Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Társat találni - de hol???
Létrehozva: 2016. augusztus 4. 16:24
Tudom, lerágott csont - de azért megpróbálom...
Szóval TÁRSKERESÉS - társkereső oldalak... internetes társkeresés...
pro és kontra ....
Tapasztalatom elég lesújtó.... , de gondolom többen vagyunk, akik keresgélünk. De HOL???? Hol lehet most ismerkedni?
Sok társkeresőn nem az ismerkedésre, beszélgetésre, hanem a szexre terelik a férfiak a szót. Elismerem, szükséges, sőt jó dolog, de addig el is kell jutni!
Azon már meg sem lepődök, amikor álló fütykösökről kapok képet... bár erre mindig reagálok, hogy "élőben jobban szeretem" és a képpel nem tudok mit kezdeni, de tényleg ez a színvonal?
52 évesen még úgy gondolom, most van itt az ideje, hogy élhessem életem, és élvezhessem annak minden szépségét, de partner nélkül nehezebb elindulni, és egyedül nem is olyan élvezetes.
Ja... és eljárok szórakozni, táncolni, biciklizni... próbálom keresni a lehetőségeket, de.... :( - a meccsek, kocsmák nem az én világom...
Várom a hasonló cipőben járók véleményét!
a TV2-ben beszélgettek az internetes társkeresésről... érdekes és tanulságos beszélgetés volt!
Szia ! Régen láttalak, még kint dolgozol? Nagyon eltűntél, jó újra látni .:)
Na es azt tudod,hogy mi volt a gond, miert leptek le a csajok?
Mert ugye ha te hosszu tavu kapcsolatot szeretnel,mint irod,akkor azert ennyi ido alatt csak talalkozhattal olyat,aki erdeklodott is irantad es o is hosszu tavban gondolkodott.
Akkor mi volt a baj?
Es mi van a hazaddal, sikerult felujitani? Az egy alapvetoen jo koncepcio, meg ha videken is van - es nincs messzi a varos. Manapsag sokan szeretnenek videkies de biztonsagos kornyezetben elni
6x
Akkor nyilván lesznek itt érdeklődők, akik tanácsot kérnek majd, mint gyakorlott netes pártalálótól.
Nekem csak egy kérdést engedj meg: mit jelent a "mindig"? Mármint számszerűen.
Én a netre esküszöm. Párt mindig csak eddig a neten találtam társkeresőkön.
Akarja a fene megváltani a világot.
Alkalmazkodom, mert néha muszáj tudomást vennem mások frusztrációjáról. Feladni nem szoktam, de örülnék, ha kevesebb energiámat kötné le, hogy kreatív utakat válasszak az amúgy egyenes helyett, mert más nem normális. Fárasztó bizonyos szitukban más "okossága" előtt járni egy-két lépéssel, miközben azt nézi mikor dőlsz ki végleg. Hát de na....ez is lehet, hogy világ megváltás. Kicsiben. Az én világom én formálom.
Ismét egy közös pont.
Épp pár órája filóztam azon, hogy bár látszatra egészséges emberek élnek a tágabb környezetemben, mégis, sajnos a többségük lelki beteg, boldogtalan. Kifelé nem mutatják. De elég egy ártatlan kérdés, amit képesek félreérteni, mást érteni bele mint ami valójában, és máris tágra nyílt szemmel és megrettenve, szinte ugrásra készen kérdezik hogy ez most hogyan is legyen értve. Elképesztő. Boldog ember nem szorul támadásra és védekezésre. És ami a legsajnálatosabb, hogy ők képtelenek a boldogságra. Csekély az önértékelésük, nem hiszik hogy szerethetőek lennének anélkül, hogy azt valami módon meg ne fizessék. És nem csak a nők, a férfiak ugyanígy.
Azon is filóztam, hogy igen, teher az alkalmazkodás. Miért a boldog embereknek kell alkalmazkodni, mert másokat valami lelki kín gyötör? Tapintatosnak kell lenni, de meddig? Nálam néha elszakad a cérna, és milyen érdekes, azok az emberek akik odáig erősek voltak mert a lelki kín nevű betegség védte őket, megrettenve állnak a hurrikán szerű dühöm előtt, és egyből normálissá válnak. Biztos valami ördögi szociopszicho vagyok.
No mindegy, ezek szerint mindketten reménytelenül próbáljuk megváltani a világot.
Én simán tudom kívánni akár ismeretleneknek is a boldogságot, akiket pedig ismerek azoknak főleg. Ha sokkal több boldog ember élne körülöttem is, nem a sok elcseszett életű, akkor sokkal könnyebben menne az egymás mellett élés is. Ha más boldogabb lesz, az végeredményben nekem is jobb lehet. Más frusztrációja, elfuserált élete ha nem is teher az enyémen, de néha alkalmazkodást és erős toleranciát kíván tőlem. Szóval tudok ám szurkolni más boldogságának is.....
Nincs is tartalma a viszontnak. Én még a boldog-boldogtalannak való boldog új év kívánását is kihagyom. Nagyon kell kedvelnem az illetőt ahhoz, hogy én ezt a kívánságot mondjam, és szívből mondjam.
Érdekes módon mi ketten különbözőek vagyunk, de sok apró hasonlóság van közöttünk. Én sem gyűjtögetem a "fész" ismerősöket, talán 25 ha van. Nem tudom, mert akire nincs szükségem, azt lelkiismeretfurdalás nélkül törlöm.
És engem sem érdekel a mások tányérjában lévő eledel esztétikai tartalma. Sem pedig a tenger csobbanásának a vizuális élménye.
Teljesen jogos.
Nem rossz ember ő. Csak mást várunk egy párkapcsolattól.
Én annyi mindent irányítok az életemben, annyi helyen kell nadrágot hordanom, hogy egy kapcsolatban maxigázon ragaszkodok a férfi-nő szerepekhez.
A férfi akar, a nőt akarják. A férfi behatol, a nő befogad. Ennyi.
Ő az a típus lehet, aki még a p*nán is megszámolja a szőrt.
HOgy mi volt a baj a másodikkal?
Hát röviden hogy nem egymás emberei voltunk :D Akár jó is lehetett volna, de nem lett. Én igénylem, hogy én legyek a világ közepe, nagybetűs NŐ, annak akivel vagyok. És ezt sose éreztem, holott állította, hogy totál odavan értem, csak mégis olyan nyögvenyelős volt az egész.
Pl. 3 elmondta, hogy hozott volna virágot, de zárva volt A viágbolt!!!2016, BUDAPEST! Na neeeee. Egyébként is, nem kell virág, csak akkor ne mondja. Folyton kérdezgette, hogy mit fogunk csinálni! Ettől meg kiszaladtam a világból, hát én vagyok a programszervező iroda? De még amikor este 9re jött át, mert elmentek a gyerekek is megkérdezte, hogy mit fogunk csinálni! Vajon?
Sokat gondolkoztam, hogy túl sokat várok e én el? Szerintem nem, nekem nem kell drága étterem, ajándék stb....de egy ötlet legalább na!
Mivel azonban egy nagyon értékes ember volt, sok hobbival, meg tényleg nagyon okos, akire fel lehet nézni, és még a szex is jó volt....újra és újra nekifutottunk. És mindig ugyanaz lett belőle :D
Neki az az elve, hogy mindent csak félig tesz meg egy kapcsolatban, hogy a másik felét tegye meg a nő.....pl. ha este ő írta utoljára, hogy Jó éjt, akkor nekem KELLETT másnap jelentkezni.....na erre nekem meg nincs energiám. Nekem kell a varázslat! HOgy úgy érezzem csak rám várt egész életében és meg akarja mutatni az egész világot.
Na de BUÉK inkább :D Este egy olyan házibuliba megyek, ahol kb senkit se ismerek, remek lehetőség a smalltalk gyakorlására:)
Nem fogja érteni, mert teljesen máshonnan, más felfogásban közelíti meg az alázatot, a férfi/női nem iránti tiszteletet. Én is hasonlóan gondolkodom erről veled, pontosan értem miről írsz, de ő sincs egyedül a maga felfogásával. Nyilván mindenkinek abban a felfogásban, megközelítésben nagyobb a hite, amiben boldogabbnak bizonyult. Inkább az lenne érdekes, hogy arányaiban boldogabb kapcsolatok, emberek élnek-e abban az új világban, amit ő hirdet....
En sem. Pedig tenyleg gyakran merengek el ezen a kerdesen, de csak odaig jutok el, hogy a lajkok a figyelem megnyilvanulasai es ezek szerint a legtobb ember erre a fajta figyelemre vagyik. Kirakja a parizeres szenvicset egy majonezszmajlival rajta es varja a lajkokat.
Egyebkent Tar Annamarianak vannak jo eloadasai a youtube-n a targykorben.
ON
Nyilván bunkó vagyok, mert én nem szoktam mondani még azt sem, hogy viszont, mert az ilyen műanyag, trendi szófordulatoknak nem érzem a tartalmát. Amit nem érzek az enyémnek, arra nem tudok reagálni szintén "műanyagul" se.
Egyébként se értem, hogy miért kell bárkinek posztolgatni, hogy mit ettem, hol vagyok, kivel és mit csinálok, etc. Kit érdekel ? Ha elutazik vki vhova és onnan megoszt pár érdekes fotót az rendben van, az érdekelhet másokat is, de kb. ennyi. Mondjuk én ebből kimaradok, mert 4 ismerőssel a facebookon ezt nem nagy teher elviselni, de akkor se értem.
Áh, nyelj egy nagyot, mondd hogy viszont, és kész.
Édeske, írok neked egy furcsát.
Nem élek egyedül, engem valaki vár. Neked mindegy hogy mikor lököd elénk a dumádat. Mások viszont gyorsan kilépnek.
Feladtam volna valamit?
Nem is tudtam róla hogy belekezdtem valamibe.
Áruld már el, miért akarsz mindenáron eszmét cserélni velem? Miért erőlteted?
Egyszerűen nem érted, amiről beszélek.
Én a férfi nem iránti alázatról beszéltem, amit ők ugyanígy megadnak a nőknek, csak másképp.
Te viszont a megalázottságot kevered az alázattal, ezért érzed úgy, hogy nálad az alázat szó nem szerepelhet egy párkapcsolatban.
Aha. Szóval az lesz a normális, ha a nők egyedül fogják nevelni a gyerekeiket, egyedülállóként fognak élni? Ez a világ fog eljönni szerinted?
Nos, egy apróságot elfelejtettél. Mondod te mindezt úgy, hogy senkid nincs. Esélyed lenne rá ugyanúgy mint bárkinek, de a természeted nem alkalmas egy boldog párkapcsolat kialakítására. Én viszont, a nagy "alázatos", boldog párkapcsolatban élek. Amíg életerős férfiak, és nőies nők léteznek, addig ők mindig párkapcsolatban fognak élni. Még nem jött el a leszbi társadalom ideje.
Rám haragszol az elcseszett életed miatt, azért vagy dühös, mert neked nem adatott meg az, ami másnak igen.
Hat igen, a nyelv valtozik. Oke, maris abbahagyom a keretlen nyelveszkdest, csak azt meg gyorsan elmondom, hogy en a nagyonhulye celebkommunikaciotol megyek falnak. Hogyaszongya kirak egy csucsoritos szelfit az edzoterembol, ir valami csacsisagot es bezarolag megkerdezi: Nektek hogyan telik a delutan? (wtf??)
Engem az utóbbi években divattá vált és számomra nagyon műanyag "szép napot", "szép estét" és társaival lehet a világból kizavarni. Sokkal inkább, mint egy teljesen természetes 2-3 mondatos párbeszéddel a zöldségessel, a virágboltossal, az újságossal, bárkivel.
Uhh, látom, nagyon akartok beszélgetni a társkeresésről, úgyhogy tényleg inkább lépek... Szia, johnny, örültem, hogy megint üldözhettelek kicsit! (a Marsom a 12. házában, muhaha :D)
Ezzel mind egyet is ertek. Angolban 'small talk, a neve, kifejezetten a kapcsolatteremtes es baratsagossag mutatasa a celja. Jo is, itt pl szivesen uzom, mert tudom, hogy nem megy at a tarsalgas szemelyesbe. Otthon kevesbe a kultura resze es hamar lesz belole' aztan mi van Krisztikem a szerelemmel?'
Teljesen igazad van, egyszeruen arrol van szo, hogy vannak, akiknek ez termeszetesen, konnyeden megy, masoknak meg nem. Utobbi sem jelent baratsagtalansagot, egyszeruen az introvertalt tipusnak ez max tanulhato. Az pedig, hogy erdemes-e tanulni, egyeni dontes kerdese.
Jaj, a kis lelked megsérült? Hogy sajnálom! Ja, nem. :D
Ugyan, Nikita! Egy szófosó vagy, lássuk be, tökmindegy, kinek írsz, hiszen nem az embereknek személyesen szól, hanem az a lényege, hogy saját magadat dicsőíthesd!
Különben meg pont azt szeretem, ha valaki feladja.