Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A hazassag kimegy a divatb
Létrehozva: 2005. december 15. 11:06
Valahol olvastam, hogy egy norveg kutato szerint a hazassag hamarosan kimegy a divatbol, mert egy idejetmult osdi intezmeny. Egyreszt a nok is dolgoznak igy anyagilag mar nincsenek raszorulva a ferfiakra, masreszt meg "nem elvarhato hogy valaki evtizedekig huseges maradjon a mai korlulmenyek kozott". Hat ezen az utobbin felkaptam a fejem. En ugyan meg soha nem voltam 5 evnel tovabb szerelmes senkibe, es beleolvasgattam sot inditottam is topikot a szerelmi haromszogekrol meg negyszogekrol. Viszont lattam oreg hazaspart akik 60 ev hazassag utan is lathatoan meg mindig eros erzeseket taplalnak egymas irant. Ugyhgoy -bar nekem eddig meg nem sikerult - azert nem erzem hogy a huseg fogalma "az emberi termeszettel osszeegyeztethetetlen" dolog lenne. Vagy minden elkopik, megfakul es elmulik idovel?
Nekem egy ferfi se pofazzon bele abba, hogy mikor mit veszek a sajat penzembol.
Amíg így gondolod, addig valóban jobb, ha hanyagolod a férjhezmenést - sőt az élettársi kapcsolatot is! Gyerekről meg ne is beszéljünk...
Hatsepsuth szerintem egesz egyszeruen materialista, nem rosszindulatbol, de pl megosztanad a penzed a testvereiddel ha nekik nem lenne es neked sem sok? Nem kell ahhoz olyan messzire menni, mint a hazassag...Egyebkent reszben igaza van, telleg sok hazassag inkabb megszokas es egykori dontesunkert erzett felelosseg mint boldogsag.
Viszont azt nem hiszem, hogy attol, hogy vallaltam valamit 10enX eve es rajottem, hogy rossz dontes volt -vagyis nem tesz boldogga- akkor kuzdenem kellene erte, csak azert mert egyszer azt gondoltam ez jo lesz nekem es vallaltam.Az ember halando es tokeletlen. A vilag valtozik, az emberek is, a hazassagok is. Azt kene elerni, hogy jol ertekeljuk azt az 5-10-15 evet amit eltoltunk valakivel, gondoljunk arra milyen jo volt, es hagyjuk elmulni ha elmulott... Szerintem.
Nézd! Semmilyen kapcsolatot nem kötelező vállalni. De! Ha vállalsz valamit, azért küzdeni is kell, és nem az első akadálynál felállni, és hisztizni, hogy ja, én nem erre gondoltam, és nekem ez így nem kell. Akkor lődd magad fejbe, mert az élet sem az, amit ígértek.
Az már, hogy kinek mi tartozik az értékrendjéhez, más dolog...
Hát nem tudom... nekem igen is sokat jelentett, a "házassági papír", előtte is együtt éltem a párommal, de így házasságban ez teljesen más... lehet én vagyok régimódi, de sztem azoknak csak papír, akik nem hisznek igazána házasságban mint intézményben...
egyébként az utolsó bekezdésed sztem is nagyon találló... fogyassz, vedd el, facsard ki és menj tovább
... és sajnos vannak, akik ezt embertársaikra is éppúgy "alkamazzák"
...
Sziasztok,
Jo ez a tema, erdekes kerdes. Nem hiszem, hogy divatrol kene beszelni hazassag ugyben, de teny, hogy keves olyan hazassagot latni manapsag, amiben mindket fel boldog en is gyakran erzem azt, hogy az emberek felnek egyedul lenni. Lattam viszont en is peldat az 'orok szerelemre', reszben lehet irigylesre melto, reszben oruletes alsozatokkal is jarhat. (ami persze szamukra nem aldozat mas szamara igen) Ehhez aztan nagyon tokeletes part kell talalni..
Nem vagyok szociologus, de 1000 dolgot tudnek folsorolni miert mas ma egy hazassag mint pl 100 evvel ezelott. Emlitette mar valaki a korai halandosagot, hany no halt bele szulesbe, stb. Sokkal nehezebb korulmenyek kozott eltek az emberek ami egyenes kovetkezmenye annak, hogy nem agyalnak azon 'boldogok-e a parkapcsolatukban', mert azon kellett agyani hogyan eljuk tul a haborut/jarvanyt miegymast. Ilyen esetekben az ember jobban fugg tarsatol/tarsaitol, tehat jobban kitart mellettuk. Nem is beszelve arrol, hogy abban az idoben az ember nem tudott egyedul gyereket nevelni (se ferfi se no), nem hagyhatott ott csapot papot, ha nem volt boldog. Ez volt az 'elet rendje'... Biztos az is benne van a dologban, hogy a globalizacioval, a vilag felgyorsulasaval sokkal tobb dolgot latunk/hallunk/tapasztalunk. Nem csoda, hogy kis falubol soha ki nem mozdulo emberek leeltek egy eletet egyutt, de ma, amikor az ember mindennapjaihoz tartozik (ill tartozhat) ossze vissza repkedni a fold korul, emberekkel ismerkedni mas kulturakbol, talan konnyebben talal kisertest es alkalmat. Szerintem sokkal tobb embert ismer meg eleteben egy atlagos 20-21. szazadi mint egy atlagos 18.-19. szazadi
Ezen kivul azt sem kell elfelejteni, hogy a regi szep hosszu hazassagokban a felrelepes,egy-egy pofon stb. elfogadott dolog volt, a nonek nem nagyon volt szava (persze hazassag fuggo) es altalaban sokkal tobb mindent elneztek egymasnak az emberek. Mivel fuggtek egymastol. Ma mar megvan a valasztas szabadsaga es en szemely szerint nagyon jo dolognak tartom, ha valaki el vele. Ma az a tendencia, hogy nem eleg a tulvilagon boldognak lenni, itt is kene a foldon, ebben a letformaban.
szep napot
Szerintem a norvég kutató sem találta fel a spanyolviaszkot, a házasság már rég kiment a "divatból", ennek ellenére mindig lesznek, akik "átviszik a szerelmet a túlsó partra" - hogy a költő szavaival éljek.
Be kell látni, hogy testileg-lelkileg egészséges utódok biztonságos felnevelésére még mindig a házasság intézménye a legjobb eddig kitalált megoldás. Akik felfogják, hogy az élet egyik legfontosabb célja annak továbbadása, azok ezt is figyelembe veszik. Fontos, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk, hogy a házasság nem konfliktusmentes és nem rövidtávú elköteleződés, hogy állandóan készenlétben kell lenni a problémák megoldására. Mondhatnám, stratégiai ügy. A korszellem eközben önző, csapongó, élvhajhász "értékeket" közvetít és ez nagyon megnehezíti azt, hogy a fiatalok tartós értékeket tudjanak internalizálni. De azt is tapasztalom néha, hogy a fiatalok igenis vágynak ilyen értékekre és hajlanak ilyenek felé, ha látnak pozitív mintákat.
És nagyon is sokatmondó, hogy a házasság "egyéb közös céljaiként" csak anyagiak lettek megemlítve: ház, telek, autó. Ezek persze fontosak, de csak eszközök és nem célok... Ez a baj, ez a földhöz ragadt anyagiasság. De nem akartam személyeskedni, nem tehetsz róla, ez egy ilyen kor, amikor a szeretet sokakban meghidegül.
A többivel egyetértek. :-)
En latok hazassagokat, meg a szuleimet is, de nekem egyik sem tetszik. Azt latom, hogy a nok dolgoznak, otthon rabszolgak a haztartasban, es akkor utana elmennek kapalni a szolbe meg miegymas, es veszekedni kell a ferjjel ha akar egy pulcsit is meg akarnak venni, mert ugye a csaladi budzse nem engedi. Nekem egy ferfi se pofazzon bele abba, hogy mikor mit veszek a sajat penzembol. Persze egy hazassagban ahol mas kozos celok is vannak, haz, auto, vikendhaz, miegymas ez nagyon nehez.
En nem latok a mely szeretet es a gyengedseget, sokkal inkabb az egyedulettol valoszabalyos rettegest? Vagyis hogy minden jobb, mint egyedul lenni.
Szerintem mindig lesznek majd olyanok, akik igenis ragaszkodnak a házassághoz. Nemsoká Ők lesznek a maradiak. :-)
Véleményem szerint fontos és szükség van rá. Az élettárs azért nem ugyanaz, mint a házastárs.
az a baj, hogy ha körülnézel a közvetlen környezetedben nem látsz igazi, boldog, kiegyensúlyozott házasságot. és ez riasztó. szerintem. én házasságpárti vagyok, nálunk a családban senki nem vált el. viszont az exem családjában mindenki. persze, hogy nem akart nősülni. ő ezt látta.
el kell fogadni minden embernek, hogy nem lehet egy életet végig lángolni, mert elhamvadsz. de azért, mert nem lángolsz, lehet bensőséges, kiegyensúlyozott, nyugodt és igenis lehet boldog. ahhoz, hogy 2 ember teljesen bízzon egymásba idő kell. sok. úgy gondolom egy házasság erősíti a bizalmat, mert felvállalják 1mást. kimondják, hogy igen, holtodiglan, holtomiglan. csak sajnos ezt kevesen gondolják tényleg komolyan.
Azért ne felejtsük el, hogy régebben nem sok házasság tartott évtizedekig.
A holtomiglan-holtodiglan 150 évvel ezelôtt sokkal rövidebb idôszak volt. Egyszerűen nem éltek annyi ideig az emberek.
És az is gyakori volt, hogy egy férfi élete során elfogyasztott 2-3 feleséget mert a gyerekszülés ugye komoly halálozási ok volt.
A mostohaanya ezért olyan gyakori a mesékben. Nem volt fogamzásgátlás és ugye az akkori körülmények között kétévente szülni - nem sokan bírták 40 éves korig.
Régen nem dumálták be az emberekbe, hogy ha már nem lángolsz ezerrel, akkor keress másik partnert. Talán mindenki jobban értette, hogy a házasság nem feltétlenül tiniszerelem a sírig, hanem szeretet, megbecsülés és hasonlók. És az embernek az a természetes igénye, hogy társsal éljen. Szerintem a mai válással végződő házasságok nagy része simán megmenthető lenne.
Persze ez nem vonatkozik arra, ha az egyik fél bántja a másikat, vagy meggyűlölték egymást, ilyen esetben nyugodtan el lehet válni szerintem is.
A házasság nem ment ki a divatból, csak leértékelődött szerintem. Nincs már meg az a vágy az emberekben, hogy életre szóló társat találjanak. Akkor meg lehet, hogy tényleg felesleges egy vagyonért tartani esküvőt.