Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Kata, könnyű dolgom van a fordítással, mióta beraktam a könyvjelzőmbe a webb fordítást.
Jaj de szépek ezek a Veronika virágok, én még nem is hallottam róla, hogy ilyen nevű virág is van.
Nekem is beszokott tetvesedni a hibiszkusz, de olyankor berakom a kádba, és langyos vízzel lemosom a leveleit.
Kata, Örvényes Tihany mellett van. Ott van a híres szív-sírköves temető. Jó néhány kövirózsát csentem ott a halottaktól a kert részére. Mindig megköszöntem nekik. Amikor pedig szomszédos pincék környezetéből kívántam meg valamit, akkor vittem cserenövényt!
Csak elültettem, és néha ámultak a következő tavasszal, honnét költözött oda a csodaszép írisz?! Mert ugye, ott mindenki ismert mindenkit, kiterjedt barátias társaság volt a hegyen.
Tehát ennyire népes a veronika társaság? Ez azért meghaladta képzelőerőmet.
Most telefonált Ágnes, hogy este eljön, munka után, és nálam alszik. Megyek tehát kenyeret venni, mert neki kell, és sört is hozok, magamat azzal vigasztalom újabb fegyelmezett diétám hetedik napján, hogy a száraz vörösborból kélszült fröccs nulla kalóriás, és a kenyeret mellőzöm, így a sajttal és hentesáruval, paprikával, hű maradok elhatározásomhoz.Szinte.
A színek nagyon kellenek a kertbe! Jól döntöttél, a rózsaszín virág igazi szívet melengető jószág. Hibiszkuszban különösen. Te persze nem tudod, milyen jó is az, hogy kedves férjed törődik a kerttel, mert Neked így természtes. Nálunk senki sem figyelt rá, csak mosolyogtak ügyködésemen. Mondták, az az én játszóterem. Aztán, amikor egyszercsak érdekelni kezdte őket, sőt beleszóltak, akkor jöttem rá, milyen jó is volt az előző helyzet!
Klara, a ló is úgy van mint a kutya, legalábbis hasonló.Amennyiben megszokja, hogy sok ember lovagolja, többen gondoskodnak róla, akkor nem okoz olyan nagy traumát a gazdacsere.Viszont,ha egy gazdi gondoskodik róla, és kialakul egy szorosabb érzelmi kapocs, akkor bizonymég depis is lehet a ló. Minden állat ragaszkodik a gazdihoz, ha az szereti és gondoskodik róla. Még a macskák is, pedig azokról a szakirodalom azt írja, házhoz kötődnek és nem személyhez. Nos ,ez egy nagy marhaság! A macska is ugyanúgy ragaszkodik a gazdához, és ahol családban él ott választ magának egy személyt akit elismer főnöknek. A család többi tagja pedig, nos.hát..... Ök a személyzet macska őfelsége világában:))
A lóról jut még eszembe,az egyik barátom ajándékozta meg a lányát lóval. Szegény kanca versenylóként kezdte pályafutását, de mivel nem mutatott kiemelkedő eredményeket, hát a tulaj eladta. A lovacska és az új gazdi, hááááát az ám az igazi barátság ! A félénk ,neurotikus ló ,m ost egy kezes ,szelíd ló aki lesi gazdija minden szavát, és mozdulatát. Öröm nézni, ahogy ló és lovasa teljes összhangan élvezik az együttlét minden perccét. A ló imádja az új gazdit, és boldogan teljesít minden utasítást. Tudod mit ? Boldogan ugrat , élvezi hogy örömet okoz a lánynak. Ugyanúgy mint a kutya. Ha nem kényszerből cselekszik, akkor boldogan tanul, és élvezi ha kedvében járhat a főnöknek !
Mondd Kalara, Orvenyes MERRE van???
Veronikaval eppen szombaton delutan talalkoztam en is, akeretsznel..
A Wikipedia szerint a legnagyobb viragzo novenycsalad - kozel 500 kulonbozo fajtaja van!! Kulonos nevek, nemelyik morbid....a masik kedves- sokviragu veronika, sot meg orchidea veronika is van...
Hat persze!!! Hogy miert nem jutott eszembe, keptelenseg!!! persze tudom miert...aggkori memoriazavar....!
Szombaton en is megleptem magam egy hibiszkusszal. Az a magas, nyurga szep formaju tavaly cserbenhagyott, kiszaradt , megbogarasodott...Foladtam, kiraktam..elhagytam.
Ez a mostani csak torpike, cserepes, rozsaszin. A keretszetben persze TELISTELI volt viraggal-majd elvalik hogy tetszik neki az uj otthon....
Ferj alalndoan diszfuvet meg zoldet zolddel akar MEG telepiteni.
Megint osszevalogatott nehany fuvet...apro gomb- fenyot...
Mondtam neki lam, meg ebben sem vagyunk egyfomak! En mindenutt a viragosat, a szineset latom meg, azokat ultetnem o meg a zoldek es meg zoldebbek variaciot keresi, ulteti...
Majd eljon meg az en idom is
.
A szep korallszinut azert magammal hoztam.
Szervusz Klára, nagyon borsos a hangulatod, de jogosan.
Csak most ültem ide, délelőtt a városban voltam. Ott vettem meg a habszifont ahol az a valaki ajánlotta. Csak még drágábban, mert 7600 Ft volt. Már tapasztaltam, hogy az eléggé drága bolt, előbb máshol néztem, de nem kaptam. Nem olyan régen vettem Tamáséknak ott egy egyszemélyes kávéfőzőt 1700 valamennyi volt, egy másik boltban utána láttam 900 volt. Azóta már szétégették a drágát, így már mentem az olcsó helyre. Az a bosszantó, hogy nem járt hozzá patron, az még plusz jött hozzá.
Először, kifordultam a boltból, mikor meghallottam az árát, de csak visszamentem, ez a kettőjüké lesz, nem veszek mást. A májast, meg a paprikát csak csütörtökön veszem meg. A gesztenyét már megvettem.
Megkezdődött tehát a NAGY VENDÉGLÁLTÁS, Kata! Gratulálok. Kívánok a sok szép és jó és szeretetteljes élményhez, amelyben részetek lesz, sok türelmet, kitartást, odaadást és megértő álkdozatvállalást - amiben Ti ugyancsak bővelkedtek amúgy is.
Arra gondoltam, hogy készül könyved kislányaid jóvoltából meséidből - jól jönne hozzá második kötet - "családregény" az itteni fantasztikus fogalmazásaidból. Boldogan forgatná majd Noni unokája is!
Most kendermagoztam kicsikét, Hozzád hasonlóan beszálltam egy témába, ami ellenszenves nekem. Nagyobb szerencsével, mert békésen "együttéltünk".
Szép hetet kívánok!
Valahogy most annyira előjött belőlem az elégedetlenkedés e fórummal kapcsolatban. Talán azért, mert jártam több helyen, bankban, egyebütt, és igazán gyorsan, zökkenőmentesen mentek a váltások. Itt pedig csak várok, várakozok, hogy cserélődjön az oldal, miközben bámulhatom a rémes hirdetést, hol a nagyon rémes biggel, vagy ezzel a fabababával, többivel. Amit számba tömnek. Vagyis szemembe. Miközben a fórum felülete zsugorodik, hogy még több és több pénzt hozzanak az ide nyomorított reklámok.
Egy jól menő oldal napi másfél millió forintot hoz üzemeltetőjének. S min mérik, hogy jól megy-e? A látogatottságon természetesen: a program számolja a létszámot. Az nlc, azon belül a fórum, szerintem, jól megy. De meddig? Nyilván, amíg elviselhető a minősége. Tesznek is látszatintézkedéseket a fórumozók érdekében, mint például a hülye zárt és üvegfalú topik. Mintha számítanának valamit! A kellemetlenkedők ott kellemetlenkednek, ahol lehet, ahol érdemes, mert ugranak a többiek. Ha ettől tartóztatják magukat, kicsorbul a szurkálódók késének hegye. Ennyi a megoldás. Egyszerű: felesleges válaszolni az olyan hozzászólásra, amely úgy kezdődik, hogy "hülyeségeket beszélsz", mert az ilyen primitív színvonalra lesüllyedni kár. S reakció nélkül abbamarad az induló alpári és ostoba párbeszéd.
Elvették viszont az ajánlott topikok számra szolgáló helyet, ahova jó rákattintani, megnézni, hol, miről folyik a szó másutt. Mert kellett a hely a reklámnak!
(Ezzel töltöm időmet, ezen östörgök, miközben mennyi hasznosabb és okosabb dolgom van! De már befejezem.)
Egy esetről tudok - amitől még lehetett több is -, amikor egy egész társaság összepakolta magát és átköltözött másik fórumra. Egyszerűbb az ilyen költözködés, mint a valóságban. Kicsike szervezést kíván cipekedés nélkül. S hívogató fórum annyi van, mint égen a csillag! Hiszen nagyon jó üzlet! Ezzel együtt azt mondhatom, hogy jobb lenne, ha e fórum használhatóságáért többet cselekednének, hiszen tudniuk kell, a kiürült pénzhajszálás előbb-utóbb üres kasszához vezet. Ha elmegyünk máshová mindannyian, megunjuk a sok macerát, amivel a fórumozás jár, ami könnyen megtörténhet, akkor az oldal megszűnik jól fizető reklámhordozónak lenni.
Ezt az eszmefuttatásomat természetesen a húsosfazék tulajdonosainak szántam. Hogy törekedjenek a rendszer munkájának javítására. Saját érdekükben, a mi örömünkre.
Magdikám, errre az információra bukkantam, valaki Borsodban keresett szifont:
Anonymus, 2008, április 17 - 19:03Üdv. Tudok egy helyet Miskolcon, ugyanis éppen a minap vettem egy ilyet. Egy kicsit borsos ára van (7000), de szerintem megéri.
A Városháztéri felújított háztartási boltban (papír bolt mellett)lehet kapni.
ť
Azt is mondták még, hogy a Tescoban láttak - igaz, csak fejet. És hogy krémporokat és fagylaltporokat szhoktak bele tenni. Például Arankát. Ez is szép név, de édesanyádé dallamosabb. Szép a Veronika, nagyon. A Magdolna szintén.
A virágok megvárnak. Jól vannak úgy, ahogy vannak. Nálam az első tegnap nyitott ki, tudod, a sárga, az kertészeti nevelés. A piros, mint Tiéd.
Jó éjszakát!
Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy végre Katáéknál is este van.
Klára gyönyörű ez a sárga hibiszkusz.
Jaj az én szerencsétlen hibiszkuszaim, csak nyúlnak, az alsó ágai csupaszok, de a tetején még mindig jön a bimbó, és már az egész föld türemszkik a cserépből fel. De már nem háborgatom, majd ha hazajövök, akkor foglalkozom velük.
Kedves név nekem a Veronika, az anyukámat hívták így.
Igen sikerült kiszedni a kulcsot, nem kellett ablakot sem törni.
Sajnos a palotást én sem láttam, biztos akkor aludtam. Aki még nagyon tetszett benne, az Schell Judit volt, nem volt agyonra sminkelve, nem tudtam, hogy ilyen jól táncol, és főleg, hogy mindig mosolygott.
A szilvalekvárt én nem szeretem, sosem főzök, ég tőle a gyomrom.
Ma jutott eszembe, hogy Ági mire vágyott, habszifonra, nem tudom, hogy kapok-e. Szerintem, egy kicsit nosztalgiázni akar vele. Mert ha elfogy a patron, mit csinál, ott nem lehet kapni, de ha kapok veszek.
Gondolom, megvan már a kulcs, Magdikám. Ilyesmi mindenkivel előfordul néha, aztán megoldják. Tényleg remek helyen történt a baleset.
Teljes hétig volt távol a fiú? Igaz, kevéssé hiányozhatott, hiszen eseménydús heted volt. Jól érezte magát?
Tényleg gyönyörűek voltak a lányok, a báliruhák. Sajnos, a palotást elmulasztottam. Azt nagyon sajnálom. Kissé hiányoltam, hogy csak a téren volt kamera, szívesen láttam volna a táncolókat is.
Ma főztem egy üveg szilvalekvárt! Mert rám rothadt volna a gyümölcs. Ki fogja megenni?! Valaki, amikor már szabad lesz...
Aztán lehet előlről kezdeni a hajcihőt!!!
Emlékszel, gyermekkorunkban szígorúan télen nyitottak ki egy-egy üveget? Mennyire vártuk! Ma már hiányoznak a gyermekek életéből az efféle izgalmak. Levesznek az üzlet polcáról egy lekvárt, egy kompótot, és kész. Akkoriban? Ugye, milyen érdekes dolog volt a gyümölcsíz, amelyet daraboltak, papírra?
Mindjárt indulsz, Magdikám. Millyen ajándékokról gondoskodtál? Mert biztos vagyok benne, hogy megleped a lányokat valami ügyes dologgal.
Kata, én ezt találltam, nem tudom erre gondoltál-e?
Iceland=Izland
Szervusz Klára, már másodszor kezdek hozzá a levélíráshoz. Közben megjött Gyuri, így abbahagytam először, mert halgattam az élménybeszámolót. Már készen van az ebédem, de Gyuri lent kínlódik, egy fiú segítségével, hogy a kulcsot kiszabadítsák a bent felejtett autóból. Mielőtt elment, még akkor csapta be az autót, még az a szerencséje, hogy itt történt, jó helyen maradt az autó. Nem tudom milyen szerencséje lesz.
Örülök neki, hogy láthattam a bált az este, nagyon szépek voltak a lányok, na és a ruhák, szerintem, jó választás volt.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!
Magdikám, íme, a pillangószínű hibiszkusz. Van ugyan halványabb színű sárga lepke is, de nekem, az ilyen színű a kedvencem. Megcsodálom, ha nagy ritkán feltűnik. Idén több fecskefarkú látogatta meg virágaimat. Fecskefarkú virág?
Keressem?
Talán van, talán nincs. Rókafarkú, az, van. Édes történtetem van vele.
Régesrégi kedves ismerőseink elhozták Övényesre gyermekeiket. Két nagyon értelmes óvodáskorú volt, okosak, szépek, mint általában. Szüleik abszolút hite volt, hogy zsenik. Azóta kiderült, így van-e, de már rég Bécsben élnek, rég hallottam róluk utóljára.
A kislány neve Veronika volt. Növényhatározót nézegettünk, lapozgattuk, kérdésére felolvastam a meghatározást. Egyszercsak előjött:
- Rókafarkú veronika!
Döbbenten nézett rám, kételkedve. Kivette kezemből a könyvet, anyjához szaladt.
- Itt olvasd el! - kérte, mire anyja megismételte a fura virágnevet.
A keresővel rengeteg Veronikát találtam, felöltözve és kevesebb ruhában, a lila, egyszerű és gyakori mezei virágokat, a mindenféle veronikákat azonban hiába kerestem.
Amilyen keveset en a lovakrol tudok azt sugallja ertelmes, okos allatok- szeretik a rendet, tisztasagot...jo baratot. nagyon jol megtanulnak egyuttmukodni azzal aki szereti oket. De nem hiszem, hogy a gazdacsere kulonosebben megingatna lelkinyugalmukat.
Elso lovacskank egy igen elhanyagolt, felrelokott joszag volt- inkabb tulmeretezett poni. Azt mondtak a jegmezokrol szarmazo fajta...telen csakugyan jokora nagykabatja volt. Zomok...tagbaszakadt-minden baj es kecs nelkuli ...
Az egesz istallo-itt kezdtek regesregen lovagolni a lanyok- az egesz farm nagyon rendetlen es laza fegyelmu hely volt, csoda, hogy valamelyest azert megtanultak mar ott lovagolni- Halifaxban nem volt olyan nagy valasztek istallokban, farmokban, mint itt. Ezert is ki kellett autokazni a varos szelere. Mikor koltoztunk apjuk kitalalta vegyuk meg a joszagot- gondolta a nagy valtozast szivesebben elviselik a gyerekek ha magukkal hozzak kedvencuket.
Fillerekert ideadtak. Addigra mar egeszen lo formaja volt a lanyok gondos kezelese, lovaglasa miatt... Meg azt sem lehetett tudni hany eves, a tulaj csak vallat vonogatta a kerdesre. Sok....
haaaat, igy kezdodott. Aztan volt egy Alink, egy igazi kedves szep szurke arab paci- Akkorra mar komoly rendes istallot talaltunk itt, a jegmezei poninak is nagyon tetszett. Itt vettuk Alit ...es itt nottek fel a lanyok tobbe kevesbe. Heti 2-3 alkalommal jartak ki, orat vettem, csutakoltak...etc. Csak arab lovak voltak egyebkent- a lovaglas veluk NEM tartalmaz ugratast, arra az arab fajta nem alkalmas- tul kecses, tul torekeny. A galopp, a vagta, az alap-dresszazs...ezek variacioit tanultak meg elegge jol. Ezzel indultak a lovasbemutatokon kisebb nagyobb sikerrel. Ali imadta a ringet, megbizhato jo mozgasu allat volt, gond es baj nelkul lehetett vele bemutatokra menni.
AZtan ugy tunt jo lenne meg egy paci, mert nem lehetett szegeny Alit a 3 lany kozott jol elosztani...ekkor jott a kepbe Artysan, a szepseges, csillogo szoru, csillagos homloku gesztenyeszinu Arty- de o nem volt konnyu feladat. Agnes rengeteget dolgozott vele, de a versenyeken megis megbizhatatlan es izgaga volt- nem szerette a folhajtast, a nyuzsgest...Amikor jol ment nekik akkor nagyon szep latvany volt- de a legkisebb zajra ideges lett...mi ultunk a "lelato" padon kormunket ragva...apjuk kezeben a 10 kilos filmfelveveogep...probalja kovetni a mi gyerekunket a mi lovunkon a 10 12 versenyzo gyereklany kozott...mind kiglancolva...fekete vagy szurke blezerben..bricsesz nadragban izzad, probalkozik..ugyeskedik. Kicsit olyan mint egy tornaszverseny vagy korcsolyabemutato legkore...
Aztan 2-3 napos izgalom, es kemeny munka (nem a mi reszunkrol!)utan hazajottunk egy tucat szalaggal...eremmel ( az indulok legtobbje osszeszed jo parat a verseny alatt...annyi versenyszamban indulnak, jut is marad is)
Kulonos vilag volt az "istallok vilaga". Mindezert le kellett bumliznunk Amerokaba, mert az istallo ahova jartak, ahol tanultak, a tulajdonos-trener no vezetesevel rutinszeruen ezt tettek mar vagy 15 eve elottunk is. ( a no valamikor kislanykorban kezdte az ottani szerepleseket, most felnottkent is indult o is, meg a tanitvanyait is felsorakoztatta)
Mi csak betarsultunk a karavanhoz.
Ezek "igazi", csak arab bemutatok voltak..New Hempshire-ben, Massachusetsben. Olyan cirka 6 oras ut tolunk - minden nyaron 2x.
Akkor sokat bosszankodtunk -igy toltjuk el nyari szabadsagunkat- de ma mar semmiert sem adnam . Es persze a lanyok sem.
Mar latasbol ismertuk a komoly nagy istallok tulajdonosait, versenyzoit, a penzes, diszes flancos puccos indulokat. Valahol, valakiknek penz is volt mindebben-mi sosem jottunk ra hol es mikeppen. Dehat NEM az volt az erdekes.
Jubilee ( a jegmezok oriasponija) mar regen nincs az elok soraban- Alit eladtuk egy kisfiunak mikor mar csak Agnes lovagolt...meg lattam is egyszer utana a ringben, a fiu is kapott szalagot- . Arty maradt meg legtovabb..a haszontalan, a nyugtalan. Az elmult 3 evet itt a mi szomszedunkban tolotte, egy nagyon kedves, nagyon rendes helyen- nincsenek bemutatora keszulo primadonnak, nincs kemeny edzes, nincs szalag, nincs vetelkedes. De van csirke, tyuk (ott vesszuk a tojast)...van nyuszi es kutyak es szenapadlas. Itt tunt fel ez a kislany egyszer a mamajaval-a mama tartja ott az o lovat- a kislany pedig Arty lovasa, most meg gazdaja lett...
Majd egyszer keresek regi fotokat is minderrol, igerem!!
ui. A joegert nem jut eszembe Iceland magyar neve...!!
Magdikám, kérdezni akartam este, miképpen telik napod, hétvégéd, de jött a telefon, és mentem őrizni a gyermekeket.
Pásztorkodkás közben megnéztem az Anna-bált a Duna tévében. Láttad-e?
Gyönyörű ruhákban voltak a hölgyek, krinolinban, ahogy a hagyományhoz illik, a férfiak némelyikén díszmagyar. A 15 döntős leányka nagyon szép volt. Igazán, nagyon-nagyon szépek. Fiatalok, ragyogó mosolyúak és természetesek. Bármelyik lehetett volna a bálkirálynő, a választott nagyon aranyos volt.
Igen, ahogy mondod, Sasa, divattá vált ez az út. Úgy látom, kissé lecsengett, most az önismeret korszaka van. Mindkettőt értékesnek találom, mindegy, hogy mennyire szakszerű a dolog, mert bizonyos lelki békéhez, az önmagunkban való elmélyedéshez vezet - legalább ezen idő alatt nem a másik szapulása történik!
Inkább ez, mint a veszekedés, az intrika!
Újraolvasni kezdtem az amerikai táncos-színésznő Shirrley MacLaine könyvét, Találd meg önmagad címmel írta le lelki fejlődését, úgy gondolom, hogy több mindent megértek most már belőle, mint előzőleg. Viszont, amikor a közelmúltban újraolvastam Bruce Goldberg Lélekgyógyítás művét, hát... nagyon eltávolodott tőlem! A csuda tudja, hogy van ez, miképpen alakul folyton-folyvást gondolkodásunk, mert, úgy vélem, mások is hasonlóan vannak.
Sasa, gondolkodtam már azon, hogy lovat, ezt a nagyon intelligens állatot csak mint tárgyat adják-veszik többnyire. Hogy vajon a lónak mi erről a véleménye? Némely kutya, ha elveszíti gazdáját, belehal. A lónak a gazdacsere vajon mit jelent?
Jó hallani, amikor egy ilyen okos állat szerető kézből szerető kézbe kerül, mint Ágnes pacija. Hasonló történt Zsófim nővérének lovával. Columbiából hozta, aztán magával vitte Spanyolországba, és most, hogy Mexikóba költöztek, a kiöregedett lovacskát elhelyezte egy fogyatékos gyermekeket gyógyító farmon. A ló szerette a gyermekeket, de végül is egy távolkeleti hölgy beleszeretett, ő lovagolgat rajta nap mint nap, teljesen kisajátította. Az érdekes ebben, hogy a kis, mokány ló nagyon hektikus volt, gazdáján kívül mindenkit levetett hátáról. A gyerekekkel jól bánt. És a hölggyel szintén. Arra gondolok, hogy talán előző életvitelét utálta, ugyanis ugrás volt a feladata, versenyeket nyertek, nap mint nap ugrania kellett. És hogy ez megszűnt, hálás és szelíd lett. Persze, nekem maga a lóugratás undorító dolog. Rákényszeríteni a vékony lábakon álló nagytestű állatokat a földről való elrugaszkodásra, szerintem, ostoba és kegyetlen művelet. De hát hány ostobaságot, kegyetlenkedést követünk el, mi, az emberiség...
Akkorhát most nagy a sürgés-forgás, készülődés ! Már az is nagy kaland lesz együtt élni, egy fedél alatt a gyerekekkel,unokákkal :))
De legalább sok szép emlék marad majd, amiből meríthettek az elköltözésük után!
Tehát Ágnes megvált a lovától ,mégiscsak megnyugtató hogy olyan lány lett az új gazd, akit a ló is szeret!
Egyetértek Klara, bizony az EZOTERIA cím alatt sokmindennel találkoztam jómagam is, amit inkább nem minősítek.
Amikor divatba jött ezzel foglalkozni, akkor tömegesen zarándokoltak el az emberek ilyen helyekre, bizony a legtöbb esetben az egész egy amerikai show-ra hasonlított.Gombamódra szaporodtak a Reiki mesterek, nagymesterek, a csodatévő természetgyógyászok ,és hasonlók. A meditációnak nevezett valami... szóval köze sincs ahoz aminek valójában lennie kéne. Sokan meditációnak nevezik a kellemes zenére végrehajtott ellazulást,de ez azért valójában távol áll attól amit a keletiek neveznek meditációnak. Mi nyugatiak csak hosszabb gyakorlás után tanulhatjuk meg, és többnyire csak rövid ideig tudjuk tartani ezt az állapotot. Amikor eggyé válsz a légzéssel, aztán egy rövid ideig megszünnek a kintről érkező ingerek. eltünik minden, pár pillanatra eggyé válsz az isteni szeretettel. De ehez általában nem szükséges tömeg, és nem is a szereplésről szól.
Amit mi Attila esetében is csináltunk, az nem a mély meditáció volt, hanem alfa szintre jutva ,egy csakra harmonizációt csináltunk.
Igen, ha valaki idegesít ,akkor én is azt vizsgálom : Ugyan mit tükröz ez most Nekem ?
Jó éjszakát mindenkinek! Magamnak szintén!
Annyira jó, Kata, amikor idevarázsolod magatokat.
Kezdődik tehát a nagy élmény! Érdemes lesz minden pillanatát kiélvezni. Valahogy érzem, hogy kedves férjed szíve is megszakadóban van az új felállás miatt. Elviszik Simonkát... na, meg Nonit!
A salátaöntetek tényleg nagyon egyszerűek. Azonban leginkább gratulálok a drága fiatalemberhez!
Nagyszerű választás, de reménykedem, hogy továbbra is, régi hűséges figyelmedet, leginkább a régi kis kopottra összpontosítod!