Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Ez a beletörődés a változtathatatlanba tényleg gátja a változásnak. Én most ois az mondom , nem támogatom azt, aminek nem találom értelmét , és elutasítom , amit tisztességtelennek tartok . Egy ciklusban voltam tanácstag m de megmondtam a véleményemet, ha valami nem tetszett.Amiért a járási párttitkárnő kiakadt az iskolaigazgató választása volt.Nyugdíjba ment az igazgató megbizottként egy évig dolgozott egy tanár, akit a gyerekek nagyon szerettek. Ebben az évben szerelmesedett össze az egyik tanánő, egy magas beosztású katonatiszttel mindketten elváltak,összeházasodtak. Ezt a tanárnőt akarták igazgatónak . Augusztus utolsó estéjén 8-ra hívtak össze tanácsülést, hogy szavazzuk meg 11 óráig vitatkoztunk , ami akkori időben ritka volt. Nagy vita volt, nekem is nagy volt a szám. Következő választáskor már nem jelöltek tanácstagnak, sem engem , sem azokat , akik akkor ellenkeztek. Ma ezt egyszerűbben oldják meg., Van egy szervezet aki kinevezi az vezetőket cs szükség a helyi lakosok véleményére.
Az igazgatónő képzettebb volt, mint a megbizott,1 év után elment a faluból, ahol előtte évekig tanított , tanítványai szerették.
Azért mégis csak van hatása , ha az ember nem tol olyan szekeret, amelyen olyanok ülnek, akiket nem becsül.
Marika, most, hogy szóba hoztad, ébredtem rá, hogy ma már alig-alig nevetek. Milyen igazad van! A jó humor alapja a természetesség. Az igazi vidámság. És az élet hoz vidám dolgot is, de több bánatost. S csak gyűlnek, gyűlnek a fájó emlékek. Azt hiszem, ez a mentalitás a korral jár. Hiszen topikunk születésekor csak a szépre emlékeztem, jó volt, vidám dolog volt, ma pedig csak hibáimre tudok gondolni, mit mikor hibáztam el. Kár, hogy így megváltoztam, nyilván agyamban történt valami. Hiszen ki akartam javittatni, de nem sikerült.
Mindannyian meggyőződéseink és hiteink világában élünk. A változtatás nagyon nehéz. Előfordul, hogy lehetetlen. Nekem az a meggyőződésem, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy neki jólesik. Amíg másokat nem sanyargat vele. Hát... erről engem aligha lehetne lebeszélni, másról meggyőzni. Anyukád amúgy is erős akaratú, független asszony volt, úgy tűnik nekem.
Klárám, ebbe a sok "bánt ez- bánt az"- ban megyünk tönkre. Volt téma az irigységről, ki, mire... nos én a nevetésre képesekre vagyok irigy. Elájulok gyönyörű mosolyoktól a képeken. Nevetni csak gyerekek által generált mókákon meg "állatok aranyosan vicces dolgaik"-on tudok jó ideje. Ami spontán, nem betanult, nem mesterkélt.
Valami figyelem elterelo trukk akar lenni a szerelmes par reklamozasa -de nagyon gagyira sikeredett . A nep nem veszi be a horgot . Ez az en meglatasom .
Anyu gimis osztalyabol egy fiu se erte meg a 80 evet .Ha jol emlekszem . A lanyok igen . Sajat unokatestvere is ,akivel hat evig egy osztalyba jartak .Gimi es utana ketto ev meg egyutt .Pedig genetikailag kozel allnak . Ha hianyzik anyu akkor felhivom ezt a 86 eves nenit es olyan , mintha anyuval beszelgetnek . Szellemileg teljesen tiszta - kicsit gyenge .
Nem volt soha olyan engedelmes gyogyszerszedo , mint anyu . Anyu sajat korasztalya orvosaira nagy tisztelettel tekintett es nem ketelkedett .Pedig mondtam neki , hogy a pesti eveimbol annyit tanultam , hogy a zsido hazinenim szerint , minimum harom orvos velemenyet ki kell kerni . Ha valami szokatlan betegseg lep fol . A biztositasunk manapsag is 3 kulonbozo orvost fizet . De anyunak ez szentsegtores volt hallani !
Csak a fiatalokat kritizalta , akik szelid gyogymodokat ajanlottak neki , gyogyszerek helyett .
Elragadtatással olvastam, Janka, Zsuzsóka beszámolóját, hogy mennyien élnek még osztályukból. közel a 80-hoz. Úgy tűnik, ma veszélyesebb fiatalnak lenni, mint öregnek.
Zsuzsóka, hasonlóan gondolkodom. Hiszen tudjuk, hogy az emberek - mármint a mi - becsapásunk ipari méretű és hatékonyságú, mégis meg kell lepődnünk néha, mert a példa egyenesen aljasság. Közkézen forog egy közhely, hogy na foglalkozzunk olyasmikkel, amelyekre nem tudunk hatni. Könnyű ezt mondani. Csak megtenni nehéz. Bánt a szegénység, bánt a kiszolgáltatottság, bánt, ahogy az állatokkal bánnak.
Janka ! Aki tolmács szintig eljut egy nyelvben , sajátos tehetséggel és nagy szeretettel tanulja a nyelvet. A síma fordítások mások. Szakfordítást leginkább szakemberek vállanak, akik éveket töltöttek szakmájukban egy adott országban . Férjem kedves kollégája kinn anult Drezdában , ott végzett egyetemet, és nem bnagy mérnöki fizetését egészítette ki szakfordítással.,
Klárám ! A reklámok célja , hogy vásároljanak. Van , akim józan és esetleg irigykedik, de sok olyan van , aki személyi hitelt vesz fel egy neki nehezen megszerezhető tárgy, utazás megvásárlásáért - Ezeket a buta embereket célozzák meg a hirdetések Sajnos elég sokan vannak.
Sajnalom , hogy ennyi rossz hired van -de sajnos nem csak az idoskor miatt lehet .
Mikor nagylanyom szulinapi bulis kepeit rendezgetem mindig osszeszorul a torkom .
Nagyon szerette a bulikat es rendeztem neki minden evben - kb . tiz gyerek a fotokon . Ketto kozuluk mar nem el . harminc eves koruk korul rakosak lettek . Egy harmadik megkapta epp a diplomajat ,mikor kiderult , hogy rakos . Ketto evig csak sirva lattak az anyjat az utcan -de legyozte .De szerencsere o gyozott !
A negyedik lany hiaba okos es csinos mentalisan annyira rosszul van idorol idore , hogy senki se tart ki mellette es o se tud egy allast se megtartani . Tiz gyerek -ketto halott , ketto sulyos betegseg . Nagyon rossz arany .
Persze ,ertem -vannak a szaktudasnak melysegei .
A tolmacsbakiknak is meg van a maga diszkret baja .Jokat szoktunk magunkon nevetni . Nyelvbotlasok meg ilyesmi .
En erettsegi utan nagyon szerettem volna valami szkmat tanulni . Egy nyaron at vacilaltam . Legyek sikeres varrono es divat diktator s kisvarosban ?
Vagy jelentkezzek Herendre porcelanfestonek .
Vegul egy evet tanultam varrononek . Szornyu volt . Az elso ev vegen egy kosztumot kellett kesziteni -de minden lepest a szaktanar mondott elore . Teljesen vilagos lett elottem , hogy nem akarnak onalloan dolgozni tudo varronoket kepezni . Csak gyarimunkas kepzes folyik .
Evekkel kesobb hallottam , hogy Herend megnyerte a legjobb hangulatu munkahely cimet es hogy olyan demokracia volt akkor ott , hogy barki ,akar a takaritono es leadhatott dizajnt . Kicsit sajnaltam . De a nyelvtanulas annyi oromet es kesobb munkat hozott , hogy a szabaduszo let alma megvalosult azaltal .
Dícséretes, hogy utánaolvastál, időt, energiát áldoztál, hogy íróasztal mellett lefordítsd a szakcikket. A cikkeket magamnak én is lefordítottam, sőt már egyetemen a laborgyakorlatokhoz magunknak kellett a könyvtárban megkeresni a recepteket, majd lefordítani, hogy másnap elvégezzük a kísérletet. (Természetesen a csoportból mindenkinek más anyagot kellett előállítani.)
Én a tolmács tudatlanságáról beszéltem, aki még betanított munkás szintjén sem ismerte a szakmát, mégis rendszeresen élő beszélgetésben volt köteles két specialista között tolmácsolni, akik esetleg 5 év egyetemi tanulás és 5-10 éves szakmai tapasztalat után vitatttak meg egy nyersanyag minőségi reklamációt, gyártó és felhasználó között.
Node el is tértünk kissé a tárgytól. Senki sem vonta kétségbe az eredményes munkádat.
Hat ,ami engem illet t forditottam pl . orvosi kutatasokat szaklapokbol . Mert akkoribn az orvosok nemigen tudtak angolul .De a szakvizsgajukhoz bizonyitani kellett , hogy olvasnak angol szaklapokat .
Azert nem volt lehetetlenseg az . Jozan parasztesz meg egy kis utanaolvasas kellett hozza .
_________
De pl . egy siklo repulo muszaki leirasat is hozta hozzam valaki ,konyorgott , hogy vallaljam el -es a penz is nagyon kellett volna . De nem mertem . Mondtam , hogy bele se nezek . Ez tul nagy felelosseg .
______________
Most , hogy ennyit irtunk a forditasokrol epp megkeresett valaki ,aki bajban van kulfoldon -problemaja akadt az ottani eu . rendszerrel es kenytelen vagyok segiteni neki . A lelkiismeretm - nem hagyna - hogy ne segitsek . A baj az , hogy nem forditas -hanem javitas ! Ez a legrosszabb .
A reklámok bennem nem keltenek sem vágyat, sem irigységet. Inkább bosszankodom, hogy milyen sok embert sarkallnak butaságra. Az irigység bennem csak akkor lép fel, amikor látom, hogy sok ember milyen gátlástalanul esz olyasmit , amitől én visszariadok, nem engedi a lelkiismeretem . Természetesnek tart olyan dolgot, amellyel másokat megkárosít .Így érthető, hogy kárörömmel nézem, ha lebukik. Senki sem bújhat ki a saját bőréből. Gondolatban sokszor bocsánatot kértem azoktól a hozzám régen közelálló emberektől, akikkel ma már másképp viselkednék. Már csak gondolatban tudok !
De Zsuzsika, kinek mi haszna van abból, ha "az irígységet, a luxus iránti teljesületlen vágyakat, indulatokat gerjesztik fel"? Ezek nem építő jellegű érzelmek. Nem serkentően hat az egyénre. Megkérdezni szoktam magamtól: irigy vagy-e? Néha igen. Szellemi teljesítmények láttán, energikusság láttán. De nem gyilkos indulat ez nálam. Inkább önkritika. Pedig hát minek bántani magam. Minden van, ahogy alakult. Vagy alakítottam? Na igen. Ahogy tőlem tellett.
Hozzászólni akartam Zsuzsika spirál-elméletéhez, de valahogy nem megy.
Nálunk most előjött a rossz, amit az öregkor tartogathat.
Éva unokanővérem magatehetetlenné vált, cukra 1000, a krónikus osztályra tették. Hát, ha ilyeneket telepítettek haza ezerszám a járvány beköszöntével, akkor sokan megszívták.
Sógornőm, aki maga az élet, szőke, sportos és kitűnő amatőr kertész, most hirtelen háromféle rákkal küszködik.
Borzalom.
Jó kis híreket hoztam. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy lám, nekünk mily jó dolgunk van.
Nem árt a nyelven kívül a szakmához is konyítani.
A reklámok az érzések, indulatok talaján jutnak el a közönséghez! Nagyrészt az irígységet, a luxus iránti teljesületlen vágyakat, indulatokat gerjesztik fel. No és a pletyka terjesztői, ha a celebekről van szó.
Ma épp arról hallotam a rádióban egy gondolatsort, hogy valamelyik kommunikációs multi Radnóti "Nem tudhatom..." versét használja ....nem épp finoman. (Még nem láttam-hallottam)
Idősebb fiam angolul dolgozik , nagyon haragszik, mikor a fordítók feláldozzák a szakmai nyelvet az irodalmi hatásokért. Valóban csak az a járható út, hogy szakfordítást csak a nyelvben jártas szakember végezzen.
Ti értitek, miért igyekszik a közfigyelem középpontjában tartani az nlc a Várkonyi-Mészáros párost? Miért kell beléjük botlanunk, ha idejövünk? Talán példaképnek szánják? Zalán bosszantani igyekeznek velük? Nem bírom kitalálni. Nem érdekelnének, örvendezzenek csak a mi adóforintjaink költésének, de hagyjon békén bennünket az nlc. Ne kelljen pillantást se vetnem erre a két érdektelen személyre!
A létfeltételek szorításában új értékei születnek, lehet, magasabb rendűek, mint az elveszettek! Lelki sprál- emelkedés!
Nem mondom, hogy egy vidéki gyárban, ahol sárból porcelánt gyártanak, felüdülés lenne a gyakran 50 fokos, poros munkatérbe is kimenni az üvegtetős, galérián lévő laborból. (Légkondinak még híre se', ventillátor az ablakban... a levegő utánpótlás a munkatérből.) Mondhatom, alapító tag voltam. A labort a legkorszerűbb műszerekkel sikerült felszerelni, s mindet én üzemeltem be, s tanítottam be a technikusokat, laboránsokat.
Szerencsére újonnan épült, azidőtájt indult az első gyáregységben a termelés, s valóban Európa egyik legmodernebbnek számító technológiája. A szaniter nem fajansz, hanem porcelán minőségű. Később a mosogatógép álló étkezési "hotelporcelán", háztartási étkészlet, fali csempe, kültéri, beltéri, padlóburkoló lap. Mind USA és skandináv szabványok szerint. Hozzájött egy ipari kerámiákat gyártó egység, kohászati, ipari kemencék bélése, és a saját üzemek kemencéinek folyamatos alkatrészeivel. Mindegyik gyáregység 3 műszakos ellenőrző üzemi laborja is a központi laborhoz tartozott.
Kézben kellett tartani közel 100 receptúra beérkező nyersanyag minőségét, recept korrekcióit, gyártásközi és készáru minőség ellenőrzését. Volt idő, hogy 40 dolgozónk is volt. Új termékekhez is mi "szolgáltattuk" a fejlesztést. Vizsgáltunk kazánvizet, termálvizet, ipari szennyvizet, levegő portartalmat, (sőt mi állítottuk elő a lágyított, ioncserélt vizet a kazánokhoz.) Az Üzemegészségügy számára szolgáltattunk folyamatosan adatokat a veszélyes anyagokról.
Volt egy csomó felettes, de szakmailag nem tudtak hozzászólni... a szabadalmaimat rendre akadályozták "túl tudományos" megjegyzésekkel. Vezető nem lettem, általános helyettesként azért volt egy önálló színfejlesztő laborom.
Nyugdíjasként 70 éves koromig tanítottam a gyárban, az egyetem rajz tanszékén, és művészeti gimnáziumban kerámiai elméletet.
Sz e r e tt e m !
Az 50 éves arany díszdiploma osztáson csak hallgattam, hány évfolyamtársam lett "irodakukac" valami BP.-i intézetben. Nem cseréltem volna velük, pedig közel duplája volt a fizetésük.
" ... felelős-e az ember azért, ha a létfeltételek szorításában beszűkül, és lassan elveszíti értékeit…?” /Fejes Endre/
(bocsánat... rájöttem, ha valakihez kapcsolódok, nem dob ki.)
kontraszeletelt = kontraszelektalt