Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kulfold vagy otthon
Létrehozva: 2014. július 27. 10:41
Sziasztok , kulfoldon elo 38 eves anyuka vagyok egy picivel. A parommal szakitottunk es egyedul elek a picivel. A dilemmam a hazakoltozessel kapcsolatos. Maradjak itt vagy koltozzek haza ? En magam sem tudom. Az apukaval megoldanank a lathasat mindket esetben.A korulmenyek:Itt van egy hazam amit ha eladnek , a hitel visszafizetese utan maradna annyi penzem hogy Pesten tudnek venni egy lakast hitelmentesen.Itt van egy jo allasom amit szeretek.De, itt nincs csaladom ...Amitol felek :Kapnek e munkat 38 evesen egyedulallo anyukakent Magyarorszagon?Talalnek e part aki elfogad gyerekkel egyutt es radasul meg szeretne is :) ? Ez kulfoldon nem olyan nagy dolog de otthon ez mennyire megszokott ? !3 eve nem elek otthon.Jot teszek e gyerekeemmel ha otthon nevelem fel ?Otthon lenne csalad, Magyarorszagon none fel itt pedig valoszinu tobb eselye lenne felnottkent.Vegzettsegem ebben az esetben nem hiszem hogy szmait, otthon 100 ezer ft korul keresnek bertabla szerint, valoszinu nem a szkamamban helyezkednek el. Talan angol nyelv ? de nincs ez iranu vegzettsegem.
Nem, mert nem akarod, hanem, mert nincs módod rá, sokféle kötelezettséged van, és adott szabadidőd, véges lehetőségeid.
Támogatni lehet a szülőt távolabb élve is, s Topikindító az EU-ban él, nem valahol a tengerentúlon.
Az idős, beteg szülőnek meg igaz, jó, ha a gyereke a közelében van, de az öregség, a betegség ellen nem sokat tud tenni, ha vele él se.
Én is olvasgattam TI topikjait, hsz-eit, és én is remélem, hogy ésszerűen dönt majd!
Nem tudom, mit csinálnék a helyedben, de azt tudom, hogy ma Magyarországon elég nehéz boldogulni. Csak akkor jönnék haza, ha jól fizető fix munkahelyem lenne.
Nem te fogod megmondani, a véleményed csak egy a sok közül.
A topikindító meg nagy valószínűséggel nem úgy fog dönteni, hogy hányan szavaznak arra, hogy hazajöjjön, és hányan arra, hogy maradjon.
Álmainkban az élet olyan, hogy a szent nagy család együtt él, de minimum egy városban vagy nagyon közel, és bármikor egymás segítségére tudnak sietni.... Aztán belelóg a kezünk a bilibe.
Mert az élet ma nem ilyen. Ma oda kell menni, ahol munka és megélhetés van. És ez ma itthon keveseknek adatik meg. Azért annyira sok ember nem lehet hülye tehetetlen, mint ahányan azért küzdenek, hogy a víz felett maradjanak, hogy túléljenek hónapról hónapra, napról napra. Mert ezeknek az embereknek a többsége AKAR boldogulni, tesz is érte nem keveset, és valahogy mégsem jön össze. Nem gondolom, hogy ez az emberek hibája.
Én úgy gondolom, kötelességem a gyerekeimet tőlem telhetően a lehető legjobban nevelni, útravalóval ellátni, biztosítani számukra a lehetőségeket, hiszen őket én akartam, nem ők akartak megszületni.
A szülőkkel szemben nem nevezném kötelességnek azt, hogy odafigyeljünk rájuk, ez inkább - ha jól neveltük a gyerekünket - akkor egy belső igény, természetes dolog. Én is megtettem, amikor a nagymamámat kellett 3 évig ápolni halála előtt, mert levágták a lábát. Nem volt gyerekem, minden nap tudtam menni és ott lenni. De ma már nem tudnék, ha megfeszülök akkor sem! Akkor sem, ha itthon maradnék és egy városban laknánk, mert kicsi gyerekeim vannak, és őket el kell látnom. Nem tudom mit fogok tenni, amikor a szüleimnek segítségre lesz szüksége, de majd akkor megkeresem a megoldást. A "mi lesz ha...?" kérdés nem létezik, hiszen eleve feltételezéseken alapul. Mindig az adott problémát kell megoldania az embernek, nem azon kattogni, hogy mi történik ha bekövetkezik a legrosszabb. Majd ha eljön az a helyzet, akkor megoldom én is, ahogy sok más ember is megteszi.
Nekem most az a feladatom, hogy a gyermekeimnek nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható életet biztosítsak és egy olyan jövőt, amiben lehetősége van a képességeit, tehetségét kamatoztatni és megtalálnia a helyét a világban. Ez a kötelességem.
Szerintem minden jóérzésű ember, ha a szülőnek szüksége van rá, akkor megpróbálja valahogy megoldani a segítséget. Igen, lehet hogy ez abból áll, hogy fizet egy hozzáértőt, aki nap mint nap ott van, és ő pedig megy minden lehetséges alkalommal. Nem hiszem, hogy ezért fejét kell venni bárkinek is. Van olyan barátnőm, aki egy városban lakik az apjával, de az apja folyamatos felügyeletre szorul, amit ő nem tud megoldani, hogyan is tudná család mellett? Ezért megkereste a segítséget és ő megy amikor csak tud. Remekül működik.
Olvasgattam a TI korábbi topikjait, úgy látom ő nagyon jól érzi magát ott ahol most él, megtalálja a helyét. Valószínűleg most pici a babája, ez bizonytalanította el ebben a kérdésben. Remélem hamarosan újra tisztán látja mi lenne számára/számukra a legjobb!
Ebbe te nem szolhatsz bele. A gyerekeid elete. Max tanacsolhatsz vmit, meg elmondhatod a velemenyed - HA kerik. De nem kotelesek meg is fogadni.
Ez eleg önző hozzaallas. :O :O :O Neked annak kell orulnod, ami a gyerekeidnek jo es ami boldogga teszi oket. Ha kulfold, akkor kulfold, ha otthon, akkor otthon. De nem te szabod meg... !!!
Ebben akkor legalább egyetértünk.
Mindenesetre el kell ismerni, tehetséges vagy. Alig száz hsz-nál elérted, hogy rólad szól a topik.
Pont az akarat az ami mneden sikeres életútban megvan.
a parasztok is a lányikat hamar férjhezadták
de a fiúk maradjanak ott melózni rájuk
Elég, ha Te -amikor "leesel a lábadról" pl. Debrecenben élsz, a gyereked meg Győrben/Pécsett, vagy akár közelebb, pl. Bpesten él.
Mert oda köti a munkája, vagy oda nősült/ment férjhez.
Nem biztos, hogy tud majd Téged napi-, vagy heti szinten pátyolgatni, ha vágysz erre, ha nem!
Felnő, és tegyük fel, olyan cégnél dolgozik majd, ahonnan külföldre küldik.
Vagy kutató lesz, katona, netán űrhajós, operaénekes, szóval, bármi olyan lesz a munkája, amivel itt nincs lehetősége sikereket elérni.
Azt mondod majd neki, ne menj, boldogulj itthon, ahogy tudsz? Mert mi lesz Veled???
Ugyanmááááár!
Utolso munkahelyemen 140 ezer nettot kerestem, gyereket egyedül nevelökent.
Gyerektartas szep dolog, amig fizetik. oke.
Akkor most meseljetek mar el nekem, mire eleg ez a penz?
TI meg meg kevesebbet emlitett.
nem lehet mindenki jol menö vallakozo, ill lehet, de az idö.
Es akkor meg kerdes, hogy mit valaszoljunk a felvetesre?
TI
Ha van allasod, munkad amit szeretsz, a gyerekednek jobbak a lehetösegei, es lesznek kesöbb is, neked kerdes, hogyan döntsel?
Semmiképp sem várnám el, sőt, nem is kívánnám, vagy fogadnám el, hogy az én "vágyam"/kényelmem miatt kerüljön rosszabb helyzetbe.
A Te gyerekeid még valószínűleg nem felnőttek, felesleges előre tervezgetned a jövőjükből azt a részt (is), hogy hol fognak élni.
Helyesbítem, amit írtál. Nem, aki "akar", hanem aki ügyes/tanult, AZ boldogulhat bárhol. De még úgy is ott van, hogy nem csak az egyéntől, hanem a környezettől is függ az élete minősége!
Az akarat önmagában kevés.
Fordítsuk meg a kérdést!
Felnevelted a gyerekeidet, egyedül élsz, nem szorulsz segítségre soha életedben, de mikor leesel a lábadról és mozgásképtelen vagy idegent hívnál?
Arra vágynál?
Nagyon remélem, hogy soha nem élnek majd külföldön a gyermekeim. Aki akar itt is boldogul.
Nagyon sajnálom, hogy a Te anyukád beteg, és tisztellek, mert ápolod!
Azért hidd el, VAN FOGALMAM és véleményem is, bőven tudnék miket írni az idős szülők ápolása/nem ápolása-témához/témáról.
Mert igaz, hogy nekem már minden idős rokonom meghalt, -az édesanyám például 46 évesen, nem kellett ápolnom- de a környezetemben látom/hallom/tapasztalom, mit tesznek, mit tudnak tenni -értsd, mire van módjuk, idejük, erejük- az idős szüleikkel.
Hogy mit hoz a sorsom, sem tudom, de aligha lennék önző, ha odajutok, nem azt nézném, nekem mi a jobb. Legalábbis remélem!
Ismétlem, NEM EZ A TÉMÁJA a topiknak!
Ha ezt felhozod, csak nehezíted TI döntését.
Van gyereked?? Hazahívnád, hogy ápoljon?
nézd meg én mit írtam a topic indítónak a költözésről
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=318481&forumuser=gyintz.aut&forumuserid=1528896
Gondolod, hogy az úgy helyes, hogy ha nekem anyagi gondjaim vannak, nem gondozom a rászoruló szüleimet, hagyom hogy más viselje gondjukat, ezért a szülők az esetleges vagyont a valós gondozóra íratják még életükben akkor nekem jogom lenne bármilyen címen (akár éhenhalás ürügyén is) kinyitni a csipámat az örökségért???
Nem szemétség ez véletlenül? Mert szerintem az. És ez már nem a szülő-gyerek kapcsolatról szól, hanem arról, hogy csak mert a szüleim, nekem jogom van akkor is, ha egyébként nem foglalkozom velük amikor szükségük lenne rám.
Válaszd szét a saját élethelyzetedet és a topikindítóét.
A topikindítónál szó nem volt semmiféle gondozásról, ápolásról...szimplán hiányzik a család időnként, de ettől függetlenül ahogy írja, van elfoglaltsága szerencsére hétvégeken is. Sőt maga is azt írja, nyitottabbak az ottani emberek.
Ha visszajönne Mo-ra, akkor sem lenne éjjel-nappal a családdal, hisz ahogy írta, a szülők vidéken laknak, ott neki semmi esélye munkára. Gondolod, hogy egy józan gondolkodású szülő ugrálna örömében, hogy "jaj itthon van a gyermekem...igaz, munkája nincs, éhen fognak halni a gyerekével együtt, de akkor is itt vannak"?
Szóval ha ilyesmiről beszélgetnél - beteg szülő ápolása, gyerek kötelezettsége a szülő felé, stb., akkor nyiss egy ilyen topikot, de ez a topik nem erről szól.
Semmi gond ezirányú hozzáállásoddal, de akkor sem ez a téma.
de aki a nyomorba szüli a gyerekét, magával rántva az egész életben
az annyira nem várhatja el, hogy majd öregen tartsák el azok, akiket maga nem tudott rendesen az életben elindítani
mentsen meg szinte mindenkit az istene, hogy ne legyen testvére
mert annyira ritka a korrekt testvéri kapcsolat