Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lépj tovább, engedj el...
Létrehozva: 2015. március 27. 20:10
Kedves Fórumozók! Kedves Nők!
48 éves Férfi vagyok és soha nem írtam még ilyen oldalra (most is kicsit bátortalanul teszem), de az elmúlt pár hónapban, eléggé sokat olvasgattam, és kerestem a hasonló problémával szembe néző Férfi társaimat.
Tudom sokan és most Én is azzal a gondolattal vagyok, hogy nem szabad minden családi gondot az interneten megosztani. Már most úgy érzem, hogy levelem alapján, valaki felismer és a leírtak eljutnak a családomhoz. Én ezt semmi képen nem szeretném…
Viszont ahhoz, hogy válaszokat olvassak, kapjak sajnos elkerülhetetlen, hogy ne írjak ide.
Próbálom rövidre fogni és a végére hagyni a számomra megválaszolatlan dolgokat.
16 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a feleségemmel és most 7 hónapja, hogy szüleihez költözött 8 éves kislányunkkal. Az a nap, amikor elmondta nekem, hogy haza költözik, engem derült égből villámcsapásként ért. Nem egy harmadik miatt, hanem a szokásos, amibe ilyenkor bele esnek a házastársak, és leginkább a Férjek.
A megszokás...
Minden nap ugyan olyan...
Nem oda figyelés a másikra...
És sorolhatnám tovább…
Én 100% hogy szerettem és szeretem a feleségemet és tudom, hogy ő is szeretett.
Azt mondta, az utóbbi egy évben csak éltünk egymás mellett, mint két barát.
Rengeteg munka, esti haza érkezés, fáradtan lefekvés és másnap minden elölről.
Az elköltözés napján azt mondta, hogy most jobb, ha külön megyünk, így még lehet esélyünk valamikor újra egymásra találni vagy külön-külön új életet kezdeni. Ő nagyon szeret, de már egy ideje, mint a gyermeke apját.
Az elköltözés után a mai napig, legalább heti 2x találkoztunk egy sétára, beszélgetésre, de soha nem akarta felhozni a múltat, arról nem szeretett, nem akart beszélni.
Pár hete már azt mondogatja, kérlek, lépj tovább, engedj el és keress egy másik Nőt, keresd meg a boldogságodat.
7 hónapja minden nap rengeteget eszembe van (vannak) és lehet, hogy hihetetlen, de igaz, azóta olyan mély érzésem van felé és a gyermekem felé, amit még soha nem éreztem.
Tiszta szívből szeretem…
Sokan tanácsolják, engedd el és lépj tovább, de Én még nem tudom és nem is akarom, mert a szívem és az érzéseim nem engedik.
Papíron még házasok vagyunk, erről nem is nagyon beszélünk. Én egyszer megkérdeztem tőle, hogy válást mikor tervezi? Akkor ő azt mondta, nem gondolkozik még róla, de számára ez nem fontos, hogy bíróságra rohanjunk. Újra férjhez úgy sem készül… Én azóta kerülöm ezt a témát. Amióta külön élünk, én vagy százszor próbálkoztam minden olyat tenni, amivel egy kicsit is közelében lehettem, bármit megtettem neki, hogy segíthessek.
Mostanában azt mondta nekem, hihetetlen sokat segítesz nekem, jól is esik, látom rajtad a rajongási szerelmedet, de kérlek, ne várj érte cserébe ígéretet, mert nem tudok ígérni semmit… Szeretném, hogy jó baráti kapcsolatban maradjunk, hiszen tudod, van egy közös gyermekünk.
Fogalmam sincs mit tegyek, egyre csak keresem a megoldást, egy valamikori kapcsolat újjáépítéshez és újra egy Boldog családként élni.
Számomra az, hogy még nincs beadva a bontóper, egy utolsó „remény kapocs” a jövőre nézve.
Viszont azt is érzem, hogy azért nem adja be, mert nem akarja, hogy teljesen összeomoljak…
Szeretnék bármi tanácsot kapni tőletek, főleg a Nőktől, aki volt hasonló helyzetben, sok elutasítás után, még is rájött, hogy ez a bolond milyen régóta próbálkozik, adok neki egy esélyt…
Jelenleg minden nap teszek érte, hogy egy megváltozott ember legyen belőlem, mind a munkában, mind az életben. És a változásomat Én és az ismerőseim is pozitívan látják.
Valóban, de a hiba maga a gyakorlat.
Attól, hogy hogy szépítjük, a mindennapokban köztudott mindenkinek, aki nyitott szemmel jár.
A birtoklás nem csak akkor jön létre, ha forintosítva van.
Sőt! - sok forintosítva is van, csak másképpen:)
Egyetlen esélyed van. Ha a szex még működik.
Ha már csak mint barátra, a gyereked apjára néz rád, ne reménykedj. Próbáld békén hagyni, bármilyen nehéz, tűnj el az életéből. Ha hiányzol neki keresni fog.
Említsd neki, van valaki más, aki érdeklődik irántad. Sokszor ez segít, mert ha egy pici érzés maradt benne a birtoklás nagy úr.
Legyél laza, ne siránkozz, ne könyörögj.
Ne add fel almaidat, ha realisztikusak. De ha valamit epp taccsra vagtal, az nem az almaid valora valasa, hogy visszakapd. Nem tom, de nem egeszen. Valahogy mashogy neveznem. Gone with the wind...
Igen, igy van. Aztan a holgy raebred, hogy milyen jo neki a pasi nelkul, vagy eppen, hogy hianyzik neki.
Ha nem birja ki az abszolut lekopast, akkor is aminimalisra kellene csokkenteni a zargatast. Meg rimel is.
Igy megvan az illuzioja, hogy "miegyuttjarunk", tartjuk a kapcsolatot, es ugye, milyen jo fiu vagyok. Lehet jo fiu valaki egyebkent, azert meg nem muszaj bele szerelmesnek lenni.
Az ilyen atmeneti jofiusagtol egyebkent borsodzik a hatam. Addig jofiu, amig nincs bent a lany oleben?
Ha tovább igyekszel úgy, ahogy eddig, nem fogod elérni, hogy visszafogadjon - hisz látod, meg is mondta, hogy ezt nem tudja viszonozni.
Azzal lehet még esélyed, ha az ellenkezőjét próbálod meg: nem "pedálozol", nem hozod fel kettőtök témáját, csak annyira tartod vele a kapcsolatot, amennyire muszáj, és akkor is tárgyilagos vagy.
Ezzel még előtörhet belőle egy olyan érzés, hogy megtapasztalja: milyen NÉLKÜLED, milyen érzés, hogy már nem vagy ott neki olyan egyértelműen, hogy lehet, hogy elkezdtél továbblépni. És ahogy megérzi a hiányodat, a távolodásodat, rájön, hogy szüksége van rád.
De amíg itt vagy neki stabilan és megkérdőjelezhetetlenül, addig nincs lehetősége vágyni rád. Milliószor van, hogy akkor jövünk rá, mennyire szükségünk van valakire (valamire), amikor megérezzük: lehet, hogy elveszítjük, hogy nem lesz többet ott.
Szerintem próbáld ki ezt a verziót. Még ha nehéz is visszafogni magad.
Ahogyan te, az en exem is sokat valtozott, sokkal jobb ember lett. Sok energiat fektettem bele es neveltem egy jobb pasit ... egy masik nonek. Az en osszes energiam beleveszett, elveszett vele. Mert mire o " keszen" lett, en belepurcantam az egeszbe.
O erzelmileg meg nem szakadt le. De igaza van, hiu remenyeket ne taplalj.
Abban is igaza van, talan meg osszejottok valaha, vagy nem. De mostanaban semmikeppen. Es ez egy ujabb dolog, amiben megint kulonboztok, nem egyet akartok.
Nem, nem jatszik veled.
Hat igen, ehhez ket ember kell, hogy O koszoni, nem ker Te beloled.
Most hallgattam Popper Petert. O azt mondja, a paroknak nem muszaj, nem kell egyutt maradniuk, nem kell egyutt maradniuk holtodiglan meg holtomignan. Csk azert,met valaha egyszer mit igertel. Mindennek van kifutasi ideje. A hazassag addig el, amig a felek uton vannak. Amikor mar, nem,annak vege. En melyen egyetertek vele, regota igy gondolom.
Nem a hazassag a lenyeg, nem a hazzassag tenye, hanem masik ember.
Ferjek? A ferfiaknak jo a hazassag. A no mindent megcsinal, aferfi mindent ingyen kap, ingyen szalloda szamara a hazassag. A no ingyenes mindenes cseled, meg ingyen szereto is. A ferfi persze, hogy oriasit veszit, ha nem varja otthon a gozolgo etel, a vasalt ing, a tiszta lakas, gyerek rendben. Ezutan magad uram, ha szolgad nincsen.
Mosta te inditodra valaszolok, ill kiszedek fontos dolgokat.
Gondolom, nem mondod komolyan, hogy ez villamcsapas volt. Te berendezkedtel a kenyelmes paholyba es azt gondoltad, hogy ez mindig igy lesz. pedig semi sem tart orokke, a jo sem es a rossz sem.
Hihetetlen vagy, azota szerted a felesgedet mondod, meg a gyermekedet, amiota nincsenek. Ezt nevezed igaz szerelemnek.
Hogy ujra boldog csalad legyetek, mint azelott. Mikor volt ez utoljara? Csak magadnak.
A hazassagi papir az valoban egy papir.
Nem gondolod, hogy inkabb a szep kenyelmesre berendezett eleted utan vagysz olyan keservesen? Persze, kell hozza, aki ezt megteremti neked. Most te probalsz mindent megtenni, hat ez nevetseges. Nos, hogy te MOST annyira erolkodsz, ez inkabb nevetseges. A no szamara kicsit hiusagot legyezgeto, de szanalmas es taszito. Ezert nem ker beloled minden nap, na meg masert sem. Nem te vagy elete temaja.
Ismerosok is latjak, hogy te MOST mennyire erolkodsz, ezt nem gondolhatod komolyan. Ennyire nem lehetsz gyerekes. Ugyanis ez mit szamit?
Nem a hazassagnak kellene rendbejonni, hanem hogy o akar-e meg egyaltalan valamit tetoled ebben az eletben. Mert mar ismer teged, es ismeri a dorgest veled. Jo sok idod volt, hogy hogy is mondjak, "bizonyits" de sosem tetted. A te idod lejart. Szoval, ha o abbol nem ker, ami te vagy. Ezt o tudja, es ezt senki es semmi nem tudja megvaltoztatni, meg o maga sem. Itt van a kutya elasva.
Igen, igy jartam.
Nincsenek jo hireim. Nem volt reszeges, a piat szerette, de nem birta es hamar becsapolt. Ilyenkor szanalmas volt, meg mas esetekben is, amikor egy ferfinak meg "kell" allnia a helyet. Helyette en voltam a ferfi. Hogy noje volt-e, nem tudom, nem hiszem, feltekeny sosem voltam,em erdekelt, ill nem tudtam nem is akartam volna elkepzelni. Azt tudtam, hogy olyan tipusu nok, akik szalagot kotnek a pasik hajaba, szivesen lebzseltek korulotte. Foleg ven matronak. Kiskutya helyett szivesen becezgettek. Jelenletemben is, de "o csak engem szeret". Jo. A vegen mar mindent en csinaltam, mindent en inteztem. Egyedul voltam. O mar cask a parancsolo, elvaro szerepet tartotta meg maganak. Egeszen addig, amig hiaba kerleltem, hogy jojjon el velem legalabb egyetlen egyszer, mert a pasik tapadnak ram a gyogymedenceben, legalabb egyetlen egyszer lassak, hogy van ferfi mellettem. Hiaba. Ez mar csak az utolso rugas volt, utolso csepp a poharban. Az, hogy magamara hagyott gyalogolni az ejszakaban meg egyeb csemegek....
Szoval vege lett, mindent meghalt bennem.
O is tepert aztan ezerrel, amikor nalam mar vege lett. Amikor ereztem, hogy nagy ban van, akkor hiaba kerleltem. Ezt kellene megerteni, amig nem keso.
A te feleseged is valszeg igy jart. O tudhatja, de ha egyszer a lelkeben vege, akkor minden hiaba. Egyedul volt, es most igazabol az egyedulletre vagyik. Egyedul konnyebb egyedul lenni. H a o lelkileg a tuloldalon van akkor hiaba tepersz.
Aztan mar meg valas utan is nem csak elotte jott utanam, akkor mar raert?
Kerdes csupan az, hogy az ilyen hapsival aztan ott folytatom, ahol abbahagytuk, vagy kezdjuk ezt az egeszet elolrol? Mert mi valtozik? Ideig,oraig? mert semmi egyebre semmi garancia. Ha ujra birtokon belul erzi majd magat.
En nem talalkozgattam vele. Mar a valasi targyalas utan is meghivott, hogy ebedeljunk egyutt. Nem, soha tobbe. Az, hogy o talalkozgat veled, meg a kezet is megengedi fogni, de erzesekrol soha nem beszel. Ill beszel, hogy arra tobbe ne szamits, szoval, irogat is, az azt jeleneti, hogy elete resze voltal sokaig, es egyik naprol o ugy latszik nem tud leszokni. De ha azt mondja, hogy remenyeket ne taplalj, akkor ne. Ill ha te megis taplalsz, hat majd meglatod. Itt a lenyeg, hogy o mit erez, es mit akar. Ugy latom, amit erez es akar, az nagyon is egyebeesik. Azt mondod, szereted ot. Nem mondom, jokor jut eszedbe. Nem gondolod, hogy eppen az lehet a gond, hogy mit jelent az o szamara meg a te szamodra a szeretet a mindennapi eletben, az teljesen mas? Es ez nagyon nagy baj. Hogy most ezerrel tepersz, ez olyan mu, olyan hamis, olyan latszat. Meg ha te igaznak veled, akkor is. Akkor teperni, amikor mar nincs ra szukseg, olyan hiabavalo erolkodes, szanalmas. Meg ha latja az igaz torekvesedet is, ez valahogy olyan, hogy a te idod lejart. A te eselyedet mar eljatszottad. Azert ugy latszik, csak van meg manapsag is tartas, emberiesseg a nokben, nem minden no ragja egy pasi utan a kuszobot.
En csak leirom, hogy mi van ilyenkor, hogy miert nincs mar eselyed. De te ha remenykedsz es ezerrel tepersz, neked hatha lesz szerencsed es te hatha kivetel vagy. Nehogy en legyek mar a fogonosz meg egyebek. Arra viszont vigyazz, nehogy tul sok legyen beloled, mert meg fog utalni. Eddig "semmit" se kapott beloled, mar meg tul sokat, ez nagyon hamis.
Csak annyit, hogy hazassag esten sulyos hiba birtoklasrol meg tuljadonosi jogrol beszelni. Azaz hogy pl Magyarorszagon,ahol nem veszik, ill vasaroljak a menyasszont, tehat nem fizetnek sulyos penzosszegeket erte a csaladjanak.
Lehet olyan helyzet,amikor minden jobb mint együtt lenni.
Nem vetted észre - vagy nem akartad észrevenni - az intő jeleket. Kényelmesebb lehetett úgy lenni mintha szembenéztél volna a bajokkal.Néha ez már túl sok és betelik a pohár.
Nem szimpatikus a hivatkozásod arra hogy mindehhez mindketten kellettetek. Még ha kicsit igazad is van.
Nem mindegy ugyanis hogy milyen arányban.Nekem mindig szimpatikusabb az az ember aki nem lőcsöl semmit másra..............
Azt vélem, nem gondolkozol fordítva.
Az ember mindent képes majdnem megszokni, így a hiányt is, hiszen a hiány miatt ment el.
Pont azt gondolom, hogy avval használsz a kapcsolat életben tartásának, hogy aktívan jelen vagy.
Igaz az is, hogy a kevesebb néha több, de ez a kevés ne legyen nagyon kevés.
Az arányokat csak te ismerheted, hiszen csak te ismered saját magatokat.
Ne add fel! - harcolj meg azért újra, ami a tiéd volt!
Sajnos, a történeted is igazolja, megszerezni mindig mindent könnyebb, mint megtartani.
A birtoklás biztonságában az emberek elfelejtik, hogy megszűnhetnek tulajdonosok lenni.
A felismerhetőségemtől félve, (szerintem, ha megtudná, hogy itt teregetem ki az életünket, nullára esne az esélyem) nem akarok konkrétabb problémát leírni, és nem is akarok minden problémát magamra vállalni, mert mint mindenhez ehhez is két ember kellett, hogy idáig eljutottunk. Ami mostanra már tény részemről, hogy ő hányszor próbálkozott az elmúlt évben, hogy mi nem jó és min kellene változtatnom. 7 hónap alatt minden eszembe jutott, és csak azt tudom mondani, más már lehet, hogy előbb meglépte volna a költözést.
Azért nem kell olyan nagy problémákra gondolni, nem iszom, nem vagyok haragos, nem volt soha veszekedés, kiabálás stb.
Sajnos ilyenek vagyunk mi Férfiak, az utolsó pillanat és inkább még az után kapálódzunk…
100%-ra tudom, hogy mindenben megváltoztam és nem is azt kérem tőle, hogy béküljünk ki, kezdjük elölről, inkább egy újjáépítésben hiszek, de abban nagyon.
Sajnos egyelőre reménytelenül, de mint tudni a remény hal meg utoljára.
Írod, hogy és ha van valakije?
Ebbe tényleg fáj belegondolni, de ettől még nem fog elmúlni a szeretetem felé és a reményem, hogy mi még lehetünk egy boldog család.
Igen ő elhagyott! Olvastam és hallottam is már arról, hogy milyen válságban lévő akár megcsalásos házasságok is képesek voltak akár évek után is rendbe jönni.
Én nagyon szeretném, ha tudnék érte bármit tenni, hogy ebbe a "táborba" tartozzunk…
Én nőként azt mondhatom neked, hogy ő sem vált még le rólad, ráadásul a gyerek apja nagyon fontos szereplő, tehát a gyereketek érdekeit is igencsak szem előtt tartja. Helyesen, persze.
Én azért aztönmagában gyenge indoknak gondolom egy elköltözéshez, hogy már nem tudott rád férfiként tekinteni....azt nem zárnám ki, hogy van valaki, aki férfi a szemében, de nem buta nő, ő is tudja, hogy kockázatos az ilyesmi, főleg gyerekkel. De ettől még bőven élhetnek benne párhuzamos érzelmek, te vagy a biztonság, aki visszavárja és hát lehet (én eléggé esélyesnek tartom) bizony valaki, aki férfi.
Nagyon nehéz, amiben vagy, sajnos évekig is benne tudja magát az ember tartani a reményben, de nagyon lehúz az ilyesmi. Ha meg esetleg szembesülsz is, hogy nejnek van valakije, hát az nagyon fog fájni:( Tudom, könnyű kibicelni, de azért nézelődj te is.
Mint már írtam, időm az van. 4 nap 1 hét nem keresés nem lehet gond. (persze, hogy gond, de kibírható lenne) És, ha ő ez idő alatt nem keres? Nem akarok még belegondolni sem, hogy fel kell adnom és nincs semmi esélyem.
NA úgy sem hiszitek el! Most amikor ezt a levelet írom, ebben a pillanatban kaptam tőle egy SMS-t, úgy, hogy ma még nem beszéltünk. Az üzenete: J szép álmokat!
Visszaírtam, hogy nektek is szép álmokat.
Annyira szeretném tudni, ilyenkor mi jár egy Nő fejében...
Azt viszont tudom, hogy az enyémben mi. Lehet, hogy játszik velem, de Én nagyon szeretem…
Hol is kezdjem...
Talán azzal, hogy én egy 70 éves férfi vagyok, és 68 éves voltam, - 42 év együttéléssel, két gyerekkel a hátam mögött - szó szerint kirakott a feleségem a lakásból.
Persze mindenkinek a saját baja fáj, de én adekvátnak érzem az én esetemet a tiéddel.
Olyan érzésem van, hogy nem nőttél még fel. Ezt arra alapozom, hogy Te rajongsz ugyan a feleségedért, de - szerintem - gyerekként.
Párterápián voltatok? Miért nem?
Milyen elvárásaid vannak NEKED a párod iránt?
A kedves feleséged mivel támasztotta alá azt, hogy téged csak úgy szeret, mint a gyermeke apját? Tudod, hogy mit jelent ez? Azt, hogy nem voltál TÁRS. És ez nagy baj.
Megítélésem szerint egy jó szakember rövid idő alatt feltárja a valódi okokat, amik a váláshoz vezettek, és ezt nem szabad halogatni! /Persze én tartok attól, hogy ez a kapcsolat már a múlté, de a miértek feltárása reményt adhat arra, hogy a következő kapcsolatod már szilárd és valós alapokkal rendelkezzen! /Persze ez csak az én véleményem/
Szorítok neked!
Erre már nem tudok választ írni, csak azt, amit költözéskor mondott. Nem figyeltem rá, és már nem volt boldog a házasságában. Már nem mint Férfire nézett, inkább egy jó barátra és a gyermeke apjára.
A par napug nemkereséssel megtudod, te hianyzol-e neki.
Szoval, sztem is pihenj 4 napot, majd meglátod kellesz-e neki.
Ha nem keres, akkor, csak annyi, h tetszik neki, h körülrajongod. Ha keres...
Igen ez a kapcsolat 7 hónapja kiüresedett, vége felé tartott, Én úgy érzem, de csak a magam részéről, hogy még nem érhet véget, nem szeretném, hogy teljesen véget érjen…
Úgy érzem, még erős vagyok, időm is van bőven, hogy tegyek érte...
Ird mar le nekem roviden parod milyennek akar /szeretne latni ?
Igen! Tepertem elismerem…
A külön költözés óta (1x volt) olyan, hogy két hétig nem találkoztunk személyesen, de levél, SMS az mindig volt. Baromira nehéz megállni, hogy ne üzenjek. Általában az üzeneteimre lehetőségei szerint azonnal válaszol. Ha azt kérdezem tőle üzenetben, hogy munka után egy kávé? szinte 99%, hogy azt írja vissza, lehet róla szó, de ha előtte lévő napon már találkoztunk, akkor majd nem biztos, hogy az a válasza, hogy inkább holnap beszéljünk róla.
Sok esetben azt írja, ma már sok kávét ivott, de attól még találkozhatunk. Egy ilyen találkozás, pont olyan, mint évekkel ezelőtt, beszélgetés, sok mosoly, kézen fogva sétálás 1-2 órán keresztül. Ekkor Én szárnyalok, nagyon boldog vagyok vele, de sajnos mindig jön egy másnap, amikor finoman tudatja, hogy azért, mert így vagyunk egymással, ő nem akar számomra reményeket kelteni…
Tudom, mert mindenki azt tanácsolja, NE keresd, de Én nem tudom megállni, pedig aznap mindig megfogadom magamnak…
Úgy érzem, (tudom, hogy nem jól) ha hagynám és nem keresném szép lassan eltávolodnánk egymástól. Valamiért Én abban hiszek, ha két ember közt megvan a kapcsolat, akkor nehezebben tudja elfelejteni a másikat. Miért gondolkozom fordítva...
Minen tavollet hordozza az eselyt es a veszely lehetoseget .Amit mondani tudok. Egy kapcsolat nem magatol romlik el. Egymasmellett elesben rengeteg az alkalmazkodas a megalkuvas, a kozos lemondas .....egy kapcsolatban mindket fel felel azert ha ez kiurul elfasul , egyik azert mert hagyta, masik meg azert mert nem figyelt akkor amikor figyelnie kell/lett volna.
Regi kezdeti fellangolast keresni badarsag , evek soran mindket fel valtozik es meg jobban szembetunobbek lesznek azok a dolgok, amiket valaha elbagatelizaltak , amire nem figyeltek oda. Sok kapcsolat kiuresedhet es vegeterhet , de van szep szammal olyan ami tuleli a valtozast a megorobaltatast . Kerdes ez mennyire akarja vagy sem megvaltoztatni a benne eloket gyokerestul es megeri-e vagy kepesek-e a valtoztatasra . Donteni meg mindenkinek maganak kell es a ontesenek kovetkezmenyet, ha jo, ha rossz vallania kell. Jo dontest !
Talán ha nem keresnéd, akármilyen nehéz is. Tudom, hogy fura lehet ez a tanács, de csak az tud hiányozni, aki eltűnik. Tedd azt, hogy lásd, hiányzol-e?
Aki állandóan jelentkezik, teper, azt akkor is megunjuk, ha egyébként szeretnénk, mert fojtogat a jelenlétével, de akiről nem hallunk, arra gondolunk: mi lehet vele? Mi ez a csend?
Próbáld ki, álld meg, és ne keresd pár napig, várj, hogy hiányozni tudj...