Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Küzdelem az egészségüggyel egy 8 éves kislányért
Létrehozva: 2014. június 27. 11:18
Milyen az, amikor kiderül, hogy a gyerek nem teljesen egészséges? És milyen azzal szembesülni, hogy segítséget nem igazán kapsz a rendszertől, hogy jobban legyen? Velünk épp ez történik, már egy éve.
Nők Lapja Café: Küzdelem az egészségüggyel egy nyolc éves kislányért
Nők Lapja Café: Küzdelem az egészségüggyel egy nyolc éves kislányért
Tudok olyanról, hogy pedagógusok gyermeke, és nem tudták, maga jött rá felnőttként, hogy nem hülye, csak disszes.
Miért van az, hogy arra panaszkodnak a felsőoktatásban (!!!!!), hogy a fiatalok nem tudnak normálisan írni, olvasni, számolni? Hogy nincsenek biztos alapja a tudásuknak? Hogy nincs értő olvasás? Azért mert csak követelmények vannak, de nincs hozzá megfelelő háttér. Mert csak hajtják a gyerekeket, de nem adnak időt arra, hogy a megszerzett tudást begyakorolják és bevéssék. Pedig enélkül túrót sem ér a tudás, felszínes marad, nem vésődik be rendesen. Aztán görgetik maguk előtt a problémát, és csak azt veszik észre, hogy hiába feszül meg a gyerek meg a szülő, akkor sem jutnak előbbre.
Hatalmas problémák vannak az oktatásban. Lehet ezt bagatelizálni, lehet félrebeszélni, de a tények makacs dolgok. Hol van már az, amikor a Pisa teszten kimagaslóan szerepeltek a magyar gyerekek? Észhez kéne térni, és nem a módszerhez alakítani a gyerekeket, hanem a gyerekekhez formálni a módszert, eszközt, mindent. Mert ez a normális! Mert a normális szülő is azt csinálja, hogy úgy magyarázza, tanítja meg a gyerekének amit kell, ahogy azt a gyerek leginkább megérti, hiszen az a cél, hogy megtanulja a megtanulandókat. Nem az kéne, hogy a cél legyen, hogy lóverseny istállóban tanuljanak a gyerekek, hanem az, hogy minden gyerek megtanulja amit kell. Ha nem megy az egyik módon, akkor másként! A normális pedagógusok ezt így csinálták amióta világ a világ és ezt csinálják ma is. Csak ideje lenne, hogy ezt támogassa az oktatásügy, és ne keresztbe tegyen minden lehetséges helyen és módon.
Meg kéne végre érteni, hogy nincs olyan ép értelmű gyerek aki ne tudná megtanulni amit kell (a fogyatékosok jó része is meg tudja, csak jóval lassabban). Csak olyan van, hogy nem jól tanítják neki a tananyagot. Miért kell frusztrált, stresszes, kudarcokkal teli gyerekeket nevelni? Miért nem akarunk boldog, kiegyensúlyozott, örömmel tanuló és jó eredményeket könnyen elérő gyerekeket nevelni?
Az ember józan parasztésszel azt várná, hogy pont szellemi területen nincs begyöpösödés...
A gyengébb teljesítés nem ugyanaz, mint a részképességzavar, gyakori hogy a részképességzavarosok kifejezetten magas IQ-val rendelkeznek, ráadásul a probémájuk miatt a problémamegoldó-képességuk, kreativitásuk általban kiemelkedő. Egy részképességzavaros, ha megfelelő módszerrel tanulhatja az írás, olvasást, számolást, akkor gond nélkül lehet színjeles tanuló, végezhet főiskolát, egyetemet, stb. Míg a gyengébb képességű gyerekeknél erre nagyon kicsi az esély.
Érdekes lenne egy 120-130-as IQ-jú gyereket berakni speciális iskolába (azaz fogyatékosok közé), hogy ott tanuljon az ő tantervük szerint. Nem ott van a helye, hiszen ahogy a nevében is benne van, részképességzavara van. Nem pedig alacsony IQ-ja.
Egyszerűen erről beszélgettünk a szakértőiben a szakértővel és egyéb szakemberekkel is, akikkel találkoztam, és ők ugyanúgy nem tudnak értelmes magyarázatot arra, hogy ha van egy nagyon jól működő és használható módszer, ami minden gyereknek ugyanúgy jó, akkor miért kell olyat használni, ami a gyerekek egy részének nem jó. A kérdés persze költői...
Csak annyit tud teljesíteni, amennyit a memóriája hallás után befogad. De ezt csak szóban tudja visszaadni, írásban már kétséges.
Vagy nem is az, csak arra lehet fogni?
Régebben ezt szimplán úgy nevezték, hogy a gyerek egy-egy területen gyengébben teljesít.
Az általános iskolai módszerek az átlag gyerekekhez igazodnak.
Az ettől nagymértékben eltérőeknek maradnak a speciális iskolák.
Ismerek én is ilyen autista kisfiút, aki észbeli képességei alapján normál iskolába járhatna, de az autizmus miatt ez erősen kétséges, hogy működne-e. Most speciális iskolába jár, autista csoportba, de esze szerint többre képes. Anyukája azon rágódik, hogyan lenne jobb a gyerekének.
De az én kisebbik lányom is az ADHD-val hasonló eset, mert okos, az IQ-ja 130 körüli, de az egyéb problémák miatt nem olyan könnyű a helyzete az iskolában. Esetében is döntenem kellett, melyik a kisebb rossz.
Sajnos Magyarország nincs felkészülve az ilyen gyerekekre, mert ők sem a speciális iskolában, sem a normál iskolában nincsenek igazán jó helyen. Nagyon nagy szükség lenne olyan iskolákra, ahol az ép értelmű, de egyéb problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkoznak!
Ja és még valami... Nagyon sok a mai gyerekek között a részképességzavaros. Ugyanakkor van egy remek módszer, a Meixner módszer, ami jó azoknak is, akiknek nincs semmi problémájuk, és tökéletes azoknak akiknek van részképességzavara, tehát minden gyereknél remekül lehetne alkalmazni. Egy csomó gyereknél meg lehetne előzni a részképességzavar kialakulását, ha eszerint tanulnának írni, olvasni, számolni. De sajnos ezt megint csak azok nem látják be, akik eldöntik, melyik módszert teszik kötelezővé az iskoláknak, és nem azt a módszert vezetik be kötelezőként, ami minden gyereknek tökéletesen jól működne. Nem tudok rá sem én, sem a szakértői bizottság szakembere, sem egyéb szakmabeliek magyarázatot (ha gonosz akarok lenni, akkor nyilván elsőként a pénz jut eszembe...).
Iskola ügyben... Szerintem váltanotok kellene, ahol ilyen rosszul állnak a kislányodhoz, az nem jó hely Neki. Keress egy kislétszámú osztályt, ahol több figyelem jut 1-1 gyerekre és a pedagógus is nyitottabb a másságra, esetleg van is ilyen képzettsége. Szerintem az, hogy a zsenit nem értékelik benne kellőképpen, az a kisebbik gond ahhoz képest, hogy a viselkedési problémáit nem tudják kezelni.
Említed hogy házas is voltál, ami autistákra nem jellemzö. Ha eljutottál odáig hogy párkapcsolatot teremts, akkor képes vagy kapcsolatokat teremteni amivel az autistáknak éppenhogy a legnagyobb gondja van. A szociális integráció nem megy nekik. Ezekszerint neked megy...akkor mi a gond?
A fenti történet szomorú és pontosan tudom, hogy sajnos nagyon kell "könyökölni" a gyermekünkért, ha szeretnénk megoldani a baját.
Számomra hatalmas élmény volt olvasni őket.
Próbálj keresni társaságot a kislányodnak, közvetlen kommunikációban saját bevallásuk szerint nem túl jók, de neten imádnak másokkal megnyilvánulni.Ha megtanul írni, és találsz neki egy akár csak virtual aspergeres közösséget, az hatalmasat lendít rajta. Valamint a sport, sokan írták, hogy ahol most tartanak, hogy profi szakemberek, elismertek, és elfogadott a zárkózottságuk, azt nem kis mértékben a sportnak köszönhetik, az adott egy olyan tartást, fegyelmet, önuralmat, ami alkalmassá tette őket a civil szférára.
Légy büszke rá, igen, egy kis zseni a gyermeked.
Nem jó az egész rendszer, totál káosz minden, ezt mindenki látja. Születnek jogszabályok, amik általában úgy sz@rok ahogy vannak. Viszont remekül félreértelmezhetők, aminek eredményeként azt tapasztaljuk, hogy az egyik városban így értelmezik a jogszabályt, a másikban meg úgy. Az egyik megkapja ami jár, a másik meg nem. Ha az egyik BNO kódot írja rá az orvos a papírra, akkor jogosult a gyerek bizonyos juttatásokra, kedvezményekre, de van amire nem. Ha a másikat akkor meg azokra jogosult és az előzőekre nem. Pedig mindkét kód igaz, és megállja a helyét a gyerek állapotát figyelembe véve! Az orvosok sokszor már azt sem tudják, mikor tesznek jót!
Külföldön olyan ellátást kapsz amilyen arányban tb-t fizetsz, ha keveset áldozol rá, akkor kevés ellátást is kapsz.
Ezzel együtt tényleg elkeserítő, hogy az állami ellátásban szinte semmit nem kap az ember, ha azt akarja hogy foglalkozzanak a problémájával akkor külön fizetnie kell - holott fizeti ugye a TB-t is.
"...ki elé kell odaállni és azt mondani, hogy ez az egész egy kalap sz@r? Ki
lesz az, aki majd nem rántja meg a vállát, hanem azt mondja:
megreformáljuk a képzést, magasabb fizetést osztunk (motiváltak
legyenek, ne költözzenek más országba), intézményeket hozunk létre -
tehát végre arra fogjuk használni a TB-t, amire kell?"
AMÍG - akik érdemben megreformálhatnák- , színvonalas ellátásban részesülnek, addig csak illúzió a változtatás igénye részükről.
Ez akkor változna, ha nem hoznának létre saját maguknak kiemelten ellátó intézményt, hanem azt vennék igénybe, ami mindenkinek jár. Saját bőrön míg nem tapasztalja valaki, hogy rossz, kibicként nem fogja zavarni.