Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért nem merek utazni?
Létrehozva: 2014. július 24. 13:43
Sziasztok!
Amiért nyitottam a fórumot az az, hogy szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem merek utazásra költeni, elindulni?
Egy pár éve már volt egy fórumom, ahol nagyon sok jó tippet kaptam, de mégsem mertem külföldre elindulni sehova. Hátha sikerül megfejtenem, hogy mi lehet velem a baj?
Nagyon vágyódok külföldre utazni, nagyon sok utazós blogot olvastam az elmúlt pár évben, és iszonyatosan irígylem azokat, akik bele mernek vágni, és nemcsak olyanok, akiknek dől a pénz, hanem akik kevesebből élnek is bele vágnak.
Hiába spórolok, egyszerűen nem merem kiadni rá, már szerintem ez beteges, tudom, hogy ez így nem jó és felemészt, frusztráltá tesz, és ezen csak úgy tudok változtatni, ha kockáztatok és belevágok dolgokba.
Most nem részletezem, de nevelési (szülői minta ) problémák is állnak a háttérben, anyukám most is azt mondja, majd utazol, ha nyugdíjas leszel, hová, minek mennél.
Tudom, hogy felnőtt vagyok és nekem kell a sorsomról dönteni.
Lassan 40 fele iszonyatosan érzem, hogy, amiről álmodoztam gyerekkoromban, fiatalabb koromban abból nem lett semmi.
Aki esetleg tudja, hogy mi lehet-e mögött és kitudna kilendíteni ebből az írjon.
Előre is köszönöm!
Amiért nyitottam a fórumot az az, hogy szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem merek utazásra költeni, elindulni?
Egy pár éve már volt egy fórumom, ahol nagyon sok jó tippet kaptam, de mégsem mertem külföldre elindulni sehova. Hátha sikerül megfejtenem, hogy mi lehet velem a baj?
Nagyon vágyódok külföldre utazni, nagyon sok utazós blogot olvastam az elmúlt pár évben, és iszonyatosan irígylem azokat, akik bele mernek vágni, és nemcsak olyanok, akiknek dől a pénz, hanem akik kevesebből élnek is bele vágnak.
Hiába spórolok, egyszerűen nem merem kiadni rá, már szerintem ez beteges, tudom, hogy ez így nem jó és felemészt, frusztráltá tesz, és ezen csak úgy tudok változtatni, ha kockáztatok és belevágok dolgokba.
Most nem részletezem, de nevelési (szülői minta ) problémák is állnak a háttérben, anyukám most is azt mondja, majd utazol, ha nyugdíjas leszel, hová, minek mennél.
Tudom, hogy felnőtt vagyok és nekem kell a sorsomról dönteni.
Lassan 40 fele iszonyatosan érzem, hogy, amiről álmodoztam gyerekkoromban, fiatalabb koromban abból nem lett semmi.
Aki esetleg tudja, hogy mi lehet-e mögött és kitudna kilendíteni ebből az írjon.
Előre is köszönöm!
És ha mostanában nem szeretsz közúton utazni, mehettek pl. vonattal is.
A férjed nem tudna nógatni, lelkesíteni?
Én pont a múlt hetet agonizáltam végig éppen az anyagiak miatt, de a párom lesöpörte a félelmeim, hogy ne ilyenek miatt rágódjak, megoldjuk. Fontosabb a nyaralás mert tudja, h. milyen sokat jelent nekem...
Téged ki bátorit?
most jelenleg 600 ezer forint pénzmegtakarításunk van, ami lehetne több is, de sajnos a tavaszi autóbaleset miatt az autónkat ki kellett cserélni, így az még egy kisebb összeget felemészetett (de ugye váratlan kiadások mindig lesznek).
Tavalyhoz képest munkahelyet váltottam, úgy alakult, hogy kettőt is, de a mostani mostmár jó lesz (remélem, volt egy őrült főnök itt január óta, de pár hete el lett küldve, nagyon nagy procedúra által, iszonyatos bizonytalanságot okozva ezzel nekem is, hogy egyáltalán lesz-e utána munkahelyem, de szerencsére jól végződött és bízom benne, hogy mostmár jó is lesz a jövőben is). Ez a munkahelyváltás plussz feladatot adott, így a bérem is emelkedett a tavalyi bérhez képest 60 ezer forinttal nettóban.
Csak ez még nem régi dolog, 2 hónapja van, sokszor el sem hiszem, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek és aránylag itteni viszonylatban meg is fizetik.
Szóval szó-szó összesen 300 ezer forintból élünk jelenleg (ami télen 2 hónapra a férjem munkájából adódóan lecsökken 200-ra), ebből hitel+rezsi 80 ezer forint, marad 220 (télen ugye jóval kevesebb), és erre vagyunk 4-en, két kisiskolás gyerekkel.
A spórolás nem okoz gondot egy cseppet sem, nem voltunk soha tehetősek, és megtanultam jól beosztani a pénzt, amikor kevesebből éltünk jóval, akkor is tudtam félre tenni. Szóval ez a része megy, inkább az a baj, hogy félek a jövőtől, ha valami történik, elveszítem a munkámat, vagy lecsökken a bevételünk, akkor mi lesz, de tudom, így élni nem lehet. Ezért kellene egy kicsit jobban élvezni az életet, amíg lehet, húgom is mondta, hogy megdolgoztam érte, ne sajnáljam már magamtól, mert így cask feszültebb leszek, hogy nem elégítem ki, amire vágyok a félelmeim miatt. Na valami ilyesmi az oka....
Már-már tavasszal odáig jutottam, hogy jó, akkor nekivágunk autóval messzebbre valahova, de ez a rohadt baleset nagyon kettévágta, akkor pont a kisfiam névnapja volt és azzal akartuk meglepni, hogy elmegyünk Gyulára 1 napra wellneszezni, és alig, hogy kiértünk a városból elénk vágódott egy traktor (egy 17 éves fiú, irányjelzés nékül, friss jogsival), sajnos a férjem már nem tudott lelassítani, és szemben belementünk, borzasztó volt, egy hajszálon múlott az életünk, a fiam kórházba került, szerencsére nem lett belső sérülése, de agyrázkódás, összetört arc, ami a mai napig látszik, szóval most, hogy írok róla iszonyatosan rossz. Akkor a kórházban azt mondtam, hogy soha többet nem ülök autóba, azóta eltelt 5 hónap és vettünk egy másikat és beleültem, itt a környéken voltunk strandolni (hétvégén Cserkeszőlőn), de megmondom félek még az utakon, de probálok nem erre gondolni.
Pünkösdkor lementünk húgomékhoz Noszvajra, az volt az első hosszabb út, túléltem...
A férjemet kérdezem, hogy ő nem fél-e , azt mondta, hogy nem és alig várta, hogy újra legyen autónk, 2 hónapig nem volt, és újra vezethessen.
Annyiban szerencsém volt, hogy a volt férjem is szeretett menni és a húgom bármilyen kalandban benne van.
+ az én szüleim folyton mennek...( igaz, csak mióta felnőttünk, negyven éve még nem volt ez a jövés-menés ilyen egyszerű és "divat".)
Lehet, hogy ha szakember mondja meg neked, hogy mi a baj, könnyebben tudsz rajta úrrá lenni, ill. felülkerekedni a bizonytalanságodon.
Nem válaszoltál arra a kérdésemre, hogy egyébként nincs tartalékotok...? Szóval ha elmennétek egy ilyen nyaralásra, akkor az összes spórolt pénzetek rámenne...?
Húgom mondta is, hogy miért vagyok ilyen, hogy nem hisz benne, hogy bárhova elfogok menni, bevallom rosszul esett, de elgondolkoztam igaza volt (hozzá kell tenni, hogy ő 8 évig Kanadában élt, teljesen nulláról kezdve mentek ki a párjával).
Ezért is nyitottam ezt a fórumot, hogy hátha sikerül megfejtenem az okát, miért vagyok ilyen bizonytalan ebben, mert a munkahelyemen meg tök jól végzem a munkám, talpraesetten megoldok minden problémát.
És sajnos már nem ez volt az első, 3 éve örököltem nagymamámtól és akkor még Tunézia felkapott hely volt, lefoglaltam egy utat kettőnknek őszre a férjemmel, ott a szálloda lépett vissza ugyan, e én nem is kértem másik ajánlatot, hanem visszakértem az előleget és helyette új ajtókat vettünk a házba...
Erről beszélek, hogy , amikor ki kell adni rá, akkor belém nyilal egy páni félelem, hogy basszus mennyit is adtam volna ki egy útra és ez nem helyes. (ez rossz beidegződés szerintem).
A görög utat is ezért mondtam le, illetve megíjedtem, hogy a gyerekek hogy fogják bírni a buszt, mi lesz, ha valami bajuk lesz kint stb.
nem az utcára nem merek kimenni, nem erről van szó.
Ezért gondoltam olyat, amit itt is írt valaki, hogy elmenni csak ketten egy hétvégére egy ilyen "csobbanásos" útra kipróbálni, hogy egyáltalán milyen, meglátni magát az odavezető utat, a helyet, egyáltalán belekóstolni milyen is ez.
Erre most augusztusban lenne lehetőség, busszal horvát tengerben fürdőzés 1 nap + 1 nap a Plitvicai tavak, félre írom már meg, de erre gondoltam.
De ez is út+ 1 éj szállás+ belépő Kb. 2 főre 65.000 Ft, nem tudom ez sok-e? De más lehetőségem nincs most. Ha 700 km-t oda-vissza autóval mennénk az sem olcsó benzinben, tehát kb. ugyanott lennénk.
Szóval nem az emberektől, vagy az utcára való kimeneteltől félek.
Nekem a nagylányom mondta pár éve...
Hogy minden egyes utazásunk felejthetetlen élmény volt számára... és csak ez, nem a pénzért megvett tárgyi dolgok.
Felejthetetlen élmény a bakonyi -cuha túra, és Velence is.
Kevesebb helyen voltunk mint ti.. eddig az autóval fél nap alatt elérhető helyekre jártunk..
És.. az idei álmom az volt, hogy a 3+2 gyerekemmel... 2 az a két nagy szerelme.. el tudjunk menni nyaralni, legalább néhány napra. Most úgy néz ki megvalósul.
Mert huszonévesen is jól érzik magukat velünk.
Szerintem nálatok is igy lesz...
Akkor neked is irom.. M7es autópálya... Székesfehérvár- Letenye... Onnan pedig nyilegyenes autópálya vezet Rijekáig. Minden ki van irva... irhatom nyugodtan.. nagyon jó a tájékoztatás... Nem lehet eltévedni. még térkép nélkül sem!
Mi még a GPS-t is csak egyszer kapcsoltuk be.. amikor autópálya kizárásával akartunk menni Pulától Opatijáig a tengerparti úton.
Busszal én sem mennék...
Már régesrég autópálya van mindenhol...
Rijeka 6 óra.... ok tőletek mondjuk 8.
lehet, hogy valami pszichomókussal kéne konzultálnia, hogy mitől is tart ennyire......
Ez nem normális.
Ha valaki valamit akar, akkor élére állítja a garast, és ha törik-ha szakad, összespórolja rá a pénzt. Szerintem. :)
Mindkettőnek ellentmond, hogy már be is fizette....
Tényleg az a legfontosabb kérdés, amit te tettél fel, hogy mitől fél. Amíg ezt nem tudjuk, nehéz továbblépni.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=314580&forumuser=andika751&forumuserid=1494060
andika751 2014-05-06 15:05190.
akkor én is csatlakoznék a nyári
nyaraláshoz, augusztusban Görögországba megyünk, Neos Marmarosra 10
napra, múlt héten foglaltam le és utaltam át az előleget.
http://www.hurra-nyaralunk.hu/olaszorszag/bibione/utazas?id=680811&month=9
Mindig lesz olyan ember, aki Nálad ügyesebb/okosabb/bátrabb/gazdagabb, és folytathatnám!
Ehelyett tűzz ki reális célokat, és kis lépésekben próbáld a SAJÁT vágyaidat megvalósítani.
Nem feltétlenül kell azonnal távoli tájakra vágyni, kezdetnek egy EU-n belüli városlátogatást, vagy valamelyik szomszédos országba utazást tűzz ki célul, és készülj rá!
Sőt! Annyi szép hely van itthon, és itthoni utazást könnyebben meg lehet valósítani, hiszen az árakat is ismered!
S ha egyen már túl leszel, s kiderült Magad előtt, hogy megy ez Neked, ügyesen megszervezted, a második/sokadik már könnyebb lesz majd!