Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolati pénzügyek
Létrehozva: 2015. október 28. 14:07
Sziasztok,
számomra a kapcsolat komolyságát jelzi, hogyan kezeli férfi és nő a párkapcsolában a pénzt, illetve a a férfi mennyire nagyvonalú a nővel szemben (amivel egy normális nő nyilván nem él vissza). Ennek szellemében osztanám meg a történetem. A vőlegényemmel évek óta külön kasszán élünk, ennek oka, hogy mindketten saját egzisztenciával rendelkezünk, amikor összekerültünk. A fizetésem x, a páromé 2x. Három kasszánk van, egy közös, amibe mindketten a fizetésünk arányában teszünk be, ami fair, mert ez így mindkettőnknek hasonló megterhelést jelent. Ebből fizetjük a lakás és a háztartás költségeit. Minden mást mindenki a saját fizetéséből vesz meg, illetve ha közös utazás van, vagy közösen veszünk nagyobb értékű dolgot, akkor azt felezzük. Ez mostanában odáig fajult, hogy a párom egy mozi, ebéd vagy egy út a szülőkhöz esetén is benyújtja a számlát: ennyi volt a benzin, ennyi a mozijegy stb. Előfordul ugyan, hogy meghív, de ritkán, akkor is nehezére esik. Sokszor bánt ez az osztozkodás, kicsinyesnek tartom. Különösen a nyaralás megterhelő nekem, hiszen ő kétszer annyit keres, mégis elvárja hogy felesben fizessünk mindent, mintha haverok lennénk. Most megint utazást tervezünk, és mivel a párom mostanában nagyobb összeghez jutott, amikor elkérte volna tőlem az út felét, felvetettem, hogy legalább az autobérlést kifizethetné kettőnk helyett, elvégre ő a férfi, több a pénze is, mint nekem. Erre megsértődött, követelőzőnek nevezett, ami azóta is bánt. Hogyan tervezzünk így közös jövőt, ha ennyire hiányzik belőle a nagyvonalúság velem szemben? Nálatok hogy alakulnak a pénzügyek? Minden építő, jóindulatú hozzászólást köszönök.
Megyek szólok, valami nagyon nem okés...
Azzal készített ki idegileg hogy direkt hanyagolt csakhogy elérje hogy elvaduljak tőle.
Vannak ilyen tipusú ffivak akik gyávák egy korrekt szakításhoz ha már nem akarja a nőt.
Ez lett volna a minimum gesztus hogy őszinte velem és bevallja hogy nem rám vágyik már.
Áhh nem könnyebb ha direkt kiprovokálja az önző viselkedésével azt hogy már kiábránduljak belőle?!
Valójában magamat okolom az egészért,mert nem kellett volna ezt évekig folytatnom vele. A legelső önző viselkedésénél azonnal el kellett volna hagynom. De čn nem akartam feladni,azt hittem hogy majd jobban megismer,és ragaszkodóbb lesz. Szerintem sosem fog tudni igazán mégegyszer olyan szerelmes lenni egy nőbe mint amilyen az exfeleségébe volt.
Szerette nagyon.Ezt nem is titkolta.
Dehogy ne tudjon črtčkelni egy olyan nőt mint én aki a lelkem is kitettem érte,de mindhiŕba.
Sosem viszonyult hozzám szerelmesen. Csak max vonzódott...
Így utólag már jobban látom magamat, čs az ő jellemčt is.
Persze tudtam h még most is ő fog duzzogni rám.
De az a legsunyibb az egészben h valójában nem bánkódik ő utánam egy cseppet sem. Pont ez volt a cčlja és elérte!
Ez a mostani sértődése csak egy színjŕték nekem..mintha manipulálni akarna és bűntudatot kelteni bennem.
Ja, akkor ezt félreértettem, úgy tűnt, mintha még együtt lennétek.
Persze, a szomorkodást nincs értelme megspórolni, az vele jár a szakítással.
Az a jó, ha egy kicsit belehal... Sosem értettem azokat az embereket, akik úgy lépnek túl egy kapcsolaton, ahogy egy taknyos papír zsebkendőt dob el az ember. "Ja, vele éltem évekig, de egyébként nincs jelentősége." Én azt is tisztelem, aki csak szerettem, de már vége. Sosem tudnám bántani, hiszen volt idő, mikor ő volt a legfontosabb az életemben.
Köszönöm hogy segítesz felnyitni a szemem.
Bár hidd el, én is jól felismerem hogy hol a helyem egy kapcsolatban, de próbáltam menteni a menthetetlent.
Egy komoly jövőépítéshez két ember kell!Az nem elég ha csak az egyik tesz meg mindent egy kapcsolatért, miközben a másik meg csak karbatett kézzel nézi a másik fölös körfutásait.
Én már korábban kimondtam hogy szerintem ezt hagyjuk, vége.
De nem tagadhatom az érzéseimt, még bennem él. Éveket nem lehet csak úgy kialudni egy reggelre.
Ennek hosszabb idő kell. Az ember egy kicsit belehal a csalódásokba...nem?
Ettől még maradhat egy szép emlék, amikor még tényleg sokat adott ez a kapcsolat, az emlékeket nem veszi el tőled senki! De most lejárt az ideje, és igazából tökmindegy, hogy ki mondja ki a végét, mert ez valahol tőletek független: nektek közösen ennyi jutott, itt az idő váltani! Az élet velejárója a változás. Emiatt nem kell egyikőtöket sem okolni, egyszerűen nem működik már köztetek, kész, ennyi.
Miért kéne tovább szívnod? Dobd ki, hadd repüljön! Sosem fog megváltozni, az ilyenek nem szoktak. Majd meglátod, mennyi energiád szabadul fel, mennyi időd lesz hirtelen arra, hogy végre azokkal a dolgokkal foglalkozhatsz, ami jóérzéssel tölt el! Ha tovább folytatod ezt a kapcsolatot, elpusztulsz, még fizikailag is leépülhetsz, nem csak lelkileg!
Különben látod, te magad vagy , aki nem meri a szemébe mondani, hogy vége, akkor meg miért várod el tőle, hogy ő legyen a bátor? Legyél te a bátor! És nem vádolnod kell magadat emiatt később, hanem büszkének lenni rá, hogy volt erőd felvállalni a felelősséget a saját életedért, kapcsolataidért! Te választod meg, milyen embereket gyűjtesz magad köré, és ennél a pasinál sokkal jobb emberek vannak, akikkel jól érezhetnéd magadat, és előrébb jutnál, nem lefelé csúsznál! Persze, nem kell rögtön szerelemben gondolkodni, az is jólesik, ha új barátok jönnek, vagy jó ismerősök, a lényeg, hogy végre megkapd azt a szeretete, tiszteletet, ami jár neked! Mint ahogy minden embernek jár, de mégis nekünk kell ezt éreztetnünk a világgal! És az első lépés ebben, hogy kidobod az olyan kapcsolataidat, amik már érdemtelenek a figyelmedre.
Te egy nagyon szerencsés ember vagy, mert végül előbb utóbb de Rádtalált az IGAZI!
Már korábban felismertem 1-1 önző gesztusaiból hogy ez a ffi bizony nem igazán elkötelezetten szeret.
De már kezdek erősebb lenni és bele kell nyugodnom a kudarcomba.
Vmiért ezt kellett megélnem, csak nem tudom hogy miért.
Meddig kell még szívnom nem tudom.
Ez egy érési folyamat, amin jó esetben végigmész, és abból megerősödve jössz ki. Ha nem, akkor lesz egy végtelenül sz... életed, amiben Te magad leszel a lábtörlő.
"...hogy ha elmegy, soha többé nem fogom látni..." =>Ez a legjobb dolog, ami történhet veled, még akkor is, ha most fáj.
Tudom, végigcsináltam. Azt hittem, beledöglök, amikor ott hagytam a faszit egy szál sporttáskával a kezemben. Aztán abszolút tudatosan felépítettem az életemet:
1. Leléptem a faszitól, barátnőm átjött, megittunk egy adag pálinkát, elszívtunk hozzá egy adag cigit.
2. Adtam magamnak kerek egy hónapot, amíg aktívan sajnáltam magam.
3. Hónap elteltével a bútoraimat és minden mást elhoztam faszitól.
4. Haverokkal elmentünk Egyiptomba 10 napra.
5. Siránkozás befejezve, fej felemel, sport, nyitott szemek az új kapcsolatra.
(Aztán itt jött az a rész, amikor sok f...kalappal hozott össze a sors - szonnal kuka. Majd 1x csak a férj érkezett, és pont olyan volt, amilyenre csak vágytam, és 10 éve azóta is pont olyan.)
Igazad van, tudom.
Egyébként ne higyjétek hogy vmi "hótsötétbutanaív" nő vagyok.
Az élet más terelütein reálisan látom a dolgokat és normális értékrend szerint élek.
Viszont ebbe a ffi-ba belezúgtam anno nagyon, és nehéz elengedni őt az érzéseimmel együtt.
De nem ad nekem semmi jót pluszt olyat a kapcsolatba amiért mostmár mindenáron ragaszkodjak hozzá.
Van annyi tartásom, hogy ami nem jó nekem, azt fel kell ismernem, és magamnam bevallanom ha még kudarc is, hogy egy egyoldalú kapcsolatnak nincs értelme.
Azért vártam Rá, azért tartottam ki mellette eddig, mert nem akartam feladni, azt reméltem hogy idővel közelebb enged magához, a lelkéhez...de nem így lett.
...és a lelkem annyira jó színész hogy még eljátsza hogy ne felejtsem el hogy ÉN voltam az aki eldobta őt és hogy ha elmegy, soha többé nem fogom látni!
Zsarol lelkileg és még én vagyok falhoz állítva a döntésem miatt.
Bexarás!
"...egy percet sem kell egy kapcsolatban azon harcolniuk hogy egy kis figyelmet, egy méltóbb gesztust kiérdemeljenek egy ffitól..."
Ez vagy van a kapcsolatban, vagy nincs. Ha nincs, akkor nem harcolok érte, hanem húzás. Ha Te nekiállsz ilyenért harcolni, akkor Te magad állsz elébe a megalázásnak, méltatlan szituációnak.
(És igen, akkor is elhúzok egy ilyen kapcsolatból, ha én magam szeretem a faszit.)
Igen, igazad van szó szerint! Ez tisztára a másik kihasználása.
Ő elvan így is mellettem.
Igen, én is megmondtam már neki hogy nagyon kiábrándító az hogy rajtam spórol, de pesrez amikor neki volt a szülinapja, és kitettem magamért, nem vertem a garast a fogamhoz, pedig anyagilag nem vagyok egy bankár bér szinten.
Saját magamat tartom el/fennt.
Nem hagyom már magamat, megmondtam már neki hogy nem jó ez így nekem mert gyávának tartom őt amiért sunnyogva csak az időmet rabolja és jól tudja hogy sosem fog a kapcsolatunkba beleinvesztálni se időt se pénzt, se semmit, akkor meg miért nem enged el?
Még a zokniját se vasalhatom amúgy...
Azt is magának csinálja, nem engedte hogy vele éljek.
Eléggé megfontoltan és már betegesen bizalmatlan és távolságtartóan viszonult hozzám.
Amikor kimondtam hogy szakítok, még neki állt feljebb, besértődött rám, mondván, én egy hisztis vagyok, meg türelmetlen, meg minden voltam csak ember nem.
Pedig csak annyit vártam reagálásnak hogy bevallja hogy igazam van, és elenged.
De nem akart elengedni. Jól megszívatott évekig.
Én meg egy nagy barom voltam.
És akkor ilyenkor vagyok teljesen összezavarodva hogy az olyan nők akik igenis tudatosan a pénzt szimatolják egy ffinál...azok sorra mindig "jól járnak", sosem kapnak ennyi méltatlan megaló szituációt, az olyan nőknek egy percet sem kell egy kapcsolatban azon harcolniuk hogy egy kis figyelmet, egy méltóbb gesztust kiérdemeljenek egy ffitól...
Sosem fogom ezt megérteni.
Én nem ez az aranyásó női kategória vagyok, mégis mindig én húztam a rövidebbet az őszinte marha nagy szívemmel!
Még ennyit, ez a butaságról szól és nem a szerelemról.
a szerelem öl butít nyomorba dönt- szólás mennyire igaz!
További szép napot!
Nem, nem ez a szerelem. Ez tisztára a másik kihasználása.
És, már megbocsáss, de undorító.
Fogalomzavarban vagy. Ezért érzed amit érzel.
Nem, nem bántani akarlak.Viszont látom hogy már ébredezel........
"De, komoly gond van azzal az emberrel aki "mindig" ilyenekbe fut bele."
Komoly gond? ugyan... tudod mi a baj velem? az hogy van a világon olyan nőkategória is, aki nem a pénzre utazik, de szó szerint nem!
Tudod milyen igaz érzésvilágnak kell lennie ahhoz hogy amikor egy ffi-nek nincs egszisztencijája, de ez mégse érdekelje az ember lányát, és mindezek ellenére is csak ahhoz az egyhez ragaszkodjon?
Igen, ez a szerelem!
ezért ne bánts meg ne gúnyolódj rajtam kérlek...
Persze ma már én is tudom hogy a szerelem öl butít nyomorba dönt- szólás mennyire igaz!
De én tényleg vele képzeltem el a jövőnket, megtettem volna érte hogy a nulláról indulok vele, és majd felépítjük a jövőnket!
De ez már sajnos nem lesz így.
Egyszerűen nem mehet rá több éveim hogy mindig csak arra várok hogy mikor leszek elsőbb helyen az életében.
Megértettem azt is hogy óvatosabb lesz velem az anyagiak terén hiszen "megjárta" a válásakor.
Ok, de én nem az a nő vagyok! Sosem voltak irányába elérhetetlen luxus igényeim! "az aki a kevéssel is beéri egy kapcsolatban, az még kevesebbet fog kapni!"
Na ezt én a saját bőrömön is megtapasztaltam!
Soha nem fogja a szemedbe mondani, mert holnap is kell neki a tiszta zokni.....
..........viszont a pasinak van házikaja, mosás vasalás elintézve és még várja is őt a meleg ágyikó az asszonykával.......
Ha meg gáz a helyzet, "kalap, kabát, hócipő és iszkiri.
A következő lükével szintúgy el lesz néhány évig.
Igen.
Nagyon nagy reményem volt ezzel a kapcsolattal, mert mined olyan jól indult, nagyon megfogott a határozottsága, az elején még figyelmes volt velem, teljesen megbíztam benne.
De mára már tudatosan úgy alakítja a dolgokat hogy én beleunjak, direkt arra utazik hogy nehogy neki kelljen kimondania hogy vége, hanem hogy én szakítsak vele, és akkor ezzel a tudatával fogja a lelkiismeretét nyugtatgatni hogy végülis ő akart engem, de én szakítottam vele.
Nem tudom miért gyáva egy kapcsolatban a ffi ahhoz hogy a szemembe mondja hogyha nem akar...
Ehelyett azt a taktikát választja hogy tudatosan hanyagol, és rajtam spórolja mindazt amit az előző kapcsolatával elvesztett, ezt érezteti velem direkt, hogy én végre dobjam.
Milyen ember az ilyen?
Már kezdek lemondani az egészről, és kiábrándító érzés tölt el amikor arra gondolok hogy csak adok...adok, de nem kapok.
És igaza is van valamilyen szinten.
Akaratgyenge emberrel nem sokra lehet menni.
Nem arról van szó, hogy az ember nem hibázik.
De, komoly gond van azzal az emberrel aki "mindig" ilyenekbe fut bele.
Hol van a józan ész ?( Na, persze, itt majd a "szerelem" mindenhatóságára hivatkoztok)
Miért nem tanultok a korábbi ballépésekből?
Mi késztet benneteket arra, hogy abban a lila felhőben gondolkodtok ,majd ti megváltoztatjátok a pasijaitikat?
Azért mert ők már meg is kezdték ugyanezt nálatok és nálatok bejött?
Mert, ne így hord a hajad, ne vegyél fel rövid szoknyát és piros/sárga/fehér blúzt, meg jó vagy te így is anyukám, nem kell neked kozmetikus, szuper vagy így is?
Aztán már eléggé elmegy az idő.Se pár, se gyerek, se család.
Úgy vélem, ahogy a példa is mutatja, nem akarásnak nyögés a vége.
"Szerinte én csak türelmetlen vagyok és tartsak ki mellette, mert Neki csak akkor lesz nagyon mély és komoly a kapcsolatunk ha majd házasok leszünk."
Hitegetés a köbön.
Amúgy már megismerted a jellemét?
Tudom h van igazad abban amit írsz!
Igen, késő bánat mindig amikor az ember már csak arra eszmél hogy elszaladtak évek egy olyan emberre aki meg sem érdemelne minket.
De figyelj Csendike, emberek vagyunk, és a hibáinkból tanulunk!
Örülj neki ha a Te párkapcsolatob tökéletes, ha a párod is ugyanolyn intenzitással odaadóan szerelmes és önzetlen Feléd mint amilyen Te vagy felé!
Ez valóban egy nagyon nagy szerencse az ember életében ha így van!
Nekem ez nem sikerült!Hát így jártam...
"Általában lehet beszélni vele, csak magától nem jut eszébe. Sajnos. "
Hát ez az.. detto.
Engem is az bánt hogy magától esze ágában sincs önzetlenül bármi segítséget felajánlani, csak amikor már megemlítem, utalok a gesztusok hiányára, és ez bizony már az egyik legszomorúbb dolog egy kapcsolatban.
Sosem élősködtem senki pasin sohasem!
Mindig is volt/van önálló keresetem, megveszek vmit ha szükségem van rá még úgy is ha hetekig gyűjtögetek egy dologra, és sosem kértem anyagi segítséget egy kapcsolatomba sem.
Viszont azt gondolom és vallom hogyaz aki a kevésből nem ad, az a sokból sem fog!
Ez nagyon igaz mondás, mert én nem tudom miért de mindig önző, egoista, irigy xarrágóskodó pasikat vonzottam be.
És amilyen hülye voltam/vagyok, éreztettem mindig hogy engem nem érdekel a pénztárca mélysége, engem az sem érdekel ha a ffinak még egy lakása se albija se autója sincs.
Nos, mit tett az Isten....? pont egy ilyenbe zúgtam bele.
Minden realitásom, ésszerűségi érzékem elveszett amikor felismertem hogy beleszerettem.
Onnantól tényleg semmi más sem érdekelt csak Ő, csak az a vágy hogy megismerhessem a személyét jellemét.
Jól rá is b....-tam, mert évek teltek el, és én még mindig csak azt érzem hogy sosincs rám ideje, semmibe sem áldoz bele legyen az egy program, mozi, akár egy olcsóbb túrázás, de még egy személyes évfordulót is simán csak sms-ben letudva aztán jónapot.
És bizony elvált már, a korábbi válásakor úszott a vagyona, szinte alig tudja fenntartani magát.
De én így fogadtam el, és mégsem érzem hogy ezt megbecsülné bennem, nem értékeli azt hogy nem vagyok egy pénzvadász nő, hanem csak húzza az időt tőlem.
Kedves EnVouge! Ne haragudj ha bele off-oltam a topicodab kérlek!
Csak nagyon el vagyok keseredve mert szeretem, és nem akarok szakítani, nem lazán fogtam fel a vele való kapcsolatomat, én beleadtam mindent hogy működjön!
De egy irigy önző jellemmel már nem tudok mit kezdeni mert full kapcsolatromboló az egész ilyen hozzáállása.
Jahh, persze Ő nem akar szakítani. Szerinte én csak türelmetlen vagyok és tartsak ki mellette, mert Neki csak akkor lesz nagyon mély és komoly a kapcsolatunk ha majd házasok leszünk.
Hm.
Ha hasonló kapcsolatban őrlődsz, akkor az megfelel neked.Mert ha nem felelt volna meg, akkor rég leléceltél volna.
Lehet kifogásokat, mentségeket találni mindig.
Az az érthetetlen hogy miért nem a magatok számára kedvező döntéseket hozzátok meg. Talán mert imádtok szenvedni.Hát, csak rajta.
Aztán egyszer csak derült égből villámcsapás, rájöttök hogy késő lett mindenre, amit ti akartatok.
És akkor jön a rinyálás az elveszett évekről...........
Annyira igazad van!
Sajnos én is érintett vagyok egy hasonló kapcsolatban.
Ésszerűbb lenne lezárnom, mert csak felőrlődök az önzőségein, de ez mégsem megy olyan könnyen hogy egyik percről a másikra kitörlöm az életemből az elmúlt éveket.