Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretném elmondani!
Létrehozva: 2006. november 18. 10:57
Szeretettel köszöntök mindenkit!
Biztosan mindenkinek van egy kedvenc verse, amit szeretne elmondani, de nincs rá lehetősége, nincs hallgatósága. Mondjuk el egymásnak!
Hallgassuk meg egymás kedvenc versét.
Arra gondoltam, hogy van magyarnóta topik, sok szép magyar nótával, de csak akkor tudjuk elénekelni, ha a dallamát is ismerjük. A vershez nem kell más, mint az, hogy szeressük.
Most a Karácsony közeledtével még inkább előtérbe kell, hogy kerüljön a szeretet, hiszen ez a szeretet ünnepe, hagyjunk fel egy kicsit a gyűlölködéssel.
Szeressük egymást! Szóljon ez a topik a szeretetről!
Az én kedvenc versem egyike:
Várnai Zseni:
Csendes éj…
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…
Szeretettel: Jutka
Biztosan mindenkinek van egy kedvenc verse, amit szeretne elmondani, de nincs rá lehetősége, nincs hallgatósága. Mondjuk el egymásnak!
Hallgassuk meg egymás kedvenc versét.
Arra gondoltam, hogy van magyarnóta topik, sok szép magyar nótával, de csak akkor tudjuk elénekelni, ha a dallamát is ismerjük. A vershez nem kell más, mint az, hogy szeressük.
Most a Karácsony közeledtével még inkább előtérbe kell, hogy kerüljön a szeretet, hiszen ez a szeretet ünnepe, hagyjunk fel egy kicsit a gyűlölködéssel.
Szeressük egymást! Szóljon ez a topik a szeretetről!
Az én kedvenc versem egyike:
Várnai Zseni:
Csendes éj…
A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.
Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…
Szeretettel: Jutka
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
MADÁR REPÜL A FÖLD FELETT
Madár repül a föld felett,
arcát, szelíd árnyát elejti.
Ez a madár a képzelet,
aki most magát elfelejti.
Nyithatom, csukhatom szemem,
mondhatom Klára meghalt, elszállt,
a nálam tisztább végtelen
gondolatára bízta arcát,
de nem bírom megérteni,
milyen, milyen furcsa madár az,
ki így száll, ilyen fényteli
napon, mint ahogy te szállhatsz
árny nélkül, s az is, milyen arc
mit itt hagysz, milyen izgága árnyék?
Lélek? Képzet? Te belehalsz,
s ez nélküled is tovább száll még,
szempillám, szemhéjam alatt
rezdül tovább és egyre mélyebb
köröket ír, már gondolat,
hasonlít már a szívveréshez.
Madár repül a szívem felett.
Arcát, szelíd árnyát elejti
Ez a madár a képzelet.
Nem tudja magát elfeledni.
Már csak azon csodálkozik,
hogy lehet, hogy össze nem roppan
érez és parancsol nyugodtan.
Vagy hogy nem dőltem össze én is
az első, óvatlan döbbenetben,
ki szeretett és kit szerettem.
"Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe Röpűl tán,
most beszáll a szív közepébe." Petőfi Sándor
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egy egész világ nem a birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk."
Vörösmarty Mihály
Legyen szép napod.....
Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt:
-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.
Ismeretlen szerzőtől
Nagyon szép vers! Meg is könnyeztem... Nem tehetek róla, ilyen érzékeny, buta szívem van.
Egy kis előzetes...
Nekem ez a vers jutott eszembe, talán apámra gondolván, talán a tél, az elmúlás gondolata motivált. Nekem nagyon tetszik.
Heltai Jenő:
A p á m…
Egyszerű ember volt apám,
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
Tűrte, hogy járjak szabadon,
Sokszor de balga utamon.
Örült, ha vakmerően repültem.
És nem, szidott, ha tétlen ültem.
Ha ijesztett a meredek,
Kezem megfogta, szeretett.
Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt a szemén,
Sok élőt, sok halottat gyászolt,
Az élet néki pusztaság volt,
Száz keserűség pohara
Kegyetlen izzó Szahara,
Örök homok, kevés oázis,
Sokat bántották, én is, más is.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.
A sok bajt elviselte mégis,
Mért nem tanultam tűrni én is,
Mint az apám?
Amikor ideje letelt,
Lázadozón nem feleselt,
Meghalt, mikor meghalni kellett,
Senki sem állt az ágya mellett.
Én Istenem, ha menni kell,
Add, én is így mehessek el.
Éjjel, sötétben, észrevétlen,
Büszkén, magamban,
ahogy éltem.
Mikor az élet menekül,
Haljak meg én is egyedül.
Egy vén díványra ráborulva,
És senkire se rászorulva,
Mint az Apám!
Ugye szép vers!
Ádventi köd
(Babits Mihály)
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika...
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek...
Nekem meg most ez jutott eszembe.
Dsida Jenő:
Öregek leszünk…..
Majd nyolcat üt egy öreg óra
És öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben, suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jó barát,
S mi iszunk együtt, mosolygósan,
köhögősen, meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez.
S ha pápaszemünk összevillan,
A közel olyan messze lesz.
S a messze olyan közel szárnyal,
megölellek, hallgatagon,
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.
Puszi Neked: Jutka
Sziasztok!
Egyik kedvenc versem. Megosztom veletek is, nem tudom ismeritek-e? Ha esetleg nem, itt az ideje megismerni!!
Vas István
MIKOR A RÓZSÁK NYÍLNI KEZDTEK
Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok –
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.
Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj-feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
Fogják egymás kezét.
Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben –
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.
Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.
Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád –
Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét s Angliát.
Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot –
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.
Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.
A tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
Átfogja a karját: ne érje veszély.
„Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?”
„Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...
„Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”
„Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat, ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.”
„Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...
„Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.”
„Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
Táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.”
„Hát nem látod ...ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -
„Fiam, fiam én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog.”
„Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mond: jössz-e velem, vagy elvigyelek?”
„Édesapám, ne hagyj...ne - megállj:
Megragad - elvisz a Tündérkirály....
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
Megérkezik, teste-lelke sajog:
Ölében a kisfiú már halott.
Képes Géza fordítása)
Szép estét neked és mindenkinek!
Én is hoztam egy verset:
Gyulai Pál:
Szeretnélek még egyszer látni..
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.
Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallónál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren,
Alszol, s álmodva nézel rám.
Szeretnélek még egyszer látni
Szép csöndes nyári estéken.
Holdfénynél az akácok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz, még maradj velem!
Szeretnélek még egyszer látni
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhagyott az Isten-hozzád
Még visszanézni utolszor rád,
S először sírni igazán.
Szeretnélek még egyszer látni
Meggyógyitna egy pillanat,
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
S még egyszer örömest
Feldúlnám éretted ifjúságomat!
Szeretettel: Jutka
Szia Jutka ,
Ma ezt a verset hoztam a topicodba, lehet hogy egy kicsit találó
Reményik Sándor: A gondolat szabad
Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!
Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: ,,állj!''
Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester - téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát - az Isten egyedül.
Szép napot, kellemes hétvégét mindenkinek, aki látogatja e topicot.
Ne haragudjatok, de még csak most jutottam ide. Délelőtt fodrásznál voltam, délután meg nyugdíjas értekezletünk volt, Most elrendeztem a családot /a beteg unoka van itt, aki holnap már megy iskolába/, de már "bejelentkezett" a legkisebb unokám is. Belázasodott, lehet, hogy a jövő héten meg "ő élvezi a mamáék vendégszeretetét". Nem tudunk mint tenni, mert az anyukája gyes után hétfőn kezd dolgozni és mégsem lehet mindjárt táppénzen.
Sziasztok!
Először is köszöntöm a világ összes Katalinját. Azokat a hölgyeket, asszonyokat, lányokat, kislányokat, babákat, akik e szép régi név viselői!! Isten éltesse őket nagyon sokáig boldogságban, szeretetben!
Heltai Jenő: Mert dalaimnak...
Mert dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
- Minek tagadjam gyöngeségem -
Kegyedhez írtam, kis Kató.És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.
Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik
Vagy kegyedeznem, kis Kató:
De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.
Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.
Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.
Kapcsolódó képek:· kapcsolód
Látod Jutka !
Magamnak címeztem az előző hsz-t.
Természetesen Nem magamnak küldöm, hanem mindenkinek, aki megnézi
Még nem ittam meg a reggeli kávémat
Szia Jutka !
A mi életünk már sokkal könnyebb, mint anyáink, nagyanyáink élete volt. Igaz, akkoriban a a nők még nem voltak teljes jogú családfenntartók, a ház körüli munka, gyermeknevelés lekötötte teljes idejüket.
Amikor az első mosógépet, a hagyományosat megvettük, áldottam az embert, aki feltalálta, kitalálta.
És most már az automata mosógépeké a világ.
Nem vagyunk olyan szívósak, az biztos, de az utánunk következő generáció azt hiszem, még tőlünk is gyengébb, habár embere válogatja.
Nekik már mindez természetes, ami nekünk még csoda volt, mi tudtunk örülni, amikor egy-egy munkánkat könnyitő masinát meg tudtunk venni, igaz mindent részletre vettünk, mert nem voltunk olyan bőven elengedve. A férjemék is heten voltak testvérek, gondolhatod, nem volt könnyű szegény anyósomnak.
Az én szüleim pedig alapból szegények voltak, Pesten éltek a bombázások alatt, mindenük odalett, aztán kezdhettek mindent előlről.
Örüljünk, hogy gyermekeinknek már könnyebb, szebb életet tudtunk biztositani.
Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, ó tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
/ Részlet !/
Ismerős a szöveg, a lakodalom és annak az előkészületei, volt benne részem, mert a fiaim esküvőjét végigcsináltam, /pedig általában a lányos háznál szokott ez lenni/ de úgy alakult, hogy nálunk adódott ennek a lehetősége.
Én nagyon sokat sütöttem és sütök a gyerekeknek.
Nekünk azért már a háztartás gépesítése nagyon sokat segít akár a konyhában a sütésben, akár egyéb háztartási munkában. Szerintem mi már el sem tudnánk képzelni a kézzel való mosást sem, és az ő idejükben még nem voltak műszálas, könnyen kezelhető textiliák. Szegény anyám is hajladozhatott a mosóteknő előtt /öten voltunk testvérek/.
Én most már a karjaimat is alig tudom emelni /bár ez nem látszik rajtam, csak én érzem/. Mi szerintem már nem vagyunk olyan szívósak, mint "őseink". A nagymamám, aki 92 évesen halt meg, még 85 éves korában is saját magát ellátta, kertjét, háztartását, nem szorult segítségre.
Köszi a verset!
Szia Jutka, látom, még itt vagy.
Olvastam a Hildához szóló hsz-det. Gratulálok, nagyon jó a topicod.
Az ünnepekre nálunk is én készitem a családnak a sütiket, be kell kalkulálnom azt is, hogy mennyi fogy el még , amig jön az ünnep,
Ez olyan dolog, mint amikor lakodalomra készülnek, háznál. Tudod ott mennek az ismerősök-szomszédok segíiteni az előkészületekben, sütni, főzni.
De aztán ennek a segíitségnek az ellátására is főzni kell
Na ezt csak viccnek szántam.
Ezt én ugy megörököltem Édesanyámtól, mert ők öten voltak testvérek és az egész családnak Ő sütött. Nem volt még akkor rorbotgép és hasonlók, de nagyon sok krémet kavartunk ki kézzel.
Majd megnézem a sütis topicot, biztos van sok szép sütis kép.
_________ _________ ______________
TÓTH ÁRPÁD: ŐSZI KÉRDÉS
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe,
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
Hál Istennek, hogy jobban van az unoka!
Én is a mézes süteményekkel kezdem a karácsonyi készülödéseket...
Vigyázzatok egymásra!
A "képpel" kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nekem december elejétől már beindul a sütis időszakom, amikor is minden este méz- és vanilia illat-felhőbe burkolózik a konyhám. Annyi süteményt sütök, hogy mind a négy fiamat ellássam karácsonyi süteménnyel. Ebben egész kicsi koruk óta unokáim is segédkeznek, nagyon élvezik az együttsütést.
Én időnként a "sütik képpel" topikba is teszek fel általam kreált sütemény-receptet.
A "picikém" jól van, már pénteken mehet is suliba.
Hát én meg is könnyeztem ezt a szép verset. Nekem meg gondolhatod
89 éves volt az édesanyám amikor meghalt. Abban az évben 2 hónap eltéréssel halt meg a férjem édesapja - ő 87 éves volt - és az én édesanyám, ugyanazon a napon távoztak el. Nagyon fájdalmas volt az az év nekünk. /2004-ben/
Ezt a verset még nem is hallottam, igazán nagyon szép, le is mentettem.
Szép estét, puszi: Jutka