Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem hallgattad egyedül!... Úgy látszik mi ketten még a régi, hűséges fajtából valók vagyunk....
Velünk kihal majd ez az "állatfajta" is...
Liszt Ferenc hazánk egyik legnagyobbja, és igaz hazafi volt...
........ Végtelen messzeségbe kerültünk már attól...
.... Ma már ZENÉNEK merik nevezni a ritmusos zajkeltést, zörejeket...
Hátha csatlakozik valaki hozzám és nem egyedül hallgatom:
https://www.youtube.com/watch?v=reMMlI5Acyo
Nem akarok vitatkozni, de nem értek veled egyet.
Attól, hogy hasznossá próbálom magam tenni, még nem lesz társam, ezzel csak az egyedülléttel járó unalmat tudom elűzni.
Magány: egyedül telnek az estéim, hétvégék, nincs akivel beüljek egy moziba, vagy elmenjek egy színházba, esetleg megvitassak egy könyvet, vagy egy eseményt amiről hallottam, olvastam.
Szerintem a magány szorosan összefügg az egyedülléttel,, amin nagyon nehéz változtatni.
Szép napokat kívánok :)
2014-től végig olvastam az oldalt. Magány. Negatív szó, negatív érzés. Kerülendő. Azt gondolom nem szabad idáig eljutni. Nem szabad hagyni hogy idáig eljussunk! Igen, néha a hajunknál fogva kell kihúznunk magunkat ha ilyen örvény akarna elkapni. Kihúzni, célokat keresni, hasznossá tenni magunkat ott ahol még szükség lehet ránk.
Társas magány. Valóban biztos hogy van ilyen. De nem szabad hagyni! Ha társ mellett is magányosnak érezzük magunkat, azon biztos is hogy változtatni kell. Mert aki mellett a magácsosság érzése el tud hatalmasodni rajtunk, az valójában nem társ az életünkben.
Én úgy gondolom az hogy egyedül élünk az egy körülmény. De a magány nem lehet törvényszerűen ennek a következménye. Csak ki kell nyitnunk magunkat és aki be akar lépni, beengedni. Nem elszigetelődve tengetni napjainkat.
Nekem ezek jutottak eszembe a topic címéről.
További szép napot kívánok :)
Nem csak magányosok jártak ide annak idején
Jó nekik.
Drága Lénám; ugyazt írhatom, amit te: csak magunkra maradtunk, és önmagunkkal meg másként ejtjük meg elbeszélgetéseinket...
Úgy látszik, ma már magányosak sem léteznek; mindenki boldog párkapcsolatban él...
Szia!
Mesélj magadról valamit!
én szívesen beszélgetnék:-), ha van valaki
Szia!
itt is csak azt tudom mondani, hogy magammal nem beszélgetek. Sűrűn benézek.
Sehol: senki?....
Nagyon sokszor olvasom a verseit, beírom akeresőbe, hogy Harcos Katalin versei és válogathatok (goggle kereső)
Csodálatos!!
Kimentettem magamnak...
Egyébként a szerzőtől több verset is olvastam, és mind nagyon tökéletesek, szívbe markolóak!
Ha jól emlékszem, az NLC. - nek van valami olyan című topicja, hogy "adj egy verset", vagy valami ehhez hasonló; ott találkoztam ezzel a névvel...
Dátum, helyett a cím: Túl a küszöbön
2015-04-30 09:21:41, csütörtök
Nem az egyedüllét, nem a csend zavar,
csak a szó, érintés, öröm hiányzik.
Kell, amitől meghal a közöny
ha a lét bennünk újra kivirágzik!
Csak ennyi: látszik, átlépsz a küszöbön.
Ránk dermedő mosolyok puszta fénye
már nem oldhatja fel életünk telét.
Ölelés kell, megélve; hamar
izzásunk lobbantsa lángra, szerte-szét
szórva száz reményt, mi tűzvihart kavar.
Nem magányomban ásít most az ágyam
- ölelnek gyakran gyönyörterhes álmok.
Lásd, most fénnyé váltan köszönöm,
hogy benned élő csodákra találok.
Csak arra várok: lépj át a küszöbön!
Harcos Katalin
2015-04-30 09:21:41, csütörtök
Harcos Katalin
Naponta benézek én is, de csak magammal társaloghatnék...
Ide is benéztem, de látom: nagy a csend.
Nessykém!
Nem kesergek a múlton. Egyik barátomnak van egy örökérvényű, igenjó mondása:
"... AKI A MÚLTBA NÉZ, SEGGEL MEGY A JÖVŐBE!..."
Annyira igaz, hogy életelvem lett. A versek csak sok - sok szöveg helyett villantják fel, hogy mik is azok, amik jelenleg is problémásak, és nem illenek bele a "nyugodt, szép öregedés" fogalmába.
Nem ücsörgök naphosszat egy nagypapa - karosszékben, és sápítozom, hogy jaj, de öreg vagyok, hanem teszem dolgomat. Igaz, mostanában azzal "szórakozom", hogy orvosi várókban múlatom az időmet, de éppen azért, hogy "megjavítsák", ami rozogán működik bennem. Egyébként, amikor csak az idő engedi, élvezem kint a napfényt, a madárcsicsergést, igyekszem megtalálni minden napom szépségét, egyúttal megköszönve Teremtőnknek, hogy engedte megérnem ezt a napot is. Képet is küldenék, de az NLC., hiába szabja meg a mérethatárt, még alatta se fogad el tőlem, semmit.
Most megint készülődöm, mert megyek a "villamosszék" - be....
Ugyanis fizikotherápiára járok, többek közt, mert csontjaim között nem óhajtok mésznagykereskedést nyitni, pedig minden esélyem megvan erre.... 
Üdv:
Doki
Szia Doki. :)
A múlton ne keseregj, mert a jelen is múlttá válik, és csak megy az idő.
Én szívesen beszélgetek akár itt is, de ne a múltról.
Azon már változtatni nem lehet, a jelen viszont változtatható- amilyenné szeretnéd. :)
ne maradj magadba roskadó szomorúság...beszélgessünk, lássuk meg a szépet még a rút kiskacsában is :)
Tündériek a madárkáid!...
Szinte hallom aranyos csicsergésüket...
Sajnos, nekem keserves volt az elmúlt év, és mégkeservesebb lett az idei.
SZOMORÚAN...
Ketten is lehet egyedül lenni,
Belső magányt nem viszi el semmi.
Velem vagy, de oly távol, mint az ŰR,
Nem szeret szíved engem, de megtűr...
Jól tudom: csak tiéd az otthonod,
És elfelejtenem ezt nem hagyod,
De hajléktalan magam sem vagyok,
Bár házam, úgy mint tiéd, nem ragyog.
Ám ott élhetek, békén, egyedül,
Akkor is, ha mindenki menekül,
Nem kell tűnnöm, ha nyaralni jönnek,
——— Magam vagyok, ——— meg a belső könnyek.
Ez nem boldogság, érzem, és tudom,
Lassú baktatás, régi, bús uton,
——— Elporladt, kinek a MINDEN voltam,
Követem hát, végre, szépen, halkan.
Reméltem: első leszek a sorban,
——— Utolsó vagyok: meggyőztek gyorsan;
Én csak a „futottak még” - közt vagyok,
És reám nem várnak már szebb napok.
(Sajnos, régisoraim ma ugyanúgy aktuálisak, mint mikor írtam....)
Szia Doki :)
Tudom, ki vagy, a kávézóban is írtam Neked, de ott még nem jártál :)
csak szeretni lehet őket :)
Lénának is írtam, küldtem sok puszit is- erre itt vagytok...
Azt se tudom, már melyik az "otthon" :)
Ott kávéztunk, itt beszélgettünk anno :)
Arra már nem emlékszem, hogy BP-en vagy, vagy máshol, de a madárkákra emlékszem :)
Nekem is zebráim voltak akkor, sirálykák, és 1 pár kanári.
Most áttértem a hullámosokra és a nimfákra.
Tündéri egy banda
Én "csak" 53 éves vagyok, de ezért is hálát adok az Égieknek
Szia, Nessykém!
Megváltozott a világ... Befelé fordulóak lettünk; se jót, se rosszat már nem osztunk meg baráti köreinkkel sem...
... Valamikor 15 madaram volt (zebrapinty, óriás szarkapinty, hullámos papagály, nimfapapagály, stb.) velem együtt, egy 4 x 4 m - es szobában, meg egy csodálatos cicám, aki tudta, hogy családtagokra nem vadászunk....
Biztosan várnak már, abban a csodálatos világban, ahol többé nincs bánat, szomorúság, és örökké együtt élnek az egymást őszintén szeretők...
..... Jelenleg csak egy (nem kicsit) elkényeztetett cicuskám van, aki tökéletesen tudja, hogy ő az én szemem fénye...
Egyébként 83 éves öregember vagyok, aki naponta többször is hálát ad Teremtőjének, hogy annyi szörnyűség után is, megengedte megérnem ezt a kort.
Üdvözlettel: dr.Faustus (Doki)
Szia!
Én is jártam ebben a topikban nagyon régen...
...
Most is egyedül vagyok- vagyis annyira nem. Valahogy megváltoztam, és nem osztom meg másokkal a rosszat, mert megkeresem a jó oldalát, és annak próbálok örülni.
Nem vagyok magányos, mert a Jóisten velem van, és a madaraim
de azért jólesne beszélgetni valakikkel... :)
Hoztam innivalót, válogass :)
https://www.youtube.com/watch?v=o8WvF-xg5_k
"Tempora mutantur, et nos mutamur in illis...." - Az idők változnak, és mi is változunk, velük....
Valamikor ÉLT ez a topic...
Most meg......
Pedig most is ég, fáj a magány, még ha titkolja is az ember....