Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretném elmondani!
Létrehozva: 2006. november 18. 10:57
Szeretettel köszöntök mindenkit!
Biztosan mindenkinek van egy kedvenc verse, amit szeretne elmondani, de nincs rá lehetősége, nincs hallgatósága. Mondjuk el egymásnak!
Hallgassuk meg egymás kedvenc versét.
Arra gondoltam, hogy van magyarnóta topik, sok szép magyar nótával, de csak akkor tudjuk elénekelni, ha a dallamát is ismerjük. A vershez nem kell más, mint az, hogy szeressük.
Most a Karácsony közeledtével még inkább előtérbe kell, hogy kerüljön a szeretet, hiszen ez a szeretet ünnepe, hagyjunk fel egy kicsit a gyűlölködéssel.
Szeressük egymást! Szóljon ez a topik a szeretetről!
Az én kedvenc versem egyike:
Várnai Zseni:
Csendes éj…
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…
Szeretettel: Jutka
Biztosan mindenkinek van egy kedvenc verse, amit szeretne elmondani, de nincs rá lehetősége, nincs hallgatósága. Mondjuk el egymásnak!
Hallgassuk meg egymás kedvenc versét.
Arra gondoltam, hogy van magyarnóta topik, sok szép magyar nótával, de csak akkor tudjuk elénekelni, ha a dallamát is ismerjük. A vershez nem kell más, mint az, hogy szeressük.
Most a Karácsony közeledtével még inkább előtérbe kell, hogy kerüljön a szeretet, hiszen ez a szeretet ünnepe, hagyjunk fel egy kicsit a gyűlölködéssel.
Szeressük egymást! Szóljon ez a topik a szeretetről!
Az én kedvenc versem egyike:
Várnai Zseni:
Csendes éj…
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…
Szeretettel: Jutka
Csak hozzad a többit is, nekem is kedvenc versem ez a szonett. Érdekes, hogy amit az ember 30-50 éve megtanult, azt nem felejti el, de amit most
az nem marad meg az agyában. Most már úgy is vagyok, hogy meg sem tanulom a verset ha szavalok, inkább papírról olvasom.
Egyszer jártam úgy, még akkor kezdtem el használni olvasószemüveget, hogy egy verset megtanultam, egészen odáig tudtam is, mig elő nem kellett adni. Valahogy elkapott a lámpaláz, és gondolhatod megakadtam és nem tudtam folytatni, ráadásul a hiúságom miatt a szemüvegemet sem tettem fel, a kezemben meg a szöveg is fordítva volt.
Hiába tanulja meg az ember, lehet egy pillanatnyi "áramszünet" aztán már meg is van a baj, "se kép, se hang"
Gondolhatod a kisunokáim meg megtalálták az emlékkönyvemet, tudod hány éves?
Még kimondani is sok: 50 éves. Nagy élmény! Együtt olvasgattuk a kedves emlékeket.
Szívemből beszéltél, csak a bőség zavarában vagyk, nem tudom melyiket küldjem imádott verseimből.
Kezdem a legkedvesebbel:
Shakespeare: 75.szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
Soare you to my thoughts as food to life
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél&rt; az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Szép estét,csak én vagyok.
Mikor nagylány voltam úgy 22évvel ezelőtt,sokat jártam vers és próza mondó versenyekre.Azok a versek,prózák nagyon bennem élnek még,szívből jött,éreztem őket.Én majd azokat hozom el.
Nézz fel az égre, és látsz sok csillagot, de megszámlálni őket, hiába, de nem tudod.Felejtsd el minden bánatod, hidd el, van még jó, mi rád való. Minden reggel, mikor felkelsz, nézz körbe, és érzed, elfog egy jó érzés, mert örülsz, hogy élhetsz. Körbevesz a család, és néhány jó barát, ki várja, hogy megossz velük mindent, mi vidám. Felszabadul a szíved, és dalolsz, mert van, ki veled van, és nem hagy el az utadon. Ez egy "saját költemény", és köszönöm, hogy elolvassátok, és leírhattam!!! 2006. 11.19.
És pont ezt a virágot teszed fel nekem...Te! Ne fájdítsd a szívem még jobban!!!!
Sziasztok!
Most beszéltél, beszéltünk a szeretetről. Itt egy megható, kedves jelenet. Az ilyenekért érdemes élni...
Nem olyan régen értem haza a kertből. Az alábbi kedvességet találtam az ágyamon... Lányomék voltak itt, míg én nem voltam itthon... pár sorban megköszönték a tegnapi együttlétet, s ezt kaptam tőlük...
Meghatódtam....
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.· kapcsolódó kép 2.
** Dolgoknak kezdel lenni rokona,
kimaradt az l betű.
Örülök
és én is köszönöm.
Majd jövök még.
K.
Szabó Lőrinc
ÍGY SEMMISŰLSZ MEG
Dogoknak kezdel lenni rokona,
halkulva, lassan, halkuló agyamban,
amelyekben már szétválaszthatatlan
a fogyó egykor s a növő soha;
s lelkeknek, mikről csak a rege s a
vágy tud, ha tud még; álmontúli dallam,
semmibe tűnt víz az üres patakban,
tűnt vizeknek még tűntebb moraja.
Így semmisűlsz meg. -- Mohák, csillagok,
foszlik minden, oldódik, párolog
(s be villámgyorsan, ha rád gondolok!) :
ércfogú eszmék közt hús-szenvedések
zokognak, s amit elhalva mesélnek,
rábeszél, hogy terólad se beszéljek.
Szabó Lőrinc
ÍGY DÖNTÖTTEM!
Élsz, kedves! Tudod? Élsz! Élsz! Százezerszer
hívtalak, mennyet s poklot: nem a hit,
a végső kétségbeesés segít,
a tűrhetetlen! Síri türelemmel
agyam sírjából ébresztettelek fel:
az őrzött! Őrült, mondják rám, pedig
a halál az: én látlak, szemeid
rám sütnek s kezed már sosem ereszt el.
Élsz. Így döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat,
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,
hátamon érzem szíved dobogását.
OMLÓ SZIRTRŐL
De voltál légyen bármi s bármilyen,
most, hogy nem vagy, s mert hinni lehetetlen,
hogy a csillagkavaró egyetemben
még egy zátonyon találkozz velem
s ujra megadhasd mindazt, kedvesem,
amit huszonöt éven át szivedben
s ifjú lelkedben annyira szerettem,
s mert bennem is fogy az élő jelen:
szirtemről (omló szirt! halálod éve!)
érzékeink és tudatunk cseréje
szűntén csak nézek az örök időbe
s elnémít látni, hogy a végtelen
zajlásban minden, ami volt, milyen
tökéletesen jelentéktelen.
Heltai Jenő:
Nagymamácska…
Nagymamácska, nagypapácska,
két fehérhajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a reggel,
trallala, trallala,
Harmatos volt még a reggel.
És megszólalt nagymamácska,
mint egy régi zongora:
Rajta, valld be most barátom,
nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?
Nagypapácska fejvakarva szól:
bevallom hát, no jó…
Fordítsd félre most az orcád.
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló.
Trallala, trallala
Egyszer. érted, kis bohó.
Látod, látod, milyen kár volt!
Mondja most a nagymama,
Hisz az ember gyönge, gyarló,
s az az egy is, Te pazarló,
Nekünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala
Nekünk mily jól esne ma!.
Szia!
Jó az ötleted, legalább van alkalmam időt szakítani megint a kedvenceimre. Legalábbis egy részükre.
Nagyon szeretem József Attilát, de ma maradok egy kicsit Szabó Lőrincnél, az Erzsébet nap miatt. Ugye nem baj?
Szabó Lőrinc
BÁRHOVA
Mikor, mert jön a romlás s a hideg
öldösni kezdik vak lárváikat
a kétségbeesett lódarazsak
s gyúl a bükk s a nádasok rőtlenek
és ázottan és súlyosan pereg
a sárba a lomb s hályogos a nap
s roppant kerékként vészes varjúhad
károgja tele a forgó eget:
ha jönnél, kedves, s bár egy percre csak,
sápadt árny s a halálnál szótlanabb,
még most is jól érezném magamat,
s ha menned kéne, vissza, s a kezed
foghatnám, mennék, bárhova, veled,
boldogabban, mint élni nélküled.
VALAMI ÖRÖK
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.
Nagyon kedves nekem ez a verse, így Karácsony előtt ez jut eszembe:
József Attila: Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyújtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged,
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekúszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit, a zsákban köles volt már,
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hűtötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!
Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbítetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
Örülök, hogy eljöttél "meglátogattál"! Pontosan a Te szép verseidet, amikor oda hoztál a topikba az is ösztönzött abban, hogy legyen egy topik, ahol kicsit összegyűjtve megtalálhatóak a szívünknek legkedvesebbjei. Láthatod, nem volt hiábavaló, mert igazán nagyon sok szép ismert és ismeretlen vers "találkozott" itt, és lepett meg bennünket.
Én nagyon szeretem a verseket, és tudod sokszor ha kötetben olvassa az ember nem tud annyira gyönyörködtetni, mint igy, egy-egy kiragadva, a sok-sok szép vers közül.
Remélem ha találsz valami szépet, jártadban-keltedben elhozod nekünk is.
Puszi:Jutka