenáron, erőn felül, mert olyan ciki a szülővel lakni, ciki, hogy itt a gyerekem, ,menjen albiba, akkor is, ha ha a teljes fizetését rákölti...
Abban szerintem egyetértünk, hogy a fiatalok különköltözését nagymértékben befolyásolja saját és szüleik anyagi helyzete.
De sokan inkább maradnak otthon, minthogy bármilyen anyagi, fizikai nehézséget vállaljanak.
Azért azt ne felejtsük el, hogy a mai lakások jelentős része nem alkalmas arra, hogy több generáció együtt éljen.
Gondoljuk a lakótelepi mini konyhákra, fürdőkre, félszobákra, vagy a manapság divatos a helyiség egyik fala konyha, másik étkező, a harmadik meg a nappali.
Nem osztom az észt, csak véleményt írtam.
Ha valakinek nem olyan gondoskodóak a szülei, nincs megtakarítás akkor kényszerből együtt laknak, vagy koliban. Ha az én szüleim nem segítettek volna a kis panellal, akkor maradtam volna albérletben még egy darabig.
És van a mai nagy büdös valóság: ismét visszatértünk a háború utáni időbe, amikor több generáció kénytelen együtt élni, mert sok esetben anyagilag nem engedhetik meg maguknak se az idősek, nyugdíjból élők, se a fiatalok, hogy önállósodjanak. És kérdezem én: miért is lenne ez rossz? Talán azért, mert a szuper kis individualista társadalmunk kitermelte azt a réteget, aki még saját magával se tud együtt élni, nemhogy mással? Ma már válni kell az első problémánál, az egy éves gyereknek külön szoba kell, meg a tesónak is, nehogy egy kis alkalmazkodást tanuljanak. A szülőktől minimum 100 méterre kell élni, aztán meg nyílnak sorra a topicok, hogy "megszakadok, mert nem bírom a munkát és a családot is egyszerre", meg "mennyibe kerül manapság egy bébiszitter?" és társai. Ahelyett, hogy együtt lenne a család és egymás segítenék, ahol tudják. Az idősek nem lennének egyedül, a fiataloknak meg kéznél lenne a segítség akár a háztartásban, akár a gyerekvigyázásban. Hűűű de szar világ lenne!!!!!
Nagyon jó meglátások.
Ha manapság valaki kényszerböl marad a szüleivel akkor minek piszkálni miatta? ha meg önszántából marad velük akkor az az ö dolguk.
Körülbelül.
puminé
és nagyon jót tett nekem, hogy egyetem alatt először albiba költöztem, majd a szüleim segítségével saját kis panelba és mellette dolgoztam.
Én ezt támogatom, engem így indítottak el, és nagyon jót tett nekem, hogy egyetem alatt először albiba költöztem, majd a szüleim segítségével saját kis panelba és mellette dolgoztam.
És ha nem tudták volna biztosítani szüleid az albérletet,hanem csak kolira tellett volna,ahol tizedmagaddal laksz egy szobában?
Szüleim segítségével saját lakásba...aha.
ÉS Te osztod az észt.
És ha valakinek nem olyan okosan a szülei,mint Neked?
Más az, amikor el sem költözöl a szüleidtől, és más, amikor valamilyen kényszer miatt kell visszaköltöznöd.
Én azon a véleményen vagyok, hogy egyáltalán nem árt, ha fiatal felnőttként leválnak a szülőkről és nemcsak úgy, hogy mindjárt összeköltöznek a párjukkal.
én sem szeretnék vagy tudnék a szüleimmel együtt élni, egyszer kényszerből (épírtkezés) 3 hónapig próbáltuk, katasztrófa volt
az öcsém viszont velük él, elvan
amíg egyedül voltam, én is elvoltam
tapasztalataim szerint a konfliktusok zöme a párválasztással kapcsolatban csúcsosodnak ki (nem tetszik a partner, eleinte tetszik, de idegesítő szokásai vannak stb.), a következő nagy konfliktusforrás a gyereknevelés: ott szoktak ütközni régi és új elvek, szokások
de egy egyedülálló fiatal nem sok vizet zavar, általában alig van otthon
ha van lehetősége, pesze, jobb külön, de ez, leszámítva a felső tízzeret komoly anyagi teher, s akkor nem látom értelmét
Én is így gondolom egészségesebbnek.
Biztos nagyon fognak hiányozni a gyerekeim, ha külön költöznek, de tudom, hogy nekik így lesz jó.
Nekem az nem önállóság, hogy kimosom a gatyáját, ő pedig elmosogat. Majd ha ezt a feleségével osztják be, akkor már igen. :-)
Ebben semmi újdonság nincsen. Régen is megvolt már ez a jelenség. Söt, a régi idökben nem csak két, de több generáció is együtt lakott egy családi házban. Ennek megvoltak a maga elönyei, az idösebb generáció besegített az unokák és dédunokák nevelésében, a fiatalabb generáció pedig ápolta a család idösebb tagjait. Mindenki besegített valahol, mindenki jól járt.
Ha manapság valaki kényszerböl marad a szüleivel akkor minek piszkálni miatta? ha meg önszántából marad velük akkor az az ö dolguk.
Az biztos hogy a többség nem szívesen él a szüleivel egy bizonyos életkoron túl, és anyósékkal sem túl jó egy fedél alatt, de van aki ezt választja és beválik neki.
Én elég fiatalon kikerültem a szülöi házból és már nem mennék vissza. Nagyon szeretem a szüleimet de tudnak néha idegesítöek lenni, és sokszor máshogy csinálnak dolgokat mint ahogy én szoktam csinálni. Generációs ellentétek. Ez normális.
"A németek főznek" => Ezt. :-) De a téma megértése szempontjából lényegtelen. :-)
..attól lehet vki nagyon önálló, hogy otthon lakik
én is éltem sokáig otthon, amiben volt olyan időszakom, amikor jobban ráértem, anyukám viszont nem, akkoriban takarítottam, főztem a családra, még nyári befőzésnek is nekiálltam, s nem kispályán, mert pl. csak őszibarackból 100 üveget tettem el... azután volt olyan időszak is, amikor sok munka miatt gyakorlatilag csak aludni jártam haza, de értelemszerűen akkor sem kellett kiszolgáni, mert otthon sem voltam.
sosem voltam kollégista, utálok idegen embereket kerülgetni, engem biztosan senki sem vett rá volna arra, hogy "más fiatalokkal" összeköltözzek... elköltöztem, amikor tudtam venni lakást, egy ideig egyedül éltem, majd a férjemmel, gyerekeimmel... a gyerekeimnek meg addig nyitva az ajtóm, amíg csak élek, nekem ez a természetes...
A németek főznek? Az ilyet nem értem...
Miért? A magyarok főznek? Gőzöm sincs. Egyik igen, másik nem... :-)
Azért, hogy a gyerek megtanulja van anyuci-apuci nélkül is élet, hogy leszakadjon. Önállósodjon. Pont erről szól a cikk, hogy sokan kényelmi szempontból laknak otthon, aztán úgy megszokják, hogy seggük fényesre van nyalva, hogy nem is tesznek semmit a különköltözésért. Ahol kényszerből laknak együtt, ott sem az van, hogy hú de jó családi idill anyuci, apuci, gyerkőcök (huszonévesek) együtt, hanem nincs más lehetőség.
Most kővel leszek megdobálva, de akkor is leírom, hogy onnantól kezdve, hogy a gyerek megvan, tehát még édi-bébi kis pelenkás már gyűjteni kell neki, hogy 20 év múlva ne álljon elő az a helyzet, hogy kényszerből a szülőkkel kell egy fedél alatt élnie, vagy a semmiből elkezdenie az életet.
Én ezt támogatom, engem így indítottak el, és nagyon jót tett nekem, hogy egyetem alatt először albiba költöztem, majd a szüleim segítségével saját kis panelba és mellette dolgoztam. Ettől még nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, egy városban laktunk, találkoztunk mikor kedvünk volt, de ha nem akkor nem volt muszáj, nem vittem anyámnak a szennyest, és még főztem is magamra.
Nem hemzsegnek...
De léteznek, és ezt csak a bennfentesek tudják, ezek sokszor meg sincsenek hirdetve! Van, amikor igen, de nem ez a jellemző!
Tulipáncsokor miért kaptad így fel a vizet?
A németek főznek, tuti forrásból mondom, mert együtt élek eggyel idestova 10 éve.
Ja és nem műanyag szarokat, nyilván ott is van olyan réteg aki műanyag kaját eszik, mekivel körítve, de mind ételben mint életben minőségibbet élnek mint mi. Az életben az a normális ha a fiatal leszakad a szüleiről, ez az állatvilágban is így van, nem tartom egészségesnek azt ha a felnőtt gyerek együtt él idősödő szüleivel. Igenis élesebben előjönnek a konfliktusok márcsak az életvitel miatti különbségek miatt is. A fiatal pörög, gyereket nevel, az idős szülőnek meg már nyugalomra ne adj isten férjével kettesben töltött időre is szüksége lenne. Jó néhány példát látok arra a környezetemben, hogy a szülőkkel való együttlakás nem működik. Olvassatok régi családregényeket, azokban aztán van rá példa rengeteg, hogy milyen súrlódásmentes volt a többgenerációs együttélés. Szinte mindenhol ölték egymást.
Lakóközösségben barátokkal, korabeliekkel él együtt, hasonló érdeklődési körüekkel, nyilván ha családot alapít akkor az már nem pálya.
A VV6 meg hogy jön ide?