Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én hasonlóképp gondolom.
Úszni meg KELL tanulni minél hamarabb. Arra áldozok időt is és pénzt is.
Engem sose erőltettek sportolni, csakúgy jött, mindig nagy mozgásigényem volt.
Nem tudom, hogy kimondták-e de valahogy éreztem, hogy nem ugrálhatok egyik sportból a másikba (pedig szinte minden jól ment a szertornától a távolugráson át a labdajátokokig). Így választottam. A műugrástól megijedtem, 11 évesen -3 év után- abbahagytam. Nagy döntés volt. És akkor váltottam. De nem próbálgattam magam 10 különböző sportban. (pedig lehet több siker lett volna másban - de nem bántam meg)
Mindenre van ellenpélda.
De a nagy számok törvénye nem ezt mutatja
Én is tudok korist,aki 12 évesen -4-5 évesen szokták és VB-bronzéremig vitte--igen Johnny.
Meg egy másikat, akik szintén 12 évesen, ő EB-9 lett. Oszt'30+ éve nézek korit,aztán ez a két példa van
De ettől még nem mondjuk a gyereknek,hogy ő nyugisan,majd 12 évesen elég elkezdened.
Johnnyból csak egy van
Ardiannal pedig ott az ellenpélda: Lusta fiú, örökmozgó lány. :-)
Ezeket én is pont így gondolom.
Fiaddal kapcsolatban: Legalább tudod, hogy rajtad igazán nem múlt. :-)
3 fiam van kis korkülönbséggel. Az egész család elég nyüzsgős, sokat jövünk-megyünk.
Nem csodálkozom, hogy a fiúk folyamatos mozgásban vannak. Nálunk kb. az összes sporteszköz, aminek kereke van, az vagy MÁR van, vagy csak LESZ...
Ismerős lányos szülőktől szoktam hallani, hogy azért a lányok más fordulaton működnek úgy általában. Ezt általában a nálunk tett látogatás, vagy velünk töltött hétvége után mondják.
Két szempont volt:
1. úszni megtanulni és minimálisan rendszeresen csinálni kötelező. A, Mert nem kell paráznom, bárhová elmegy táborban, hogy megfullad-é, B, mert 80 évesen is felírhatja az orvos magas vérnyomásra/érszűkületre/porckorongsérvre stb., és ciki, ha nem tud.
2, Ezek után, amit szeretne, erőltetni nem akartam, mert engem próbáltak és nem vált be.
Az eredmény, hogy a fiam lusta dög, a lányom művészi tornázik, úszik, lovagol és most rágja a fülem a szertorna miatt. Nehéz egyébként lebeszélni, mert bármibe fog, nagyon ügyes benne. :-) Még a koriban is, pedig csak pár órára vitték el tornaóra keretében tavaly télen.
ÉS még jó,ha megmaradnak a bámészkodás-traccsolás szinten, sajnos én mást is látok, isznak-cigiznek, egészen kicsi tinilányok fiúkkal hetyegnek.
Fiad van?Nekem is. Azt vettem észre a csajos mamik kevésbé érzik azt át,hogy mit jelent egy eleven gyerek.
Egy átlagos fiú olyan eleven,mint egy virgonc lány.
Fizetős. Idén 6.000 Ft / hó a kosár, ha a gyerek heti 2x jár.
Ezekért az ovis különfoglalkozásokért fizetni kell? Vagy nálatok nem?
Pont ezt írom, hogy az ovis kosár abszolút a személyes sikerekre épít. Nincs versenyzés, versengés, meccs. Csak ügyességi feladatok.
Max. tűz-víz-repülő esetén van végső győztes, és hasonlók: pl. kidobó...
Sőt, iskolásoknál a minikupán is mindenki kap lehetőséget a játékra. Nem arról szól, hogy a legerősebb 5 játékos lenyomja az ellenfelet, többi meg figyel a kispadon. Abszolút szigorú szabályok alapján játszanak - mindenki.
Ez jó, főleg ha ilyen kis küzdők lesznek. Én még nagyon nem látom ezt a gyereken. Totál kiakad, ha valami nem sikerül és inkább feladja. Tegnap a frizbi is majdnem sírásba fullad, aztán sikerült megnyugtatnom, hogy nem mehet elsőre. Szóval nemtom mennyire bírná, ha "lenyomnák" minden alakalommal az ügyesebbek..
Igen, ez egy ovisnak teljesen rendben van, és én is úgy gondolom, hogy klasszikus edzésre nekik még nincs is szükségük. Nem tudom, versenysportban mi a helyzet, de azt látom, hogy ezek az ovis foglalkozások ezt abszolút szem előtt tartják.
Röviden, játékosak, max. 17.00-ra mindnek vége (nálunk foci, kosár, néptánc, torna van az oviban.)
Más a helyzet az iskolással: házilag egyszerűen lefáraszthatatlanok. Középső fiam a másfél órás edzés után még rendszeresen kéri, hogy menjünk a rollerpályára. Pedig nem is nagy a csapatában: 7-10 évesek közt van, ő 8. Nyáron csak a kempingben (túrákon, közös bringázáson kívül) lenyomott 70 km-t bringával - csak úgy szórakozásból...
Mi most, hogy még pici és ovis, mindennap tudjuk "biztosítani" hogy bicajozzon vagy rollerezzen. Szuper terek vannak 5 perces sétára tőlünk, így ovi után a legtöbbször kimegyünk valamelyik közösségi térre 1-2 órára.
Nem kell egy ekkora gyereknek semmiből ásznak lennie, ellenben bármilyen mozgásban ügyesedik az csak jó lehet, mert ezek a nagymozgások vonzzák magukkal a finommozgások ügyesedését.
Én csak ámulok, hogy ovis kosáron miket csinálnak a kis törpék, és nagggyon élvezik, és ahogy látom, semelyiket nem zavarja, ha ügyetlenebb, mert egyrészt vegyes a korosztály (mindig vannak kicsik, és ügyetlenek), másrészt mindenki annyira koncentrál a feladatra.
6 évesek 2 labdával pattogtatnak úgy, hogy közben mondják hangosan a számot, amit az edző a kezével mutat...Szerintem nem rossz. És akkor 7 évesen már nem úgy kerül isis kosárra, hogy átesik a kezén a labda, hanem elég azzal megbírkóznia, hogy ő a legkisebb és az új-gyerek.
Fiam minden hétfő reggel kosárlabdát ragad, úgy indul oviba, és kiakad, amikor közlöm, hogy még 2 hét.
Nem is gondolnám ezt sportnak. Csak azt mondom, vannak olyan kacsklábúak, mint az én kicsikölykem
és nála már annak is örülök, ha biciklizik 10 kört a ház körül.
És annak ellenére, hogy például a labdajátékokban nem egy ász, még tökjól mászókázik, már 2 éve nem féltem, nem állok ott mellette ha valahova felmászik, mert tudom, hogy nem szédül le.
A telepen-haverokkal-bringázás inkább a társasági élet egy formája, mint intenzív testmozgás - tisztelet a kivételnek.
Látom, mert középső fiam extrém-sport mánia, és mostanában félcsövekben ugrál rollerrel és valamelyikünk kimegy vele. Mindig kint van egy csapat bringás, rolleros, göris gyerek. Néhány ugrál, ügyesek, a többi nézi és dumál. A sporteszköz ez esetben a belépő az adott "bandába". Nincs ezzel baj, csak ne gondoljuk, hogy a gyerek aznap sportolt...
Igen, ez jogos: 10 éves fiam már nem szeret önfeledten ugrabugrálni a játszón, mert az szerinte már ciki. Kosáredzésen viszont nem ciki kirohanni a lelkét. :-)
(Roller, görkori, bringa továbbra sem ciki természetesen, de hétköznap nem tudom ezt rendszeresen biztosítani, ezért is jó, hogy edzés után "készen kapom" a gyereket megfuttatva.)
...vagy döglik tablettel a kezében...
Azért a téren vagy a lakótelepen biciklizés-bandázás az szerintem nem lesz ciki. 10-12 évesen már simán önállóan (szülők nélkül) lemehetnek majd suli után. A bicikli mindig jó mozgás forma és nem is kell hozzá sok tehetség.
Én a hétvégén nekiálltam frizbizni meg labdátrugdosni a fiammal...ööö...háááát...lehet, h egy kismacska előbb tanul meg egyenesen dobni.
De ő jól rajzol meg kreatívkodik. Tehát nem mindenki született sportember. És én a sportos múltammal még el is keseredhetnék, hogy egy ilyen kis kétbalkéz a gyerekem..de nem zavar, apjafia.
Mindenki mozogjon:))
De ez a szaladgálás az udvaron, ez jó lehet 8-10 éves korig kb,de utána majd jön a kiskamaszkor, amikor már ciki lesz,akkor jön az otthon tespedés. Az edzés pedig kereteket,szabályokat ad és egy másfajta élményt, közösséget, sok gyerek pl nem annyira találja meg magát a társaságban az iskolájában,de az edzésen is.Az sem utolsó szempont,hogy már kicsiként viszik őket ide-oda,világot látni.
Az iskolai tesiórák: nos nálunk a tesitanár még a gyerekeknél is kevésbé motivált volt.
Persze nem lesz minden sportoló gyerekből érmes,de ha ki sem próbálja,akkor meg sem tudja, hogy képes lett volna rá.
Met anegatív tapasztalat is hasznos,mert akkor megtudom,h ez a sport nekem nem való és akkor keresek mást és akkor nem ringatom magam álmokba,akár 20 évesen is, hogy bezzeg, ha gyerekként kipróbáltam volna a műugrást.
Most akkor mi a célod?
A felnőttek mozogjanak vagy a gyerekek?
A gyerekek nagy része amúgy is állandóan pörög. A folyton sportoló gyerekből pedig nem száz százalék, hogy mozgást kedvelő felnőtt lesz.
Én 8 éves koromtól sportoltam 18 éves koromig és bizony már nincs kedvem mozogni. Csak azért járok, hogy ne hízzak. De élvezet nincs benne.
Ez olyan,mint amikor mutogatják karácsony előtt,h tele a Westend, ja csak avidéki dm kong az ürességtől karácsony előtt is
Bp 1,7 millió ember, plusz még a kb 300.000-es agglomerációból is nagyon sokan bejárnak naponta dolgozni-tanulni és akkor ha már benn vannak,akkor itt edzenek.
Sok az itt tanuló diák is, ők is. Szóval így jön össze.
Amíg nem önjáró, addig pártolom, hogy az ovis / iskolás helybeli foglalkozások közül válasszon kedvére. Ha valami egyéb vágy van, akkor megfontolom, és ha teljesíthető, akkor vágjon bele. Enyémek arra nem lennének kaphatóak, hogy iskola után még elcipeljem őket valahova. Az rendben van nekik, hogy napköziből lemennek az edzésre és fél 6-kor, 6-kor összeszedem őket.
Nekem mind a 3 fiam kosarazik. A kicsi még ovis kosárra jár, ahol még nincs egymás ellen játék, inkább ügyességi foglalkozás, imádja és jót is tesz neki.
Nálam nem cél, hogy a gyerek mindenképp eredményt érjen el, vagy tehetséges legyen, csak élvezze a választott sportot, és váljon az élete részéve a rendszeres sport. (8-10 éves gyerekeknek már nem nevezném sportnak a játszótéren a homok rugdalását...)
A lakossaghoz kepest nezve nem olyan sok az a tomott konditerem szerintem.
A bp-i belvárosi termek,ahova a yuppie-k járnak, ill a fiatalok.
De Bp-en még akár a külvárosi termekben is.
De Svédországban sincs 70% yuppie és vagy fiatal.Mégis egyesületi tagok.
Vidéken elkeserítő a helyzet, és vidéken most ne a 1000 fős falut értsd.
Ja,hogy nem vagyunk Svédország,pedig ennek kellene a példának lenni.
Senki nem mondja,hogy Mo-n senki nem sportol és biztos vagyok abban is, hogy Stockholmban is van,akinek a fő száma a söröskorsó-emelés váltott kézzel.
Az arány nem mindegy.