Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Ugyanezt mondtam én is, csak egyszerűbben: aki nem alszik eleget, az buta lesz.
Hozzáteszem: beteg is.
Erre írtam tegnap este, hogy kezdem úgy érezni, hogy sokan közülük kőfejűek. Pedig igazán nem szoktam ilyet...
Én a legeleje óta ezt magyarázom. De nem a szülő a sz... meg a támadó.. meg hogy merészel szólni, hiszen délben kell és kész...
hja, a megoldást a szülőnek kell keresni, az ovinak nem... ez volt a legszebb amikor valaki írta... késszz... mintha azért lennének a gyerekek, hogy ne legyenek munkanélküliek az ovónők...
Ez OK, ezt kb. mindenki tudja, de ott van a cikkben, hogy ovis: 11-12 óra.
LEteszem a gyereket este 8-kor, kiveszem az ágyból reggel 7-kor, megvan a 11 óra. Ha a gyerek nem mormota, akkor a szívás pont abból az ovis 2 órából származik.
Ha leteszem a gyereket 10-kor, keltem 7-kor, akkor hulla fáradt, na akkor pont jól jön az oviban a 2 óra, majd este megint 10-ig parádézik, amivel meg én nem értek egyet. Patthelyzet. Annyit tudok tenni, hogy remélem, hogy a gyerek az oviban nem alszik le, vagy legalábbis nem sokat...
Nálunk úgy tudjuk áthidalni, hogy mindenki fekszik 8-fél 9 között, és a kicsi még rajzolgat, vagy kisautózik, de azt már a szobája magányában, mert az iskolásoknak viszont szükésgük van az alvásra, az pedig elég hülyén jönne ki, hogy a nagyoknak fekvés, a kis pisis maradhat parádézni. :-)
Basszus, neked hogy engedett ennyi karaktert?
Beépített szépség vagy? 
A telefonom néztem, és azt hittem, sosem gördül a végére. 
XD
A túl kevés alvás hátrányosan befolyásolja a gyermekek értelmi képességét
A helyes táplálkozás és a testmozgás fontosságával mindenki tisztában van. Sok szó is esik róluk. Azonban van a mindennapjainknak egy olyan része, amelyet nem aktívan töltünk, mégis éppolyan fontos az egészségünk szempontjából, mint az evés, vagy a megfelelő mennyiségű testmozgás, lehetőleg a friss levegőn.
A nyugati országokhoz hasonlóan nálunk sem tekintik az alvást hasznos ,,tevékenységnek". Sokan úgy gondolják, hogy az alvás rovására bármit megtehetnek. Sajnos azonban ez a fajta gondolkodásmód előbb-utóbb megbosszulja magát. Különösen a gyermekek számára fontos, hogy elegendő időt fordíthassanak az alvásra, hiszen rájuk nézve igen komoly következményei lehetnek az alváshiánynak, mellyel az alábbi cikk is foglalkozik. Egyet kellett értenem Soeren Berg alváskutatóval abban, hogy nagyon sok szülő nincs tisztában gyermeke alvásigényével. ,,Majd alszik, ha álmos!", vagy ,,Az én gyerekemnek kevesebb az alvásigénye, mint a vele egykorúaké általában"- gondolják.
Azonban még mielőtt ilyen elhamarkodott következtetéseket vonnánk le saját gyermekünkről, érdemes megfontolni azon tanácsokat, melyeket a cikk végén olvashatunk. Vajon mindent megteszünk azért, hogy gyermekünk számára biztosítsuk a nyugodt alvás feltételeit? Mindent megteszünk azért, hogy gyermekünk számára legyen elegendő idő a pihenésre? Ha bármelyik kérdésre adandó válaszban is bizonytalanok vagyok, akkor ne sajnáljuk az időt arra, hogy változtassunk a szokásokon. Megéri, hiszen gyermekünk egészséges fejlődése a tét.
Gyakorló anyukaként tudom, hogy sok mindenre akkor jut idő, amikor a gyermekünk alszik. Mégis azon a véleményen vagyok, hogy a takarítást ne akkorra időzítsük, amikor lefektettük a csemeténket aludni. Én ezt nagyfokú tiszteletlenségnek tartom. Tisztelnünk kell gyermekeinket annyira, hogy számukra is csendet biztosítunk a nyugodt alváshoz. Legalább ilyen fontos feladat, hogy megtanítsuk a gyermekünket aludni. Erre minden apróság képes. A kérdés az, hogy mi mennyire vagyunk következetesek, mennyire tartjuk szem előtt azt, hogy ez gyermekünk érdeke, neki segítünk ezzel.
Hiszem, hogy az alvás körüli tudatosság és következetesség is éppolyan fontos, mint az egészséges táplálkozás, vagy a testmozgás esetén. Ezek a dolgok nem alternatívák, ezeknek együttesen kell jelen lenniük gyermekeink életében, és természetesen a sajátunkéban. Csak így lehetünk egészségesek.
Mindössze egyetlen órával kevesebb alvás éjjelente két évvel veti vissza a gyermeket az iskolában.
Manapság a gyermekek átlagosan egy órával kevesebbet alszanak, mint 30 ével ezelőtt. Ez pedig nagyon könnyen válhat komoly társadalmi problémává, figyelmeztet a Scansleep alvásklinika főorvosa és alváskutatója, Soeren Berg.A társadalom nem ismeri el az alvás fontosságát. A nyugati világban nem nézik jó szemmel az alvást. Az az elvárás, hogy dolgozzunk minél többet, és a lehető legkevesebb időt fordítsuk alvásra. Ez azonban egy nagyon kedvezőtlen hozzáállás. Előbb-utóbb muszáj lesz belátnunk, hogy az alvás éppolyan fontos, mint a helyes étkezés és a több testmozgás. Máskülönben ez a társadalom számára hatalmas problémát fog jelenteni" - mondja Soeren Berg.
Nyilatkozatát alátámasztja egy olyan vizsgálat is, melyet Avi Sadeh, a Tel Aviv-i Egyetem professzora végzett. Sadeh 77 tanulóra helyezett fel egy speciális karórát, amely regisztrálni tudta, hogy mennyit alszik az adott gyermek. Három nap múltán a gyermekeknek IQ-tesztet kellett megoldaniuk, és ekkor az derült ki, hogy az éjjelente egy órával kevesebbet alvó gyerekeknek a tudása két iskolásévvel korábbi szintnek felelt meg, mint velük egykorú osztálytársaiké.
,,Kétség sem férhet hozzá, hogy azok a gyerekek, akik túl keveset alszanak tisztán a tanulási képességüket tekintve visszaesnek. Ők egyszerűen rosszabbul teljesítenek az iskolában, mint kortársaik. Éppen ezért őrülten fontos, hogy különösen a gyerekek eleget aludjanak", magyarázza Soeren Berg.
Deficit (=kihagyás) az agyban
Azoknak a gyerekeknek az agyában, akik nem alszanak eleget egy ún. kognitív deficit (kihagyás) keletkezik. Nem képesek emlékezni arra, amit épp akkor tanultak. Ez abból adódik, hogy az agysejtek túl kevés alvás esetén elvesztik rugalmasságukat, és a továbbiakban nem képesek újabb szinapszisokat (sejtek közötti kapcsolatokat) létrehozni. Olyan szinapszisokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy az emlékezetük újabb ismereteket legyen képes tárolni.
Soeren Berg professzor Marian Petersen kutatási asszisztenssel együttműködve arra tett kísérletet, hogy beláttassák a dánokkal, hogy az alvás mennyire fontos. Ezért készítettek egy tájékoztatófüzetet, ,,Tények a csecsemők és kisgyermekek alvásáról" címmel.
Ez a kis tájékoztatófüzet rendkívül népszerű lett Dániában. Számos napközi intézmény rendelt belőle nagy számban, hogy kioszthassák azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei fáradtan érkeznek reggel a bölcsődébe, óvodába vagy az iskolába. ,,A pedagógusok elmondása szerint meglepően sok szülő bizonytalan abban a tekintetben, hogy vajon gyermekeiknek mennyi alvásra van szüksége éjszakánként", mondja Soeren Berg.
Az éjszakai alvás mennyiségére vonatkozó általános ajánlásokon túlmenően a tájékoztató füzet tartalmaz jó tanácsokat arra vonatkozóan is, hogy hogyan altassuk el kisgyermekünket. Most van készülőben az iskolás- és kamaszgyerekek alvásigényéről szóló tájékoztató füzet, mivel nem egyformán könnyű minden gyerek számára, hogy elegendő alváshoz jusson. ,,Annyi minden félét csinálhatnak a gyerekek, hogy ez rendkívül megnehezíti, hogy időben lefeküdjenek aludni. Értem alatta a számítógépezést, a mobiltelefonálást, a rengeteg sportolási lehetőséget és más szabadidős tevékenységet. De oka a szülői szerepek megváltozása is. Nagyon sok szülő haverként/társként és nem gyerekként kezeli a gyermekeit. Nem veszik elég komolyan a szülői szerepet, és nem követelik meg, hogy a gyermek időben ágyba bújjon."
Túlsúly kockázata
Több ok is van, amiért a szülőknek oda kellene figyelniük gyermekeik alvására. Azon túlmenően, hogy az iskolában visszaesik a fejlődésük, korábban felmerült az is, hogy azok a gyerekek, akik túl keveset alszanak, nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak. Ezzel a feltételezéssel Soeren Berg is egyetért.
,,Amikor az ember nem alszik eleget, akkor az agy éhségstimuláló hormonokat választ ki, és az ember egyszerűen kényszerből folyamatosan nassol valamit. Ezzel ellentétben, ha az ember eleget alszik, akkor az agy teltségérzetet keltő hormonokat választ ki", magyarázza az alvásszakértő és így folytatja: ,,Amikor gyermekeink belépnek a kamaszkorba, azon kezdünk aggódni, hogy nem fogyasztanak-e túl sok alkoholt, vagy nem szívnak-e túl sok füves cigarettát. Amikor kicsit kisebbek, akkor arra figyelünk, hogy egészségesen esznek-e, és mozognak-e eleget. De éppen ennyire fontos az is, hogy eleget aludjanak. Ha a gyermek, nem eszik, vagy más módon nem funkcionál megfelelően, érdemes megvizsgálni az alvásmennyiségét. - Alszik eleget a gyermek?"
De mennyi alvás elegendő?
,,Azt szoktam mondani, hogy egy gyermek akkor aludt eleget, ha kipihent. Ha reggelente fel kell rázzuk gyermekünket, hogy felébredjen, akkor legbelül jól tudjuk, hogy nem aludt eleget", hangzik a válasz Soeren Bergtől.
Alvásigény:
o 0-3 hónapos korig: 16-20 óra naponta
o 3-12 hónapos korig: 11-16 óra naponta
o 1-3 éves korig: 12-13 óra naponta
o 3-5 éves korig: 11-12 óra naponta
o Iskolás korú gyerekek: 10 óra naponta
Jó tanácsok:
o A gyermeknek fontos, hogy mindig ugyanabban az időben aludjon.
o Alakítsunk ki állandó alvásrituálét, ezek megnyugtatják a gyermeket.
o Az alvásrituálé ne legyen túl hosszú, ne pörgesse fel a gyermeket, hanem nyugtassa meg, lazítsa el.
o Kívánjunk jó éjszakát, és hagyjuk el a szobát, amikor a gyermek már álmos, de még nem alszik egészen. Ez megkönnyíti a gyermeknek az önálló elalvást, akkor is, ha esetleg éjszaka felébredne.
Forrás: Tények a csecsemők és kisgyermekek alvásáról, Scansleep A/S' Fakta om spaed- og sm?b?rns s?n', Scansleep A/S, A cikk forrása: www.voresb?rnjunior.dk,, írója Tina K. Stampe, fordította: Verebély Mariann
Nálunk az egyik óvónő 6-13, a másik pedig 10-17 óráig dolgozott. Nem tudom, hogy ez mindenhol így van-e. A délelőtti levegőzes, meg ebéd és altatás elején mindketten a csoportban voltak, mert akkor nagyobb a felfordulás. Úgyhogy mindegyik a teljes munkaidőt a gyerekekkel töltötte. De ha nem is mindennap adminisztrál, meg vagdos, akkor sem tudna mindig a nem alvókkal lenni. Mert azt sem lehet, hogy hétfőn, szerdán van egy nem alvós csoport, a többi napon meg nincs, mert akkor más feladata van. Énn személy szerint azt is jogosnak érezném, ha egy óvónőnek az az egy óra lablógatással telhet. Szerintem az, aki rendesen odateszi magát, épp eléggé elfárad ennyi kisgyerek között.
No de minden nap vagdos?
Meg akarhogy szamolom, aki 14 orara megy, mert delutanos, annak hogy jon ki az a bizonyos 7 ora munkaido? 
A delutanos nem tud delelott vagdosni, ha csak 3 orat tolt a gyerekekkel aznap?
Hát lehet, hogy eredetileg az, de a mi ovinkban nincs csoportja.
Nem a vezetést szidtátok, hanem az óvónőt, aki a gyerekekkel van. (vagy nem?)
miért, az ovi vezetője nem óvónő??
Igenigen, olvastam is, de azt is írtad, (remélem jól emlékszem és nem vagyok szenilis már most
), hogy ha egyik helyen meg lehet oldani a dolgot, akkor a másik oviban is, és csak az óvónők akaratán múlik az egész. Szerintem meg sokkal bonyolultabb a dolog, nem a csoport vezetőjétől függ, sokkal inkább az ovi főnökétől, nem? Én legalábbis ezt gondolom, de nem biztos, hogy helyesen, hiszen nem vagyok bennfentes.
(Hülye vagyok, mert általában minden vitában védeni próbálom azt, akit támadnak, nem biztos, hogy kellene, de bocsi, csak úgy kijött.)
Jó, igazatok van. Nekem sosem volt gondom-bajom, meg aztán máskor is tudtam beszélni az óvónőkkel, nem csak a szülői után. Végülis ha nem volt semmi komoly indoka, akkor nem kellett volna elhajtani egy szülőt a kérdéseivel...
Még valami, aztán megyek, mert már én is nagyon itt ragadtam, pedig még ezer a dolgom (adminisztráció, hehe). :)) Szóval: meg szoktam védeni a mundér becsületét, de nem elvtelenül és nem minden esetben. Nem tudom pl. jó tanárnak nevezni és respektálni az olyan eseteket, amiről tudván tudom, hogy alkalmatlanságból fakadnak. Ha meséli a rokon kislány, hogy a tesitanáruk szerint az egy tesióra, hogy a fiúk közé bedob egy labdát, a lányokat meg dresszben futtatja a suli körül a szmogban egész órán, azt én nem nevezném testnevelés órai pedagógiai módszernek, pláne, ha ez nem egy-két alkalom, hanem ez a mindennapi rend. Vagy ha a matektanár szerint mindenki hülye, aki nem ötös matekból, annak se tapsolok. Vagy ha az elsős angoltanár nem megszerettetni próbálja az új nyelvet játékos feladatokkal, hanem ordibál az órán, hogy alig várja már, legyen osztályozás, hogy megbuktathassa a semmirekellőket. Nem, őket, hiába a kollégáim, nem tisztelem, és nem is akarom megvédeni.
Sajnos tudom, vagyis sejtem, hogy a saját gyerekem is rá fog még futni a közoktatásban eltöltött rá váró évek alatt pár ilyen "csodálatos" jelenségre, aki számomra is érthetetlen okból tanárnak nevezi magát, sajnos van ilyen. :( A legtöbb, amit tehetek ennek minimálisra csökkentésére (mert a kivédésében nem reménykedem), hogy olyan suliba íratom, ahol azért megválogathatják a tanáraikat, és meg is teszik ezt. Ahol van minőségbiztosítás, ahol adnak a visszajelzésekre is. De sajnos még így is kerülhet porszem a gépezetbe, akár egy személyes ellenszenv okán is (bár elvileg a szakmaiságra ez sem vetülhetne rá!).
Az ovis elfogultság vádjában akkor lenne igazad, ha csak a negatívumokat írtam volna. Valójában azonban minden egyes negatívum mellé odatettem a pozitív ellenpéldát is, ami ugyanúgy tapasztalat volt, vagyis megtörtént! és azt is odaírtam, hogy ezeket a pedagógusokat volt is miért tisztelni!
:-(
Azért évi 2-2 ilyen alkalommal (szülőik és fogadóórák) bele férhetne, hogy tudjon beszélni, beszélgetni a szülőkkel, hacsak nincs kivételes oka a dolognak, de akkor meg lehetne indokolni. Szerintem.
Végülis a mindennapokban nem biztos, hogy minden szülővel van alkalom kicsit jobban elbeszélgetni a gyerekről, meg esetlegesen az otthoni dolgokról v. az ovis dolgokról.
:( Nálunk is sok elhanyagolt gyerek van középiskolában. Azonban ha ez az elhanyagolás nem fizikai, akkor bizony tényleg nem sokat tehetünk. Ők mondjuk már nem sírnak, hanem inkább lázadnak... a baj, hogy általában kiterjesztve, nem csupán a konkrét dolog ellen... az néha ki sem derül...
Igen, pozitív értelemben vettem a kérdésedet, ezért írtam le újra, és nem azt, hogy olvass vissza. :-) Csak nem tudtam, hogy azt olvastad és további kérdésed van még. De most pontosítottál. :-)
Szóval keveset voltam velük, mint írtam, de ilyenkor mindig igyekeztem pozitívan, támogató módon segíteni, hogy anyu szereti, jön érte du., stb., de nyilván azért viszonylag gyorsan. Aztán utána kicsit jobban megdicsértem, amikor tudott valamit v. jelentkezett. Általában gyorsan helyreállt a dolog, csak újra és újra előjött.
A tanítónénik sem csináltak semmi különöset.
Valami "komoly" bevett gyakorlat szerintem nincs. Ezzel nem sokat lehet kezdeni.
Nekem volt ilyen ismerősöm, aki a saját két gyerekét nem tudta elviselni. Nem dolgozott, mert megtehette apuka mellett. A gyerekek jártak oviba, suliba rendesen, tehát volt szabadideje bőven. Ráadásul a nagyobbik gyerek tök nyugis is volt. Ehhez képest, ha szünet volt és egy napot is vele voltak, délutánra már fájt a feje. A nyári szünet rémálom volt. Szerintem ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni. 1 kérdés - miért kellett a gyerek?? De utólag már ugye hiába...
(Természetesen a gyerekek jól voltak tartva, szeretve voltak, mindent megkaptak, tiszták, szépek voltak stb.. Csak anyukának sok volt egy egész nap velük.)
Még véletlenül sem vagyok rossz véleménnyel az óvónőkről, csakis a rossz óvónőkről! A jókat csodálom, tisztelem, becsülöm. A lenti esetben nem kell egyetlen mondatot kiragadni, ez volt az általános hozzáállása az adott óvónőnek, hogy mindig minden fontosabb volt, és máskor se tudtál kérdezni, azt hitted, akkor talán egy szülői után szán rád öt percet, de nem szánt. Nem vidéki volt egyébként, fél óra múlva is jött busz. Tök mindegy, nem egyetlen esetről volt szó, hanem egy összbenyomásról, ami nem véletlenül vezetett odáig, hogy év közben vigyem el a gyerekem onnan.
(Egyébként hozzám is oda szoktak jönni szülői után az egyéni problémákkal, és én még örülni is szoktam ennek, hogy végre tudunk beszélni ezekről. Nálunk mondjuk már több az olyan szülő, aki nem is jár ilyesmire, és nem is tudjuk elérni az együttműködését. A fogadóórák, szülőik napját már erre "áldozom", nem aznap akarok feltétlenül időben hazaérni, mindenki megérti, ha csak nyolcra, fél kilencre esek haza ezeken a napokon. Évente két fogadó, két szülői. Még nem halt bele a saját gyerekem se az elhanyagoltságba emiatt.)
Trivial, azt érzem a soraidból, hogy általánosítasz. Sőt, elég rossz véleménnyel vagy az óvónők felé. Azért is tartom furcsának, mert tudom, hogy te magad is pedagógus vagy, aki más gyerekeivel foglalkozik - igaz, kicsit nagyobbakkal, ezért más a szitu, de mégis.
Az, hogy itt több óvónő is megszólal és védi a mundér becsületét teljesen normális jelenség. Amikor a tanárokat szapulták többen, akkor te is védted magad is és a többi tanártársadat is. Vagy ugyanígy volt az egészségügyi dolgozók esetében...
Tehát én nem látok ebben semmi rosszat és furcsát. Az, hogy vannak rossz tapasztalataink, még nem jelenti azt, hogy általánosítanunk kellene. Ahogy a te szakmádba sem látunk bele, úgy az óvónőkébe sem, tehát az, hogy neki mennyit és mit kell adminisztrálni, nem a mi dolgunk eldönteni és felülbírálni.
"leállít: bocsánat, de így is hétig tartott az értekezlet (ahol olyan fontos dolgokat beszéltek meg, mint a csoportpénz és a wc-papír), megy már a buszom..."
Ebben én személy szerint semmi megbotránkoztatót nem látok. Teljesen megértem az óvónőt, hogy végre szeretne hazamenni. Nálunk is volt már szülőin, hogy a Bp-ről kijáró zenetanárok elnézést kérve elmentek a szülőiről, mert ment a buszuk. (elég rossz a közlekedés, nem járnak ötpercenként a járatok, így érthető, és senki nem háborodott ezen fel)
(nem tudom, miért nem vált vissza az én betűtípusomra a szöveg...)
Az, hogy a szülőin számomra teljesen felesleges dologról folyik szó, nem jelenti azt, hogy a többit nem érdekli. Tény, hogy néha gyorsabban is mehetne a dolog, ha pár szülő nem akarna cseverészni erről-arról, de mindenkinek más a fontos. Na most mennem kell, pedig úgy folytattam volna a gondolataimat!
Nem gondoltam semmire, csak érdeklődtem (írásban nem mindig jön le, hogy az ember iróniával kérdez vagy őszinte érdeklődéssel - nekem most ez utóbbi volt).
Szóval hogy ilyen esetben mit tudtok tenni egy sulis esetén, vannak-e konkrét válaszok, hogy miért is ilyen a gyerek, ha igen, akkor egy pedagógus mit léphet? Mert ha etetik, tisztán járatják stb., az még nem gyerekvédelmi ügy, hanem belső berkekben megoldandó (gondolom). Szóval ilyenkor mi a gyakorlat egy alsó tagozatban?
Szerintem az, hogy érezte, otthon nincs rá szükség.
Igen, az első ilyennél én is meglepődtem, hogy egy ekkora gyerek még sír anyu után.
Mire gondolsz? Lentebb írtam, hogy anyuka otthon volt a kistesóval, de ennek ellenére korán hozta a kislányt, napközi után jött csak érte és már a szeptemberi szülőin a nyári táborok után érdeklődött, hogy hova mehet majd a kislány.
Kiderült, mi volt az oka ennek? MErt gondolom, a suliban ilyen már elég extrém és ritka eset lehet, vagy tévedek?
Azt írtam, rendszeresen, amivel azt akartam mondani, hogy visszatérő dologról beszélek.
Azt nem látom sehol, hogy a sírás miatt nem lehetett tanítani tőle... Te hol olvastad??
Napi 1 órát voltam velük, nálam nem jött elő minden héten. De a délelőttös és a délutános tanítónéni (aki napi 4-6 órát velük volt) is tudott róla, náluk is előfordult, ha nem is naponta.
Azért azt nem mondanám, hogy az osztályt tanító 4-5 tanárból/tanítóból egyik sem dolgozott jól, mert a kislány néha sírva fakadt anyuka után.
Nincs igazad. Nem aludni kötelező, hanem PIHENNI. Szépen csendben, fekve. Szükséges az egészséges fejlődésükhöz.
Ezt már egy óvodásnak el kell tudnia fogadni, még nagycsoportban is. Minél nagyobb, annál inkább tudnia kell, hogy a közös hálóteremben nem zajonghat, mert zavarja a többit.
De még a kisiskolás is lefeküdhet ebéd után (már írtam, hogy nálunk volt úgy, hogy el is aludt). Az iskolában szokott is lenni nekik egy szőnyeg, ahol elterülhet, aki akar.
Sőt, a felnőttek is lepihenhetnek délután, a déli népeknél ez a szokás. 12-től 3-ig ebédelnek, sziesztáznak, aztán mennek vissza dolgozni. Irigylésre méltó napirend.
Szóval nem helyes az, ha a kisgyerek az ebéd utáni idejét nem fekve tölti. Hogy mennyit feküdjön, azon persze lehet alkudozni, később már nézheti az órát is, amikor felkelhet.
Én mindig azt mondtam nekik, hogy ha nem pihen eleget, akkor nem lesz okos.
Ez úgy látszik, hatott, mert jól aludtak és okosak is lettek.
Érdekes módon erről megint az egészségügy jutott az eszembe. Elmegyek egy tb-s rendelésre, megvizsgálnak, papírt írnak latin szavakkal meg rövidítésekkel, egy kumma nyikkot nem tájékoztatnak a bajomról és a gyógyulásom módjairól, kb. úgy érezhetem magam, mintha semmi közöm nem lenne a saját testemhez, majd a tanult doktorok ezt megírják maguk között, én meg menjek szépen haza a papírral. Elmegyek egy magánrendelésre: megvizsgál a doki, elmondja, mit talált. Elmondja, mit tegyek. Nem a neten kell tanácsokat kérnem, sőt, arra is felhívja a figyelmem, milyen népi gyógymódnak ne higgyek, ha éppen javasolná is valaki. Ha kérdéseim maradtak, arra is válaszol. A papírt elintézi a végén (vagy közben az asszisztense). Hát csak ennyi a különbség. És a vicc az egészben, hogy utóbbi esetben se töltöttem bent sokkal több időt, és talán az orvos sem dolgozott sokkal intenzívebben, mintha csak vizsgál és diktál. (A kivételeket most nem vettem ide, általánosítottam.)