Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A sok szemét ott hever az új kor hajnalán
A szemétládák boldog otthona. . . á-há-há
A tisztaság az ellenség szava
Szemétdomb, szemétdomb nem szégyenkezik
Egyre nő, egyre nő, elterpeszkedik
A szemétládák védett élete. . . á-há-há
A kosztermelés közszükséglete
Szemétdomb, szemétdomb a napfényt élvezi
A sok szemét, a sok szemét a levegőt mérgezi
A szemétládák munkamódszere. . . á-há-há
A piszkosítás elvi tétele
Szemétdomb, szemétdomb a hervadó virág
Hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ
A szemétládák ősi jelszava. . . á-há-há
A szemétdomb a szemét otthona
/ Illés: Szemétdomb (1972) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Illes13. mp3
Passing through the arms of Satan
Reaching for the hands of God
Robbing every mind for wisdom
Running so he won't be caught
He's outlawed by majority
Been branded all his life
Some say that he's a sinner man
As he rides from day to night
He's a bad man so they say
Living for his love and living free
Riding swift and secretly
So he'll miss the hanging tree
Wounded spirit on the wind
Riding to his dream and destiny
Hmmm-mmm-mmm. . . hmm-mm-mm. . . hmmmm
He's laughing at the wanted posters
Calling for his friends to see
Laughing loud as he rides away
Kicking up the dust with speed
Time hands him down a pathway
And freedom is a horse he rides
Glory is a dream he's after
And fortune is his heart's delight
He's a bad man so they say
Living for his love and living free
Riding swift and secretly
So he'll miss the hanging tree
Wounded spirit on the wind
Riding to his dream and destiny
Riding swift and secretly
So he'll miss the hanging tree
Wounded spirit on the wind
Riding to his dream and destiny
Riding swift and secretly
So he'll miss the hanging tree
Wounded spirit on the wind
Riding to his dream and destiny
/ Uriah Heep: The Hanging Tree (1977) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Uriah51. mp3
Megnézem:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Photos/Heep. jpg
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.
Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.
Mit tehetnék, áruld el nekem.
Hát mit tehetnék, áruld el nekem.
Keresed e meg, hogy melyik a mienk?
Hallgatod e meg, ha busa nova szol,
Mikor a gitar lagyan dalol?
Szeretnek hallani mar terolad,
Egeszen elfelejtlek maholnap.
Hisz meg az emlekek is halodnak egy ev utan.
Azert mert veget ert a szerelmunk,
A hires fergeteges szerelmunk,
Azert meg talalkozhatunk es baratkozhatunk talan.
Szereted e meg a piros tulipant?
Megismer e meg a furedi cigany?
Hallgatod e meg, hogy mit uzen a szel?
S nem banod e meg, hogy elmentel?
Észrevétlenül, mint az esti árnyak
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak
Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken
Észrevétlenül, mint a fű a réten
Észrevétlenül, mint a csend az éjben
Észrevétlenül eljött a szerelem
Refr. :
Van úgy, hogy pár ellopott perccel
Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk
Észrevétlenül jött felém az arcod
Észrevétlenül ér így hullám partot
Észrevétlenül így találtam rád
Észrevétlenül, ahogy hozzám értél
Észrevétlenül életembe léptél
Észrevétlenül rögtön más lett a világ
szövegíró : Adamis Anna
És semmi, de semmi sem jut az eszembe,
Mert hazudnom kéne és hazudni fáj,
De sajnos, oly hatalmas úr a "muszáj".
Ha túl lesz az első kiábránduláson,
Olvassa el újból e pár sor írásom,
Majd megbocsát nékem, sőt el is feled,
Oh, mily szép lett volna, de jaj nem lehet!
Refrain:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Mert szívem, én nem vagyok méltó magához,
Jobb, ha ma megírom, mint holnap, ha átkoz,
Mert magácska, mint a hó oly fehér,
S én könnyelmű vagyok, meg léha, ledér,
És nem tudok szeretni hűséggel, lágyan,
Mert rózsáról-rózsára kerget a vágyam,
Csak kerüljön el inkább engem, ha lát,
Én jobb sorsra méltónak tartom magát.
Refrain:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ma estére itt lesz, hogy karomba hulljon,
E levélke várja majd, ebből okuljon,
Mert várnak rám máshol a kis angyalok,
Hát elmegyek oda - én ilyen vagyok.
S míg könnyezve gondol majd az elmúlásra,
Én ráparancsolok a cigányprímásra,
Hogy tegyen a hangszerére hangfogót
És tanulja meg, ezt a kis búcsúzót:
Refrain:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,
S itt kóborolt, és csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj:
Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más:
Egy ablak más!
Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.
Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De a dal még fülébe cseng talán,
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt:
Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más:
Egy ablak más!
Az arca fonnyadó sápadt, úgy látszik, titokban sír. . .
Amíg e sorokat rója, lelke a messzibe lát.
Csendesen dúdolja, azután könnyekkel megírt dalát:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért. . .
Szeretnék zokogva sírni. . . magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé. . . és nem lehet az enyém.
Akihez a nótát írta, mulatós asszony, kacér.
Nem veszi észre a költőt, tiltja a nagyúri vér!
Pezsgőzik, víg udvarával, tombol az asszony vadul!
Enyeleg a cigányprímással, s attól egy új dalt tanul:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért. . .
Szeretnék zokogva sírni. . . magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé. . . és nem lehet az enyém.
Reggelig tartott a cécó. . . lassankint pirkad az ég
Amott egy kis kerti házban, a poéta lázban ég. . .
Úgy mennek el a cigánnyal nyitott ablakainál
S míg a nótáját hallja, lelke a mennyekbe száll.
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért. .
Szeretnék zokogva sírni. . . magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé. . . és nem lehet az enyém.
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne össszeveszni,
Erônket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!
2. Most kéne visszafutni,
Nem, várni, nem habozni,
És menni, menni a józan ész után.
Egy másik útra lépni,
Egyszer sem visszanézni,
A búcsú ma még nem fájó tán.
R. Boldog vége ennek úgysem lesz,
Nálam százszor jobbat érdemelsz.
3. Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elmenni képtelenség,
Bilincsben él, aki téged így szeret.
1'. Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne összeveszni,
Egyszer sem visszanézni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!
R.
3'. Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elfutni képtelenség,
||: Bilincsben él, aki téged így szeret. :||
Nem tudni mért, de mindig megható.
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
Itt van végre Ő
Fésületlen, kócos fejével
Köztünk Ő a királynő
Sok-sok derék álszent mimóza
Meghökkenve néz
Azt mondják, ha látják a Rézit
Jesszusom, megáll az ész
Igazi rock and rollt szeret a Rézi
Rázd meg Rockandroll Rézi
És ha azt látod, hogy valaki fáradt
Rázd fel Rockandroll Rézi
Rég nem volt már köztünk a Rézi
Nem tudtam, mi van
Rosszkedvűen néztem a műsort
Épp, hogy el nem aludtam
Egy-két bolond azt hitte, vége
Meghalt Rézi már
De itt van ő, és kócos fejével
Szédületes táncot jár
Igazi rock and rollt szeret a Rézi
Rázd meg Rockandroll Rézi
És ha azt látod, hogy valaki fáradt
Rázd fel Rockandroll Rézi
Rockandroll Rézi
Rockandroll Rézi
Rockandroll Rézi
Rézi, Rézi oooh, Rockandroll Rézi, oooh!
El ne menjél, el ne hagyjál!
Rézi, Rézi oooh, Rockandroll Rézi, ohhh!
El ne menjél, el ne hagyjál!
Rézi, Rézi, Rézi, Rézi, Rézi, oooh!
El ne menjél, itt ne hagyjál!
Ooooh Rézi, Rézi, Rézi, Rézi, oooh!
El ne menjél, el-ne- hagy-já-á-á-á-á-l!
/ Illés: Rockandroll Rézi (1969) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Illes12. mp3
es a nagy fedelzeten napozott egy lany.
Nem tetovaztam, hozza leptem mereszen,
kis kalandot remeltem, de o igy szolt ram:
Kapitany, kapitany, ahany dokk, annyi lany,
kar a szo, ertem en, mit kivan.
Szornyu vihar volt, tan a nyolcadik napon,
s a lany mert felt nagyon, oda jott hozzam.
Hajnalfele jart, huvos szello ebresztett,
konnyes arcal bucsut vett, s vissza nezett ram.
Kapitany, kapitany, sose volt meg talan
gyonyorubb, viharos ejszakam.
Kapitany, kapitany, van ilyen csacsi lany.
Volt egy hajo ut, mar csak emlekemben el,
De ma tole jott level, szinte langolo.
Nincs mar nyugalmam, ujra felbojdult a mult,
Sosem erzett vagyra gyujt ez a nehany szo:
Kapitany, kapitany, teves volt az irany,
az a lany szeretett igazan. . . . . . .
Én, aki nála jártam,
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom. . .
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Én soha nem feledem.
Kislányom, küldjed az anyukád, mond meg kérlek szépen,
Várom válaszát.
Ki vagy te bácsi, aki tegnap is telefonált? Miért lett olyan szomorú az anyukám?
Sírt is Hívjad, siess hát, biztosan elűzöm a bánatát
Mond bácsi, te valami rosszat tettél az anyukámnak? Amikor keresed, mindig azt súgja: mond, hogy nem vagyok itthon.
Hát mond el, hogy milyen a szobát és áruljad el azt is, hogy írni tudsz-e már?
Már tudok írni, pedig még csak óvodába járok, az anyukám tanított, tudod nekem nincs
apukám, mint a többi gyereknek.
Hidd el nekem is fáj, 7 éve szenvedek, már és egyre csak várod reád
Az nem lehet, mert én még csak 6 éves vagyok.
Bácsi, miért nem szólsz sír a telefon?
Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
Így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon, a telefon
Ne sírj!!!
A képed 1000szer láttam már
Szeretném, hogyha végre mi együtt nyaralnánk
Te láttál már engem? Én már úszni is tudok, majd megmutatom neked, meglátod milyen
ügyes vagyok!
Kérlek, segíts hát én úgy szeretlek téged és az anyukád
Te szeretsz minket? Miért? De én még sohase láttalak
Bácsi miért sír megint a telefon?
Kislányom én sírok
Gyötör egy nagy titok
S ha erre gondolok
Félek, hogy választ nem kapok
Érzem, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Nélküle céltalan a holnapom
És ezt nem akarom
Félek, hogy mást szeret
S így élnem nem lehet
Ezért sír oly nagyon a telefon.
Kérd hát, hogy várjon…
Már megy el…
Hogy megbocsásson…
Elment…
Ha elment, mégis elbúcsúzom, én is
Szerbusz bácsi
Szerbusz kicsim
Mit csináljon a sok tengeralattjáró?
Azt mondaná, hogy merüljön le és figyelje
Hogyan szeretkeznek a rákok
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Mire használná Ő a sok harci gépet?
Azt mondaná, hogy akármire, csak arra nem,
Amire készitették őket
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Kivel törődne akkor egy katona tábor?
Azt mondaná. . . , de ezt nem mondom el
Kit érdekel, hát kérdezze meg Júliától!
Jól tudom én, az ilyen bonyolult dolgokhoz
Júlia nem túlzottan ért
Ha tehetném, mégis valóra váltanám sorra
Minden ötletét
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Mit csinálna Ő a sok óvóhelyből?
Azt mondaná, hogy beatklubokat
A vasbeton nem dől össze a nagy hangerőtől
Ha Júliát kérdeznék meg, mit
Kérne Ő a Biztonági Tanácstól?
Azt mondaná, hogy vitassa meg, hogy
Illik-e útcán randevút kérni egy lánytól?!
Ha Júliát kérdeznék meg, mi legyen
Akkor a forró drótból,
Mondaná Ő, hogy az nem tudja mi,
De ha már forró, például hősugárzó
Jól tudom én, az ilyen bonyolult dolgokhoz
Júlia nem túlzottan ért
Ha tehetném, mégis valóra váltanám sorra
Minden ötletét
/ Metro: Ha Júliát kérdeznék meg (1970) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Metro21. mp3
Mit csináljon a sok tengeralattjáró?
Azt mondaná, hogy merüljön le és figyelje
Hogyan szeretkeznek a rákok
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Mire használná Ő a sok harci gépet?
Azt mondaná, hogy akármire, csak arra nem,
Amire készitették őket
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Kivel törődne akkor egy katona tábor?
Azt mondaná. . . , de ezt nem mondom el
Kit érdekel, hát kérdezze meg Júliától!
Jól tudom én, az ilyen bonyolult dolgokhoz
Júlia nem túlzottan ért
Ha tehetném, mégis valóra váltanám sorra
Minden ötletét
Ha Júliát kérdeznék meg, hogy
Mit csinálna Ő a sok óvóhelyből?
Azt mondaná, hogy beatklubokat
A vasbeton nem dől össze a nagy hangerőtől
Ha Júliát kérdeznék meg, mit
Kérne Ő a Biztonági Tanácstól?
Azt mondaná, hogy vitassa meg, hogy
Illik-e útcán randevút kérni egy lánytól?!
Ha Júliát kérdeznék meg, mi legyen
Akkor a forró drótból,
Mondaná Ő, hogy az nem tudja mi,
De ha már forró, például hősugárzó
Jól tudom én, az ilyen bonyolult dolgokhoz
Júlia nem túlzottan ért
Ha tehetném, mégis valóra váltanám sorra
Minden ötletét
/ Metro: Ha Júliát kérdeznék meg (1970) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Metro21. mp3
Ha akarsz, még jöhetsz velem. . . . . . . . .
Csak a szemembe nézz, és mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én. Te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindent?l.
Keser? a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Ref. :
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom. Te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a f?szerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Ref. :
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
A saját árnyékomtól sosem félek
Akármi történhet a nagyvilágban
Jókedvemet elveszteni sosem fogom
Minden olaszt szeretek inni-enni
A bajra orvosság egy jó spagetti
Mindenhol megtalálom azt amitől
Hétköznap is ünnepi a hangulatom
És újra ittvagyok: Bon giorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahivja
Bon giorno, dio! Szerelmem mindig Tiéd!
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivemből árad a dal az ég felé
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivem Itáliáért dobog
Engem már sokfelé sodort az élet
Ezért a jég hátán is jól megélek
Bevallom néha-néha összeszorul szivem,
Ha a tengerpartra gondolok
Nekem nincs nagy kedvem jönni-menni
Ilyenkor kell egy pohár jó Gianti
Hangszerem felkapom és énekelek
Rossz kedvemet percek alatt elzavarom
És újra ittvagyok: Bon giorno, Maria!
Az embert mindenhonnan visszahivja
Bon giorno, dio! Szerelmem mindig Tiéd!
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivemből árad a dal az ég felé
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivem Itáliáért dobog
Nánánná ná ná ná ná, nánánná ná ná ná ná
Nánánná ná ná ná, ná ná ná, ná ná ná,
Nánánná ná ná ná ná, nánánná ná ná ná ná
Nánánná ná ná ná, ná ná ná, ná ná ná
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivemből árad a dal az ég felé
Imádok útra kelni, vidáman énekelni
Akárhol járok szivem Itáliáért dobog
/ Mario: Imádok útra kelni /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Mario04. mp3
Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.
S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.
Refr. :S ha nem látnám többé,
hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és
bárhogy
Ébredj vagy
álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön,
s az égben,
a ködben,
s a fényben
mindhalálig érezzem,
hogy semmi nincs, mit vesztettem.
Ha minden tervem a porba hull,
azt csak egy gondolat éli túl,
hogy milyen lesz az érzés,
mikor átfogsz majd.
Amit hordozok magamban,
ami nincs benne szavakban,
de valahányszor látlak,
tudom sírig tart.
Refr. :S ha nem látnám. . .
Motel szobánk: hitünk, csodánk,
S ezer üvegszilánk
Titoksziget, enyém, tied,
Lopott idő veled.
REF:S a végtelen tovatűnő percekben
Még elhiszem, mindig ez vár ránk
Meddig a miénk, mit örökre kérnénk,
Meddig van idő, hogy ne legyen késő.
Egy szoba a világ, néhány órán át,
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.
Feszít, kiold, hevít, kiolt,
A vágy mi elsodort.
Szeress, ölelj, hisz nincs más hely,
Hogy adj, hogy kérj, s így élj.
REF:S a végtelen tova tűnő percekben
Még elhiszem, mindig ez vár ránk.
Meddig a miénk, mit örökre kérnénk,
Meddig van idő, hogy ne legyen késő.
Egy szoba a világ, néhány órán át,
De a sarkon túl, ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár. . . .
Úgy ég szivemen
Még a világot is átölelem
Érzem, rég nincs kegyelem
Érezz még, ölelj most
/Szeress most/
Egy röpke édes perc, és megváltozott minden
Néha jó, de néha fáj
De ha megtalál(, és megtalál)
/Szeress most/
Vidd Te a szívem, hisz rég Tiéd
/Szeress most/
Bárhova, bármikor, bármiért
/Szeress most/
Még, még, még, még, még
/Szeress most/
Érezd még, hogy nem elég
/Szeress most/
Mondd ki már, hogy mit érzel
Mondd, mi a jó, ha nem a szerelem
Mondd, mire vársz
Mondd, hogy érzed már, érzed már
Fogd a kezem,
Arcom a párnám helyett Rád tehetem
Nem volt soha ilyen nagy szerelem
Többé nem is keresem
Vidd el a szívem, ölelj most
/Szeress most/
Egy röpke édes perc, és megváltozik minden
Néha jó, de néha fáj
De ha megtalál(, és megtalál)
/Szeress most/
Vidd Te a szívem, hisz rég Tiéd
/Szeress most/
Bárhova, bármikor, bármiért
/Szeress most/
Még, még, még, még, még
/Szeress most/
Érezd még (érezd még)
Mondd ki már, hogy mit érzel
Mondd, mi a jó, ha nem a szerelem
Mondd, mire vársz,
Mondd, hogy érzed már, érzed már
Mert van szerelem, bolondos mosolyosod
Úgy ég szivemen
Még a világot is átölelem
Érzem, rég nincs kegyelem
Tied a szívem, ölelj most
Szeress most