Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tobbek kozott erre is valo a diploma, hogy egyes tanulatlan, de esetleg tisztesseges szulok leanya ne beszeljen ilyen 'tragarkocsis' stilusban.
Te nem adtal egyetlen otletet sem. Nekem viszont igen. Koszonom, hat hiaba, tudtam en, hogy toled ennyire telik. 
Nyikita, te egyes szam, elso szemely vagy. Tudod, mi az?
lassan ücsöröghetnek nyugisan munkanélküliként
mer hamarosan még hurcolónak se kellenek
Deutsche Post stellt erstmals Pakete per Drohne zu
Ne fogyaszd a tintat, a magyar allamnak ugyanaz a velemenye, a Magyar allam ketto azaz ket diplomat adott nekem ki. Ha mar szoba hoztad, csak ugy mondom. Askalodj utanam, deritsd ki, ki vagyok es kutasd fel a diplomaim eredetet, te raersz, ejjel nappal it lebzselsz, mert senkid sincs. Mellesleg miert van neked a diploma annyira a bogyodben, nem ertem. Talan Magyarorszagon tilos tanulni?
Mellesleg nem igaz. Te eppen ordenare marhasagokat beszeltel a sajat hazudozasaidrol. Ami nem a topic temaja. Kaptal is erte eleget a topikozoktol, de te, mint a pereces, sproltad tovabb a hulyesegeidet, megallapitvan, hogy a topik resztvevoi mind csakis temelletted vannak es onteltsegedben el kezdtel sajat magadrol tobbes szamban beszelni. Egyet is ertek veled ebben, te tobben vagy. Csak be kell pillantani az enelcere, es attol kezdve nem kell cabaret nezni, az ember megszakad rajtad a nevetestol.
Ujbol sikerult kihoznom beloled sajat magadat.
Gyere ide es megmutatom a diplomaimat. Be is mutatlak a tanaraimnak. Meg az amerikai allamnak, aki adta. Pedalozd az angolt, mert magyarul beszelni nem tudsz, csak ocsmanykodni. 
De hat toled nem is var az ember ettol tobbet. 
Neked meg egy szep japan tukrot kuldok, nezegesd tokeletes magadat. 
Puszillak aranyom.
Szivinek is, 
mondd meg, imadom a ribancat. 
Nem hazudnak,csak fillentenek,mint a kis bice boca.Teny ,hogy a gyerekeknek elenk a fantaziaja!
Tegyél egy értelmező szótárat magad mellé.
Meg sem említettem, és nem is érdekelt hány ember szólt a témához. Fogalmam sincs kitől kaptál diplomát, ráadásul hármat, de látni szeretném. Ugyanis nem hiszem el, hogy te diplomás ember vagy.
Sissi drága!
Én azt fejtettem ki, hogy a gyermek hazugság témájához kizárólag hárman adtunk ötleteket. Dereng valami kicsi okos fejecskében? Teljesen mindegy hogy hányan szóltak hozzá, ha ugyanazt ragozzák napokon keresztül, amiket mi felvetettünk.
De te, drága Sissi, képtelen vagy megállni, hogy oda ne povedálj valahová, ahol én vagyok. Mi a jó büdös véreres, tagbaszakadt pöcsnek nem vagy képes a valagadon ülve, egyetlen kibaszott egyszerű mondatot értelmezni? Te drága. Ha valóban van diplomád, akkor megkérlek arra a szent mozdulatra, hogy helyezd a monitor mellé, motiváció gyanánt.
neked se kell pénz, majd ha valami szekta góré leszel
és a néped nyalja a segged és csak létezned kell
Nem így értelmezem. Szerintem azt jelenti, hogy mivel a pénzt hajhássza, meg valami hamis jobb jövőt, nem marad ideje élni és élvezni a jelent.
és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán
ez a tipikus hónapról hónapta élés
Ez mindig így volt és így is lesz.
egy rétegnél, amely nem nagyon képes gondolkodó emberként élni
vicces ezek szaladgálása mint a pók a falon, ha az évtizedekig tengődő anyjuk a halálán van
Az lehet. De a topic temaja a gyerekek hazudozasa volt. Szerintem meg ha tudsz szamolni, akkor ehhez a temahoz sokkal tobb ember hozzaszolt, mint 3.
Hazugság témában az összes ötlet csak hármunktól jött.
Valakinek valami esetleg a kicsi okos fejecskéjében? Vagy a kicsi okos fejecske kapacitása csak addig terjed, hogy másokat cáfolgassunk?
Hm. Ha meg akarnék felelni a külvilágnak, akkor az esetek java részében nem az történne amit én akarok, hanem azt tenném, ami másoknak megfelel.
A priviket én már el is felejtettem, ennyit a külvilágról. A fórumról csak 3 ember privátjaira emlékszem, az egyik közülük itt van. Rájuk akkor is emlékszem ha vitázunk, akkor is ha sokáig nem látom őket a fórumon.
A Dalai Láma, mikor megkérdezték, mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."
Így van. Magamat óvom, én nem tudok szembenézni vele, hogy elveszítem az illetőt. Mert ugye nélküle kell tovább élnem.
Az ember az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban eszmél csak sokszor, hogy mit mulasztott el, mit kellett volna másképp tennie.
Ez mindig így volt és így is lesz. Egyszerűen már egy gyereknél is így van. Amikor kéri az osztály, hogy halasszák el a témazárót, mert a jövő keddre jobban fel tudnának készülni. Aztán eljön a "jövő kedd" és (tisztelet a kivételnek) mindenki annyit tud, amennyit a múlt hétre készült.
Az életben pedig méginkább jellemző, főleg manapság. Mindenki rohan már gyakorlatilag a saját élete után. Levegőt venni sincs ideje (mert nem hagy magának). És amikor történik valami, akkor kap a fejéhez.
Egyébként ugye a gyászra is az itt maradóknak van szükségük. Amikor sírunk, magunkat sajnáljuk, hogy elveszítettük.
Ja, és nagyon sokat tanultam az orvosától, akinek innen is örök hála.
Ő is csak annyit mondott Apukámnak, amennyit ő tudni akart. Soha nem jósolgatott, mi lesz holnap. Mindig azt mondta, hogy koncentráljunk a következő feladatra.
Én meg kérdeztem tőle, nekem megmondta, mi várható. Őszintén, az igazat. (Természetesen Apukám előzetes beleegyezésével tárgyalgattam én vele.)
Ha RÁKÉRDEZ, akkor Te azt mondod, hogy hiszel a csodákban, és ez így is igaz, ezzel nincs gondom, de azt nem mondhatod, hogy meg fogsz gyógyulni.
Viszont aki hinni akar, az nem vágja arcodba a kérdést, hogy ugye mindjárt végem, mert nem akar ilyet hallani.
Ahogy írtam, Apukám SOHA nem kérdezte meg, milyen az állapota, mennyi van hátra, soha nem nézett utána a prognózisnak. Akkor sem, ha épp az orvosától jöttem. Én pedig SOHA nem mondtam el neki. Csak arra válaszoltam, amit kérdezett.
Sose felejtem el, én mentem el az MR leletéért - ő kért erre, és engem kérdezett, hogy mit találtak, én mondtam el neki, hogy áttét van a májában. Nem tehettem mást, de belehaltam egy kicsit. :-(
Ezt a haldoklós témát én kivenném a hazugság témaköréből, ugyanis aki az utolsó percig képes hinni, azzal még csoda is történhet. Igen, joga van tudni mindenkinek, hogy milyen az állapota, de azt már nem kell hozzátenni, hogy ebbe bele fogsz halni. Ezt mindig is így gondoltam, de mióta az ismeretségi körömben történt egy csodás gyógyulás végstádiumú rákból, azóta én magam se tudnék abban hinni, hogy akkor most már biztos a halál, és pont ezért nem is mondanám a betegnek sem ezt. Ő tudta, hogy milyen az állapota, mégis meggyógyult. Az orvos csodálkozott a legjobban, mikor egy év múlva is megjelent kontrollon, ráadásul egészségesen, mert legutóbbi találkozásukkor már napokat jósolt neki. Az emberi hit nagyon nagy dolgokra képes, és ezt nem szabad elvenni senkitől. Szóval én nem azért nem mondanám valakinek, hogy pár napod van hátra, mert hazudni akarok neki, hanem mert magam is abban hiszek, hogy az élet egy olyan misztérium, aminek az utolsó percében is történhet valami változás, ami felette áll mindannak, amiben addig hittem. Az életerő - főleg egy másik ember életereje - őszintén nem tudhatom, hogy mikor fogy el végleg, tehát biztosan nem mondanám senkinek, hogy két heted van hátra. Mert nem hiszem én magam se, hogy ez biztos.
Az jutott eszembe, hogy szerintem amikor egy haldoklót, vagy halálos beteget próbál az ember meggyőzni arról, hogy meg fog gyógyulni, akkor nem is őt próbálja valójában nyugtatni, hanem saját magát, mert lássuk be, kőkemény lelki erőt kíván végighallgatni az érintett szájából, hogy itt a vége...Könnyebb terelni a témát, de szerintem ilyen esetben ennek nincs helye.
És ugyanez kicsiben, amikor a gyereknek azt mondom, hogy nem fog fájni a szuri: Én magam nem akarok szembenézni a reakciójával. Pillanatnyilag úgy könnyebb, de szerintem ez nem célravezető.
Így gondolom én is. Az ember tudja kimondva/kimondatlanul is, hogy mi lesz. Valami "blabla" csak az ittmaradó lelkét próbálja gyógyítgatni ideig-óráig. Aki elmegy, az úgyis tudja, mi az igazság.
Amikor a Nagyim búcsúzott el tőlem, annyira fájó volt, olyan jó lett volna mondani a blabla-t, hogy "Ne mondj ilyet, majd jobban leszel, stb...", de kifejezetten kérte a Nagyi, hogy hallgassam végig, és ne is próbálkozzak ezzel a meggyógyulós szöveggel, mert mind a ketten tudjuk, hogy nem igaz. Elmondta, hogy hosszú, boldog élete volt, és örül, hogy az utolsó éveket velünk egy házban tölthette, szívesen maradna, de nincs tovább. :-(((
Szerintem ilyenkor kb. felér egy szembeköpéssel, ha annyira nem tiszteljük, hogy az arcába kamuzunk valamit - még akkor sem, ha nekünk ettől könnyebb, hogy nem nézünk szembe az igazsággal.
nekem az a furcsa, hogy sokan amikor látják, hogy valaki meg fog halni, nem fogadják el, akkor mindent meg akarnak mozgatni a lehetetlent is
előtte meg ez a nagy igyekezet az életük jobbátétele érdekében sehol nem látszik
"a meglepő csak az volt, hogy a halála után derült ki, tudta hogy mi lesz."
Na erről van szó. Ezért felesleges mást mondani, mint a valóság.