az a baj, hogy hiába keresek a neten olyan hírek után hogy csoportosan gúnyoltak, megbélyegeztek, és és szándékosan érzelmi sokkba hergeltek egy 4 éves korától kihasznált lányt nem találok semmit. :(

őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.

Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.


és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!

néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!!  És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)

A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!

Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)

Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??

Vagy mi?

Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.

Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.

Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. -  Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)



Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.

Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.

ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.

Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.

Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.

Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.