Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyóóóóóóóós :-)
Létrehozva: 2006. október 31. 13:05
Sziasztok!
Íme a nyolcvanezredik anyósos topic. 
Nézzétek el nekem de meg kell osztanom veletek anyóspajti mai beszólását,én még nem hevertem ki
Drága kicsi nyolchónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása volt pár napja,levittem a dokihoz,kapott szemcseppet,és gyakorlatilag kétszer cseppentettünk neki és nyoma sem volt a betegségnek(láza sem volt).
Nos anyósom ma megkérdezte hogy nem lehet hogy a sok vakuzástól volt neki?
Mi van? Ez nem a Man in black Arra gondolt hogy biztosan sokat fényképeztük a gyereket,és attól lett kötőhártyagyulladása 
jujjjjjjjj................
Hozzáteszem nem szoktunk vakut használna csak nagyon ritkán és már vagy 2hete nem készítettünk fotót a kölyökröl.
Eddig is volt már pár hasonló nagyon jó meglátása,de ez lesokkolt.
Valakinek hasonló? 
Szerencsésebb a helyzet, ha a pasi látja, hogy milyen az anyja...Nálunk nem így van...
Nem akarja észrevenni, hogy az anyja minden eszközzel magához akarja kötni...azt sem, hogy úgy bánik vele, mint egy gyerekkel, ami az ő korában már nem igazán egészséges. Persze finoman próbálom ráébreszteni a dolgokra, több-kevesebb sikerrel...
ha vígasztal, nálunk nekem kell megfőzni a kaját "főzzünk együtt" címen, ez azt jelenti, hogy én dolgozom, ő meg a háttérből irányít...persze egészen másként főzünk ( technikák, ízesítés) így mindig sértődés a vége.
Mondjuk ezektől a "surlódásoktól" nem fogok infarktust kapni, a pasimmal jókat tudunk nevetgélni rajta, és addig nincs baj, míg VELE
egyszer megkérdeztem a pasimat, hogy ha ilyen az anyja, az hogy lehet, hogy Ő ilyen jó fej lett...a válasz, hogy jó korán kikerült az anyukája irányítása alól (koleszbe ment 15évesen)
Te nem értesz meg engem... A szűk családi körből lényegesen kevesebb emberrel érezném jól magam, mint a tágan vett családi körből és baráti körből... Eddig egy kis lakodalomban voltam, borzalmasan éreztem magam, mert senki nem táncolt és bulizott... Pedig én erre vágyom...
Sziasztok!
Új vagyok, és ez volt az első topic, amit elolvastam
anyósom tanácsa: jó lenne, ha most már elkezdeném nézni a Mónika showt, mert abból olyan sokat lehet tanulni...
a Ti történeteitekhez képest ez egy kis helyes beszólás, de hirtelen lepergett előttem a közös csodálatos jövőnk...ugyanis együtt lakunk
Én se örülnék... Értsék már meg, hogy a kicsi fiacskáik felnőttek, és akkor sem történik semmi, ha esetleg 1 egész álló napig nem esznek főtt ételt...
Végső megoldásnak nem rossz... a menyasszonytáncot el is felejthetjük...
Manófül!
Nekem is volt egy hasonló kirohanásom, csak én egy kicsit drasztikusabban nyilvánultam meg(magamban).Nyáron házasodtunk össze és anyósm folyamatosan küldi a kaját- sdokan mondhatnák, hogy örülj neki, de én nem, mégpedig azért nem, mert azt érezteti velem, hogy én nem tudok az ő fiacskájának főzni, (ja és főleg olyan kaját küld amit csak a Párom szeret)és amikor küldött egy háborús-adag lecsót ----tudja, hogyí nem szeretem ------akkor kifakadtam---és gondoltaban hozzá is tettem: le is sz*p****a, ha ennyire odáig van érted
Azt is lehet csinálni, hogy megmondjátok a vendégseregnek, hogy sajna nektek arra nem fussa, hogy 50-100 embert vendégül lássatok, viszont szeretnétek velük együtt ünnepelni, ezért arra kéritek őket, hogy nászajándék helyett, legyen kedves fejenként mindenki egy tizessel beszállni a vacsora és buli költségeibe. Szerintem ez korrekt dolog így.
Na, ja. Nálunk is érdekes a mama... 29 éves fiát úgy kezeli, mintha 5 éves lenne. Sokszor kopogás nélkül bejön hozzánk...mindenről be kell neki számolni...hova mentek?, mit csináltok? miért jöttetek ilyen későn? Én meg sokkal inkább önálló ember vagyok, nehezen tűröm az ilyesmit. Akkor érzi magát elemében, ha gondoskodhat, ezért állandóan etetni, itatni akar, ami nagyon kedves, de már terhes, nem kell engem kiszolgálni, felnőtt ember vagyok! Ja, és néha meghívja hozzájuk az ex-barátnőt, aki számára az ideális meny volt...khm...
Nem bírom jobban elmagyarázni...
A párom szeretné, ha nem csak egy szál egymaga lenne az esküvőn. Meg is értem. De miután a szülei nem óhajtanak semmi anyagi támogatást nyújtani az egészhez, nem várható el, hogy az én családom állja a banzáj nagy részét (mert amit mi össze bírunk spórolni, az egyelőre baromi kevésnek tűnik) fizessék az anyósék zabáltatását, meg még a fél rokonságukét, akiket mellesleg szeretünk. És itt a bibi. Amin nem tudok túljutni. Hogy ha anyósék nem szállnak be, de a párom azt szeretné, hogy ott legyenek rokonokostul, és nem bír összeszedni annyi pénzt, hogy mindezt állja, és akkor még csak a kajánál tartunk... Göncünk egy darab sincs... Na, ilyenkor mi van? Mit lehet tenni? Kilátástalan helyzet, és kezdek belebolondulni.
Nem sajnos : Azért nem érdemes mérgelődni.
Föleg család .Mert akár hogy nézzük az anyós is családtag.
Ez így mind oké, csak nézzük egy kicsit a párom szemszögéből. Milyen érzés lenne, ha a saját szüleid nem lennének ott az esküvődön, lakodalmadon, akármilyenek is... Akkor is a szülei...
Meg ha az én esküvőm lesz, akkor fizessem is ki. Namármost ez nálunk úgy szokott menni, hogy a két család osztozkodik a költségeken... Az ő x darab rokonukat, ismerőseiket, jóbarátaikat, ivócimboráikat, stb. nehogymár nekem kelljen kifizetni. Pl. apósom ikertestvérét még nem sikerült megismernem, pedig négy éve köztük vagyok... Ne akarják lehúzni rólam, meg a családomról a huszonnyolcadik bőrt is.