Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MAGYARNÓTA kedvelők gyerte
Torolt_felhasznalo_887934
Létrehozva: 2006. november 3. 16:35
Kedves Olvasó!
Légy szíves írd le kedvenc magyar nótádat.Én nagyon szeretem még volt szerencsém abban a korban,világban felnőni,mikor Szüleim,Nagyszüleim énekelgettek egy-egy lakodalom,összejövetel alkalmával.Nagyon szépek a magyar nóták.Gyűjtsük őket össze együtt!Előre is köszönöm és Mindenkinek jó szórakozást,nosztalgiázást!
1.De ki tudnám panaszolni magamat,
ha valaki meghallgatná szavamat
minden búmat,bánatomat kisírnám,
hej,de kinek mikor senki nem néz rám?
Úgy elmegyek hírt se hallassz felőlem,
párjavesztett kismadár lesz belőlem,
felszállok egy zöld erdőbe zokogva,
sírt keresek egy Nefelejcs bokorba.
...Nincsen pénzem a vonatra,
s az sincs aki haza hozatna,
fáradt lábam estére hazatalál
nem messze van ide Kaposvár.
Én így tudom a végét.
Vándorfelhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek,
Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.
Ott ahol a vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába',
Vándorfelhők ott van az én édesanyám nádfedeles háza.
Szóljatok be az ablakon, mondjátok, hogy hírt hoztok felőlem,
Mondjátok, hogy ne búsuljon, jól megy sorom, mióta eljöttem,
Ne tudja meg, hogy a sorsom, az életem keserűség, bánat,
Ne hulljon a könnye értem, fehér hajú, édes jó anyámnak.
Sárgarépát nem jó dombra ültetni
özvegy asszony fiát
nem jó szeretni.
Egyszer mondtam valavalvalamit
a fiának
beszaladt és
megmondta
az anyjának
Sziasztok!
Bocsi,de tobb mudalt latok itt...Cirbikem,te tudod....
Köszönöm!
Léna Neked is köszönöm. Örülök,hogy már nem dolgozol.
Volt nincs
fene bánja
Volt nincs
vigye kánya
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
Nagybőgőbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám,
Jaj, de régen nem dalol már:
A szívemet bánat járja,
Egy-egy kedves nótájára.
Mi lett a sok nóta vége,
Kivitték a temetőbe',
Dalos ajkú kismadárka,
Szállj az apám fejfájára!
Visszajött a kismadárka,
Friss virággal a szájában.
Azt dalolta, azt mesélte,
Apám sírhalmáról tépte.
/:Odalent a magyarnóta,
Virágot hajt évek óta,
Mindig friss nő a nyomába,
Ha felcsendül a nótája.:/
Az én jó apámnál
Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.
Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.
Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
/:Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!
Azt mondják, hogy szerencsém van mindenben én nékem,
Akármihez kezdtem hozzá, gyorsan célhoz értem.
Pedig nem nyílt tövis nélkül nékem sem a rózsa,
Azt, hogy ritkán voltam boldog, nem tud senki róla.
Az életem ország útján sokat áztam, fáztam,
Gyönyörködni tudtam mégis egy szál kis virágban.
Befelé hullt minden könnyem, sose láttak sírva,
Az igazi szerencsémnek talán ez a titka.
Ez nem vicc, ez mámor
Az izé, az Ámor
Már itt van és áldozatra vár
Becsületszavamra
Meg vagyok zavarva
A szívem az ide-oda jár
Mi ennek a kulcsa
Ez mégis csak furcsa
Hogy olyan gyors tempóban imád
De mégis hát hogyan hihetném is
ha kell hát, mégis fogadnom a szavát
Hú ha bántnak hát ajtóstul neki vágnak
És győzelemre várnak figyeljen hát:
Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Jöjj hát, mér haboznál
Angyalkám gyere már
Nincs sorsom, szerencsém
Légy a takaros menyecském
A szőke Szamosnál
Kis fészkünk vár…
Az édes reménység
A havasokon fehérség
A délceg hegyén a zöld fenyőerdő vár
Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Hol minden piros-fehér-zöldben jár
Az édes reménység
A havasokon fehérség
A délceg hegyén a zöld fenyőerdő vár
Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Hol minden piros-fehér-zöldben jár
Országúton hosszú
a jegenyesor hosszú a jegenyesor
odáig.
Csizmám sarka százszor is lekopik
az százszor is lekopik az odáig.
Nincsen pénzem a vonatra.
Sej szeretőm sincs aki haza
hozatna......
Bocs de ezt már leírtam korábban, csak az elejét nem jól írtam.
....Az én jó apámnál nincs jobb a világon, hiába keresem párját nem találom, nélküle nem volna az életem ily szép azt kívánom néked nagyon soká élj még
sajna nem tudom végig.
Operettek : Szép város Kolozsvár
Verse:
Ez nem vicc ez mámor, az izé az Ámor már itt van és áldozatra vár.
Becsület szavamra meg vagyok zavarva, a szívem az ide, oda jár.
Mi ennek a kulcsa? Ez mégis csak furcsa, hogy ilyen gyors tempóban imád.
Ez szép is, de hogyan hihetném is, gyanakodva kell mégis fogadnom a szavát.
A bátrak ajtóstul neki vágnak! A konzekvenciákat vonjuk le hát.
Refr.:
Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!
A piros reménység, a havasokon fehérség,
S a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.
Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
S a földön nem lesz ilyen boldog pár!
Verse:
Ön pompás udvarló a heve nem gyarló, és roppant behízelgőn dalol.
Ámorra ez rá vall, mert ismert nyilával valóban meg célzott valahol.
Már én csak azt mondom álljunk meg egy ponton, a többit azt mellőzzük talán.
Most félek, hogy nem kap helyet tényleg minden művelt és képzett családnak asztalán.
Ó pardon az illemet betartom, de tovább is kitartom, instálom önt.
Refr.:
Szép város...
Vándorfelhők fennt az égen , ha majd egyszer kisfalumhoz értek,
álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.
Ott ahol egy vén eperfa hallkan sóhajt fel az éjszakába,
Vándorfelhők, ott van az én édesanyám nádfedeles háza.
Szóljatok be az ablakán, mondjátok, hogy hírt hoztok felőlem,
Mondjátok, hogy ne búsúljon ,jól megy sorom, mióta el jöttem.
Ne tudja meg , hogy a sorsom, az életem keserűség, bánat,
Ne hulljon a könnye értem fehér hajú édes jó anyámnak.
Szép város Kolozsvár ,
majd ott lakunk a Szamosnál
a szőke Szamosnál
angyalkám gyere már...
Ez nem a Víg özvegyből van?
...beteg vagyok
fáj a szivem
nem sokáig nem sokáig élek már,
de nem azért hanem azért
koszorút ha meghalok
a síromra sírhantomra
nefelejcsből fonjatok
Kolozsváros olyan város
Kolozsváros olyan város,
A kapuja kilenc záros.
Abban lakik egy mészáros,
Kinek neve Virág János.
Kordován csizma lábára,
Sárga sarkantyú van rajta,
Összeveri legény módra,
Hull a csukros szegfű róla.
Kapum előtt összeveri,
Víg szívemet keseríti,
Kapum előtt ne veregesd,
Víg szívemet ne kesergesd.
Meghót Jánosnak az apja,
Rámaradt a gazdagsága:
Hat ökörnek a kötele,
Három vasvillának nyele.
Bocsánat javítanom kell.
.... beteg vagyok féf a szívem nem sokáig nem sokáig élekmár.
Másik: Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát. Nem sajnálta rá a napo kettőt hármat egybe toldott. de mi lett a nóta vége kivitték a temetőbe, dalosajku kis madárka szállj az apám sírhalmára.......
Igen, köszi, kettőt kevertem össze eddig. Most már fogom tudni legalább. Örülök ennek a topicnak.
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én hanem ők csaltak meg engemet
Kék nefelejcs, kék nefelejcs
virágzik a virágzik a tópartján.
Csokrot kötök, csokrot kötök,
néked abból édes kedves jó anyám.
Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.
Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.