Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szabadságról berendelés
Létrehozva: 2015. július 16. 16:00
Munkajogokban hozzáértőt kérdezek!
A munkaviszonyom egy közalkalmazotti jogviszony.. (25 év után minimálbérért) A munkahelyemen elég felelősségteljes a munkaköröm...
A munkahelyem a nyári időszakra bezár. Ezt már előre kb. márciusban közölték, hogy mikortól meddig leszünk zárva. Ez a szabadságunk nagy részét fel is emészti nagyjából az enyémnek a 80%-át... Fiatal kollegáknak nagyjából az egész szabadságát...Tehát máskor nem nagyon tudunk kivenni szabadságot... Ezt már megszoktuk, évek óta így van...
Viszont most átalakulások vannak a cégnél és itt van a kérdésem.Hétfőtől kezdődne a szabadságunk... Ami már ugye nagyjából mindenkinek be van tervezve..
Ma kérdezte meg az igazgatónk, hogy a kollegák közül 4-en (tehát nem mindenki) adjuk meg a mobilszámunkat és írjuk le mikor hol tartózkodunk...
Kérdésem az lenne, hogy köteles vagyok-e bekapcsolt állapotban tartani a saját (nem céges) mobiltelefonomat illetve köteles vagyok-e állandóan magamnál tartani pl. ha elmegyek egy egész napos strandolásra???
Illetve hogy van e valami speciális szabálya a szabadságról visszarendelésnek? (Azt tudom, hogy milyen költségeket visel a cég!) A hivatalos formájára lennék kiváncsi, hogy pl. küldenek egy sms-t és ugrani kell rögtön???
Kérek mindenkit hogy negatív kommentektől kiméljenek meg... Nem csak magam miatt kérdezem, hanem a másik 3 kollegám nevében (mindannyian családosok) és idáig ebben az évben 1 napot voltunk szabadságon (nagypénteken) tehát már nagyon ránk férne...
Előre is köszönöm...
De igen, elvette az önbecsülését, egóját, önbizalmát. Nem a család, nem a férj vette el, hanem a munkaadó.
Tipikus hatalmi (főnöki) beszéd: ha nem tetszik, odébb lehet állni.
Igen, odébb lehet állni, a munkaadó talál a helyére 50 agilis (ugráltatható) munkaerőt. Ez így van. Annak a munkavállalónak viszont elég lesz 1 olyan munkahely (ha kell a pénz), ahol a főnök nem a saját (vállalat) tulajdonának tekinti az alkalmazottat. És a főnököt érdekelni fogja, hogy XY elmegy?
Egyébként ti nem látjátok, de ez már a nagy magyar valóság. A nők felháborodnak azon, hogy idegen országokban, idegen kultúrákban mit művelnek a nőkkel, de azt nem látják tisztán hogy velük is hasonlót művelnek. Mert ők ezért fizetést kapnak, eladják magukat. És nem a tudásukat adják el, hanem az egész lényüket akarja a vállalat. Bekebelezik őket, rágódnak rajtuk, majd ha a nő nem bírja a gyűrődést, akkor kiköpik őket.
Topic indító megemlítette, minimálbér...miféle munkavállalás az, amit minimálbérért végez valaki, és retteg hogy még meg is tartsa azt a fantasztikus állást? Egy bizonyos szint alatt a munkaerő piac=rabszolga piac. Az lenne a nők álmainak netovábbja, hogy lecserélhetőek lesznek? És ha ők ezt megengedik egy idegen embernek, akkor a társuk, gyerekeik hogyan vélekednek ezekről a nőkről? Lelkileg gyengék, a család számára ugyanúgy lecserélhetővé válnak.
Értem mit mondasz, de szó sincs feláldozásról, önbecsülés feladásáról. Család oltáráról meg pláne nem.
Én csak leírtam hogy mi a fontos az életben, egy boldog, kiegyensúlyozott nő, aki tudja hogy mi a fontos az életben, nem a munkaadója csicskája.
A karriert építő anyukák nagyon kedvesek, bájosak, de egy valamit nem tudnak. Egy fenékkel két lovat teljességgel megülni lehetetlen. Ők legfeljebb csak megpróbálják, de nem megy. A külvilág felé a látszat megvan, hiszen mindent megadnak a családnak, viszont képtelenek kikapcsolódni, rágörcsölnek mindenre hogy működjön.
Én olyan családos karrierista nővel még nem találkoztam, aki maradéktalanul boldog és kiegyensúlyozott lett volna.
De nem is az elhanyagoltságról beszéltem. Lényegtelen. Hanem arról az egyszerű tényről, hogy X ideig élünk, és feleslegesen csinál némelyik nő munkarabszolgát önmagából. Képtelenek fontossági sorrendet felállítani. Amiről te beszélsz, az megélhetési, esetleg luxusra való pénz megkeresése. Mit tesz az a karrierista nő, akinek a gyereke beteg, esetleg műtét előtt áll, és nem engedik el a munkahelyéről, mert ő egy dolgozó nő, aki pótolhatatlan? Belenyugszik. Karrierista, de nincs szava a munkahelyén. Beszélhetnénk a törekvő anyákról, akik bemutatják a gyereknek hogy igenis értékesek és képesek a fejlődésre, de szomorú dolog, ha némelyik nő a saját értékeit kizárólag a munkájában képes meglátni, megélni. A te szavaidban nem látom a család fontosságát, sőt, egyáltalán nem látom a férjek fontosságát, mint a nők társáét. Mintha a család egy mellékes díszlet lenne, a főnök pedig a rendező, aki megmondja hogy a főszereplő mikor mit tehet. Egy egészséges nő a családjában teljesedik ki (férfi szintén), a munkáltató a mellékszereplő. Egy egészséges nő ettől még lehet vezető beosztású, karrierista, de képes arra hogy fontossági sorrendet állítson fel. Nem akarok belemenni abba a témába, hogy mennyi fiatal kallódik el, hány nőt csal meg a férje, és a nő mintha nem venné észre hogy gond van a családban. Ha nem érezteti a családdal hogy fontos, akkor ő sem lesz fontos senkinek. És ne karrierista nőkben gondolkodj, ez a férfiakra, férjekre, apákra ugyanúgy érvényes.
A nagymamám korában ha egy nő dolgozott, az vagy feminista, vagy pedig szegény volt. A férjeknek pedig szégyen volt az a szituáció. És nem tudom mennyi férfivel beszélgettél erről, de igen sokan mondják, hogy ha találnak egy számukra megfelelő nőt, akkor mindent megadnak neki, eltartják, hogy ne kelljen idegeneknek dolgoznia. És ahogyan beszélgettem velük, nem, nem egy háztartásbeli alkalmazottat akarnak, hanem nőt, asszonyt, aki nem lesz egy elnyűtt hárpia az évek múlásával. És ezt nem én mondom, ezt a férfiak többsége szeretné. És ebben az is benne van, hogy annyi fizetésért akarnak dolgozni, amiből az asszonyukat jólétben el tudják tartani. Megjegyzem, akikkel beszélgettem, többségük jól szituált, gazdag férfi. És az az elképesztő, hogy a kívánalmukat a nők félreértik, nem kérnek a jóból, kényeztetésből. Brutális férfiak esetében érthető, de olyanok esetében nem akik érzelmesek, és csak annyit szeretnének hogy valakit dédelgethessenek. Nem a feleségük munkája ellen lenne kifogásuk, hanem az ellen, hogy a nők eleve úgy állnak a témához, mi van ha nem sikerül a házasság? Bebiztosítják magukat. Márpedig egy épkézláb férfi van annyira okos, hogy tudja, az a nő aki így indít, soha nem lesz szerető feleség, emberismeretből nulla.
Kérlek, hogy ne beszélj így magadról. Nekem fáj...
A munkáltató semmit nem vett el sem ettől a nőtől sem senki mástól. Az egy lehetőség a munkavállalásra és ha nem tetszik, akkor tovább lehet állni. Lesz a helyére 50 agilis, magasabban képzett, nagyobb munkabírású fiatal nő.