Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
"Visz a vonat, megyek utánad "
József Attila
József Attila
Óda
(részlet)
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem. )
6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad. )
Ady Endre
TATJÁNA ÍRT
Tünedező alkonyvilágnál
Olvasgatom a levelet...
Tatjána sír, sirat egy titkot,
Egy vágyat, amely elveszett.
Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
Könnye az én szivemre hull...
...És mégis, mégis levelének
Ujjongok mondhatatlanul...
Kis levelét kibontom százszor...
Tatjána sír, gúnytól remeg...
Oh, kinyílott szűz leány-álom,
Mennyivel tartozom neked!...
Tatjána sír... Van még Tatjána,
Rajongó lelkű, hófehér,
Aki szeret félőn, titokban,
Ki szeret -- a szerelemért...
Tatjána sír. Siratja titkát,
Egy álmot, amely elveszett,
Egy titkot, melyet most vallott be
S melyet már régen érezek!...
Közel voltam a kárhozathoz,
Mely felé asszony-kéz dobott --
Az ő aggódó lelke volt tán,
Amely a szirten átfogott...
Én nem tudom, rózsás az arca,
Vagy halvány, sápadt, vértelen.
Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,
Szivében dal van s szerelem...
Én Tatjánám, ne félj a gúnytól,
Ne sirasd azt a levelet:
Megmentetted az én hitetlen,
Veszendő, bűnös lelkemet!...
Lator László
Hallgasd hajnali szélben a hangot
Mélyen a felszín alatt a fekete folyók zuhogása
fekete folyók sorsunk napjaink tajték-vonulása
mikor szemünket lehunyjuk látjuk a lüktető napot
szirmát bontja az ég a virradatok s az alkonyatok
Lehet hogy ezen a tépett réten szunnyad a jövendő
vágyunk verdes a szélben a szélben lobogó kendő
eressz el te is eressz el mondd ki a béke igéit
sose látott rengeteg erdők időtlen igézete szédít
lehet hogy meghalok hallgasd hajnali szélben a hangot
nád zizegése víz sziszegése sötét vízalatti harangok
Pásztor – Jakab - Hatvani Emese
Holnap hajnalig
Ne hidd azt, hogy senki se szeret,
Szoríts jobban, melletted vagyok én.
Új kedvest egy még újabb követ,
De barátságunk csillag-időt igér.
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod
Kéred, visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
Ölelj még.
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én.
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod
Kéred, visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érints meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
Ölelj még.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érints meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
Ölelj még.
Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én.
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Vészi Endre
FÉNYBE ZÁRT ÉBREDÉS
Fénybe zárt ébredés
nőnemű reggelek
sűrű hajzuhatagban
hamvadó csillagok
a mólón mezítláb szalad a nap
lenvászon ing vakít
teljesen szabad kikötő
ujjongó metafórák
sugárban kinyílnak az utcák szerteszét
a füst rostanyagán túl
huzalos fény feszül
a szád s az égbolt összeér
Universal
Volt-e más bolond?
Alszik a város, sehol sincs fény,
Elhagyott utcán bolyongok én.
Nem hallja senki léptem halk zaját.
Alszik a város, csend mindenütt.
De ez a csend most úgy szíven üt,
Meddig kell még így gondolnom reád?
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok.
Fájó szívemben ébred a remény.
Sötétek ott fenn az ablakok.
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Alszik a város, csend mindenütt.
De ez a csend most úgy szíven üt,
Meddig kell még így gondolnom reád?
Vándor Attila István
Óhaj
Jöjj! Ó halljam suttogásod!
Add az édes gyémánt álmod!
Nevezlek szigetnek, kék virágnak.
Kérd ölelésem, élj a vágynak!
Emléked leszek, amíg csak élsz,
mindent adok, amit remélsz.
Babits Mihály
JÓ VOLNA MOST KÍVÜL ÁLLNI...
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg kellett próbálni
Ha sohase szerettél volna
az ajkam egy panaszt se szólna
Ha sose csókoltalak volna
a szívem most is nyugodt volna
Jó volna tőled elmaradni
jó volna innen elutazni
Jó volna rádnevetve nézni
a legjobb volna rád se nézni
Jó volna lenni illedelmes
Jó volna nem lenni szerelmes
Jó volna erről nem beszélni
a legjobb volna nem is élni!
Nagy László
Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.
Nélküled hol laknék?
- megborzong a lélek -
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.
Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.
Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm -
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsipődön.
Szikra János
Fohász
Add meg nekem
az eszmélet által megáldott
hajnalok napraforgóillatát,
a kiszámíthatatlan holnap esélyét,
a védtelenek törhetetlenségét
add meg nekem.
Add meg nekem
az időt, amelyben
szabad akaratommal megtörténhetek,
a helyet,
ahová tékozlóként is visszatérhetek,
a létem fölötti
önrendelkezés kétélű pallosjogát
add meg nekem.
Add,
szívemben ébredjen a Nap.
Babits Mihály
Hajnali szürkület
Ez csak az éjnek betegsége... Lesz-e
valaha reggelebb?
Oly csöndes künn az utca, mint a messze
harcterek,
csak tompán hallok egy-egy elviharzó
gépkocsit,
mint távol ágyut, vagy mint hosszu jajszó
fütty visit
a szomszéd pályaudvarról, homályos
harcijel,
üzenet a ködben, amelyre válasz
nem felel.
Az utca, óh az utca, néma, mint a
harcterek.
Árad, árad, mindent elöntve, kint a
szürkület.
Radnóti Miklós
TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
V - Moto’ Rock
dalszöveg
Mutass, énekelj vagy szólj!
Nekem rossz, nekem, mikor érzem, zsákban van a szó,
Vagy ha pincéből szól a dal,
A szónak más, s a dalnak más hely való.
Inkább szólj, énekelj, mit akarsz!
Nekem fáj, hogyha látom, elmondanád,
De félsz, kinevet a fél világ,
Ezért kell, akit hívjál, egy jó barát,
Aki ért, aki hallgat rád!
Mutass, énekelj, vagy szólj már,
Mielőtt elfelejtenél!
Eljöttem friss szerelmedért.
Én már jártam ott, ahol sötét a fény,
S fáj ha érzem, hogy megfagyott a nyár,
Fáj, hogy a szűk világban mellettem elmentél,
S tudom, hogy többet is mondhatnál,
Sokkal többet is adhatnál.
Mutass, énekelj, vagy szólj már,
Mielőtt elfelejtenél!
Eljöttem friss szerelmedért.
Én már láttam, hogyan születik a hajnal,
Hogyan születik egy új világ,
Köszöntsd te is szívből, őszinte dallal,
Ahogy ő tiszta fényt szór rád!
Mutass, énekelj, vagy szólj már,
Mielőtt elfelejtenél!
Eljöttem friss szerelmedért.
Györe Imre
HOLTOMIG HORDALAK
Holtomig hordalak,
el sosem ejtelek,
csontomba rejtelek,
őrizlek, mint a vak
szemében őrzi még
alkonyi ég színét,
s amit még látott,
az utolsó sugarat.
Vándor Attila István
Öreg koldus
Öreg koldus áll az úton
Keze reszket alamizsnát kér
Fiatal lány jön a sarkon
Tétován az öreghez ér
Levélkét a kezében rejt
Leejti a koldus elé
Bár akar lelke nem felejt
Visszajönnék ma estefelé
Az öreg szemével int
Érzi a lány illatát
Kezével a semmibe legyint
Újra éli a könnyes éjszakát
Megjött a lány ahogy kérte ő
Várta a férfi hosszú éveken át
Az öreg érezte hogy vissza jő
Átzokogtak nappalt s éjszakát
// Hittel vágytak szívvel szerettek
Igaz szavak szerelmes sóhajok
Íratlan törvényt hittel feledtek
Édes éjszakák harmatos hajnalok //
Vándor Attila István
Hajzuhataggal
Arany sugárral bújt hozzám a hajnal
Hajzuhataggal terített be a szél
Hozzám szóltál gyermeki sóhajjal
Sírtál szerettél jöttél s elmentél
Bognár Barnabás
Közelebb, mint távol
ha közelebb vagyok, mint távol,
s jobban szeretlek, mint nem,
ha éjszakádban fényem világol,
akkor él bennem egy Isten;
ha épp messzebb vagyok, mint közel,
s nem szeretlek, csak alig,
ha este szürkeségem üldöz el,
akkor meghalok hajnalig.
Bognár Barnabás
Elmúltál szép hajnal
Elmúltál, szép hajnali pír,
szürke bánat jött utánad.
Egyik kezem most rólad ír,
a másik meg csak int utánad.
Tegnap körém menekültél,
s én sütöttem rád melegen.
Ma a reám verődött fény
ragyog, s bent félig-szerelem.
Bennem ringsz most búsan,
s kihűlt holdként keringsz már,
ki egykor tüzes bolygóként
mosolyogva bolyongtál e húsban.
Egyetlen szóra, varázsló nélkül
tűnt el a minden: te meg én,
s már csak fájdalom békül
nincsen-szívből folyó
ereink melegén.
Csuka Judit
Szelidíts meg
Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek szavaidban.
Szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek.
Szelídíts meg kezeiddel, hogy még
egyszer megfoghassam a kezedet.
Szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyoghassak még rád.
Szelídíts meg magányoddal,
hogy én is megszelídíthesselek.
Szabolcsi Zsóka
Mégis
Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.
Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
Juhász Gyula
Az élet szonettje
...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rámkacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!
És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.
És nem fáradok el téged szeretni
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed
S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.
József Attila
Eszmélet
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
. . . .
Somlyó Zoltán
Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.
Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én…
Rendezgetek. És fütyörészek…
Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod…
Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak –
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak…
És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed…
…A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És… és fütyörészek.
Somogyváry Gyula
Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!
Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.
Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok.Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...