Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van rá képességed?
Létrehozva: 2014. szeptember 5. 14:17
az a baj, hogy hiába keresek a neten olyan hírek után hogy csoportosan gúnyoltak, megbélyegeztek, és és szándékosan érzelmi sokkba hergeltek egy 4 éves korától kihasznált lányt nem találok semmit. :(
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
őszintén szólva ha a média nem kapná fel ennyire és nem szembesülnék mindig vele, hogy mennyit csöpögnek az emberek megerőszakoltakon, akkor engem sem zavarna ez. Pontosan erről írtam, hogy emiatt érzem magam egyetlennek.
Pedig mikor mindez elkezdődött boldog voltam, bolondos, senkit se piszkáltam, csak szerettem volna magam lenni. - Ezt üzenem azoknak, akik elkezdték a bántást.
és igenis figyelmet szeretnék. Akkoriban amikor még a boldog-bolondos-lány korszakomat éltem, mert hittem a békében,a nyíltságban, és a szabadságban nem akartam figyelmet az ügyemmel kapcsolatban. De minél elutasítóbbak az ügyemmel kapcsolatban annál inkább kívánom már szinte agresszíven kívánom a figyelmet!
néha már azt érzem legszívesebben meghúznám valaki haját és magamhoz rángatnám csak hogy egyszer a tetves életbe érdekeljen valakit az életem!!! És ne kínozzon!! És ezek az érzések valóban a rengeteg támadás miatt vannak bennem amiket én mai napig alaptalannak érzek. (még egyszer leírom gyengébbek kedvéért: akkoriban, mikor kezdték vidám voltam)
A leggyengébbek kedvéért: Szándékos és élvezeti értékű bántalmazásról van szó!
Szóval még mindig adott a kérdés: Miért csak velem, és miért ennyire kegyetlenek az emberek? (miközben egy cikken meg a tvben zokognak)
Azért mert én voltam - "merészeltem" - annyira nyílt lenni, hogy meséltem róla??
Vagy mi?
Ja, és valaki írta, hogy a kilépés a kulcs, nos habár én kiléptem, ettől még megmaradt a nyoma, az emléke a dolognak, tehát a fejembe van vésve, hogy csoportosan aláztak, mint amúgy is megerőszakolt lányt. Az, hogy ott vagyok-e vagy sem, nem tünteti el ezeket a megtanult információkat. Az elme tanul, az én elmémben pedig egyelőre az lett tudatosítva, hogy velem ez természetes stb stb. és ezt nem fogja befoltozni az, hogy elhagytam az ilyen bántalmazó csoportokat.
Ha csak egy helyről ért volna elhihetitek, hogy nem érintene ennyire mélyen, ellenben egy tucat oldalról történt, rengeteg ember, így tehát elkezdtem természetesnek hinni.
Itt már csak az a kérdés, valóban az-e, illetve hogy akik ezt tudják, képesek e elhitetni velem az ellenkezőjét: azaz hogy NEM, nem természetes. - Racionális érvekkel alátámasztva. (Várom!)
Felőlem vitafórum is lehet belőle, akinek van válasza a kérdésekre az leírja, és így tovább,és én majd kibogózok belőle valamit. Akinek nincs válasza a feltett kérdésekre, az nem ír.
Ezen kívül, ha valamit nem értesz velem kapcsolatban, javaslom, hogy a légből kapott fantazmagóriák helyett, inkább kérdezz engem, hátha tudok rá válaszolni. Így elkerülhető a vádaskodás is, ami tudjuk, hogy a rosszindulatú buta emberek ismérve. De személyeskedő vitákba nem megyek bele, csak az adott kérdesekre válaszolok, és ha válaszoltam utána folytatjuk az eredeti kérdéseimmel, amiket vastaggal kijelöltem.
ÉS aki mégegyszer a bántalmazásos előéletemmel jön, aminek ehhez tényleg csak nagyon érintőlegesen van köze, vagy a személyiségemmel jön, esetleg még a múlt és a jelen, fogalmával sincsen tisztában, annak nem válaszolok. Csak racionális, tárgyilagos,miért kérdésektől nem félő, egózástól mentes, intelligens kommentekben bízom./>Valaki egyszer azt mondta: Ezt talán azoktól kéne megkérdezned, akik bántottak, csak ők tudhatják a választ. A magukra ismerők számára agyomlasztó kérdéseket azért kényszerültem újra feltenni, mert eddig érdemi választ nem kaptam.
Ha megkaptam a válaszokat, - azokat a válaszokat amik konkrétan a kérdéseket válaszolják meg - , tovább lehet lépni.
Úgy gondolom nem kell pszchihológusnak lenni, hogy aki akar ezen pont annyira el tudjon gondolkozni, mint azon, hogy egy anya hogyan vigye bölcsibe a gyerekét, és a többi topik. Nem engem kell megfejteni, nem engem kell támogatni, csak kérdésekre kell válaszolni. Akár egy dolgozatnál.
Már aki akar természetesen. Aki nem akar, az ne fecsérelje rám az idejét.
miért búslakodsz?
:(
Jó ez a mondás, szeretem őt, de nem kedvelem amit tesz.
Szerintem még mindig bőven jobb vagy magyarból, mint sok itthon élő.
Meg szeretném kérdezni, ilyen kis madárnak van tápszer, és azt adod?
Maximálisan egyet értek, sőt ez az első like-om itt.
Nálam se funkcionál.
Már gondoltam, hogy megkérdezem, hogy hogyan bírtad megszokni, hogy nálatok sok kígyó van.
Régen láttam valamelyik filmben, hogy ültek a nappaliban, a kígyó meg elősiklott a kanapé alól.
TV-n keresztül is majd frászt kaptam.
Ez nagy pozitivum az en szememben, tehat rossz ember mar nem lehetsz.
Egyebkent valoban sokkal jobbak a megnyilvanulasaid mint a topic kezdeten ami azt is jelenti hogy meg a kemenyebben fogalmazott kritikak is ugy tunik elgondolkodasra kenyszeritettek es valamennyi pozitiv valtozast is hoztak nalad.
magyarul nem volt kar a vitakert, akkor se ha pl. ram haragudtal. ha az ember egy tobb szaz hozzaszolasos topicbol csak 2 ertelmes gondolatot tud a maga hasznara forditani mar erdemes volt elinditani is es hozzaszolni is a tobbieknek is es neked is.
en is sokkal jobb an szeretem a szabad parkszeruen mukodtetett allat mento helyeket vagy allatparkot mint a tipikus allatkerteket. a szaporitast akkor helyeslem barmilyen fajnal ha az veszelyeztetett (kihalas szempontjabol) vagy pedig celja van, mint a munkakutyak tenyesztese. csak ugy mert jaj de edes nem kell allatot tenyeszteni.
az allat felelosseg, en tudom mert alajuk rendelem (orommel ) az eletemet. vannak mentett allataink is , mi nem jarunk kirandulni, utazni es nagyon sok penzt elkoltunk a tartasukra, ellatasukra. meg a vegrendeletunk is ugy van meghozva hogy roluk legyen gondoskodva, ez az elsorendu szempont.
eppen ma kaptam egy 5 napos babi papagalyt amit meg 6 hetig fecskendobol fogok etetni.kivagtak a fat ahol a feszek volt es a baratnommel felneveljuk a 3 kismadarat. Galah a tipusa szurke es rozsaszinu mellenye van nagymeretu ausztral papagaly.
neha az ember sajat magara is merges (pl. ma en az voltam), a tarsamra is lehetek de ez nem tartos es nem mely harag, inkabb az elkovetett hibanak szol mint a szemelynek.
de neha az ember fel tud robbanni mergeben amikor sajatmaga vagy a parja valami egetvero hulyeseget csinal.
Van az angolban egy nagyon jo mondas sajnos eleg nehezen tudom ugy leforditani hogy pontosan azt takarja ami a mondanivalo;
I love him but I don't like him.
Ez hozzavetolegesen azt akarja mondani hogy ot szeretem csak azt nem amit csinal.
nagyon szeretek angolban sok ilyen mondast mert annyira pontosan erzekelteti amit erez az ember ilyen esetben. Bar meglehet azert van mert 26 eve 90 % ban angolul beszelek irok es olvasok es sokszor jobban kifejezi az erzesemet az angol mondat mint a magyar.
ennek nem nagyon orulok, ezert is probalok irasban legalabb itt magyarul kommunikalni, beszelni ugyis csak a ferjemmel es a baratnommel szoktam, anugy minden baratunk ausztral, nem nagyon van modom magyarul beszelni senkivel, foleg az utobbi 11 evben.
En csak olyan ferfit tudtam elfogadni hosszu tavon tarsnak akinek tisztelem az agyat, akire fel tudok nezni mint emberre.
Nekem fontos hogy a parom okos legyen es eros . Nem azert mert en tehetetlen vagyok de szamomra a lelki tarsamnak erosnek kell lennie hogy ha en nem vagyok a topon akkor is o szilardan alljon mindkettonk helyett is ha kell.
Ki nem allhatom a buta ferfiakat, a hatarozatlanokat meg nem tartom semmire.
Valoszinuleg ez meg az "osi no lenyembol" fakad, hiszen az osasszony is vedelmet es erot vart a parjatol. ha ezt megkapta akkor kepes volt a tuzet orizni.
ami allat ram van bizva attol en nem felek, csaladtagok.
a hulloktol is csak attol amelyikrol tudom hogy tamad (kigyo), de azok is elmennek ha az ember nem szoritja oket be sehova.
azert amikor eloszor lattam itt nalunk napozni a kozel 1,5 meteres barnakigyot a zabszemprobat en se alltam volna ki.
ps; nem mukodnek a szmajlik nalam. van valakinel hasonlo gond?
Jelentkezz be hozzá, nem elérhetetlen.
Jaa, értem, szóval ez az extrém gyógymód... :)
Hát lehet. Bárcsak rám is hatna valami ilyen máááár.
Az egyik vágyam, hogy találkozzak Csernussal. Szívesen beszélgetnék vele.
Pontosan. És ezt az egyensúlyt kell megőriznem.
Az anyáknak is így kellene a fiaikkal szemben, okosan szeretni.
Csernus kellene neki, ez szent igaz.
Szavakkal úgy nyakonvágná,hogy csak úgy nyekkenne.
Lehet hogy pont az hiányzik neki.Ettől kitisztulna a zavaros elméje. Meg munka kellne neki a bányában vagy mosodában.Ez lenne a segítség igazán.
Okosan segíteni a legnehezebb.
A másik kiszolgáltatottság, és tartozási-, függőségi érzés nélkül tudja élvezni.
Ááá Zsánna, amit tett, azt más nem tudná tolerálni. És még védenem is kell, mert balhé lenne ha kiderülne.
Nyugodtan leírhatod a nézeteidet, nem fogunk őrültnek tartani. Kíváncsi vagyok, mivel kapcsolatos.
Az agresszor hiába agresszív, ha az elszenvedő erős lelkileg, akkor meg sem érinti. Ez nem olyan páncél amiről írtál, hanem egy túllépés, fel sem veszi a kesztyűt.
Oké, ugyanazokat gondolod, de már mást is, többet látunk belőled.A válaszok pedig ugyanúgy mint a kérdések, önmagadban vannak. Ezeket kell megtanulni előhívni.
Próbálj meg elégedett lenni önmagaddal, mert tulajdonképpen minden ember maga a világ. Ha önmagaddal jóban vagy, akkor mindet másképp látsz. Mások viselkedése csak egy reakció arra a képre, amit önmagadból adsz.
Írnám hogy olvasgass egy kis Csenust, de az első pár oldal után lehet hogy ledobnád.
Más mit tenne a helyünkben, nem tudhatjuk, de jó azt gondolni, nem lenne ilyen toleráns, mint mi.
Hidd el, nem nehéz annak lenni, ha megéri. Abban vagy, megéri.
Nem haszon, hanem érzelmi szinten.
Meg tán vagyunk is mi emberek annyira önzőek, hogy nem engedjük könnyen, amit birtokolni akarunk,
mert bármennyire is tagadjuk, ez a vágy mindenhol jelen van, minden kapcsolatban.
A valójában a kulcsszó.
Haragudni igen, de valójában nem. lehet hogy mindkettőnknek igazunk van, csak más a habitusunk. Ez a társamon és rajtam is megfigyelhető a haraggal kapcsolatban. Ő nyugodt ember, de van benne annyi erő, amivel pusztítani képes. Szavakkal, viszont kordában tudja tartani. De ha nem tör ki, akkor akár évek múlva is megtorol. Épp ezért jó, hogy mindent átbeszélünk. Én viszont lobbanékony vagyok, de gyorsan lecsillapszom, túlteszem magam.
Állatra, gyerekre is csak rövid ideig haragszom, rájuk viszont csak azért rövid ideig mert nem tudják felmérni a tetteik súlyát.
Egyébként tudnék olyasmit írni, ami speciel velünk történt és ebben a pillanatban is történik, megmásíthatatlan, haragudtam a társamra de nagyon, de nem tudunk mit tenni. Most már nem haragszom, átbeszéltük, és felvetette hogy ha nem tudok ezzel a dologgal így együtt élni, akkor nehéz szívvel de elenged. Mellette maradok természetesen, nem is hozom fel neki soha ezt a témát, de más nő a helyemben lelépne. És még mindig nem harmadik személyről van szó!
De a helyemben te is a férjeddel maradnál, ebben biztos vagyok, mint ahogy abban is, kapott volna tőled egy alapos fejmosást. Ez már nem bosszúság volt, ez kimeríti a maximumot.
Az a mondatod viszont így teljesen igaz, szeretem, nem tudok rá MÁR haragudni.
Nem haragszok. Igazad van abban amit írsz teljes mértékben.
Viszont.
Nem változtam meg. Ugyanazokat gondolom, mint amiket eddig is. Persze, ahhoz képest, ami mondjuk fél évvel, vagy egy évvel ezelőtt voltam változtam, de amíg ebben a topikban voltam biztosan nem. Vannak olyan gondolataim és elveim, amiket leírok az sajnáltatásnak tűnik, van úgy, hogy pusztán attól ön-sajnáltatónak tűnök, hogy mindenre keresem a választ. Van számtalan olyan nézetem, amit ha most leírnék, őrültnek tartanátok. Az igaz, hogy néha azok az emberek, akik elsőre lehúzónak vagy agresszívnek tűnhetnek, képesek lendületet adni. Engem az ilyen viselkedések mindig még több és több gondolkozásra sarkallnak. Így történt, hogy már nem képesek kiborítani és már nem saját magamat, a saját önféltő kis egómat látom bennük.
Igazad van, frenetikus élmény, könnyekkel. Köszönöm.
semmit nem változott, csupán behúzta a farkát.
Igen, ismerem a mondást.
Azt gondolom, nem is lehet tartóztatni senkit.
Mit ér, ha fizikailag van jelen időszakosan, de a lelke folyamatosan máshol?
Akkor már menjen inkább.
Akit nagyon szeretünk arra nem lehet haragudni.
OK, felkapjuk a vizet, igazad van, de sem a kutyáimra, sem a gyerekemre nem tudtam valójában haragudni, bármennyire is bosszantott, amit tettek.
Így visszagondolva, addig tart igazán a szeretet, amíg más érzések nem tudják időszakosan sem felülírni.
Gyönyörű!
Nálam ez viszi a pálmát, pedig rengeteg kedvencem van. De ezt képtelen vagyok könnyek nélkül meghallgatni, minden benne van a szerelemről. Azt sajnálom, hogy nincs is ilyen énekesnőnk, aki ennyire a közönség "alá" megy, ennyire érzékeny. Megható amit Lara a színpadon művel, talán mert őszinte.