Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagycsaládosok ide!
Létrehozva: 2007. január 25. 11:37
Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy ide kattintottál. 
Néhány napja nézegetem a különböző fórumokat, és valahogy nem találom a helyem. 3 gyermekem (12, 3 éves fiú, és 8 éves lány), és egy csodálatos férjem van. Nagy nap ez a mai a mi kis családunkban: legkisebb gyermekünk első óvodai napja. A mai napon valami különlegeset szerettem volna csinálni, hiszen ez az első "gyerekmentes" délelőttöm, aminek nemsokára vége, de azért ezt még gyorsan befejezem, és aztán spuri a gyerekért.
Mivel számomra a családom a legfontosabb, talán itt tudok majd hasonló emberekkel beszélgetni. Szeretném, ha mások is megtalálnák itt a helyüket, megoszthatnánk egymással a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatainkat, vagy csak egy jót beszélgethetünk.
Várom a hozzászólásaitokat!
Mindenkit szeretettel üdvözlök! 
Sziasztok!
Sziasztok!
Most főzés, mosás, teregetés között gyorsan bekukkantok, hogy mindenkinek kellemes hétvégét kívánjak.
Itt nálunk gyönyörűen szállingózik a hó - a gyerkőcök nagy örömére. Már alig várják, hogy kicsit több legyen, mert az idén még nem építettünk hóembert.
További szép napot mindenkinek. Üdv: bnezsoka
Sziasztok
Csak picit bekukkantok,hogy vagytok
. Látom,nemcsak én szültem 18 évesen
. 20 éves voltam a második fiúka születésekor. Nálunk is megvolt a testvérféltékenység rendesen..még annyi eldugott játékot,mint akkoriban találtam,csakhogy ne nyálazza össze az öcsi
Mostanság viszont tök jól összenöttek,mennek moziba,kirándulni,vita nélkül
.
Pénteken a nagyobbik bejelentette,hogy elmegy egy barátjához,picit beszélgetni,filmet néznek stb.10 kor ráteloztam,hogy mikor jön,Nemvolt messze de aggodtam
.hajnali 1 re ért haza,és csodálkozott,hogy én ébren várom
. beszélgettünk,és megprobáltam elmagyarázni,hogy egy anya ,ha le is fekszik,nem tud addig aludni,mig nemér haza épségben gyereke,legyen az akárhány éves is. 
Belegondoltam,ha egyszer kirepülnek,vagy ha egy is kirepül,akkor azért azt nagyon nehéz lessz megszokni,pedig tudom,hogy ez az élet rendje,csak
Ha nem bánjátok, csatlakoznék a csapathoz...
Nekem is van 3 gyerkőcöm, 6 éves, 5 és fél éves, és 4és fél éves-ek, de nagyon vágyom egy 4.-re is.
Csak a mai világban nagyon meg kell gondolnia az embernek, hogy bevállaljon-e ennyi gyereket...
Én mindig is 4 gyereket szerettem volna, mert imádom őket és még fiatal vagyok, tehát bőven van időm ezt megvalósítani.
Őrlődöm is rajta nagyon. A párom sem lenne ellene, azt mondja: "ha jön, had jöjjön".
sokszor agyalok olyanon, hogy fogjuk birni anyagilag...de aztán mindig arra jutok, hogy ha arra várnánk hogy anyagilag jiobb helyzetben legyünk, akkor még egy gyereket sem szültem volna, s mégsem bántam meg egyiket sem, s még mindig élünk
s nem haltunk éhen...
S igazából mivel nekem sorban jöttek a fiuk igy nem is nagyon kellene költenem a 3.ra, mert megvan minden egy babához...s még, ha lány lenne a harmadik, akkor sem lennénk bajban, mert növéremnek van két lánya, s tartogatja nekem a kislányrucikat
Végére értem a visszaolvasásnak
s ahogy irtok a nagycsaládról csak erösitette bennem, hogy jól döntöttünk, hogy belevágtunk a harmadikba....
A legjobb az, amikor mondják a házbeliek, hogy ugy nönek a fiuk, mint a gombák, szépen sorban, s hiányzik még egy harmadik, egy kislány, de ezt inkább olyan szállóigeként használva, mert amikor közlöm, hogy igen már tervbe van véve vége szakad a társalgásnak
s szinte hallom a gondolatikat
Sziasztok!
Elkezdtem olvasni a topikotokat, ami nagyon jó és tanulságos számomra
De amikor a te üzenetedhez értem nem tudtam megállni, hogy közbe ne szóljak...
Genetikailag kódolva van a nagycsalád utáni vágy? Nézed a nagycsaládosokat az utcán? Mintha rólam irtál volna
Nekünk van egy 4 éves ovis nagyfiunk, s van egy 2 éves kicsi. De már jóideje "vágyom egy harmadikra" szindrómában szenvedek
S most léptünk a tettek mezejére, amikor ugy döntöttünk, hogy belevágunk egy harmadikba. Erösebb a vágy, mint amit a józan ész diktál, hogy ebbe a világba...lehet ez tényleg genetikai???
Ismerős az érzés valakinek: sétálsz a nagy fiaddal és furcsán nézegetnek rád az utcán? (Milyen fiatal fiút fogott magának....)
Ilyenkor mindig nagyot nevetünk és NAGYON büszke vagyok az én nagy fiamra.
És amikor a kollégáknak mesélet, hogy 2 kg húsból főzől pörköltet: Három napig azt eszitek???
Na ez is a nagy család, meg amikor háromszor annyi szeretetet kapsz, három virágot anyáknapján.
Az én utolsó kimagasló emlékem: Amikor megkaptam a felmondást, hát otthon sírvafakadtam. Erre a három gyerek oda kucorodott mellém és azt mondták: anya ne sírj, itt vagyunk neked mi!!
ez nagyon ismeros erzes...
a nagyfiam mar nos, ok Jeruzsalemben laknak. eleg ritkan tudnak haza jonni, mert sokat dolgoznak. a kozepsom katona, o csak hetvegere jon haza. tehat mi is a ket kicsivel vagyunk. a kicsifiu 17 es fel eves. a lanyom 6.
a multkor a fiu kirandulason volt 3 napig. hat en azt hittem, megveszek mar...olyan ures volt nelkule a lakas. a lany delutanonkent a szomszedba megy, mert ott is van egy 6 eves lany...
azert az nagy elony, hogy van a lanyom. ma reggel is ugy tevezett, hogy hanyattfekudt rajtam es onnan nezte vegig a Jacky Chan filmet...nagyon jo erzes volt...igaz, a vegere nem ereztem az izuleteimet...
regen uuuuugy szerettem volna egy kis nyugalmat...csendet....
most mar tudom...nem is olyan jo az. amikor csak 4-en ulunk az asztalnal...olyan hianyerzetem van...
Ha valami gondjuk van,mindíg elmondják,segítséget kérnek ha kell,de ugyan úgy mi is számíthatunk rájuk.Nagyon jó ez!
Azt viszont rettenetesen nehéz megszokni,hogy mostmár egyre kevesebbet vannak itthon.Üres a lakás nélkülük.Sokszor csak kóválygok a lakásban,nem mindíg tudok mit kezdeni a rám szakadt szabadsággal.Végül is előbb-utóbb hozzá kell,hogy szokjak ehhez a változáshoz de úgy látszik,több idő kell hozzá mint gondoltam.
Ismét sziasztok
Sajnos csak reggel tudtam bekukkantani, de akkor még mindenki a családdal volt.
Én annyit tennék hozzá, hogy nekem mikor jött a kisfiam a lányok már viszonylag nagyok voltak, valahogy sokkal nagyobb türelmem van hozzá, hozzájuk, mint mikor a lányok picik voltak. Valahogy nagyon meg akartam felelni, és néha olyan görcsösen ment minden. De ez megváltozott a 3. jövetelénél. Valószínű, hogy a rutin, meg az évek
. Az igaz, én a nagylányomat 18 évesen szültem. Nem bántam meg semmit. Csak olyan furcsa, hogy itt állok 31 évesen és van egy félig kamasz lányom, akivel már elég felnőttes dolgokról is lehet beszélni, de közben meg jó is. Nem tudom szavakba foglalni milyen csodálatos érzés. Nagyon remélem, hogy ez mindig így lesz, hogy mindent meg fogok tudni beszélni velük.
Imádom én is az ünnepeket. Szentestén a gyerekeim gyönyörű ajándékkal készültek nekünk. Musical szerűen feldolgoztak 2 karácsonyi dalt és előadták. Bevonták a kisfiamat is. Hát tündériek voltak, még sírtam is. Annyira szépek és aranyosak voltak
. Hát komolyan leírhatatlan. Úgyhogy nagyon boldogok vagyunk, hogy bevállaltunk 3 csemetét. Én is csak bíztatni tudok mindenkit aki ezen gondolkodik, hogy vállal e nagycsaládot.
Szerintem,ha az elsőt szülöd minden figyelmed az övé, a rokonok, meg mindenki rád figyel. Tapasztalat nuku, csak amegoldatlan feladatok. Mivel általában akkor tájt kezdi az ember házas életét egy csomó mindent kell tanulni (alkalmazkodást pl!)
A másodiknál már olajozottabban mennek a dolgok és úgymond "normális család" lettünk.
A harmadiknál egyesek ferdén néznek rád(normális vagy?), egyesek csodálattal(én ez nem merném)"Mi" meg helyeslően(tapasztalatom szerint ez a legkevesebb.
És persze a gyerek már megy félkézzel, csakhogy közben a nagyobbaknak egyedi problémájuk van(ovi, isi, egyéb) (Meg valjuk be mi se leszünk fiatalabbak)
Anyuka egyre elfoglaltabb, ja és apuka is ott van.....A boldog házassághoz meg boldog emberek kellenek.
Ha innen nézem egyre nehezebb teljesíteni, ha onnan egyre könnyebb...... (avagy optimista v. pesszimista)
Ez így van! Most írja a nagylányom a szakközepes felvételijét holnap. Remélem jó sokáig itthon marad,de tudom ez nem rajtam fog múlni. Egyébként tizennyolc éves voltam amikor férhez menem,és még nem egészen húsz amikor ő született! Merem állítani, hogy nagyon jó hogy fiatalon lettem anyuka! De így sok mindent be kell pótolnunk apával!
Szzuzi! Mintha én írtam volna! Bár én még csak keresem, hogy mi változott meg, mert csak két hónapja élem meg ezt a változást! Olyan mintha kicseréltek volna! Teljesen zavarban vagyok néha, de kezdem elfogadni a helyzetet! Örülök, hogy normális, mert már kezdtem aggódni, hogy baj van!
Mira, bnezsóka, köszönöm a kedves szavakat!
Várd ki amíg a nagyobb elmegy (továbbtanulni).
Egy két év alatt baromira fog hiányozni egy kicsi a házból!
Húha! Nagyon elszaladtunk. Én csak most érek rá, eddig a munkahelyemen rohangáltam.
Nagyon jó, hogy ilyen sokan vagyunk!
Több babát én is szeretnék, de nem tudom anyagilag mi lesz velünk. Karácsonyra kaptam szép ajándékot, felmondó levelet.
Szóval,csak egy darabig lesz hozzáférésem, de addig is veletek vagyok.
Mi hárman voltunk testvérek, a férjemék is hárman voltak, az apukámék 6-an, anyósomék 7-en, apósomék szintén hatan. Van 4 nagynéném akiknek van 3 fiúk, (/db).
A nagymamámnak 80 éves születésnapján negyvenen voltunk "szűk" család.(17 unokája van, 13 és két fél dédunokája).
A gyerekkorom gyerekek között telt. Bele haltam volna ha nem lehet gyerekem!
Nincs is annál szebb, mint amikor az asztalos azt kérdezi, minek neked 2*2 méteres ágy? Hát hová férnénk vasárnap reggel?
Szia!Nálunk is azért lett három gyerek mert én egyke vagyok. Tulajdonképpen pár éve még én is gondolkoztam egy negyedik babán! De aztán valahogy elmaradt. A kicsi is már hatéves,könnyebben mozgunk,kirándulunk így már.Szóval ez így maradt. De még hosszú az élet még minden megtörténhet!