Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Előbb eltévedtem, és a "Reménykedjek még" című fórumra írtam szeretős üzenetet. Hát amit én ott kaptam. . . . . . . Hátha Ti tudtok vmi megoldást a storymra. Rájöttem, hogy így, túl a 30-on sem értem a pasikat. A történet röviden: egy kollégámmal a véletlenek hosszas sorozata által 1, 5 éve összekeveredtünk. Majd egymást követték a jó-nem jó-utállak-nem utállak, sőőőt-hagyj békén-tisztázzuk hangulatok. Most éppen egy végleg utállak című történetnél tartunk, amit azt hiszem már nem tolerálok tovább. Én baromi megértő voltam, feleség, gyerek, zűrök, minden, de ezt már tovább nem. (ugye????) Közölte, h most ő jó fiú akar lenni, otthon a helye (27-szer hallottam, és mindig visszajött valahogy. . . . . és én soha nem rúgtam fel). Szerintetek, reménykedjek, hogy ez a se veled-se nélküled "izé" átalakul normális kollegiális viszonnyá? Azt, hogy újra "együtt" legyünk, már nem tudom, szeretném-e, mert felőröl. Remélem, Ti nem rúgtok fel a holdba, mint a tisztes feleségek a szomszéd fórumon. . . . :(((
Köszi,
S.
ÁFÁ-zol?
Felelemnek sok a melója, és albérlet után szaladgál.
Nem hiába voltam tegnap olyan nyűgős, reggel úgy lecsapkodtak a kamionok, hogy egésznap térdig vizes ruhában ücsörögtem, az este éreztem, hogy sikeresen átfáztam. Remélem ti jól vagytok!