Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
1919 januar 27
szaz eve halt meg Ady Endre
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.
Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.
Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.
Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.
Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Már több mint két éve, hogy örökre elment. Emlékét, munkásságát végre nyomtatott formában is sikerül megörökíteni: ( Korábban itt is publikált)
Aláírtuk a kiadóval Szabolcsi Zsóka (Gyöngyvirág) összegyűjtött verseinek kiadását. A megjelenés várható időpontja 2018. április 12. - Zsóka születésnapja.
A nyomda miatt fontos egy közelítő példányszámot tudni ezért kérem, hogy jelezzetek vissza, ki szeretne vásárolni belőle. Az ára közelitőleg 3500,- és 4000,- Ft között lesz. Oldalszáma kb. 400 lap. Jelezzetek vissza a muszka1951@gmail.com e-mail címen
Radnóti Miklós: Naptár
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
Luiz de Camoens - Remény, mit remélsz?
Remény, mit remélsz?- Semmit, soha többé.
Miért?-Valami megváltozott.
Élet, mi vagy?-Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív?-Szeretet, mindörökké.
Lélek, mit érzel?- Így kell tönkremenni.
Hogy élsz?- Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet?- Csak a múlt, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben?- Ennyi.
Látsz végső célt?- Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz?- Hogy várom a halált.
Jó lesz?- Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
Miért kényszerít?-Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy?- Az aki megadta magát.
Kinek?- A fájó, örök szerelemnek.
Kiss Judit Ágnes
Utóirat
Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
az elégedetlenség csöndjeit,
ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
a kifogásokat: ne most, ne itt,
a számítógépes játékkal töltött,
ketten magányos esti hallgatást,
a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –
Az ösztönöket átíró bizalmat
siratom, ahogy a ló engedi,
hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
önfeledtséget, ahogy felfedi
védtelen hasát a macska előtted.
A vad meglátott, nem futott el mégsem.
Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
a föld szép lassan szívja be a vérem.
Noha ártatlanul, értetlenül,
bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
benned is tátong a lövésnyi űr,
mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.
Már nem várlak.
Vártam álmatlan éjszakákon sírva
tőled rezgett körülöttem a lét.
Te nem törtél át az üvegharangon,
hogy lelkemnek társa s vigaszom légy.
Már nem hívlak.
Hangom elhalt, üres visszhang lett
mit elnyel a távol.
Csak én hallgatom szerelmes dalom,
amint hulláma verődik a közöny
hűvös faláról.
Már nem remélek.
Hitem elhagyott.
De rossz nem hinni többé,
s várni, hogy vágyam megölje az idő,
s a lemondás bölcsebbé tegyen,
ne fájón keserűvé.
Már nem kérlek.
Hogy rámtalálj nem súgom többé,
ha vakon és süketen mentél
mellettem utadon lépve.
Áldás a tapasztalás,
ürömmel telt poharam így teszem félre
és már nem félek,
hogy kísérőm csak árnyékom leszen,
ki velem jár amig a nap süt
és senki nem fogja kezem.
Eltűnik majd ha jön az éj,
miben kézenfogva jár
a halál és a születés.
[2013.08.18. 18:53:03]
Sokszor eszembe jutott egy-egy vers, és általában ide vezetett a "gugli"... most én hoztam egy verset, így év elején, nem véltelenül, bár úgy emlékszem, volt már...:-) De az ismétlés, mint tudjuk...
Nagy László: -
ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.
Hogy Juliára talála, így köszöne neki:
Az török Gerekmez bu dünya sensüz nótájára
1 Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!
2 Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.
3 Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!
4 Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete szénje,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!
5 Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!
6 Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
....mert vetkesek kozt bunos aki nema....
/Babits , Jonas konyve/
Monda az Ur Jónásnak: "Kelj fel és menjNinivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák."