Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagycsaládosok ide!
Létrehozva: 2007. január 25. 11:37
Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy ide kattintottál. 
Néhány napja nézegetem a különböző fórumokat, és valahogy nem találom a helyem. 3 gyermekem (12, 3 éves fiú, és 8 éves lány), és egy csodálatos férjem van. Nagy nap ez a mai a mi kis családunkban: legkisebb gyermekünk első óvodai napja. A mai napon valami különlegeset szerettem volna csinálni, hiszen ez az első "gyerekmentes" délelőttöm, aminek nemsokára vége, de azért ezt még gyorsan befejezem, és aztán spuri a gyerekért.
Mivel számomra a családom a legfontosabb, talán itt tudok majd hasonló emberekkel beszélgetni. Szeretném, ha mások is megtalálnák itt a helyüket, megoszthatnánk egymással a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatainkat, vagy csak egy jót beszélgethetünk.
Várom a hozzászólásaitokat!
Mindenkit szeretettel üdvözlök! 
Sziasztok!
Szia, Andi!
Érdekes a hozzászólásod. Elgondolkodtam az árulkodásról. Bizonyos szempontból igazad van, a gyerek megtanulja, hogy nem csak az ő verziója létezik. Csakhogy én attól félek, hogy ha mindig "detektívesdit" játszanék, azzal arra bíztatnám őket, hogy nyugodtan árulkodjatok, anya majd jön és elintézi. Szeretném, ha megtanulnák kezelni a nézeteltéréseket. Oldják meg maguk a kisebb problémáikat. Ráadásul nem hiszem, hogy lenne annyi lelkierőm, hogy minden áldott alkalommal utánajárjak a dolgoknak. Ennek ellenére azt hiszem, kipróbálom ezt a stratégiát, aztán majd beszámolok a fejleményekről. Tényleg nagyobbak a gyerekeink, mások a konfliktusok, az egészen apró kis pisszenésből is képesek nagy ribilliót csapni. (Már elkezdtem, hiszen éppen beléjük bújt a kisördög
 
Mégegyszer köszi a tanácsot. Üdv mindenkinek!
Az árulkodásról? Szerintem nem nagyon rossz dolog
, bár azt mondják, hogy az embernek először elvei vannak, aztán gyerekei. Szóval, az enyémek még elég kicsik és nincs sok tapasztalatom a témában, de én még mindig azt mondom, hogy nem is olyan szörnyű... Merthogy ekkor láthatja az ember, hogy ki hogyan gondolkodik, és ekkor nevelheti őket arra, hogy más nézőpontját is figyelembe vegye... Lehet, hogy ti ezt másképp látjátok, főleg mert nagyobb gyerekitek vannak és sokkal több eset a tarsolyotokban... Lehet, hogy hamarosan én is ugyanazt mondom, amit ti.... de azért most ezt ide kell irnom.
Nálunk a fiam az, aki el tudja mondani, hogy mi is történt, mielőtt a nagy orditás kitört volna. Én meg fontosnak tartom, hogy ilyenkor eljátszam a detektivesdit, bár sokszor nem könnyű és tisztában vagyok, hogy nem is valami etikus csak az egyik oldalt meghallgatni, a lányom viszont még nem beszél
. De azért ugy gondolom, hogy ki kell deriteni és meg kell tartani a tanmesét. És azt látom, hogy ez működik valamilyen szinten. A fiam mindig lenyugszik, ha probálom megértetni, hogy vegye figyelembe azt is, hogy mit akar a testvére... De az is igaz, hogy azért másnap szintén összevesznek valmin
. De én reménykedek...
Köszi az üdvözlést, igyekszem nem kimaradni mindenből.
Kicsi fiam van most itthon, de holnap már mehet oviba. Viszont most ebédeltetés miatt megyek.
Civakodáshoz csak annyit: nálunk mind balhézik mindegyikkel, a végén meg én az egész bandával, hogy legyen már vége!
Szeretnék én is jönni. Nálunk van egy 9 éves kislány, egy 6 éves kisfiú és egy 4 hónapos pici legényke.
Olvastalak benneteket, és tegnap este meg is nyugtattam a férjemet, hogy a nehézségeink (de az örömeink sem) nem egyedülállóak.
Most mennem kell, mert a kicsinek szopi idő van, de jövök még.
Addig is üdvözlök mindenkit.
KISBÖZSE MEGSZÜLT!!!
Sziasztok!
Annyira jó látni, hogy ennyi hozzászólás van.
Arra bíztatok mindenkit, hogy bátran írjon, nyugodtan csatlakozzon, még akkor is, ha nincs ideje a gép előtt ülni.
Üdvözlünk a csapatban Szöszi32!!
Szerintem Kisbözse elment szülni. A hétvégén még "itt" volt. Megtaláltam!!!! Rákerestem a hozzászólásira, és a "2007. januárra várjuk" topicon olvastam az apuka beszámolóját. Január 30-án megszületett Dominic. Képeket is találtok. Tündéri baba.
Jó egészséget kívánunk nekik! 
Sziasztok! Ez az árulkodás érdekes dolog! A két nagyom amikor kicsi volt,sokat árulkodott egymásra. De mióta iskolába járnak inkább falaznak rendesen egymásnak. Van amikor egymásnak mindent elmondanak, mi később értesülünk a rossz jegyekről. Nagyon védik egymást,sőt van olyan is amikor a nagy kiosztja a tesó osztálytársait is. Otthon meg tépni szokták szintén egymást!
Sziasztok, szép napot mindenkinek
.
Őszintén szólva nálunk is voltak probálkozások az árulkodással kapcsolatban. Aztán mikor sok lett, mert mindig azt hallgattam "anya a Roxi így, anyúúúúúú a Dius úgy, a Roxi ezt csinálta, a Dius azt csinálta", na akkor szépen talán kissé erélyesen is leteremtettem őket. Elmondtam nekik, hogy baromira nem helyes amit csinálnak, és inkább összekéne fogniuk, mint tesók, nem örökké egymás alá tenni, és utána kárörvendeni. A problémáikat oldják meg egymás közt, ha nem folyik vér, addig nem vagyok kiváncsi arra, hogy ki mit firkált össze, vagy tépet szét, etc...... Aztán közöltem velük, hogy oda se fogok figyelni az ilyesfajta megnyilvánulásaikra (hozzá teszem, mostmár könnyebb
 
. És így is tettem, nem figyeltem, ha kezdték, hogy "anyaaaaaaa", aztán szép lassan leszoktak róla.
Aztán volt egy aranyos eset: Roxikám annyira tartotta magát ehhez, hogy még azt sem mesélte el, hogy az öccse fejestugrott a kádba, és felszakadt a szemöldöke. Csak a sziszegésre lettünk figyelmesek amik a fürdő felől jöttek. A kisfiam igyekezett meggyőzni a kislányomat, hogy semmi vész, és ez nem is fáj. Párom belépett a gyerek feje vérzett, mondja neki mit csináltatok? azt hitte hogy verekedtek, erre a kisfiam azt mondja, nem látod apa itt a strand a medencével és fejest ugrottam, de nem fáj, semmi baj. Hát tényleg nem volt komolyabb baj.
Aztán mondtam, hogy azért ezt elmondhatják, ha valami ilyesmi történik, ez nem tartozik az árulkodás kategóriába. Valahogy így probáltam, (sikeresen) túllépni, ezen az árulkodósdin.
Kisbözsével mi lehet? Annyit jár a fejemben. Még jó hogy nála már nagyok a lányok. Legalább ezért nem kell izgulnia.
Jönnék én is, ha lehet még csatlakozni. Olvastalak titeket, mikor indult a topik, de néha napokig nem jutok a géphez, így nem mertem csatlakozni. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek van elég futkosnivalója, így nem én leszek, aki néha nem tudja követni az eseményeket
Nálam két nagylány van, lassan 15 és 12 évesek (na jó, majd tavasszal), ill. egy fiúcska, ő most volt 6 éves. Nagylányom szombaton írta a felvételit, kicsi fiam most épp itthon, mert összeszedett valamit oviban.
Szép napot mindenkinek, kicsiknek-nagyoknak!
Nálunk a még az is probléma, hogy árulkodnak. Hiába mondom, hogy nem érdekel - még mielőtt elkezdené bármelyik, már tudom, árulkodás következik - egyszerűen meg se hallják. Csak folytatják tovább addig, amíg fel nem emelem a hangom. Ti hogyan szoktattátok le a gyerekeket az árulkodásról?
Kisbözsének én is szorítok. Nem tudok róluk semmit, de biztosan jelentkezik, amint lesz alkalma, és ideje.
Most egyelőre elköszönök, később még benézek. További szép napot mindenkinek. Várom a válaszokat, ötleteket a fenti kérdésre.
Sziasztok
Hát látom nem csak nálunk zajlik az élet. Én is inkább a kiabálásos megoldást tartom jónak. Nem szeretek verekedni. Bár az én problémám most egy kicsit megoldódni látszik. 1 évvel ezelőtt nagyobb lakásba költöztünk, mert már nagyon pici volt amiben laktunk. Nem gondoltam volna, hogy ekkora megnyugvást jelent a nagyobb lakás. Így nem halljuk a földszinten, ha fent megy a vita
. Így hát nem is nagyon avatkozunk közbe, mindenki oldja meg az adott problémáját a tesóval. Persze, ha már elmérgesedik nagyon a helyzet, akkor megkérdezem, hogy mi a gond? Erre a válasz természetesen SEMMI.
Vajon mi lehet kisbözsével, remélem jól vannak, nagyon drukkolok neki, illetve nekik, hogy minden rendben menjen. Már az is lehet hogy külön vannak
.
Sziasztok!
Ordibálás az nálunk is van. A férjem ilyenkor mindig azt mondja, hogy az utca elejéről hallja a családot, és mit szólnak a szomszédok. Inkább hangosabban szólok a gyerekre, mint hogy megverjem. Az már a végső kifejlet. Mondjuk utálom, amikor ugyanazért többször kell szólnom. Tegnap például a nagyfiam (12 lesz) megkérdezte mielőtt elmentem énekkari próbára, hogy ha kész van a leckével, nezethet-e. Természetesen igen. Amikor hazaértem már vacsi és fürdés után voltak (szüleim velünk laknak, és a mami ilyenkor mindig elrendezi őket), fiam a gép előtt. Az asztala, ágya megterítve tankönyvekkel. Először csak szépen mondtam neki, rakja el a táskájába. Semmi. Másodszor is szóltam. Semmi. Harmadszor már ingerültebben. Semmi. Mindeközben a középsőt (egy szem leányunkat) szekálta, elvette a takaróját és nem adta vissza, azon huzakodtak. Hát elfutott a méreg.
Elvettem a takarót, rácsaptam egy "figyelmeztetőt" a hátsójára (ez nálunk csak akkora, hogy észrevegye magát), majd utoljára, mivel nem pakolt be, és rám se figyelt, megtiltottam neki a mai gépezést és netezést. Ekkor azzal jött, hogy mert én csak azt mondtam, hogy csinálja meg a leckéjét. Igen ám! Csakhogy az akkor van kész, ha be is pakolt a táskájába. Ezt meg már kismilliószor elmondtam 6 év alatt. Hát most majd várom, mivel akar megfőzni délután, hogy engedjem el a büntit. Bár tudhatná, hogy nálam ezzel semmire sem megy.
Szóval nálunk is van minden nap "esemény". Mint minden családban. Megpróbáljuk ezeket józanul kezelni. Igaz néha már én is inkább csak rájuk csukom az ajtót.
Sziasztok! Nálunk is szoktak ilyen gondok lenni!Csak még kacifántosabbak. A nagy olvasna,telofonálna,msn-ezne! De a középső ugyanott netezne,zenét hallgatna,tévézne! Ha hagyná! A kicsi mesét nézne ,színezne,barbizna,persze a nagyokkal.Olyan ordibálás szokott ilyenkor lenni,hogy a szomszéd is már vigyorog ha meg lát. Egyébbként ilyenkor becsukom a szoba ajtót,és kész
!
Sziasztok!
Ma már kétszer próbáltam hsz-t írni, de a nagy szél miatt valami meghibásodott a kábel környékén, így mindig mire elküldtem volna az irományom, már meghalt a net.
Egyébként nekem nem tűnik katonásnak Jogobella módszere. Arra már én is rájöttem, hogy igazságot úgysem tudok tenni. Főleg, ha esetleg a vita kirobbanásakor éppen nem voltam jelen. Ilyenkor én is a "mindenki bűnhődik" módszert választom. Majdcsak megtanulják, hogy össze kell tartaniuk, és kénytelenek kompromisszumokat kötni. Én legalább is bízom abban, hogy egyszer majdcsak megértik, mit, mért teszek és mondok. Ha előbb nem, hát majd akkor, ha nekik is családjuk lesz. Én is sok mindent felnőtt fejjel értettem meg. Bár hozzáteszem, hogy nekem elég volt, ha a szüleim rámnéztek. Rögtön tudtam "hol a helyem". Na azt azért nem szeretném, ha a gyerekeim félnének tőlem. Lehet, hogy most "nemááá, méér vagy ilyen gonosz??!!" mondatok röpködnek, de ilyenkor mindig azt válaszolom nekik, hogy rendben, ha ők úgy gondolják, én gonosz vagyok, akkor az biztos úgy is van. Ez van! Egyelőre még én mondom meg ki, mit csinál. Punktum. Nincs apelláta.
Mindenkinek nyugodalmas jóéjszakát, és holnapra szép napot! Üdv.: bnezsoka
Hu, tényleg nagyon szalad előre a topik...
, alig birom követni.
Ma történt még egy- két dolog a házunk táján és kitől lehetne megkérdezni, hogy mi a megoldás, mint tőletek nagycsaládosoktól. Az ember sok gyerekkel sok mindent tapasztal. Nálunk is örök civódás tárgya az "az a játék kell ami a kezében van" és csakis az. Az ember próbál igazságot tenni, de valaki mindig lemegy duzzogóba. Ma azon kezdtem el gondolkodni, hogy lehet jó lenne ha a nagyobbnak elkülönitenénk egy helyet, ahová a kicsinek tabu bejárni. A férjem azt mondja, hogy nem jó ötlet, meg kell tanuljanak együtt játszani. Az én fejem meg tele van magyarázkodással, hogy hogyan értse meg egyik gyerek a másikat...
Ti hogy oldottátok meg? elmúlik ez magától? Kell tenni valamit? És ti mit tettetek?
A mai napom nem túl rózsás idáig. Ma még nem mentünk oviba, mert nem teljesen gyógyultak még meg. Bár csak a nagyobbik jár, de hát a picit is kell vinni magammal.
Előbb kerestem a kutyánkat, hát a kis disznót a kerítésen kívül találtam, hátul kinyomta és kibújt, aztán szegényke nem tudott visszajönni, ott rohangált fel s alá. Úgy kellett átemelnem, majd betojtam, már nem olyan kicsike.
Mire visszajöttem a gyermekeim végiglocsolták teával a szobát (parkettás) és azon csúszkáltak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Szép napot nektek