Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Baj van a lányommal!
Létrehozva: 2017. Április 30. 17:01
Sziasztok!
Egy kis segítségre lenne szükségem. Az egész pár hete kezdődött mikor a lányom említette hogy lesz valami osztálytábor és hogy menni szeretne rá. Ezzel eddig semmi baj nem volt. Viszont az indulás előtti reggel kicsit összekaptunk. Szép hátközépig érő haját le akarta vágatni valami szörnyen rövidre. A témát már előtte is megpróbálta fel-fel hozogatni de sose mondta ki. (nem is nagyon engedtem volna maximum egy picit) A vita úgy fejeződött be hogy közölte: Nem baj az én életemet úgy se te döntöd el! A tábor közel egy hetes volt. Ezalatt beláttam hogy egy kicsit igaza van és én is engedhettem volna kicsit úgy hogy gondoltam magam hogy majd amikor hazajön megbeszéljük a közös elképzelést és egy kicsit váll alá vagy lapockáig érő hajat vágatunk. A tábornak vége lett. Egyedül jött haza mivel közel lakunk az iskolához. Mikor beállított éppen főztem és csak annyit hallottam hogy halkan az orra alatt köszön hogy szia. Kicsit fura volt de gondoltam még haragszik rám. Mikor felszóltam hogy kész az ebéd lejött és amikor megláttam leejtettem a tányérokat. NEM VOLT HAJA. Vagyis a magam módján az az 1 cm ott volt de gondolom egyik nőnek se kell mondanom hogy az nem haj. Majdnem sírtam és mikor megkérdeztem mi történt csak visszaszólt: ez csak haj és úgy is visszanő! Amiben mondjuk igaza is van de kérdés hogy 3 vagy 4 év alatt. Mi lehet a baja? Lehet nem is ő volt hanem valami tábori csíny áldozata lett? Vagy ilyenkor mit kell tenni? Még sosem voltam ilyen szituációban. kérlek segítsetek.
a válaszokat előre s köszönöm
A rengeteg pénz és a hatalom gyakran azzal jár a férfiaknál, hogy a nőkről is azt hiszik, egy tárgyuk, tulajdonuk. De mi történik azzal a nővel, akit először értékes tárgyként vesz maga mellé egy ilyen férfi, majd ráun és eldobja, elhanyagolja, netán bántalmazni is elkezdi? Nekem is van egy gyönyörű, okos lányom, és ahogy nő, egyre szebb. Most még ilyen szempontból gyerek ugyan, de ha megnő, én nem szeretnék beleszólni a párválasztásába. Magamban pedig annak örülnék, ha inkább egy olyan férfit választana, aki az eszével, szorgalmával és a kitartásával vele együtt hozna létre valamit, vagyis ketten együtt építenék fel az anyagi egzisztenciájukat is, hogy egyik se érezze magát a másik csinos kis kiegészítőjének, ami jól mutat a luxusház és a gyémántok mellett. Én nem tudnék úgy gondolni a gyerekemre, mint egy árucikkre, akit minél jobban el kell adnom, mert akkor már csak az árban van különbség... (a régi vicc jut erről eszembe: Kisasszony, eljönne velem tízmillió forintért egy éjszakára? - hááát, nem is tudom, na jó, rendben. - és ötezerért? - Dehogyis uram, hát minek néz engem? - Hogy minek nézem, azt már tisztáztuk, most már csak az áron vitatkozunk.)
A lányt soha nem vágtam képen, szájon.
Mivel lány.
Mivel arcra ütni tilos.
Mivel ez nem megoldás.
Tehát ez az állításod nem felel meg a valóságnak.
Te és én más közegben mozgunk, soha nem fogjuk keresztezni egymás útjait.
Üzletembert, vagy katonai részen lévőt. A katonai nem mezei katonaságot takar.
Igen, ki kell házasítani.
Mi más lehet egy fiatal nő célja? Férjhez menés, gyerekszülés. Miért élne kötetlen, szabados kapcsolatban?
Azt, hogy az igazival egymásra találjanak nem lehet befolyásolni, de azt, hogy ne egy kis hülye udvarolgasson, azt már lehet. (épp most beszéltünk, van valaki akit hajlandó megszemlélni)
Pontosan értem hogy miről írsz, és igazad is van.
De mi felettük a mércét egy olyan magasságra, ahol sem tetkó, sem műcici, sem ordenáré viselkedés, sem szexuális kapcsolat, sem tiritarka hajszín, szóval semmi olyan nem fér bele, amivel azt sugallja hogy ahhoz hogy ő VALAKI legyen, meg kell jelölnie önmagát.
Mit is mondjak, mindegyikőtök félreért? nekünk konkrétan egy férjjelölt kell, és bizony elkeserítő, hogy Magyarországon napjainkban a potenciális jelöltek száma igen kevés. Már azt is fontolóra vettük, hogy kiutazik. Nagyobb az esélye egy normális férfire.
Ha a te kezeid között akad olyasmi ami értékes, te sem herdálod el. Egy festményre nem húzol ecsetvonásokat, egy szobort nem másítasz meg. Úgy tökéletes ahogy van, és keresed rá a legjobb vevőt. Nem fogod bérbe adni senkinek, bármennyit is fizet, csak annak adod el, akinél tudod hogy jó kezekben lesz. A kincset pedig addig is ápolod, hogy mindig jól nézzen ki, a vevő bármikor jöhet.
Én is mindig skatulyából kihúzott voltam. Nem számít az agy. Azt úgyis észreveszik. De kizárólag az agyi kapacitásáért egyetlen nőt sem fognak megkívánni. Az pedig hogy egy nő csinos, kívánatos, szeret tetszeni a férfiaknak, nem jelenti azt hogy megengedi a három lépésnél közelebbi távolságot, a közvetlen hangnemet. A nőiességhez az is hozzátartozik, hogy ne viselkedjünk feltüzelt kanca módjára egy jóképű férfi társaságában.
Csak azért, mert nekem még nem szólt be. :-)
Én ezt nem tudtam volna elviselni. Nagykorúságom első napján a világ másik felére menekültem volna. :O
Az én faterom nem így döntött volna... akkor is, ha tudván tudja, hogy elveszít. A lényeg a tekintély volt, amin nem eshet csorba. Ha valamit ő megmondott, annak úgy kellett lennie és nincs apelláta.
" Sok türelem, megértés és néha lazaság kell ahoz hogy egy gyereket fel nevelj és az meg maradjon szerető gyereknek .Sok sikert neked ..."
Ezt a mondatot aranyba kéne foglalni... annyira igaz.
S akkor a gyerekben felnőtt korában sem az marad meg, milyen korlátozó, dirigáló, mindenben ellenkező szülője volt. Szerintem ugyanis az a későbbi - felnőtt kori szülő-gyerek kapcsolatra is rányomja a bélyegét.
A nickemből látszik, hogy nem vagyok már kislány. Nagymama korban vagyok (sajnos).
Anyám a mai napig (nem vicc!!!) belevau, hogy milyen a frizurám, miért olyan ruha van rajtam, miért így, és miért nem úgy, stb. stb. Igaz, ő egy félidegennek az utcán is simán beszól, hogy hogy néz ki.
Csodálom sokszor, hogy mennyire fakírok az emberek, mert még egy sem küldte el soha melegebb éghajlatra.
Egyszer régen, még együtt laktunk, lehettem kb. 20 éves, muterral vártuk a liftet. Jött egy - a házban lakó csaj - kb. 4-5 évvel fiatalabb nálam. Az időjáráshoz képest kicsit vékonyabb blúz volt rajta. Anyám még a ruháját is megrángatta, hogy "Ennyire jó idő azért nincs!" - felkiáltással. Égett a pofám rendesen, míg a lift felért a csajjal a hatodikra. Ő ilyen pl. és nem tudsz mit csinálni.
Nálam mindig is sztornózta a butaság a jó külsőt, valahogy ösztönösen. A Nagyfiúk c. vígjátékból megvan az a jelenet, mikor odamegy a csajokhoz az izmos csávó, és elkezd parasztul beszélni? :D Na, hát volt már jópár ilyen vicces jelenet is a valóságban is, de olyan is előfordult, hogy csak komolyabb beszélgetés alkalmával jöttem rá, hogy az egyébként nagyon vonzó, jóképű srác sekélyes és buta. Hát ilyenkor sajnos nem tudtam rá tovább vonzó férfiként tekinteni, mert nálam abszolút hatással van a vonzalomra az agy is, szóval ha akartam volna se tudtam volna testi kontaktusba kerülni egy agyatlan pasival. Nekem nem megy az, hogy elvonatkoztassam a testet a lélektől. Ugyanígy, ha valaki emberileg, erkölcsileg nulla, szintén teljesen közömbössé válik számomra a teste. Hidegen hagy onnantól. És fordítva is eléggé hamar bevonzottam szerencsére ezt a típust. :) Az értelmes emberek (férfiak és nők egyaránt) szerintem tudat alatt is szeretnék továbbadni az okosságukat is a majdani utódaiknak, nemcsak a jó testi adottságaikat, vagyis olyat választanak, aki minimum annyira okos, mint ők, tehát az csak az első körben elég, ha valaki jól néz ki egy tartós párválasztás esetén. Egyébként meg persze zsák a foltját legtöbbször. :)
Hat, ez mar csak belemagyarazas, legalabbis nekem.
Nagyon mas az idosebbek tapasztalatainak atadasa, mint a gyerek testi-lelki bullying-olasa neveles cimszo alatt. Regebben irtad egy hasonlo temaban, hogy vagtad kepen/szajon(?) a lanyodat egy nezetelteres alkalmaval, akkor es ott meg is jegyeztem, hogy nagyon maskepp allunk a kerdeshez, most is igy gondolom. Nem tulajdonom a gyerekem, nem kell az en nezeteimet vallania, nem kell olyan emberre valnia, mint en, vagy amilyenne en akarnam alakitani, nem kell olyan tarsat talalnia, amilyet en valasztanek, ...szuveren szemelyiseg, az en feladatom, hogy eletkoranak megfeleloen tamogassam ot. Kicsikent szorosabb ovo-vedo kozegkent, majd egyre inkabb teret engedve a sajat egyenisege kialakitasanak. Lehet, hogy nagyon is meg fog haladni engem, sot bizom benne a most latottak alapjan, de kiteljesedni tuti nem tudna, ha allandoan ott nyomakodnek folotte a tanacsaimmal, kritikammal, en-vagyok-az-oregebb-tehat-mindent-jobban-tudok attitudommel.
En nem orulnek egyebkent, ha mindig nekem lett volna igazam egy-egy kerdeses szituacioban. Orommel latom a gyerekemet elnezve, hogy legtobbszor milyen stramm donteseket hoz, es adott esetben jobbat, mint en javasoltam volna. Valahol ez sokkal jobb visszajelzes, hogy mukodnek a dolgok, mintha mindig kullogna, hogy "neked lett igazad"...
El tudom kepzelni, igen, hogy teljesen mast ertunk extra vagy kulonleges no/ferfi fogalman, nem is ertem, mi ezzel a gond. A tied szamodra valid, az enyem meg sajat magam szamara. En semmikepp nem tetszelgem abban, hogy az enyem igaz, masoke hamis. Ennel kicsit tovabb latok, he-he...
Akkor te már fiatalon is okos voltál, de érett mindenképpen.
Én sajnos "hülyeleány" koromban a külsőt előtérbe helyeztem... Rá is csesztem, rendesen. Később már okosabb lettem. Még jó, hogy nem akkor "hülyeleány" koromban házasodtam. Ugyanis az akkori elvárásaim alapján tutira válás lett volna a dolog vége később.
Kérdezhetek párat ezek alapján?
Ha nem ügyvéd, orvos, stb. "vőlegényt vártok", akkor milyet?
Nálatok manapság is divat vőlegényt várni, kiházasítani a lányt?
Azt is írod, hogy azért nem engednéd a rövid hajat, mert a férfiak nem arra buknak. Te azt gondolod, hogy minden fiatal nő egyetlen célja az, hogy bukjanak rá a férfiak? Mi van akkor, ha esze ágában sincs, hogy bukjanak rá a férfiak? Mi van, ha egy ideig egyedül szeretne élni, vagy szabados, kötetlen kapcsolatokban, és egyelőre nem akarná komolyabban elkötelezni magát?
Hiszel abban, hogy ezt lehet tudatosan is befolyásolni, hogy ki mikor találjon igazi párt, főleg egy szülőnek?
A fenti kérdéseket nem éllel kérdezem, hanem azért, mert ilyen gondolkodású emberrel még nem találkoztam, tehát örülnék, ha válaszolnál rájuk.
(nekem pl. 18-20 évesen inkább a pasik lerázása okozta a nagyobb fejtörést, néha már szándékosan kellett bunkónak lennem, hogy észrvegyék magukat. Egy idő után már tényleg az is terhes tud lenni, hogy nem tudsz úgy elmenni egy szórakozóhelyre vagy akár egy könyvtárba, hogy ne kelljen elhessegetni magadról a pasikat, mert csak egy nyugodt délutánra vágynál EGYEDÜL. Úgy gondolom, hogy az a nő, aki fiatalon természetesen szép, az nem gondolkodik azon, hogy mi vonzó a pasiknak, mert látja, hogy ő maga, bárhogy is fésülködik vagy sem... és max. azon kell néha agyalnia, hogy az eszét is elfogadják, és vegyék már észre azt is, hogy nemcsak teste van, hanem agya is. A műnők foglalkoznak azzal mesterségesen, hogy testileg kellessék magukat, meg hogy mi tetszik a pasiknak. Akiknek tinikoruktól minden ujjukra akad száz, annak pont az jelenti a kihívást, hogy más téren is elfogadtassa magát, ne tekintsék egy két lábon járó puncinak.)
Kb...
Értelmes embernél fel sem merül a párhuzam a haj hosszúsága és a megfelelő pár IQ-ja közt. Még egyszer mondom: értelmes embernél. De hagyjuk is.
Nem a saját vágyaimat erőltetem, hanem tudom hogy mi az, ami nőies, amire a férfiak buknak. Ennek következménye, hogy a gyerek soha nem mondta hogy nincs igazam, csak bepróbálkozik. Az összes kísérlete úgy sült el, ahogyan megjósoltam. Egyetlen egyszer öltözött valami eszement divat szerint hajléktalannak, ugyanúgy lesziszegtem a fejét.
Nem festő-mázoló, hentes, orvos, ügyvéd vőlegényt várunk idegbeteg, netalántán filozofikus megjelenéssel. Ők vegyék feleségül azokat a nőket, akik egész életükben keresgélik az egyéniségüket, önbizalmukat. Az anyák többségének még a saját stílusuk is gondot okoz, hogyan is terelgethetnék akkor a lányaikat? A legegyszerűbb mód a mindent ráhagyás. Mióta világ a világ, az idősebb nők az összegyűjtött tapasztalataikat adják át azoknak az utódoknak akiket ők nevelgettek születésüktől, akiket ők ismernek a legjobban. Ez mára megdőlni látszik, soha ennyi idegroncs nő még nem élt az országban, a gyerekeik kis elkényeztetett majmok, azt tesznek amit akarnak. Anyák részéről a felelősség áthárítva a gyerekre. Az ő teste, az ő élete. De elfelejtik azt, hogy ha a gyerek valamilyen téren megbukik, akár párkapcsolatban, akár szülőként, az bizony az ő nevelési csődjük.
Egyébként nekem úgy tűnik hogy halvány fogalmad sincs arról, mit takar az extra, különleges nő fogalma.
Baj? Ez baj, hogy a lányod önállóan hozott egy döntést és véghez vitte a tervét? Semmiben sem hagyod önállóan dönteni? Mindenbe beleszólsz? ....nna látod, az baj! Mert szerintem egészen kicsi koruktól fogva rá kell őket nevelni arra, hogy hozzanak önállóan döntéseket, hiszen másképp nem tanulják meg , hogy a döntéseiknek következményei vannak és ezekért vállalni kell a felelősséget. Az ő haja, az ő döntése! Te el tudnád viselni, hogy valaki mindig beleszóljon a dolgaidba? El kell fogadnunk, hogy ők nem a tulajdonunk, ők is külön személyiségek és ezt kutya kötelességünk tiszteletben tartani. Azt is, ha olyat tesznek, ami nekünk szülőknek esetleg nem tetszik, de akkor sincs jogunk mindenbe beleszólni állandóan, mert az belőlük is csak ellenkezést vált ki. ( főleg kamaszkorban) Épp úgy, mint a tiltás....mert az sem vezet semmi jóra. Az én lányom már felnőtt, de egészen kiskorától fogva hagytam, hogy bizonyos dolgokat eldönthessen saját maga, ( nyilván a korának megfelelő szinten) pl. , hogy milyen ruhában menjen oviba, hogyan szeretné a haját , stb, stb. Az ízlésünk is eléggé eltérő, emiatt sokszor kellett megvennem neki olyan ruhaneműt, cipőt, ami nekem egyáltalán nem tetszett, neki pedig igen. Soha nem próbáltam meg eltéríteni attól, amit ő kigondolt és szeretett volna. Miért kell ebből a hajlevágatásból ekkora ügyet csinálni? .....nem is értem!
nem támogatta még akkoriban a szabaidő kellemes eltöltése kefét a köz
de ha férjhezment akkor már nem volt téma, kefélhetett mint a gözü
menekültek is a csajok a házasságokba otthonról
Én igazából már azt sem értem, hogy miért volt cél, hogy ne keféljenek...(Bár ezt a kifejezést nem szeretem, de lényeg a lényeg.)
sok hülye azt képzelte ha a lányaik este 9kor 10kor otthon vannak akkor nem kefélnek
hazamentek este ja, csak du keféltek
Király ez az aláírásgyűjtés. :-)
Barátnőmnek volt ilyen "megmondós" apukája. Soha nem engedték a barátjánál aludni, pedig nem naponta cserélgette. 1x megunta a terrort. Felhívott engem, kérte, hogy kérdezzem meg anyutól, hogy befogadjuk-e ha az apja kidobja, mert ő ma eléáll, és közli, hogy nem fog otthon aludni, és esélyes, hogy kivágja. Fater javára legyen mondva, tudta, hogy meddig feszítheti a gyereknél a húrt, ha nem akarja elveszíteni, és ugyan teljesen magába roskadt, de mondta, hogy elfogadja a döntést.
Sőt 10 éves korunkban eltiltott minket egymástól, mert én "rossz gyerek" voltam, és félt, hogy elrontom a kislányát. Egész jól sikerült neki, azóta is barátnők vagyunk, és én vagyok a fia keresztanyja, jövő héten pedig együtt indulunk nyaralni... :-) (Ja, és persze igaza volt, tényleg elrontottam, de könnyű volt Katát táncba vinni...)
Erdei iskola van ilyenkor. ;-)
Nem kell szerintem ebből problémát csinálni ! Két gyerekem van egy fiú ,egy lány ! Volt nálunk is minden korszak rocker , rongyos (ahogy én hívtam ) rícscsi és a többi ...Egy dologban nem egyeztem bele a lányomnál a tetoválásba ...azt mondtam annyi tetoválás matricát veszek amenyit akar oda teszi ahova akarja de 18 év alatt nem egyezem bele . És érdekes felnőtt és soha nem akart többet tetoválást ...A haja pedig ki nő nem kell bele magyarázni semmit ...Most ezt szerette a lányod és igaza van az ő haja ...Ha rá jön hogy marhaságot csinált ő bánja legjobban és majd újra növeszti ha pedig így érzi jól magát ez marad nem kell ezért cirkuszolni a kislánnyal mert csak el távolodik tőled ! Szerintem mindenki életében van olyan amit a másik másképpen lát nem szabad még egy gyerekre sem úgy rá telepedni hogy azt érezze nincs meg az akarata ... Lehet a lányodnak is lenne megjegyzése mondjuk az öltözködésedre , hajadra ,viselkedésedre és azért mert ő a gyerek még nem írhatsz mindent elő neki . Sok türelem, megértés és néha lazaság kell ahoz hogy egy gyereket fel nevelj és az meg maradjon szerető gyereknek .Sok sikert neked ...
Anyámék elég megmondóemberek voltak ilyen téren, hosszú, kb seggig érő hajam volt mindig is, egyszer akartam levágatni. Egy évig kellett könyörögnöm érte, az lett a vége, hogy a rokonok körében aláírásokat gyűjtöttem, hogy levágathassam. Végül belementek. De utána még sok veszekedés volt, amikor akartam még egy lukat a fülembe, de nem engedték, meg minden alkalommal cirkuszoltak, ha kisminkeltem magam. Hajat festetni sem engedett anyám, hosszas könyörgés után kaphattam egy pici szőke melírt. Amúgy azóta is hosszú hajam van, és nem festett, de most már azért, mert nekem így tetszik. Megkaptam a szokásos szöveget, hogy ha tetkóval/piercinggel jönnék haza, akkor inkább ne is jöjjek... Na én megfogadtam egy csomószor, hogy én majd a gyerekemmel nem így... És szerencsére még nem felejtettem el :) Mondjuk a kölök egyszer kitalálta, hogy ő hosszú hajat és copfokat szeretne, de ez a hóbortja elmúlt, még mielőtt megnőhetett volna a haja. Másfél centis géppel nyírt haja van, azért, mert amúgy az átmeneti copfos mizériát leszámítva még nagyon nem érdekli a haja, és ez praktikus na meg szerintem ez áll neki a legjobban. De tőlem később lehet hupilila seggig érő haja is, ha neki az tetszik. A piercing/tetkó dolog is mehet mondjuk ha elmúlt olyan 14 és előtte jól átbeszéltük, hogy jól gondolja meg, mert azt nem olyan egyszerű visszacsinálni.
nekem csak olyan rocker dolgaim voltak, ami nem hagyott nyomot, nuku tetkó, fülbevaló
az anyám egy rövid bőrgatyát őriz amiben a pécsi ifiparkban és a sikondai strandon játszottam a dög melegben úgy 80 körül
más a rovott múltamból nem maradt meg
ja és a nagyanyám szegecselte a fellépőgatyáim
pont azért mondtam, hogy engem nem dirigáltak és így is csak 1 gázos dolgom volt a kocsikázás
amit azért nagyon körültekintően csináltam, hogy a bajt elkerüljem
és a diktátorok gyerekei meg hiába a vas szigor óriási baromságokat követtek el
"Inkább kipusztulok, de az én lányomnak nem lesz rövid haja!
"
Na, ez kicsit ellentmond az elejen kinyilatkoztatottal, miszerint ne eroltesse mar az anya a sajat vagyait a lanyara...