Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyóóóóóóóós :-)
Létrehozva: 2006. október 31. 13:05
Sziasztok!
Íme a nyolcvanezredik anyósos topic. 
Nézzétek el nekem de meg kell osztanom veletek anyóspajti mai beszólását,én még nem hevertem ki
Drága kicsi nyolchónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása volt pár napja,levittem a dokihoz,kapott szemcseppet,és gyakorlatilag kétszer cseppentettünk neki és nyoma sem volt a betegségnek(láza sem volt).
Nos anyósom ma megkérdezte hogy nem lehet hogy a sok vakuzástól volt neki?
Mi van? Ez nem a Man in black Arra gondolt hogy biztosan sokat fényképeztük a gyereket,és attól lett kötőhártyagyulladása 
jujjjjjjjj................
Hozzáteszem nem szoktunk vakut használna csak nagyon ritkán és már vagy 2hete nem készítettünk fotót a kölyökröl.
Eddig is volt már pár hasonló nagyon jó meglátása,de ez lesokkolt.
Valakinek hasonló? 
Hát ez az, ha a férj olyan, hogy reálisan látja az anyját, akkor nincs gond, mert tudjátok, hogy mire számítsatok tőle, és ha nagyon olyan, akkor meg lazábbra kell venni a kapcsolatot.
De ahol 'anyuci kicsi fia van', ott 20-on egynehány évet, meg a tökéletes hibátlan anyucit kéne felülűberelni, akinek mindent el kell nézni. És a feleség csak egyedül vívja a kis harcát a mamával szemben.
A sóborom is tudta, milyen az anyja, ő egyszerűen csak homokba dugta a fejét, mert nem akart veszekedni és közel 0 évig nézte, hogy a felesége meg az anyja marják egymást nap mint nap.
Szóval az elején csak a hülyeségem volt nagyobb a naívságomnál, azt hittem lehet csinálni a kutyából szalonnát! És nem "majdénmegmutatom" célból, hanem tejlesen idegen volt számomra az ilyen viselkedés. Mostmár tudom, hogy van ilyen de néha visszaemlékezve sem tudom elhinni miket művelt!!
Nem is akarok így az évek elmúltával ilyeneket ráhúzni, de nem tartom kizártnak, hogy amikor egyedül volt a picivel nem tette meg!
Amikor még régen jöttek hozzánk mindig vendégként jöttek, kiskosztüm és vasaltnaci! Nem ünnepekkor, hanem minden alkalmommal. Lehet nekik abban kényelmes a gyerekekkel játszani...
De lehet, hogy mi vagyunk túl egyszerűek.... Igaz ez a vasaltnacis dolog nem is nekem szúrt szemet, hanem a férjemnek!
Tök jó, h nem enged belépni! Minden hsz. kínlódva küldök, 2 el is úszott!
Egy időben csesztettem a páromat, hogy anyád ilyen meg olyan. Mondta, hogy tudja ő is, hisz ismeri. Aztán, mivel nem tudott mit kezdeni vele, volt párszor, hogy veszekedtünk is ez miatt. Mert ő úgy gondolja, a jó viszony érdekében az apróbb dolgokon át kell siklani. És igaza van. Hát ér annyit, hogy én idegeskedjek miatta, legyek rákos, stb? Mint ahogy Lynet is írta régebben, neki fel kell nevelni a gyerekeit.
Meg azt vettem észre, hogy ha durva dolgot csinál, vagy beszól, akkor ha a párom szól neki, akkor rá hallgat, elvégre a fia. És nincs sértődés. Ezért kell, hogy a férjek kezeljék az anyjukat. Mert ha egyedül van hagyva ebben a menyecske, vagy esetleg még az anyjának ad igazat, akkor csak azt hallgathatják a férjek, hogy mindkettő nekik szapulja a másikat, és így tényleg tönkre megy a legjobb házasság is.
Mert egy házasság szövetség is, hülyén hangzik, hogy anyóssal szemben. de együtt kell kialakítani, hogy mit hagynak szó nélkül anyóstól és ehhez tartani magukat. És akkor anyós is egy idő után érzkeli ezt, ha akarja visszafogja magát, ha meg alapból nem normális, akkor férj támogatása nélkül lehetetlen elviselni (lást Rozika esetét, aki egyedül vívott anyósjelölttel, a párja meg a mama szoknyája mellett ült). Már tényleg ne haragudj Rozika, de idő kértése volt, amit döntöttél, előbb-utóbb mindenképpen léptél volna.
Na a pakolás még. Én is látom, hogy amikor jön anyós, árbus szemekkel fürkészi a konyhát, szobát, mi nincs a helyén, mekkora háziasszony vagyok én. Csak épp lehet, hogy a gyerektől nem tudtam már 2 órája kiszaladni elintézni azt a 10 perces pakolást. Aki kisgyerek gondolom tudja, miről beszélek.
És a legnagobb dumája még, hogy 'jaj, te szegény, mennyit dolgozol'. Útálom, ha lesajnálnak.
És komolyan megfordult a fejemben, hogy (előbb leírtam miért) azért viszonylag normálisabb velem, mert öreg korára úgy néz ki, csak ránk számíthat. NNa, most akkor ki az, aki számítóbb, kihasználóbb ebben a kapcsolatban? Ezt a segítség dolgot megtesszük mi bármilyen ellenszolgáltatás (segítés, jópofizás) nélkül is.
Közben meg látom, hogy a saját beszólásait is inkább türtőzteti az én irányomban, hogy ne bántsom meg. Mert nagyon jól tudja ő, mikor szól be olyat! Most meg már a saját személyiségéhez mérten is messzemenőkig normális. Amit nem bánok egyáltalán, mert így legalább jó a viszony. Csak tudom, hogy érdekből van.
Mert sógorékkal nagyon elcseszte 20 év alatt, és mert nekünk több pénzünk van. Ennyi.
Anyós képes volt megsértődni a 2 éves gyerekre! Az IQ bajnok!!!
És hát nem véletlenül lett előre lezsírozva a dédikkel. Ha ebből bármifajta problémánk származott volna, hogy csesznek tartani az igéretüket, az egyedül a mi hülyeségünk lett volna, hogy bevettük!
Hát és pont ez a lényeg, ne is igérte volna meg! Csak saját magukat járatták le!
Nekik üzlet a szeretet, gáz de ez van! Csak már nincs kivel üzletelniük!
Együttlakásból kis gyöngyszemek anyós és sógornő között:
Azért volt a mosópor és még sok más tisztítószer a sógorénál a szobában, mert anyós belejárt.
Használta az INTIM mosakodógélt is.
A saját fia látta, mikor hajnalban kiment a konyhába, hogy a spájban a. önti az ő olajukból a sajátjába az éltolajat. Tűntek el dolgok. Mondták, hogy mikor elköltöztek, onnantól sok minden sokkal tovább elég volt.
Költözékor azon vitatkoztak, hogy azt a 200 Ft-os hőmérőt, amit após hozott sógoréknak, elvihetik e. A vita vége az lett, hogy após eltörte a hőmérőt. Vele nincs egyébként baj, csak akkor már egy hete hallgatta minden nap a balhét a költözés miatt, aztán kiakadt.
Anyós meg nehezményezte, hogy amikor sógorék sütit hoztak, a maradékot a kutyának dobálgatták az orra, előtt, őt meg sem kínálták. Szóval így mentek a szívatások oda-vissza.
És állítom, hogy én sem bírtam volna, ha ott kellett volna laknom. Meg volt mondva, hogy csak álló vízben lehet mosogatni, és a kádat is félig lehet engedni (nem tudom ellenőrizte-e
 
Így messziről kezelhető, elviselhető, ső, lehet jópofizni is.
Hát igen, ez is egy nagy probléma, hogy van olyan a., aki ha tesz valamit, akkor állandóan felhánytorgatja, vagy csak szimplán mit csinálnál nélküle, aztán hallgathatod fél életen át. Akkor már inkább megoldja az ember az a néhány alkalmat másképpen. Erre a szüléses poénra emlékszem, valahol már írtad. Hát nem elég, hogy az ember épp szül, egész már lelkiállapot, még külön ez miatt is idegeskedjen. Tényleg, és mi volt a nagyobbal addig? Külön jó, hogy előre meg van beszélve, aztán inkább jobb lett volna, ha nem is ígérik meg, akkor keresel valakit, akire lehet számítani és nem csinál a szájából segget. Már ugya az ember nem túl sokszor szül, úgyhogy kibírhatták volna. Vagy egyszerűen ne ígérjék meg, és akkor semmi gond, keresel más megoldást.
Az én a.-m sógornőmnek számtalanszor csinált olyan dolgot, amire meg sem kérte, aztán meg állandóan azzal jött, hogy mennyit segít.
Maszi!
Nehogy már elmenj! Most egyvalaki elüldözi innen az embereket? Ez inkább fordítva szokott lenni. Lécci, jöjjön vissza mindenki, akinek elment a kedve, és az olyan hozzászólásokat, ami sértő, értetlen, inkább figyelmen kívül kell hagyni, nem is válaszolni.
Bár én azt hiszem, hogy a saját anyósát mindenki saját maga ismeri a legjobban. Hiába magyarázom, hogy az enyén mit miért csinál, az akinek eszébe sem jut hasonló, el sem tudja képzelni, hogy valaki más dirrekt csinálja a dolgokat.
Mert ugye, először nem tudja az ember lánya, hogy miért is kerül mindig hasonló helyzetbe anyóssal. Velem van a gond? Aztán nagy sokára rájön ezekre a kis emberi játszmákra. Aztán külön ki kell találni, hogy hogyan lehet ezeket kezelni, kvázi kifogni a szelet anyós vitorlásájából, úgy hogy ne legyen sértődés, ne legyen nálam sem túlkapás, férj se bántódjon meg. És eddig el kell jutni, évek telnek el. Mert először az ember nem is hiszi el (hisz miért lenne alapból rosszhiszemű), hogy anyós dirrekt csinálja a kis stiklijeit, mert ezért vagy azért az elején nem voltam szimpi, de nincs annyi benne, hogy ezt ő kerek perec inkább megmondja.
nekem még kicsik a gyerekeim. De már nekem is eszembe jutott, milyen anyós leszek? Valószínű nem tökéletes, mert olyan nincs. Félreértések is lehetnek a legjobb szándék mellett is. De ha olyan vej vagy meny közeledik, aki valszeg tartós lesz, akkor meg fogom neki mondani, hogy figyelj, HA VALAMI NEM TETSZIK, NEM ÚGY GONDOLOD, MOND MEG BÁRMIKOR, no problem, mindent meg lehet beszélni. Sokszor kiderül, hogy össze lehet hozni más más véleményeket is, csak meg kell nézni, ki mit akar tulképpen. És ha mindent őszintém megbeszélünk, nem hiszem, hogy rossz anyós leszek, akárha nem tetszik a gyerekek életvitele, vagy valamivel nem értek egyet. Hisz ha ők tiszteletben tartanak engem, akkor én miért is nem? Azért mert ők fialatalabbak?
Na ezért írtam nemrég, hogy anyósok véleményét várnám a másik szemszögből, történeteken keresztül. Mit hol rontanak el a menyek? érdekes, a vejekkel soha nincs baj? Ez olyan, mintha egy kis konkurencia harc lenne.
A segítségről: nagyobbik fiam bölcsis volt (orvosi javaslatra extrém társaságigény miatt) picurka meg még babakocsis. Aztán úgy alakult férjemnek kellett munkábajáráshoz a kocsi. A.-ék mondták hogy majd ők jönnek és após elvisz a bölcsibe minket, ő meg addig otthon a picire vigyáz-vagymi? Tehát ŐK AJÁNLOTTÁK, minden nap mondták, hogy jövünk holnap is és én minden nap megköszöntem az aznapit. Minden reggel mire ideértek puccban volt a lakás, a.-nak lefőzve a tea.
Aztán egyszer csak megint bekattant - sokadszorra- és habzó szájjal vágta a pofánkba, hogy hurcibálták anyám unokájának a seggét!!
Ja és nem pakoltam el soha a pici után....nehéz lett volna, amikor pont a bölcsiben vagyok a másikkal??
Nagyvonalúan arról nem beszéltem neki, h valszeg nem az 1 évesem után kellett a mellékhelyiséget anno pucolnom?
De felajánlották a segítségüket akkor is mikor szülni készültem a picit. Mivel a férjem egyértelműen velem akart lenni, így kellett felvigyázó a nagyobbikra. Le lett már beszélve a két dédimamával, hogy jönnek. Aztán jöttek mártírék a segítségük felajánlásával. Szülés elött 2 nappal elutaztak...
Szóval közel 5 és fél óra alatt nem lehetett hazaérni 100 km-ről és mikor tudták, hogy akció van még kanyarodtak egyet és "beugrottak" vásárolni. Nem kell nagy földrajzi tehetség leírom nagy vonalakban: Somogyból jöttek vissza Fejér megyébe, de még elmentek a lakhelyünktől ÉSZAKRA 60 km-re levő másik városba!
MEKKORA SEGÍTSÉG VOLT, UGYE?????
Lynett, tudom, hogy csak este leszel, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményed az általam leírt esetekről. Te mit veszel le anyósomból? Tekintette az utolsó hozzászólásomra?
anyós sajnos nagyon érdek, de férj mondja, hogy gyerek korában is az volt, ismeri ő már, mint a ......
Anyósnal az is baja velem, hogy én nem egész nap a háztartással foglalkozom csak (mint ő), mellette sokat dolgozom, ami jól jövedelmez. Nekem nem életcélom a háztartás, szeretem csinálni, de nincs rá egész napom.
Pl alap kérdése, hogy mit főztél ma, amikor már hajanl 4 óta dolgozom a két gyerek mellett és tegnapról maradt kaja, amit férj megeszik,mert nem finnyás.
Na, látod, pont ezt mondom, hogy TE nem fényezed magad. Tök természetes, még írod, hogy mit várnál a mosogatással. Na, az anyósom viszont a sógornőm fejéhez vagdosta az is többször, hogy kiteregetett helyette, holott nem kérte meg rá. És Ő szereti magát fényezni.
Na, most már én sem látom anyósban a sárkányt. Megtanultam kezelni, figyelmen kívül hagyni a hülyeségeit,megjegyzéseit, ami túlmegy a határon azt simán természetesen balhé nélkül állítom le.
De régebben sokat bosszankodtam ez miatt. Aztán láttam, hogy férjet is bántja, mert mondta ő,hogy 'tudod,milyen anyám'. De minden aprósággal nem piszkálhattam, hisz ő is ugyanúgy tudta, és csak szekálásnak jött volna le.
És még annyi:
Anyós azóta olyan kedves velem (velünk), amióta sógornőmék elköltöztek tőkük, aki utoljára megmondta neki, hogy öreg korára még egy pohár vizet sem fog neki adni (szó szerint ezt mondta).
Anyóséknál após keres jól, anyós jövedelme kb 40000 Ft. Após rosszabb állapotú egészségileg, valószínű, hogy előbb elmegy, ezt anyós mondta, ne haragudjatok, hogy így fogalmazok.
Anyós végiggondolta, hogy ki lesz a támasza, akkor már anyagilag is, hiszen annyiból még a közmű sem jön ki.
Tehát nem véletlenül kedves, megvan az oka. És én sem fogom azt mondani, hogy nem segítünk, amikor már rá lesz szorulva (akár anyagilag, akár fizikailag, bármiben). Csak összeköltözni ne kelljen vele, ha nem muszály, mert azt nem bírnám elviselni, hogy a saját házamban dirigáljanak nekem.
Avitába nem szólok bele, elolvastam amit vissza tudtam, pár nap alatt, csak egy dolog...Szerintem túl kéne lépni rajta!
Elnézést, hogy most csak úgy betörök, de annyira érdekes szituba keveredtem, nem is biztos, le tudom egy szuszra írni...Elég hosszú.
Szal, Párocskámmal nagyon gyorsan kerültünk össze, a megismerkedésünk után 2 nappal már ott alukáltam náluk, harmadnap meg gyűrű volt az ujjamon
Érdekes helyzetbe csöppentem amúgy is, mikor összejöttünk. Párom két tesójával és anyukájával laktak együtt egy kétszobás lakásban, de mivel az évek során felhalmozott közösköltségtartozásuk az egeket verte, el kellett adják a lakást. Én ennek a végére csöppentem oda. Tehát volt egy feszült alaphangulat, lakáskeresés, és ráadásul anyós azt hitte, hogy én mindenben segíteni fogok neki. Itt leginkább a párom akkor 7 éves öccsére gondolt, aki sajnos autista. Én megmondtam, segítek, amit tudok, de a párommal saját életünk van. Ezt ráadásul ő szorgalmazta(anyós), mert mikor odaköltöztem, közölte: Akkor Sanyi mától a tied, te főzöl rá, mosol rá, mindent te csinálsz körülötte. Én erre igent mondtam. Első nap főzöm a zöldbabfőzeléket, jön anyós. Sanyi CSAK rántva és habarva szereti. Én meg megmondtam, csinálom úgy, ahogy én szoktam, és ha nem ízlik neki, szól! Életem párja agyondicsérte, millen jó lett, szegény anyósnak persze valahol nem esett jól. De elfogadta. Aztán jöttek a kissebb problémák, de leginkább a beteg kisfiú miatt volt balhé. Az égvilágon minden a gyerek körül forgott. A kisfiú szerencsére kommunikál, tehát nem teljesen befordulós fajta. Ő leginkább a filmek világában él. Néz egy filmet, és a kedvenc jeleneteit több százszor megnézi. Az anyós mindent elnéz neki, mindent megenged, pedig a kisfiúnak betegségéből adódóan nagyon szüksége lenne a következetes nevelésre. (ezt nem csak én mondom, azóta kicsit utánajártam a betegségének, beszéltem a tanáraival, a doktornőjével, mind ezt mondták). De sajnos, ő eldöntötte, mi a jó a gyereknek, és abból nem enged. Ebből volt konfliktus. Csak egy példa, abból az időből, mikor még együtt laktunk: Párom számítógépnél ült, én olvastam a fotelban. A kisfiú nézte a tévét. Egyszer csak anyós ránkszólt : Menjetek a másik szobába, zavarjátok a gyereket. A gyerek ránk se bagózott szerintem...Nah, ezek után úgy gondoltuk, jobb lesz ha nem élünk egy fedél alatt, már csak azért sem, mert saját életet akartunk. Hamar lett albérlet, elköltöztünk. Anyósék hármasban (anyós, párom huga és öccse) elköltöztek egy egyszobás lakásba. Mi azóta is albérletben vagyunk.
Hogy jelenleg mi van? Anyóséknak van egy milla tartozásuk, lehet, ez az egyszobás lakás is el fog úszni. Nincs módunkban segíteni, örülünk, hogy megvagyunk, főleg, hogy jön a baba. Ettől függetlenül nem vagyunk haragban anyóssal, most hogy jön az első unokája, nagyon örül, várja. A kezdeti dolgok elmúltak, és én úgy érzem, jó volt, hogy az elején, mikor megmondta, enyém a párom, én lássam el, akkor én is kijelentettem, ok, enyém, de akkor úgy látom el, ahogy nekem tetszik. Lehet, hogy ez elsőre neki bántó volt, hiszen eddig ő mosott rá, főzött rá, és elhiszem, hogy ismerte, mit szeret. De (és ezt a párom tiszteletből nem hangsúlyozta anyukája előtt), az én főztömet jobban szerette. Az, hogy különvagyunk, sok súrlódástól megkímél. Van vita néha most is, leginkább a kisfiú miatt még mindig. Én nem nagyon avatkozom bele, bár a véleményem az, hogy sajnos nem megfelelően látják gondját. 10 éves most a gyerek, 104 kiló, kamaszodik lassan. Anyós képtelen a pénzt megtartani, a tartozásuk félő hogy nőni fog.
(párom anyósáról, vagyis anyámról csak annyit, hogy alkoholista, sem rám, sem a leendő unokájára nem kiváncsi, tegnap is ott voltunk, nagynénémmel egy házban lakik, még csak köszönni sem köszönt. )
Hosszú lett, és még van mit meséljek, de főznöm kell most
Köszi hogy elolvastátok
Horpika
Na akkor Neked is bemásolok valamit, hogy boldog lehess!!!
"Érdekes volt olvasni a történetedet.
Közben mosolyogtam is, mert én meg a kisebbik voltam 10 évvel és a mai napig fáj, hogy soha nem volt testvérem, mert a bátyám nem akarta, hogy legyek és én mindig úgy éreztem, hogy soha nem is szeretett. Pedig én mint kislány csodálattal csüngtem volna a jóképű, okos bátyámon, de ő mindig elutasító volt. Később is. Amikor megnősült ez még csak romlott, mert a felesége sem szeretett, pedig csak kiskamasz voltam akkor még. Az apukám nagoyn szép házat segített neki építeni és utána is évekig hordta nekik minden héten a pénzt, meg a sok élelmiszert, mert a felesége nem dolgozott sokáig, mert (mirét is? nem tudom, csak azt tudom, hogy vagy ő nem akart, vagy a bátyám nem akarta, amolyan úrizálásból, mert jó végzettsége volt a nejének is)
Anyukámnak nálunk is a nagyfia elsőszülött fia volt a kis kedvenc, bár született még egy fia, de az már nem, hanem amikro az én nagyfiam megszületett átvette ezt a szerepet. Ettől a perctől kezdve én még rosszabb lettem a szemükben.
Soha nem jártunk össze, mert nyíltan kimondta, hogy nem kívánatos személy vagyok náluk. Hha találkoztunk beszéltünk pár szót. Én otthon maradtam anyuék kérésére és építettünk a házhoz még két szobát, külön fürdőt. Amikor anyukám meghalt, akkor azt mondta, hogy csak úgy nem tart igényt az anyai részre, ha nekem rossz lesz az anyagi helyzetem.Érezte valahol, hogy ő már mindent megkapott amit lehetett aputól. Nem volt rossz az anyagi helyzetem. Apu pont ezért még életében eladta a házat, hogy netudjon bántani a halála után. Megkapta rendesen az anyai, apai részét, csak az apu egy kicsi részt magának tartott meg. Akkor iratott velem egy papírt, hogyha az apu beteg lesz, meghal, semmilyen anyagi kötelesség nem terheli az miatt a pénz miatt amit az apu magának megtartott, minden kötelezettség engem terhel. Sírva írtam a papírt, az apu sírva írta alá és nem azért mert a pénzről szólt, hanem azért, mert nagyon fájó, csúnya dolog volt ilyent iratni, amikor mindegyikönktudta, hogy mennyit kapott. Apunak ez nagyon fájt, később nem is igen ment hozzájuk.
Az életemet tettem arra, hogy a gyerekeim jó testvérek legyenek. A szomszédok óvtak is, amikor megtudták, hogy nagy korkülömbséggel születik nekem is babám, hogy úgy járnak mint én a bátyámmal.
Remélem sikerült, mert nekem nagoyn fájt, hogy nekem nincs testvérem.
Sokat gondolkodtam később rajta, hogy vajon miért történhetett ez? A szüleim hibája volt? Én mindig úgy éreztem, hogy egyformán szeretnek bennünket, hogy semivel nem csonkították őt meg, sőt! Az anyukám imádta a bátyámat, majdnem belehalt, amikor a forradom után lett közvetlen katona annyira féltette.
Valami mégis elromlott és örökre."
Ez az én történetem! A mai napig nem az fáj, hogy ő kétszintes nagy házban él, amíg én egy 56 nm-es lakásban, hanem az, hogy az egytelen testvérem nem szeretett soha, mert az volt a bűnöm, hogy megszülettem és nem egyedül élvezhette a jót ami körülvett bennünket otthon.
Nagyon sajnálom, hogy ezt szűrted le belőle!
Ha ezt szűrted le, azt is láthattad, hgoy nem osztottam az "észt" ott, pont azért mert kevés az infó.
Viszont majdnem mindenkitől negatív kritikát kapott a topicindító! És nem én voltam az aki írta őket sok sok álnicken.
Ennyire félreérthető vagyok? Nem igaz, hogy ezt a bemásolást is sértésnek vetted!
Na látod ez a baj, hogy álatalánosítatok!
Az anyós csak rossz lehet, a meny csak elégedetleg a hülye anyóssal.
Miért fényezem magam? Egy évbeni kétheti kiba....tt mosogatás miatt?
Tudod én akkor szégyellném magam, ha megvárnám vele a menyemet! Na akkor ő is jöhetne panaszkodni, hogy még arra sem vagyok képes, pedig a kedvemet lesték olyant főztek vettek amit tudtak, hogy szeretek. És igazuk lenne!
Nem kelle itt minden anyósban a sárkányt látni, azt, hgoy utál benneteket, hogy állandóan áskálódik!
Persze, hogy vannak hülye anyósok és hülye menyek is.
A baj akkor van, ha nem együtt találkoznak, hanem külön. Mármint egy normális csaj kap egy hülye anyóst vagy fordítva!
Csak, hogy teljes legyen a kép, honnan másoltad a szöveget, nem voltam rest és átolvastam a topikot.
Ebben a topikban egy anyós egész életében a lányát a segítette, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy a fia alig kapott segítséget, ők kölcsönre vették a lakásukat is, amit a jelek szerint a fiáék fizetnek és nem az anyóssal fizettetik.
"Anyósom telefonon közölte velem pár percel ezelőtt hogy nemsokára öngyílkos lesz./pár napon belül/
A sógórnőm 2 hete hozzáköltözött mert az élettársával már nem tud együtt élni.A sógórnőm nem dolgozik van 3 gyereke két nagyobb fiát is anyósom nevelte fel, most csak a 8 éves kislány van vele.Anyósom úgy gondolja hogy megpróbál lakást venni a lányának hogy ne éljenek együtt"
"Akkor is amikor a sógornőmet 16 éves korába már eltartotta mert gyereket szűlt. Majd vett neki egy lakást és Ő cserélte nagyobbra. Majd vett a sógórnőm egyik fiának is akit anyósom nevelt,és most vegyen másik lakást mert újra elrontotta az életét"
"A bölcs igazsàgossàg az, ha mindenk akkor kap SEGÌTSÉGET (s nem feltétlenül anyagit!), amikor arra szüksége van s olyan formàban, amilyenben épp szüksége van rà."
És nem az a bölcs igazságosság, hogy csak azt a gyerekemet segítem, aki jobban el tudja játszani a szerencsétlent.