Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reggel hívott a védőnő, hogy a PKU-szűrés (amit pár naposan vesznek le a csecsemőosztályon, amikor a baba már jól szopik), szóval, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot, mert felmerült a gyanú, hogy Gréti galaktozémiás, vagyis a tejcukrot nem tudja feldolgozni a szervezete. Azonnal le kellett állnunk a szopival, mivel az anyatejet sem szabad kapnia, mert abban is van tejcukor. Ez volt az első sokk, a második az, hogy azonnal laktózmentes tápszert kellett venni, amit rohadt nehezen sikerült beszerezni, mert először a HUMANA SL-t ajánlották, na ezt sehol sem lehet kapni, csak megrendelésre, de az én kicsi lányom fél 8-kor evett, várható volt, hogy nemsokára éhes lesz. Azt mondta a védőnőm, hogy addig itassam teával. Na, bammeg, egy 8 napos gyereket teával!
Nagy nehezen az egyik gyógyszertár megígérte, hogy délután 5-re, ha van a nagykerben, hozat tápszert, közben a háziorvosom is utánanézett, kiderült, hogy a körzetében van egy kisbaba, aki ugyan más okból, de szintén laktózmentes tápszert kap. Ők adtak is volna egy dobozzal kölcsönbe, de miután kiderült, hogy ez a Milupa laktózmentes tápszer is jó lenne, az meg szerencsére volt a patikában, úgyhogy gyorsan el is hoztuk, hogy mielőbb adhassuk Grétinek.
A kálváriához hozzátartozik, hogy itthon még az első sokk (és persze bőgések) után kicsit utánanéztem a neten, ez a betegség akár egy két nap alatt nagyon súlyossá válhat, legveszélyesebb, ha a cukorszint leesik vagy éppen felmegy, és ez akár halált is okozhat, de a tünete lehet a sárgaság, aluszékonyság (ez azért nehéz, mert egy újszülött babánál ez alapból előfordulhat), de májnagyobbodást is okozhat, vakságot, vérzékenységet, vérmérgezést is...
Ne tudjátok meg, mit éltem át ma délelőtt, végül is bementünk a csecsemőosztályra, ahol levették a kontroll PKU-t, megpróbálják megsürgetni, ma elsőbbségivel küldték a genetikai laborba, hátha csak rossz mérési eredmény volt, és vaklárma az egész, de szerintem egy anya sem merne nagyon reménykedni a jobbik verzióban.
Végül is a főorvos megvizsgálta, a máját normálisnak találta, arany maszatomat ma kétszer is megszúrták, egyszer a PKU-ra, egyszer vércukorszintre (szerencsére normális lett), illetve vizeletvizsgálatot is néztek nála.
Ha valaki gyerekének csináltak már ilyet, az tudja, hogy egy vizeletgyűjtő zacskót ragasztanak rá a kis nunijára, és várni kell, amíg lesz produkció (ez akár lehet több óra is).
Még szerencse, hogy vittem magammal (biztos ami biztos alapon) teát, így azt kezdtem vele itatni. MÉg jó, hogy gyorsan kontrolláltam, mert kiderült, hogy első körben felül be, alul ki alapon, a béltartalma (leginkább anyatejes kaksi), egy az egyben a vizeletgyűjtő zacsiban kötött ki, így újabb tasit kellett felhelyezni, és imádkozni, hogy mielőbb akarjon újra pisilni...
Olyan büszke vagyok az én kicsi lányomra, mert alig maradt 20-30 ml tea a cumisüvegben, azt megitattam vele, mégis tudott 5 percen belül pisilni.
És le a kalappal előtte, mert ekkor már fél 2 volt, gondolhatjátok, hogy a melleim már rendesen bedurrantak, hazaértünk, alig győztem fejni, mert most egyelőre az az előírás, hogy hátha csak vaklárma, addig tápszer, ha megvan az eredmény és negatív, akkor természetesen újra szoptathatok, addig pedig fejjem le.
Mondjuk a mai nap után csoda, hogy egyáltalán tudtam fejni, mert ráadásul a kórházba menet ki akartam venni a fizetésemet, már amit hagytam rajta az utalások után, de lefagyott az automata, és nem adott ki pénzt. Mikor másodjára meg akartam próbálni, meg már nem adott ki pénzt, ezért el kellett menni a bankomba, ahol fel kellett oldaniuk a zárlatot, hogy meg tudjam kapni a pénzemet.
Ráadásul hazaért a kislányom az óvodából, de a wc-ig már nem jutott el, tiszta hasmenése van, úgyhogy takaríthattam a fürdőt is:(
Még valami ma történik, leugrom az emeletről.
Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha mégis igazolódik a galaktozémia (egyébként 1:40000 az esélye, hogy Magyarországon egy embernek ez van), mert akkor egész életében mellőznie kell a tejcukrot, nem ehet joghurtot, tejet, tejalapú ételeket, külön kell neki főznöm mindent, nagyon odafigyelve, hogy miből készítem az ételt.
Ráadásul még rendszeres kontrollokra is kell járnunk Pestre...
Úgyhogy nagyon sok drukkot, szorítást kérek lányok, mert most nagy-nagy szükségünk van rá, hogy ez a kicsi lány normális életet élhessen....
Aztán amikor a katétert kivették, már sokkal jobban éreztem magam, főként azért, mert lefürödhettem, másnap pedig végre megszabadítottak a dréntől (aki császáros, tudja, hogy milyen érzés, mikor kiveszik, aki még előtte áll, azt nem ijesztegetem vele, lényeg, hogy jobb, ha nem tudod mire számítasz, viszont tényleg csak egy-két másodperc).
Sajnos előre örültem, mert a cső helyén másnaptól olyan fájdalmam volt, hogy majd bepisiltem. Alig tudtam szoptatni, állni meg végképp nem. Kellett két-három nap, mire kezdett múlni a fájdalom, úgyhogy ennyi gyógyszert, mint ebben a pár napban, még sosem szedtem. Még szerencse, hogy szoptatás alatt lehet Paramax-ot szedni.
Megküzdöttem a széklettel is, előző két terhességnél a székrekedéssel, most pedig már a második napon volt székletem, de még két napig pépes kaját kaptam, na ez aztán adott rendesen a hasmenésnek. Olyan hasmars jött rám, hogy volt, mikor egy szopi alatt háromszor kellett otthagynom Grétit az ágyon, és futni, ahogy csak bírok (persze ez külön élmény volt a sebem miatt). Ráadásul plusz nehézség volt, hogy míg az őrzőszobában jobb oldalra tanultam meg leszállni, addig a babás szobában bal oldali ágyam volt, és újra meg kellett tanulnom, hogy hogy tudok a lehető leggyorsabban és persze fájdalommentesen leszállni....
Megküzdöttem a szoptatással is, vagyis nem azzal, hanem harmadik gyerek lévén úgy látszik, már sokkal előbb lépett akcióba a szervezetem, mivel már a második napon beindult a tejelválasztás, Gréti nagyon ügyesen szopizott a második nap végére már elértük a 400 gr-os napi szopi mennyiséget. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a maximum az 5. napon volt, 130 gr-mal, úgyhogy nekem már a kórházban sem kellett három óránként etetnem:)
Ez Miránál is ugyanígy volt, nem is esett vissza a súlya 3310 gr-mal hoztuk haza a kórházból:)
Szóval azt írtam, hogy megküzdöttem a tejbelöveléssel is, mert volt egy pár perc, mikor hívnom kellett a nővéreket, annyira rosszul lettem, remegtem mint a kocsonya, még wc-re sem mertem egyedül kimenni (pont akkor a szobatársam nem volt bent). Megmértük a lázamat, 36,5 volt, szóval semmi láz.
Nem így 10 perc múlva, akkor már kerek 38! volt, mindjárt lázcsillapítót vettem be, és próbáltam minél többet pihenni.
Ugyanez volt anno Domcsinál is, Miránál megúsztam. Szerencsére hamar normalizálódtam, és a továbbiakban már nem voltam lázas.
A nővérek szerint valószínű azért is lettem rosszul kicsit, mert egyszerre lövellt be a tejem és a beleim működése is hirtelen állt vissza.
Tegnap és ma már jól éreztem magam minden tekintetben, már tudtam köhögni (előtte két-három nappal még féltem minden köhintéssel is, pedig a kórházi levegő rendkívül száraz volt, kaparta a torkomat rendesen). A sebem szépen gyógyul, próbálok pihenni, amennyit csak lehet.
Súlyomat teljesen leadtam, jelenleg kevesebb vagyok, mint amikor terhes lettem. Hasam szinte semmi sem maradt, még szednem kell az Ergam cseppeket, de összességében jól vagyok.
Az első nap: fél 11-re értünk haza, Gréti még aludt kb. 11-ig, utána szopi, majd megint aludt, aztán fél 2 után megint szopi, aztán megint aludt, 5-kor megint szopi, aztán alvás, fél 8-kor fürcsi, aztán azóta alvás.
Röviden dióhéjban ennyi, és akkor részletesen.
Úgy volt a terv, hogy délután én megyek ki a gyerekekért az ovisbuszhoz, mivel a kórházi látogatási tilalomnak köszönhetően már lassan egy hete nem láttam a két gyerekemet és ők sem engem. Szerencsére nagyon jól viselték a távollétemet, mivel már előtte folyamatosan készítettük fel őket (habár akkor még nem volt szó arról, hogy egyáltalán nem jöhetnek be a kórházba). Még szerencse, hogy pont aznap, mikor felkelhettem, szerdán még bejöhettek a látogatók, így Domcsi és Mira is láthatták Grétit.
Szóval vártam a védőnőt, aki persze miért is ne akkor jött, amikor elindultunk Zsoltival a két gyerkőcért (Grétit itthon hagytuk anyósomnál). Mondta, hogy eddig nem tudott jönni, mert tanácsadás volt, és elhúzódott, és csak hozzám jött. Ja, és hogy apuka nem tud menni a gyerekekért?
Mondom, de igen, de anyukát nem látták már lassan egy hete és én ígértem meg nekik, hogy megyek eléjük.
Persze, duzzogva bár, de visszajöttem, Zsolti ment a gyerekekért:(
Szerencsére a gyerekek nem vették zokon, mikor hazaértek, már alig várták, hogy puszilgathassanak és Grétire is nagyon kiváncsiak voltak:)
Az egész este gyakorlatilag ismerkedéssel telt, már amikor Grétit szoptattam, simogatták, este pedig a saját fürdésük után megnézhették, hogy hogyan fürdetjük Grétit.
A kiscsaj már a kórházban is két esetben ordított: ha éhes volt, vagy ha meztelen volt a segge pelenkázáskor.
Na ennek köszönhetően a fürcsi tetszett neki, de amint átraktuk a pelenkázóra, megkezdődött az ordítás:)
Ez addig tartott, míg nem került rá a ruhácskája plusz a lábzsák.
Szopi után édesen bealudt:)
Ma is nagyon jó baba volt, remélem, ilyen is marad, akkor megtartjuk:)
Éjfél után hajnali háromkor szopcsizott, majd reggel 7 után kelt. Aztán fél 1!-kor én ébresztettem már fel, mert tudtam, hogy jön a gyerekorvos első látogatásra. Délután fél négykor evett megint, majd 8-kor fürdettem, evett, azóta is alszik. Ma lesz a második éjszakánk:)
Megyek aludni, mert most ugye minden percet ki kell használni, amit pihenéssel lehet tölteni.
Holnap rakok fel képeket is, az iwiw-en vannak fent azért:)
Szóval az utolsó info: hétfőn (31-én) kellett bevonulnom a kórházba. Egész éjjel nem tudtunk aludni a szobatársaimmal, éjjel egy óráig folyamatosan éreztem, hogy keménykedik és fáj a hasam, 1 órától meg három császáros kismamát hoztak, komolyan mondom, őrület volt, tiszta átjáróház, úgyhogy végigdumáltuk az egész éjszakát:)
Volt egy 73 éves néni, nagyon megszerettük, szegénykén ugyanolyan hasi műtétet végeztek gyakorlatilag (méheltávolítás), ráadásul őt hosszában vágták. Ettől függetlenül le a kalappal előtte, nagyon jól viselt minden fájdalmat.
Szóval reggel a második műtétes voltam, kicsit késtek az előttem lévő laparoszkópiával. Reggel 6-kor kaptam beöntést, aztán felraktak NST-re, az már mutatott szabályos 5 perces 70-es fájásokat. Nem is nagyon éreztem, persze összehasonlítva Dominál az oxytocin okozta brutál fájásokkal. Szóval fájdogáltam, de olyan elviselhető volt, inkább keményedéseknek mondanám őket. Marika (szülésznőm) mondta is, hogy a beöntéstől indulhattak el a fájások, de az nem gond, mert könnyebb lesz kivenni a babát.
Aztán felkerültem a műtőbe, amitől egy kicsit féltem, mert pont a császár előtt 10 perccel találkoztam egy falubéli ismerőssel (ráadásul ott dolgozik, ahol én), rákérdeztem, hogy ő már megszült-e és kiderült, hogy meghalt benne a baba, és császárral vették ki:(
Ne tudjátok mit éreztem, addig egyáltalán nem féltem a szüléstől, de akkor rettenetesen elkezdtem félni, hogy mi lesz ha nálam is valami komplikáció lesz? Aztán Marika megnyugtatott, hogy ennél a csajnál azért más is közrejátszott: dohányzott, apa ivott, és ráadásul az utolsó két NST-re már el sem ment...
Ezek után kicsit megnyugodtam, és már csak amiatt féltem, mert még élénken emlékeztem arra, hogy Mira születésénél nem sikerült 100 %-osan az érzéstelenítés, mert az első vágást még éreztem, ráadásul annyira fent volt a babó, hogy szinte összetörték a bordámat, annyira nyomták belőlem.
Szerencsére most semmi ilyesmi nem történt, nagyon profin és gyorsan kaptam az érzéstelenítést, 9 óra 50 perckor emelték ki a kislányomat, a dokim (akit ugyan nem fogadtam meg, de ő műtött hála Istennek), mondta, hogy milyen szép formás feje van, és nagyon szép formás baba. Mindjárt fel is sírt, úgyhogy 10/10-es Apgar -ral 3220 gr-mal és 49 cm-rel megszületett Bíró Gréta, a mi Grétink. A súlyát véglegesen csak a kórteremben tudtam meg, mert először 3490 gr-ot mondtak, de az a húsz deka nem számít:)
A szülésről annyit, hogy a doki mikor kiemelte Grétit, mondta, hogy a magzatburkot már csak a szentlélek tartotta, és a korábbi hegem is majdnem kezdett szétválni. Szóval, ha nem lett volna a programozott császár, akkor sürgősségi lett volna...
Sziasztok!
Ma érkeztünk haza a kórházból, jól vagyunk, egy gyors képet csatolok:)
Sziasztok!
bár én sem sokat tudok, de jól vannak, szépen gyarapszik a baba és hétfőn mehetnek haza, ha minden rendben lesz.
Szilvi
Ritám!
Sajnos megkésve olvasom a hozzászólásodat. Akkor már elvileg meg is született Gréti?
Jelentkezz majd!
Sok puszi!
Sziasztok!
Rita, remélem jól vagytok, várjuk, hogy jelentkezni tudj!
Olvassuk, olvassuk!
Nagyon drukkolunk!
Minden rendben lesz!!!
Akkor én is írok kicsit magunkról.
Szóval úgy volt, hogy 24-én kell befeküdnöm a kórházba, és 25-én vették volna ki Grétit, erre kiderült, hogy a 36. heti hüvelyváladékomban staphylococcus bacit találtak, emiatt meg kellett kezdeni egy antibiotikum kúrát, jövő hét kedden kontroll, annak az eredménye (kb. 3-4) nap ha negatív, akkor tűzik ki a csaszi időpontját.
Kicsit el vagyok keseredve, mert egyrészt már beleéltem magamat, hogy jövő hét kedden kezemben tarthatom a kiscsajszit, másrészt meg elég jól megijesztettek, mert ha időközben elindulna a szülés (mivel már a 38. hetet taposom), akkor teljesen el lennék különítve kórteremben, étkezőbe se mehetnék.
Ráadásul kicsit félek ettől a H1N1 járványtól is, ami itt van a küszöbön, mert félő, hogy mire bekerülök szülni, addigra pont lezárják a kórházakat.
Mondtam is Zsoltinak, hogy kérjen igazolást a munkahelyén, hogy megkapta az oltást nemrég, akkor legalább őt beengedik...
Ha meglesz a kiscsaj, és itthon leszünk, majd jelentkezem bővebb élménybeszámolóval is:)
Addig is puszi mindenkinek:)
Sziasztok!
Rita, időnként be-bekukkantok én is... mostanában sok a melóm, így ritkábban, már javában zajlik az évzárási mizéria, de ezt Te is ismered :-)
Jól vagytok, minden ok????
Süni, hogy sikerült a buli? Nálunk is szervezésben van, hétfőn lesz oviban, aztán a barátok körében pedig majd jövő szombaton. Nagyon várja Jázmin, teljesen annak a lázában zsong :-)
Gratula a párodnak, remélem én is így nyilatkozhatok egy év leforgása után (na jó, a sok távollétes részt szívesen kihagynám,abban most is van részem.)
Merthogy Laci is talált állást, de Egerben, ráadásul itt hétvége is beleeshet, úgyhogy sajna még a hétvégi találkozás sem garantált egyelőre.
Most mondjuk én is bent vagyok a cégnél...
Jázmin nagy lány már, tegnap mérték, mázsálták az ötéves státusz vizsgálaton, 116 cm és 21 kg. Minden rendben van fejlődésileg, úgyhogy minden ok :-)
Nézegettük a fényképeit születéstől fogva, előkerültek a törekiben készültek is, nagyon sok mindenre emlékezett és hiányolja is. Jó lenne, ha idén nem maradna ki.. még ha nem is ott, de valahol :-)
Sziasztok, Szilvi
Sziasztok Lányok!
Mi ez a punnyadás?!
Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
A szülinaposoknak pedig boldogságos ötödiket!!!
Nálunk, amilyen sz..ul indult az év (munkanélküliség, Apukám elvesztése), olyan szépen végződött. Apa mától már logisztikai vezető.
Csak az a bibi, hogy sokat van távol, későn ér haza.
A gyerekek jól vannak. Gabikám nagyon várja már a szülinapját. Épp egy "zsúr" összerittyentésén dolgozom péntek délutánra. Mivel kalózmánia ütötte fel nálunk a fejét, kalózhajó tortát készülök sütni neki. A neten tök jó ötletadó képeket találtam hozzá. Úgy látszik, elég sok kiskalóz van a világban.
Felétek mi újság???????
Puszi mindenkinek!
Süni és a siserahad
Sziasztok,
boldog, hozzászólásokban gazdagabb új évet kívánok Mindannyiótoknak!
Szilvi
Kedves lányok!
hát...én is nagyon eltűntem......igyekszem majd jönni, megígérem!
Legyen nagyon szép az ünnepetek!
Sziasztok Lányok!
Már ezer éve nem jelentkeztem, de most tervezem képbe helyezni magam!
Addig is:
Klári, Szilvi nagyon édesek a gyerkőcök!
Rita és Bea gratulálok a babócákhoz!Nagyon szorítok Nektek!
Mostanában többször eszembe jutott, hogy milyen sokat jelentett nekem az első terhesség alatt ez a jó kis közösség, itt a legkisebb hangulat-rezdülésemet is volt kivel megosztani. És ez szuper jó volt!
helló!
Zsu
Sziasztok!
Nagyon régen jelentkeztem, nem is nagyon olvastam a fórumot, mert amióta visszamentem dolgozni, nem marad sok szabadidőm.
Rita! Kitartást az utolsó időszakra, sok türelmet, és könnyű, gyors felépülést a szülés után! Gratulálok, hogy ilyen jól bírod!
Bea! Most olvasom, hogy újra babázni fogsz! Gratulálok, könnyű babavárást. Hogy vagytok? A kicsik is már kétévesek. :)) Szintén az Istvánban szülsz?
Szilvi! Most nem emlékszem, végeztél az iskolával? Végre egy vizsga-nélküli karácsony?!
Nagyon sok boldog születésnapot kívánok az ötéveseknek: Annipanninak, Zalánnak, Simisz Zsófkájának, hamarosan Flajar Lilijének
és Csillanna Annájának is!
Az egyévesek lettünk- diát találtam meg hirtelen. Hihetetle, milyen gyorsan telik az idő!
Mindenkinek kellemes készülődést az ünnepekre, a nyakunkon az év vége!
Erika és Milán
Szép jó napot mindenkinek! (Már aki olvasó üzemmódban van, mert mostanában nagyon pang a fórum:(
Elkezdődött a karácsonyváró időszak, a gyerekek minden héten más-más versekkel (köztük német nyelvűekkel térnek haza az oviból) Alig várták már az adventi naptár kibontását, de megértették szépen, hogy december 1-je előtt nincs bontogatás, és minden nap csak egyetlen csoki jár, mert így várjuk a Jézuskát! Már tavaly is sikerült betartatni, a sógornőmék kisfia már elsején megette a háromnegyedét
Ráadásul szerda reggelre ígértem nekik az elsőt, és már hétfőn kérdezték, hogy ma milyen nap van? Mondom hétfő, akkor még kettőt kell aludni és ehetünk csokit..::) Mondom igen. Kedden is ugyanez. Szerda reggel meg kapkodtunk egy kicsit, csúszásban voltunk, mert még reggelit is vettem nekik (most a kakaóscsiga a menő, kész anyagi csőd: 250 Ft többször egy héten), meg persze még a 380 Ft-os napidíj is az oviban, de hát 7-re oda kell érnem a melóhelyemre, ők meg csak 1/2 10-kor esznek reggelit, szóval kell nekik a korábbi étkezés is, mert éhesek lennének.
Szóval szerdán megcsúsztunk, el is feledkeztem róla, hogy már ehetnének csokit, hát amint beértünk az oviba, megkaptam a beosztásomat, hogy anya, elfelejtettél nekünk csokit adni, pedig már szerda van!:) Végül délután kezdtük meg az adventi naptárat...
Mostanában hol egyik, hol másik beteg, szerencsére csak átfutnak rajtuk a kórok... Mira hozott haza valami nyavalyát az oviból, legalábbis szerda délután úgy fogadtak, hogy nem ért el időben a wc-re. Na ehhez még otthon hozzájött olyan 5 körül még egy bekakilás, úgyhogy ágyneműt is moshattam, ráadásul le kellett vetkőztetnem a leányzót teljesen, és még hajat is kellett mosni, mert a pulcsiját csak a fején át tudtam lehúzni. Szóval volt munkám:(
Tegnap aztán otthon maradtam vele (engedélyeztem magamnak egy nap +szabit), és folyamatosan adagoltam a Normafloore-t (ez mára helyrehozta). Még nem akartam oviba engedni, apa délelőtt úgyis otthon van, én meg ma csak fél 2-ig dolgozom (elvileg), de aztán a barátnőm mondta, hogy ma jön az oviba a mikulás, és hát annyi verset tanultak, bíztam benne, hogy ma már nem lesz semmi probléma.
Délután azzal fogadtak az óvónők, hogy megint át kellett öltöztetni, mert ma meg bepisilt.... És ráadásul a MIkulás nem is ma ment, mert ma Borbálák mentek, majd csak hétfőn.... Ennyi erővel itthon is maradhatott volna gyógyulni...
Dominál is beütött tegnap a nyavalya, mert tegnap este látványosan elfeküdt, mindjárt gondoltam, hogy hoppá, ilyen nem szokott lenni. Na akkor egy gyors lázmérés, már 38,2 volt a láza. Gyorsan fél adag Nurofent adtam neki, amit csodák csodája, hiszti nélkül be is vett és magától ment aludni.Attól tettem függővé, hogy mehet-e oviba, hogy reggel hogy érzi magát. Éjjel 4-kor odajött mellénk, de aztán vissza is ment, gyorsan le is ment a láza, nem is volt reggel sem még csak hőemelkedése sem. Úgyhogy elengedtem, de mondtam az oviban, hogy bármi probléma lenne, nyugodtan telefonáljanak, megyek érte.
Na szóval, 4 után meg én nem tudtam visszaaludni, ezért elkezdtem rejtvényt fejteni, kb. 1 órán keresztül sudokuztam, mire el tudtam bólintani. Ráadásul apuval álmodtam, "kísértetként" visszajárt éjjelente hozzánk, még Grétit is el tudtam neki mesélni, és már minden éjjel vártuk, de közben a koporsója felett is feküdtem, és féltem, hogy mikor omlik be majd a föld súlya alatt, szóval alapjában véve teljesen borzadály volt, az egyetlen pozitívum az az volt benne, hogy megölelhettem ismét - ha még csak álmaimban is. Még most is kijönnek a könnyeim, ha belegondolok, és ráadásul az a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy pont ma van apu névnapja.
Szóval szerintem ő valahogy így akart üzenni, hogy tudja, hogy mi van velünk, és fentről figyel bennünket. Tartsatok miatta hülyének akár, de ezt olyan sorsszerű dolognak érzem....
A történet folytatása az lett, hogy a szokásos 6.10 helyetti kelésből 6.49 lett, úgyhogy 7 órára már képtelenség lett volna beérnem a munkahelyemre, így aztán késtem 18 percet, de ennél nagyobb bajom sose legyen, maradtam fél 3-ig, legalább a gyerekeknek nem busszal kellett hazajönniük az oviból ebben a hóesésben...
Tegnap összekészítettem olyan 90 %-ban a kórházi csomagomat, még melltartóbetétet kell vennem. Meg listára felírtam, hogy fényképezőgép, elem, telefontöltő, fájdalomcsillapító, mellszívó, aztán majd még időközben egy csomó minden majd eszembe jut. (pl. először mikor kórházba mentem, alapvető dolgokat elfelejtettem (pohár, evőeszköz, stb.)
Azóta már ugye rutinos vagyok, úgyhogy bekészítettem (jótanács, nem tudom máshol milyen "állapotok" uralkodnak), de kis edényben cukor, kis edényben só, + citrompótló:)
Nem tudom, írtam-e már, hogy dmég két hétig tervezek dolgozni.
Gondoltam rá, hogy milyen módon vegyek búcsút a kollégáktól... Tavaly november 6-án jöttem, egyáltalán nem úgy terveztük, hogy egy év múlva már 8 hónapos terhes leszek
Mindegy, most már így alakult, de még nem tudom, hogy a búcsúzást hogy oldjam meg.
17-én dolgozom utoljára, aznap lesz a karácsonyi bulink is, de arra gondoltam, hogy akikkel a teakonyhában ebédelni szoktam (kb. 6-7 fő), mindenképpen elbúcsúzom. Amúgy is névnapot szoktunk köszönteni, a megköszöntöttnek jár egy apró bonbon, vagy csoki, és az ünnepelt készül is sütivel, és nem tart sokból egy sütit összedobni:)
A köremailt valószínűleg (pont a személyes találkozás lehetősége miatt) kihagyom:)
Az előző munkahelyemen 10 év után a 36. hétig dolgoztam, és ott annyira széthúzó volt a társaság (sok új is volt akkor már), hogy egyáltalán nem tartottak efféle bulikat.
Kicsit rosszul is esett, mert annyit elvártam volna, hogy legalább a baba megszületése után eljönnek, de ez nem történt meg, állítólag azért nem, mert nem találtak olyan időpontot, ami mindenkinek jó lett volna. Ez csak duma, aki akart volna, egyedül is jöhetett volna. Mindegy, mostanra már nem rágódom rajta, evvan.
Azért remélem, a mostani melóhelyemen kicsit más lesz.
Ma akartam délután hóembert építeni a gyerekekkel, de sajna csak porhó esett, szegények még mindig nem tudták igazán élvezni a telet, mert szánkót húzni azért nem merek, talán majd holnap Zsolti...
Na pusz, most írjon más is! Ejnye-bejnye!
Rita és Gréti 30+2
Sziasztok!
Rita: Igen, igen, követtem az eseményeket, főleg a babavárásodat :)
Mi hellyel-közzel terveztük, azaz, gondolkodtunk rajta, hogy esetleg szeretnénk pár éven belül, de amikor + lett a teszt, eléggé meglepődtünk, épp úgy voltunk vele, hogy, ha most nem vagyok terhes, akkor megyek és feliratok tablettát. Aztán nem jött meg... :)
De nagyon örülünk neki, úgy voltunk vele, hogy ennél jobb pillanat nem lesz, így azóta nagyon várjuk. :)
Olvastam, hogy nálatok is kislány lesz :) gratulálok!!!!
Nálunk Csenge szeretett volna fiút (gyanítom azért, mert az egyik kis ovis barátnőjének az anyukája épp kisfiút vár, bár ők bármelyik nap szülhetnek), Jázmin nem tudom, mit szerettt volna, eleinte nem mutatott túl nagy érdeklődést, de most már ő is jön, nézegeti a pocakomat, megvizsgálja-meghallgatja, puszikat osztogat, szóval, nagyon cukik.
Egyenlőre a Luca névnél tartunk, mi Natasát választottunk, de Csengének nem tetszett, így kerestünk olyat, ami neki is tetszik :)
Ha mégis fiú, egyenlőre Márton, de Csengének ez sem tetszik, úgyhogy még nem tusom, de még van 20 hetünk kitalálni :)
Igen, én is gondoltam erre az elköttetés témára (bár olyan szörnyen hangzik), de nekem nagy esélyem van a sima szülésre, mivel eddig is az volt, úgyhogy ezen nincs is mit gondolkodni.
Blueme: közben kiderült, hogy az egyik sógornőmnek is pontosan ugyanilyen bajságai voltak, mint nekem, ő is vérzett, ráadásul ugyanúgy magasak voltak a magzati hormonszintek (mert, ilyen is előfordult nálunk), mint nálam, és egy egészséges kislánya született. Szóval, most már egészen megnyugodtam, egyedül az a rossz, hogy elülső oldalon van a méhlepény, így még nem mindig érzem a mozgást, mert az sokat tompít. Sajnos.
Nálunk úgy néz ki, hogy Jázmin lómániás :) Teljesen bezsong, ha lovat lát, és fel is ül rájuk már 1,5 éves kora óta :)
Na, puszi, közben vendégek jöttek,
Bea
Rita,
gratula Gréta babához!!!!
Össze tudod hasonlítani az érzéseket, mikor az elsőt vártad és most, hogy már ilyen rutinos vagy? :-)
Párkapcsolatilag valóban minden rendben, csak a meló helyzet nem rendeződött még.. most már nagyon próbálnak segíteni az ismerősök, akik ugye egriek, úh nagyobb sansszal lesz ott valami, de hát egyelőre nincs más lehetőség, el kell fogadni, ami adódik.. persze tudom, hosszabb távon válhat ez még a javunkra :-)
Üdv. Szilvi
Szilvi: biztosan meglesz az utolsó vizsgád is, én szorítok.
Szoktam nézegetni Jázminod képeit is, nagyon nagy leányzó már!
Domi rajzolása némi kívánnivalót hagy maga után, ő kirakózni szeret nagyon, nagyon ügyes, meg a számítógépet kezeli nagy előszeretettel, lassan már én nem férek oda:)
Párkapcsolatodban minden oké? Lacinak azóta sem sikerült melót találni?
Na tényleg lépek, ezer puszi mindenkinek.