Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
No one cries like a mother cries
For peace on Earth
She never got to say goodbye
To see the colour in his eyes
Now he's in the dirt
Peace on Earth
Az autók rendszámait összeadom,
Aztán tizezernél abbahagyom
Az összes fesztiváldalt elfütyülöm
Valahogy az időt agyonütöm
Lámcsak ez a mozi, a Hiradó
Nonstop műsora pont idevaló
A rajzfilm végett kétszer végigülöm
Valahogy az időt agyonütöm
Csak 7-kor jössz
a Margit-híd felől
Csak 7-kor, kösz:
addig az unalom hétszer megöl
Immár harmadizben mérlegelem
Súlyom az utcai mérlegeken
Hiztam nem örülök neki külön
Valahogy az időt agyonütöm
Az órámat rég meguntam
Most mutatott mégcsak fél hatot
Én meg már megtanultam kivülről
az Esti Hirlap-ot
Ha késel előállhat az az eset,
Hogy bottal ütheted a hűlt helyemet
Ha megjössz elpárolog majd a dühöm
Addig is az időt agyonütöm - valamivel
Valamivel - sőt!... Valakivel!
Voith Ági : Valahogy az időt agyonütöm
Belehallgatok»
Egyszer mondtam kellessz, már nem tudom miért?
Nem sejtettem én hogy ez lesz, hogy sirok még ezért
Régen volt az tudom, hogy mondtad: Szeretlek!
De kellett ez a kis szünet kettőnknek!
How do you do? - A-ha!
Hát újra itt? Ná ná náná
Csak Te és én! Oly jó, igen! Ná ná náná
Oly szép, mint rég s ha azt mondod: Ná ná náná
Már jól tudom, azt gondolod: Ná ná náná
Új szerelmünk vállalom!
How do you do? - A-ha!
Hát újra itt? Ná ná nánáná
Csak Te és én! Oly jó, igen! Ná ná náná
Oly szép, mint rég s ha azt mondod: Ná ná náná
Már jól tudom, azt gondolod: Ná ná náná
Új szerelmünk vállalom!
Egyszer mondtam kellessz, már jól tudom miért!
Tán éreztem én, hogy ez lesz, hogy öröm jár ezért
Minden percben tudom, azt mondod: Szeretlek!
Miért kellett ez a kis szünet kettőnknek?
How do you do? - A-ha!
Hát újra itt? Ná ná nánáná
Csak Te és én! Oly jó, igen! Ná ná náná
Oly szép, mint rég, ha azt mondod: Ná ná náná
Már jól tudom, azt gondolod: Ná ná náná
Új szerelmünk vállalom!
How do you do? - A-ha!
Hát újra itt? Ná ná nánáná
Csak Te és én! Oly jó, igen! Ná ná náná
Oly szép, mint rég, ha azt mondod: Ná ná náná
Már jól tudom, azt gondolod: Ná ná náná
Új szerelmünk vállalom!
How do you do? - A-ha!
Hát újra itt? Ná ná nánáná
Csak Te és én! Oly jó, igen! Ná ná náná
Oly szép, mint rég, ha azt mondod: Ná ná náná
Már jól tudom, azt gondolod: Ná ná náná
Új szerelmünk vállalom!
Kovács Kati: How do you do?
Belehallgatok»
Ránk köszönt csillagfénnyel.
A hold milyen fényesen ragyog,
És Én, oly boldog vagyok!
Jöjj, ne félj senki se lát.
Bújj hozzám, ölelj át!
Két fénylő szemed látom.
Oly szép ez, mint egy álom.
Jöjj, semmitől se félj!
Ha majd elmúlik az éj.
Én, itt maradok veled.
Nyújtsd hát, a két kezed!
Oly régen kerestelek, kutattalak!
Nem tudtam, merre kell indulnom,
Ahhoz, hogy valahol.
Végre majd megtaláljalak.
Nézd, közeleg a hajnal.
Ránk köszönt madárdallal.
A nap is lassan ébred már
és, minket együtt talál.
Jöjj, ne félj senki se lát!
Bújj hozzám, és ölelj át!
Dohányfüstje rezzenetlen húrra száll, kicseng a dal
Képek, hangok hullanak szét bennem
És összeáll egy kiáltás a csendben
Ó ments meg engem
Üresen omlik rám az ég
Ó ments meg engem
Vágyamban senki nem kísér
Elsüllyedne minden, ha veled nem találkoznék
És a végtelenbe nyúlna az ostoba, meddő sötétség
Ó ments meg engem
Ahogyan megmenthetlek én
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Könnyeid letörölhetném én
Tudom, hogy valahol, valahol, valahol, lenned kell
Mozdul a kezem, a hamu lustán a földre hull
Hidegen lebben a füstje, keserű átkozottul
Ó ments meg engem
Elfojtott kérdésektől
Csak a saját lélegzésem hallgatom
Ó ments meg engem
Magányos ünnepektől
A szerelmet senkinek nem adhatom
Néma filmként arcok sora villan fel, a barátaim
Lányok néznek szépen sminkelt közönnyel, a kedveseim
Minden hűvös villanás szemükben
Egy kiáltássá sűrűsödik bennem
Ó ments meg engem
Ellep a csend, ha nem felelsz
Tudom, hogy valahol jössz felém
Ó ments meg engem
Mélyebbre húz le minden perc
Megfognám a kezed, ha elérném
Ó ments meg engem
Érezned kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol létezel
Ó ments meg engem
Hallanod kell a kiáltást
Tudom, hogy valahol lenned kell
Megrezzen a padló, ahogy egy autó elrobog
Kicsit szélesebbre tárom a párás ablakot
Megcsörren egy csengő, egyre sűrűbb lesz a zaj
Rágyújtok és közben valahol megszólal egy dal
A Genarál együttes a 70's évek egyik siker zenekara volt.
A Staféta c. studio-albumukról sok slágerszám született:
többek közt a Kövér a nap, a Fűrész, a Törökméz, Százéves kút stb.
A zenekar tagjai:
Karácsony János - gitár
Novai Gábor - Basszusgitár
Reck Lajos - dobok
Révész Sándor - ének
Várkonyi Mátyás - hammond orgona
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
Mama vegyél nekem törökmézet,
Hadd szopogassam, mig a műsort nézed
Tudod, hogy milyen régen kérlek
Mégse nyaggatalak sokszor Téged
A műsor engem úgysem érdekel
A téren sok-sok ember énekel
Lehet, hogy valamit ma ünnepel
Fáradt vagyok menjünk haza, kérlek
Mama, köszönöm a törökmézet
Tudod, ezért úgy szeretlek Téged
Amig akarod én várlak szépen
Nem is vagyok olyan fáradt, mint Te
Az úton véges-végig jó leszek
Nem sirok többé, mint egy kis gyerek
Hisz látod boldogok az emberek
Ők is biztos megkapták, mit kértek
Óóóóóó... kérlek, óóóóóó... kérlek!
Az úton véges-végig jó leszek
Nem sirok többé, mint egy kis gyerek
Hisz látod boldogok az emberek
Ők is biztos megkapták, mit kértek
Óóóóóó... kérlek, óóóóóó... kérlek
Generál: Törökméz (1973)
Belehallgatok»
Lenn a folyónál egy csónakban egy lány
Bőrét fényesre csókolja tűz napsugár
Szél bontja ki haját, mely oly selymes, lágy
És a viz tükröt tart, abban nézi önmagát
Bíborfény ül arcán, hínárból gyöngy karján
Vizfodor díszités ruhája alján
Ünnepre öltözve, szivárvány köntösben
Ott áll és valakire vár
Lenn a folyónál az a lány reám vár
És a csónakja ring egy örömnap hajnalán
A-a-a-a-a-ah ... A-a-a-a-a-ah
Bíborfény ül arcán, hínárból gyöngy karján
Vizfodor díszités ruhája alján
Ünnepre öltözve, szivárvány köntösben
Ott áll és valakire vár
Lenn a folyónál az a lány reám vár
És a csónakja ring egy örömnap hajnalán
Ná nánáná náná nánánáná náná ná ná nánáná
Ná nánáná náná nánánáná náná ná ná nánáná
Lenn a folyónál az a lány reám vár
És a csónakja ring egy örömnap hajnalán
Juventus: Lenn a folyónál (1972)
Belehallgatok»
La lalala la lalala
La lalala la lala la
Halló, szöszi tündér!
Éppen téged kereslek
Halló, szöszi tündér!
Régóta figyellek
A gumimatrac lágyan ring a vizen
Kacagó napfény ragyog rád
Abban a zsebkendőnyi bikiniben
Gyönyörű látvány a formád
La lalala la lalala
La lalala la lala la
Halló, szöszi tündér!
Éppen téged kereslek
Halló, szöszi tündér!
Régóta figyellek
Tudod, hogy szép vagy
És ezzel vissza is élsz
Rám nézel néha kacéran
Ahogy egy pillantással ide beszélsz
Lehet, hogy tetszem, azért van!?
Halló, szöszi tündér!
Éppen téged kereslek
Halló, szöszi tündér!
Régóta figyellek
Hidd el, hogy nem vívódnék ilyen sokat
Tehozzád máris beúsznék
Ezernyi bókot, szépet, aranyosat
Füledbe halkan de súgnék!
Halló, szöszi tündér!
Éppen téged kereslek
Halló, szöszi tündér!
Régóta figyellek
Hogy el tudmám csavarni a fejecskéd
De nem tudok úszni ez a szerencséd
Halló, szöszi tündér!
Ez a te szerencséd!
Korda György: Halló, szöszi tündér
Belehallgatok»
I can't take this feeling anymore
drain the pressure from the swelling
this sensations overwhelming
give me a kiss goodnight
and everything will be alright
tell me that I won't feel a thing
so give me Novacaine
A sündisznó már gyerekkorában
gyerektüskéket növeszt
És minden gyanús mozdulatra
hegyes tüskéket mereszt
S ha valaki túl közel merészkedik
gombolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.
A sündisznók bizony gyanakvók
túl sok bennük a félelem
Azt hiszik, hogy tüskék nélkül
a létezésük védtelen
Ha valaki túl közel merészkedik
gonbolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.
A sündisznó már gyerekkorában
egyedül megy a rétre ki
Nem kap enni az anyukától
és senki nem segít neki
Ha valaki túl közel merészkedik
gonbolyaggá gömbölyödik
A sündisznó így védekezik.
A sündisznót az apukája
ha bajba kerül, nem védi meg
És szegényke nem tud kiabálni
hogy gyertek, gyerekek, segítsetek
A sündisznók szerint tehát
a tüskék hasznos fegyverek
De ki tudja, mért növesztenek
tüskét az emberek.
(Bródy János)
Szeretni valakit valamiért
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mért
Szeretni valakit valamiért
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiért
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiért
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút
Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiért
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiért
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiért
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szertni valakit valamiért....
Turista induló
Csillogó, harmatos fűben,
Skarlátpiros ég alatt
Felkelő nap glóriás fényében
Gyalogol egy kis csapat.
Kék még az erdő, a hegyorom pipál,
Csicsereg a pacsirta madár.
Feljön a nap, eloszlik a pára.
Rájuk mosolyog a táj.
Tarka-barka, vadvirágos réten
Délibábos ég alatt,
Énekelve, bottal a kezében
Gyalogol a kis csapat.
Nótától zeng a messzi hatát,
Dalolj te is pacsirta madár.
Bárányfelhők legelnek az égen,
Mosolyog a napsugár.
Sziklamászás tűző nap hevében,
Bizony hamard elfáraszt.
Árnyas erdő lombos sűrűjében
Megpihen a kis csapat.
Paprikás krumpli illata száll,
Légy vendégünk pacsirat madár.
Napnyugtára elérjük a csúcsot,
Fenséges szép látvány vár.
Szép holdfényes erdei tisztáson
Bólogató fák alatt,
Csörgedező hűs forrás tövében
Tábort ver a kis csapat.
Pattog a rőzse, tücsök muzsikál,
Alszik már a pacsirta madár.
Hamvad a tűz, szundikál a tábor,
Ezüstös a holdsugár.
Déri Ferenc
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Mit diesem Gummiboot fahren wir hinaus
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Und erst im Abendrot kommen wir nach Haus
Johnny, der fühlt sich wie Christoph Kolumbus
Und hat sogar einen Bart
Vor den Gefahren der christlichen Seefahrt
Warnt er mich vor jeder Fahrt
"Das Küssen an Bord ist verboten
Ich sage dir auch warum
Das Boot ist eine Konstruktion
Die kippt beim Küssen um."
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Mit diesem Gummiboot fahren wir hinaus
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Und erst im Abendrot kommen wir nach Haus
Wir haben kein Segel und keinen Motor und keine Kombüse, oh nein
Wir schaukeln mit Liebe und sehr viel Humor ins große Glück hinein
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Mit diesem Gummiboot fahren wir hinaus
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Und erst im Abendrot kommen wir nach Haus
Johnny ist mutig und stolz wie Lord Nelson
Auch noch bei Windstärke Drei
Brausen die Stürme und plätschert der Regen
Ruft er verwegen "Ahoi!"
Und sollte die Luft uns entweichen
Ja das nimmt er gerne in Kauf
Die Fahrradpumpe ist im Boot
Und er, er pumpt es auf
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Mit diesem Gummiboot fahren wir hinaus
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Und erst im Abendrot kommen wir nach Haus
La-la-la-la la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la la-la-la-la
La-la-la-la la-la-la-la-la la-la-la-la-la-la la-la-la-la
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Mit diesem Gummiboot fahren wir hinaus
Er hat ein knallrotes Gummiboot
Und erst im Abendrot kommen wir nach Haus
Antonia: Er hat ein knallrotes Gummiboot
Megnézem»
Hova siet ez az élet,
szinte nyomtalanul.
Alig van vége a télnek
máris őszbe borult.
Hova siet ez az élet
gyorsnak tűnik nekem,
gyakran el is fut a lélek,
jó lenne pihennem.
Hát álljunk meg kérem egy kicsikét,
éljünk a napoknak,
mert elfut a sok-sok gyönyörűség
végül a semmi marad.
Ha már siet ez az élet
maradj te legalább.
Néha meg-meg állok véled
bárhogy fut is a világ.
Hát álljunk meg kérem egy kicsikét,
éljünk a napoknak,
mert elfut a sok-sok gyönyörűség
végül a semmi marad.
Ha már siet ez az élet
maradj te legalább.
Néha meg-meg állok véled
bárhogy fut is a világ.
Hova siet ez az élet,
szinte nyomtalanul.
Alig van vége a télnek
máris őszbe borult.
Hova siet ez az élet
gyorsnak tűnik nekem,
gyakran el is fut a lélek,
jó lenne pihennem.
Demjén Ferenc: Hova siet ez az élet
Belehallgatok:
MÁR NEM VIGYÁZOL RÁNK
Már nem vigyázol ránk,
bár említjük néha a nevedet.
Már nem vigyázol ránk,
itt rég nincs már szereped.
Hol jársz?
Hanyatlik a kéz, mely egymásért mozdul,
idegen az arc, mely arcomhoz fordul.
Sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk,
régen nem vigyázol ránk.
Amit adtál, már elveszett.
Már nem vigyázol ránk.
Te nem vagy már, csak a név, csak a szó.
Hol jársz?
Elakad a hang, mely egymásért szólna,
elapad a perc, mely egymásért múlna,
sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk.
Csak szól, de semmit se mond:"Szeretet".
Már nem vigyázol ránk, és nem tanulunk tőled.
Hol jársz?
Bizonytalan így az ember, ha mozdul,
simogató kedve, üresbe fordul.
Sírnál, hogyha látnád.
Már nem vigyázol ránk.
-LGT-
Csak annak nyújtok kezet, aki nem fogja le,
a barátság is, ha kötelező, nekem nem kell semmire,
hozzád vagyok kötve, amíg jó, jó veled,
de sose ölelj csak azért, hogy nehogy elmenjek.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.
Megértem, ha éretlen a gyümölcs még a fán,
elviselem, ha tíz narancsból egy citrom jut rám,
de szomjan halnék rögtön, hogyha elhallgatnám:
azt akarom, hogy a kert kapuját már senki se zárja rám.
Mert én annyi mindent nem szerettem még....
-LGT-
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom...
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Én soha nem feledem.
Hajnali harmat száll
És minden cseppjén megcsillan a fény,
Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,
A városkapunál
Az érkező megáll,
Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?
A falakon túl a nép
Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,
És az ismeretlen a város főterén
Egy faragott kőre ül
És a tömegben egyedül
Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.
Mint a suttogás a szélben,
Nem volt több a dal,
És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,
Mint a suttogás a szélben,
Könnycsepp a harmatban,
Gyémántpor a szálló homokban.
És aki arra járt,
A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,
És ment tovább a dolgai után.
Aztán évek múltak el
És századok teltek el,
A város mindig változik, az emberek sosem,
A színhely mindig változik, a történet sohasem.
http://bildus.uw.hu/radio.html
Köszönöm szépen!
Sikerült meghallgatnom is azóta amióta feltettem a kérdést.
Sőt!
Van egy másik is amit most hallgattam (és még sok másikat is)
ECHO
GONDOLSZ-E MAJD RÁM?
NEM LEHET MÉG ITT A BÚCSÚZÁS
CSAK TE VOLTÁL NEKEM SENKI MÁS
ELVITTED ÁLMOMAT, MÉG LÁTOM ARCODAT
MINDIG KÍSÉR EGY FÁJÓ GONDOLAT
GONDOLSZ -E MAJD RÁM, HA ELMÚLT AZ ÉJJEL
MINDEN ÁLMUNKAT, A HAJNAL TÉP SZÉJJEL
HAZUDD, HOGY FÁJ, HOGY MOST IS FÁJ A BÚCSÚZÁS
S HOGY NEM SZERETTÉL ÍGY MÉG SENKI MÁST
GONDOLSZ -E MAJD RÁM, HA MÁS CSÓKJÁT KÉRED
NEM ÖLEL MÁR ÁT A KÉT KAROM TÉGED
HAZUDD, HOGY FÁJ, HOGY MOST IS FÁJ A BÚCSÚZÁS
S HOGY NEM SZERETTÉL ÍGY MÉG SENKI MÁST
GONDOLSZ -E MAJD RÁM, HA ELMÚLT AZ ÉJJEL
MINDEN ÁLMUNKAT, A HAJNAL TÉP SZÉJJEL
HAZUDD, HOGY FÁJ, HOGY MOST IS FÁJ A BÚCSÚZÁS
S HOGY NEM SZERETTÉL ÍGY MÉG SENKI MÁST
GONDOLSZ -E MAJD RÁM, HA MÁS CSÓKJÁT KÉRED
NEM ÖLEL MÁR ÁT A KÉT KAROM TÉGED
HAZUDD, HOGY FÁJ, HOGY MOST IS FÁJ A BÚCSÚZÁS
S HOGY NEM SZERETTÉL ÍGY MÉG SENKI MÁST
S HOGY NEM SZERETTÉL ÍGY MÉG SENKI MÁST
Jól érzem magam,
élek boldogan
Minden rendben van,
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Jól érzem magam,
szivem gondtalan
Nincs egy zokszavam,
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Két én, egyetlen közös
És én látják mégis ehhez képest
Jól érzem magam, élek boldogan
Minden rendben van
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Oly sok szép van a boltokban
Sóváran lesem
Olykor éjszaka álmomban
Mindet megveszem
Mig el nem éred a húsz évet
Meg kell szokni, hogy nincs pénzed
Mégsem azt, lehet túléled
Annyi baj legyen!
Azért is jól érzem magam,
élek boldogan
Minden rendben van
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Jól érzem magam,
szivem gondtalan!
Nincs egy zokszavam
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Két én, egyetlen közös
És én látják mégis ehhez képest
Jól érzem magam, élek boldogan
Minden rendben van
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Jól érzem magam
minden rendben van
Csak épp a zsebpénz lenne több!
Neményi Béla: Jól érzem magam
(Táncdalfesztivál 1967)
Belehallgatok:
Szia,
A számot a Juventus együttes játsza és a szám cime: Véget ért egy fejezet. (1970)
A Juventus együttes a hatvanas években élte fénykorát.
Tagjai voltak:
Pápay-Faragó László - orgona, ének
Hanka Péter - gitár
Varga Dénes - basszusgitár
Elekes Zoltán - saxofon
Szigeti György - dobok
Üdv: ti@imre.hu
Ha valaki tud segíten... Kérem!
Mi a szám címe, és ki az előadó?
Soha soha, nem vártam
Igaz szerelmet Tőled
Mégsem hittem, hogy idegen
Válik majd belőled
Soha soha, nem vágytam
Ennyire utánad
Soha soha, nem kívántam
Ennyire a szádat,
Milyen kár, hogy cserbenhagytál
Milyen kár, hogy másé vagy már.
Könyörögtem eleget
De véget ért egy fejezet
Többet érne minden könnynél
Hogyha hozzám visszajönnél
Elfogadnád szívemet
De véget ért egy fejezet
Milyen kár, hogy cserbenhagytál
Búcsúcsókot mégsem adtál
Eldobtad a szívemet
És véget ért egy fejezet
Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar : Engem nem lehet elfelejteni!
Engem nem lehet elfelejteni,értem könnyeket illik ejteni!
Lehet így, lehet úgy,
de ha nincs is közös út,
ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy!
Gyűlölt nappalok, hosszú éjjszakák,
régi csók ízét őrzi még a szám.
Lehet így, lehet úgy,
derű, napfény, kacagás,
nem pótól engem soha más!
Ezennel eljött az az óra,
mely a búcsút hozza szelíden,
de emberemlékezet óta,
búcsúval nehéz véget ér a szerelem!
Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejteni,
lehet így, lehet úgy,
de az álmok mezején
találkozunk még Te meg Én!
Ezennel eljött az az óra,
mely a búcsút hozza szelíden,
de emberemlékezet óta,
búcsúval nehéz véget ér a szerelem!
Engem nem lehet elfelejteni,
értem könnyeket illik ejjteni,
lehet így, lehet úgy,
de az álmok mezején
találkozunk még Te meg Én!
még rád viradt a nap, mikor győzni tudtál.
Ugy indultál őszintén, tisztán,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál azt mondják, és nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság ennyi voltál,
ez volt az élet!
Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd önmagad is elveszítetted,
még azt is feletted, hogy szerettél, s szerettek.
Ránk nézel egy fényképről a szemed titkot rejt,
egy titkot melyet többé már nem sejthet meg,
nem fejt meg senki...
Álmodj királylány, ahogyan a mesében oly békén.
Álmodj királylány, az is álom volt, hogy éltél.
Nekünk is álom vagy ma már...Álmodj hát...
Egy ismerős kéz megsímogat...
Mert élni kell, élni játszva elégni
egy perc alatt...