Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mykee számtech topikja
Létrehozva: 2007. Április 4. 14:49
Helló mindenkinek! 
Ahogyan megígértem, igyekszem a számítástechnika alapjait és rejtelmeit megosztani veletek, hogy jobban érthető legyen mindenki számára.
Ígérem nem lesz nehéz, és próbálom színesen, hétköznapi nyelven átadni, amit tudok.
Ha bármi nem lenne tiszta, vagy kérdés, esetleg kiegészítés lenne, szívesen várom, hogy teljesebbé, érthetőbbé váljon a dolog.
Azért tettem a Szórakozzunk csoportba, hogy ne tanulásnak, inkább szórakozásnak vegyük, hiszen a számítógép erről is szólhat.
Remélem sikerül megérteni az alapokat, amiből már ki lehet indulni, például webszerkesztőnek, grafikusnak, videósnak, uram bocsá' programozónak vagy rendszergazdának.
Megpróbálok tematikusan haladni, tehát nem elsősorban segítségkérő topiknak szánom, de arról is lehet szó. Azért lépcsőzetesen, hogy felépítsem az egészet, és ne ugráljunk témák és problémák között.
Na vágjunk bele.
Ahogyan megígértem, igyekszem a számítástechnika alapjait és rejtelmeit megosztani veletek, hogy jobban érthető legyen mindenki számára.
Ígérem nem lesz nehéz, és próbálom színesen, hétköznapi nyelven átadni, amit tudok.
Ha bármi nem lenne tiszta, vagy kérdés, esetleg kiegészítés lenne, szívesen várom, hogy teljesebbé, érthetőbbé váljon a dolog.
Azért tettem a Szórakozzunk csoportba, hogy ne tanulásnak, inkább szórakozásnak vegyük, hiszen a számítógép erről is szólhat.
Remélem sikerül megérteni az alapokat, amiből már ki lehet indulni, például webszerkesztőnek, grafikusnak, videósnak, uram bocsá' programozónak vagy rendszergazdának.
Megpróbálok tematikusan haladni, tehát nem elsősorban segítségkérő topiknak szánom, de arról is lehet szó. Azért lépcsőzetesen, hogy felépítsem az egészet, és ne ugráljunk témák és problémák között.
Na vágjunk bele.
Bónuszfejezet 1. - Általános billentyűparancsok
A Windowsban, és a windowsos programokban sokszor ugyanazokat a billentyűket használhatjuk. Természetesen nem mindegyik kötött, tehát a szoftverek készítői eltérhetnek ezektől vagy letilthatják bármelyiket, de szerencsére a legtöbb helyen használhatók.
A billentyűk közül a CTRL, a SHIFT, az ALT és az ALTGr segédbillentyűk. Tehát általában más gombokkal együtt lenyomva használhatók. Ezeket addig nyomjuk, ameddig akarjuk, de a fő billentyűt (pl. a V vagy a Q) egyszer szokták megnyomni. Tehát a CTRL+C kiíráskor a CTRL-t folyamatosan nyomjuk és a C-t ezután csak egyszer nyomjuk meg röviden! Az F-kezdetű billentyűk a klaviatúra tetején találhatók meg, tehát nem az F és az 5-ös egyidejű lenyomása!
Lássuk tehát az általános billentyűket, ahogyan eszembe jutnak.
CTRL+C = A kijelölt részt, fájlt, bármit a Vágólapra másolja. Tehát az eredeti helyen is ott marad az elem és a Vágólapon egy másolat lesz. Ha nincs ikon vagy menü, akkor is szokott működni.
CTRL+X = A kijelölt részt, fájlt, bármit a Vágólapra ideiglenesen kihelyezi. Tehát nem marad belőle másolat az eredeti helyen! Általában működik olyan helyeken is, ahol se menü, se ikon.
CTRL+V = A Vágólapról beteszi az oda kitett dolgot (szöveg, fájl, stb.). Legtöbb helyen működik.
ALT+F4 = Bezárja a program ablakát, mintha az X-el tettük volna meg.
F5 = az éppen aktív ablakot frissíti. Legyen az fájlrendszer vagy az internetböngésző. Játékoknál néha a betöltést vagy a mentést végzi.
F1 = Súgó. Ha nincs tankönyv a kéznél, akkor a program súgóját hívhatjuk segítségül.
Esc = Mégsem gomb, tehát ha valahol van ilyen feliratú gomb, akkor ezt lenyomva módosítás nélkül kiléphetünk a nem kívánt ablakból. Ha nem látunk Mégsem feliratú gombot, vagy erre utaló feliratot, akkor lehet, hogy nem használható!
TAB és SHIFT+TAB = A szövegszerkesztéskor tabulátor, de az ablakok kezelésében is hasznos: egér nélkül az ablak egyes elemei között ugrálhatunk előre. A SHIFT+TAB kombináció pedig visszafele lépeget. Hasznos egy űrlap kitöltésénél, mert nem kell egérhez nyúlnunk.
CTRL+ALT+DEL és CTRL+SHIFT+ESC = Régebben a CTRL+ALT+DEL kombinációval indították újra a gépet, de a Windows 95 óta a Feladatkezelőt hozza be. A Windows Vistánál már egy feladatlistát hoz fel, ahol zárolhatjuk a gépet, avgy újraindíthatjuk. A Windows 2000 óta a Feladatkezelőt a CTRL+SHIFT+ESC-el is elérhetjük. A Feladatkezelővel lőhetjük ki a beragadt vagy lefagyott programokat.
CTRL+ESC = Start menüt nyitja meg.
SHIFT+F10 = jobb egérgombos menüt hozza elő.
ALT+nyilak: a menüsort aktiválja és nyithatjuk le
PrintScreen és ALT+PrintScreen = Az előbbi a teljes képernyőt, az utóbbi csak az aktív ablakot "fényképezi le" és teszi ki vágólapra. A kitett képet akár Wordbe, akár Paintbe is betehetjük a Beillesztés (CTRL+V) segítségével.
A többi kombináció általában már programfüggő, például hasonlók a szövegszerkesztőkben, a táblázatkezelőkben, vagy a grafikai programokon belül.
10 féle ember van: aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem.
Zárszó
Ezek után gondolkodom mi olyan dologról írjak, ami kimaradhatott és sokakat érdekelhet, tehát valami általános. Az, hogy miként csináljunk tartalomjegyzéket Wordben, arra ott a súgó. Bizony! Ugyanis bármennyire is ódzkodtok, a beépített súgók már vannak olyan jók, hogy példákkal és részletes segítséggel szolgálnak még ha könyvet sem vesztek a kezetekbe.
Szóval gondolkodom mi legyen a folytatás... Az eddigiek már bőven annyi információt adnak, hogyha bemész egy számítástechnikai boltba, már nagyjából tudod mi kell neked. Azon belül meg ott a doboz, amin adatok vannak, vagy esetleg még vásárlás előtt átnézed az árlistát és nyilván a drágább eszköz többet tud. Az ársávok sosem változnak (erről talán már írtam), szinte ugyanott van az alsó, a közép és a felsőkategória határa. Nyiss ki egy árlistát és egyből látod melyik a kifutó termék, melyik a vadiúj. Pénztárcádtól függ, mit veszel meg és hogy mire kell.
Fura, hogy a leírásaimban több a hardver, pedig én főleg szoftveres vagyok.. De az is igaz, hogy jó vas nélkül nem lesz soha stabil rendszered, és ezért ne a Windowst okold, hanem a hardvert nézd meg, hol garasoskodtál rajta. Az én gépem már lassan 3-4 éves lesz. Mégis a napi használat és az időnkénti takarítás mellett kopp-kopp nincs baja. Mivel bővíthető, nem kell mindent egyszerre megvenni, ha nem telik jobb alkatrészre, megveszed később és látni fogod a különbséget. Kölcsön videokártyával is elmegy, hogy dolgozz vele, de ha játszani akarsz, gyűjtsd a pénzt és kicseréled. Több memória kell, hogy gyorsabban rajzolhass vagy videóval dolgozol? Lehet róla szó. Minden az alaplap kapacitásától és a pénztárcádtól függ. Ha meg már az alaplapod kevésnek tűnik, akkor gépcsere.
Egyelőre az első könyvnek itt vége, ám ha valami még eszembe jutna, vagy lenne ötletetek, szívesen várom, és a könyv bővülhet. Az elsőt általános dolgoknak szántam tehát, és hogy lesz-e folytatás és milyen lesz, kiderül. Köszönöm, hogy eddig kitartottatok velem és remélem sokaknak nyújtottam hasznos információkat.
Egyelőre itt most
VÉGE.
Sajnálnám, ha befejeznéd a topikot, mert én rendszeresen olvasom, és a családot is a te példáiddal igyekszem tanítani.
Szabadságon voltam egy ideig, ezért nem tudtam benézni, de nem feledkeztem el rólad. Épp az előbb ajánlottam a topicod egy csajnak, hátha benéznek megint egy páran. Ha nem bánod, én reklámoználak egy kicsit, hiszen hasznos infokkal látsz el minket.
Szóval a többiek nevében is köszönöm az eddigieket, és remélem lesz folytatás.
Kezdhetném úgy, mint az előbb: először nézzük meg, mi lehet a szó mögött! Formázunk, alakítunk, előkészítünk. Lehet az tészta, szobor, vagy homokvár.
Esetünkben mit formázhatunk? Nem, nem a kezünkben az egeret!
A merevlemezt. Ugyanis már feldaraboltuk, mint a szobrászatban az agyagot: kiosztottuk a darabokat, kezdjünk vele valamit.
Mit kezdhetnénk?
Mint írtam, akár több operációs rendszert is feltehetünk, de használhatjuk adattárolásra is. Korábban már volt szó arról, hogy többféle fájlrendszer létezik, különböző korlátokkal: FAT, FAT32, NTFS, és akkor a Linuxos (az a bizonyos "misztikus", másik operációs rendszer) fájlrendszerekről még nem is beszéltem! Tehát a fájlrendszert létre kell hozni, főleg annak az operációs rendszernek, amit haszználni akarunk majd. Ha Windows 9x sorozatot használunk, FAT vagy FAT32 lehet, míg a Windows NT/2000/XP/Vista esetében már az NTFS a nyerő. Az XP esetében például egy megadott merevlemez méret gfelett nem is tudunk mást választani: eszi, nem eszi, akkor is NTFS lesz. A pendrive-ok (vagy más néven USB kulcsok, vagy az MP3 lejátszók) FAT fájlrendszert használnak. Ezért fontos, hogy odafigyeljünk.
Az NTFS nagyon jó a nagy kapacitású merevlemezek használatára, míg a FAT és a FAT32 elsősorban 2-4 GB-ig jó választás (ha egyáltalán választhatunk).
Formázáskor elkészítjük a fájlrendszert, a szükséges könyvtárak is létrejönnek, ha a rendszernek szükségesek. A formázás lehet gyorsformázás (ilyenkor fizikai adattörlés nem történik, tehát speciális programokkal még visszanyerhető a tartalom), ilyenkor csak a fájlrendszer fejléce, tehát az a része törlődik, ahol az adatok nevei és helyei voltak eltárolva. Magyarul: mintha kidobnánk a papírokat, hogy kinek meddig tart a telekhatár és azon belül sennki nem tudja mi van. Ettől még ott van minden termény, de mégis: senki nem tudja, hogy a világon van. A teljes formázás a partíción belüli dózerolást jelenti, tehát az összes adat is törlésre, nullázásra kerül. Tehát ez sokkal továb tartó, ám megbízhatóbb törlés. Mintha az agyagból készült szobrot fognánk és összegyúrnánk gombóccá.
Formázás után tiszta helyet kapunk, ahová azt pakolhatunk, amit akarunk és amit az operációs rendszer enged és ismer. Tehát mintha az összegyúrt gombócból új szobrot készítenénk.
Mielőtt még nekiesnénk a témának, először forgassuk a szánkban a partíció kifejezést... Partíció, partíció... rémlik a római korból a partitium, angolból a "part" (ami nem ugyanaz, mint a magyarban!).. talán egyelőre ennyi elég is lesz műveltségből, na meg több nem is jut most eszembe. A lényeg, hogy mindegyik valami részt, osztást, felosztást jelent, vagy arra utal. Tehát a partició és a partícionálás az valaminek a darabolását jelenti.
Akkor még egy példa: vegyünk egy tortát. A torta szép kerek, több rétegű is akár. Köréül a család, és elkezdjük felvágni. Mielőtt megennénk, azért nézzünk kicsit körbe: mindenki egy darabot kapott a tortából, és ha összeraknánk, egy tortát kapnánk újra. Lássuk ezt levezetve a számítástechnikára!
A merevlemezről már volt szó, hogy egy (vagy több) kör alakú tárcsa, ahol adatok vannak. Ez eddig remélem tiszta. Ha több tárcsa van, ezek egymás alatt helyezkednek el, mint akár a tortalapok, és a töltelék köztük az olvasófej(ek). Amikor bekapcsoljuk a gépet az összes tárcsát és felületet összeszámolja a gép és megkapjuk a teljes kapacitást, tehát a tortát egészben.
De mi van akkor, ha darabolni szeretnénk? Azt fizikailag nem lehet ugye, ez olyan, mintha egy bakelitlemezt törnénk darabokra, hogy majd az jó lesz. Tehát ha fizikailag nem is, de logikailag képzelt határokat húzhatunk rá. Mintha egy láthatatlan késsel darabolnánk fel a merevlemezt. Mivel a számítógép az összes tárcsát és felületet egynek érzékeli, tehát egy összesített eredményt látunk, ezért ebből az értékből darabolunk.
Tegyük fel, hogy a merevlemez kapacitása (a mérete kit érdekel, belefért a gépbe nem?
Mi lenne, ha négyfelé osztanánk? Lenne akkor 4x30 GB-unk. Kétfelé osztva 2x60 GB-unk. Háromfelé is oszthatjuk, kinek hogy szimpatikus.
Ekkor négy (vagy ki hányfelé osztotta), önállóan használható terület jön létre. Egymástól ezek függetlenek, mint egy felparcellázott telken négy tulaj: egy föld és négy gazda.
Tehát van négy egyenlő darabunk. Mit kezdjünk vele? Egyrészt a külön darabok mint külön meghajtók fognak látszódni. Mintha külön címük lenne (ld. gazdák a földön). Tehát lesz egy C:, egy D:, egy E:, és egy F:.
Mire jó ez a feldarabolás?
Az első, tehát a C: partícióra kerül az operációs rendszer, mert hát ki más foglalná el elsőként? A többire meg azt rakunk, amit akarunk: egyikre képeket, másikra videókat, harmadikra dokumentumokat. Amiért jó legalább ketté vagy többfelé osztani a merevlemezt: ha az operációs rendszerünk felmondaná a szolgálatot (a kutya elrágta a vezetéket, hirtelen kitöröltük a Windows rendszerkönyvtárát, vagy eljön az özönvíz, netán vírusos lesz a gép), a dokumentumaink és személyes adataink akkor is megmaradnak a másik partíción külön. Tehát ha a Windowst újra kéne telepíteni, a legtöbb (ám nem minden!) személyes adatunk megmenekül.
Aki pedig már profi rendszerzsonglőr, akár két-három operációs rendszert is telepíthet, persze szigorúan külön partíciókra!!!!
A tortával ellentétben, de a földesgazdákhoz hasonlóan a partíciók törölhetők, mozgathatók. Tehát ha egy hozzá nem értő ember kezébe adjuk rendszerünk újratelepítését és első mozdulattal töröl minden partíciót, akkor hiába lett elkülönítve szemünk fénye képei, annak búcsút mondhatunk. A partícióhatárok átmozgatását is csak olyan programmal végezzük, amelyik képes adatvesztés nélkül ezt megtenni, de még ilyenkor sem bízhatunk vakon, tehát előtte adatmentés!!!!!!!
A partícionálásról még annyit: régebben használtak elsődleges és másodlagos (kiterjesztett) partíciókat is, de ez már nem divat, ezért már erre nem térnék ki: legtöbb esetben már csak elsődleges partíciókat hozunk/hozhatunk létre.
A megoldás pedig egy legális windows lenne, mert hiába is próbálod megkerülni, a Microsoft bármikor frissítheti az ellenőrzőt, és akkor újra ugyanitt tartasz... A windows 30 ezre meg lassan kevesebb, mintha veszel egy új, normális videokártyát, vagy két memória áránál kerül kicsit többe.
Egy trükk, hátha bejön: lecsatlakozol az internetről, amikor telepíteni akarod. Tehát ne legyél felcsatlakozva, és elvileg lefut a telepítő. Ha mégsem, akkor van egy kicsit komplikáltabb megoldás, amihez ki kell csomagolni a telepítőt és kézzel indítgatni pár telepítő fájlt, de így reggel most nem tudom megmondani melyeket és milyen sorrendben. Tehát megoldható, de ez is csak ideiglenes megoldás...
Köszönjük,hogy tanítottál minket.Talán valami világosodás is eljutott hozzánk.De szerintem mindig fog akadni olyan akinek lesz hirtelen valami problémája és akkor nem fog 300 oldalt visszaolvasni.Remélem azért segítőközelben leszel.
Nekem például az a problémám,hogy nem működik a médiapláyer,mert hamis a feltelepített windos.Most ilyenkor mi van? 30 ezrem sincs hogy vegyek egy hitelest.
Ettől függetlenül itt hagyom az utókornak, hátha merít belőle mindenki valami hasznosat magának. Remélem nem volt túl kesze-kusza és valamelyest érthető is volt. Köszönöm, aki részt vett gyorstalpaló számtech tanfolyamomon.
Esetedben fordított a helyzet: be kell neki állítani egy ADSL kapcsolatot és betárcsázni vele, de amíg ő fent van a másik gép nem tud netezni, tehát ezesetben is router a megoldás. Az betárcsáz amikor kell (PPPOE kapcsolattal) és a rákötött gépek mind tudnak netezni.
S.O.S.!!!
Párom hazahozta külhonból a laptopját. Ott kint valamilyen kábelnetje van. Nekem itthon csak ADSL-em. Hogy tudna most akkor itt ő az ő gépén internetezni?
Jó sok neve van, mi?
Ahány honosítás, annyiféle, de angolul Registry. És a magyar nevéből következtethetünk, hogy itt adatok nagy mennyiségű tárolásáról lehet szó.
A Registry nem más, mint a Windows (egyik) lelke. Ebben tárolja a rendszer az összes beállítását, valamint a legtöbb program is ide írkál bele. Ez az adatbázis meg csak nő és nő...
Mielőtt előre rohannánk gondoljunk végig jópár dolgot: amikor belépünk a Windowsba, betölti a kedvenc hátterünket, lejátsza a hangot, megjelenik az általunk berendezett asztal, a színek... soroljam még? És ez még csak egy csipet abból, amit tárol a rendszer. Fájlok adatai, bejegyzései, időpontjai, azok tulajdonságai, beállításai, és még rengetek sok dolog. Itt vannak a szabályok, a rendszer lelke.
Az adatbázis széttagolva, pár fájlban található meg, jól elrejtve, nehogy baja essen a Windowsnak. Persze baj mindig történhet, de legtöbb esetben másolat is van a fájlokról. Ha nagy a baj, sajnos már az sem segít.
Az adatbázis szerkesztőjét elérhetjük a Start menü Futtatás ablakába írt "regedit" paranccsal (idézőjelek nélkül). A sok fájl most egynem tűnik, ugyanis az összes betöltődik a szerkesztőbe lépéskor. A baloldali könyvtárstruktúrában az alábbikat olvashatjuk HKEY_ előtagokkal:
CLASSES_ROOT
CURRENT_USER
LOCAL_MACHINE
USERS
CURRENT_CONFIG
Régebbi Windowsokban még más ágak is előfordulhatnak, ez az XP-é.
A könyvtárak előtti + jellel tudunk nyitogatni és az ezt felváltó - jellel csukogatni. Vannak érdekes könyvtárak bennük, meg érthetők is. Legtöbbször a CLASSES_ROOT és a LOCAL_MACHINE ágakban szoktak variálni valamiket a hozzáértők, de a nevekből is kitalálhatjuk, hogy a CLASSES_ROOT olyan adatokat tartalmaznak, amelyek előre definiált bejegyzések, értékek (pl. mit csináljon a Windows ha JPG képpel találkozik), a CURRENT_USER mi lehetünk, tehát a saját egyéni beállításaink lehetnek ott, a LOCAL_MACHINE értelemszerűen a teljes Windowsra és gépre kiható bejegyzéseket takar, a USERS ág az iménti CURRENT_USER tükrözése, míg a CURRENT_CONFIG az épp betöltött állapot, tehát abba hiába is babrálnánk. Marad tehát az első három.
A C_U és a L_M ágakban léehet például megtudni az asztal beállításokat, hogy mik indulnak a rendszerrel együtt; a telepített programok gyártók szerinti sorrendben rendezve vannak feltüntetve.Hamar el lehet navigálni benne, ha egy kis angol tudással rendelkezünk, de egyes értékek módisítása és törlése KIZÁRÓLAG SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNHET!!!!! Ugyanis elég egy rossz törlés, és a Windows máris nem indul el! Tehát ismerkedni szabad, módosítani csak akkor, ha az oldhatja meg évek óta húzódó problémánkat, vagy hajt minket a tuningvágy.
Habár ez is protokoll, külön vettem, hogy könnyebben megtaláljátok.
A POP3 és az SMTP protokollt a levelezésben használják. A POP3-at fogadásra, az SMTP-t küldésre. (Az IMAP-pal is találkozhattok, ezt általában vállalatoknál használják POP3 helyett, ilyenkor a levelek a kiszolgálón maradnak és csak olvasod a gépen az üzenetet, de nem töltődik le.)
De melyiket is kell beállítani a programba és hogyan? Egy kis sztorit mondok előtte, stílszerűen a postás hasonlatot.
Tegyük fel, van egy postafiókunk a postán. Oda minden nap bemegyünk és elhozzuk a leveleinket. De ha fel akarunk egyet adni, akkor hol szoktuk legtöbbször? A legközelebbi postaládába dobjuk be, vagy ha ez nincs, a legközelebbi postán. Tehát egy levél bedobásáért elég egy ládának lenni a kapualjba, ezért nem kell elmenjünk a hivatalba.
Akkor hogyan működik ez az e-mailnél?
A postahivatalban bérelt fiókunk az fix, az esetünkben a POP3. Persze nincs akadálya annak, hogy több hivatalban több fiókot béreljünk, tehát ahány fiókunk van, azt mind ürítjük. De mivel a postaláda, amibe a leveleket bedobjuk itt van a kapuban, az az SMTP, hiszen mindig abban adjuk fel a leveleinket.
Tehát a kimenőnek az SMTP-t kell beállítani, és hát az interneten mi a legelső hely? Ahová felcsatlakozunk. Tehát ahol előfizetjük a netet (a legtöbb esetben). Az SMTP-nek tehát azt a szolgáltatót kell beállítani, ahová csatlakozunk. Ennek előtagla legtöbbször smtp. vagy mail. Például:
smtp.t-online.hu vagy mail.t-online.hu
(amelyik épp megy...)
A postafiók ürítgetést több helyről is megtehetjük. Tehát lehet fiókunk a freemailnél (POP3-a: freemail.hu) vagy a chellonál (pop.chello.hu) esetleg a citromailnél is (pop3.citromail.hu). Ezt kell tehát megadni a beérkező levelekhez.
Értelemszerűen a postafiók nyitásához kulcs kell, tehát egy név és jelszó, de ha bedobunk egy levelet, ahhoz nem szokott kelleni. Ezért a név és jelszó legtöbb esetben csak a POP3 (tehát a beérkező) levelek esetében szükségesek. Ritka kivétel, amikor kimenőhöz is szükséges.
A POP3 és SMTP kiszolgálók címeit (a "mit kell beírni?" kérdésre a válasz) a szolgáltatóktól tudjuk meg.
Összegezve: az SMTP mezőbe azt írjuk, ahová felcsatlakozunk a nettel, a POP3-ba meg hogy honnan akarjuk lekérdezni a leveleket névvel és jelszóval. Több fiók esetén az SMTP ugyanaz, a POP3 változik aszerint, honnan kérdezzük le.
Ha már internet a protokollokról is szót kell ejtenünk.
A protokollok (előbb volt szó az IP-ről) kommunikációt valósítanak meg egyes gépek és kiszolgálók között. A céltól függően más és más protokollt és programnyelvet használunk.
A webes oldalak megjelenítésére a HTTP és a HTTPS (HyperText Transfer Protocol és ennek Secure - biztonságos verziója) átvitelt használjuk. Fájlok fel és letöltésére célszerűbb az FTP (File Transfer Protocol), mert kifejezetten erre a célra fejlesztették ki. Aztán megjelent a beszélgetést segítő IRC (Internet Relay Chat) protokoll, amit kiegészítettek a fájlcserélők (pl. eDonkey protokollja az ed2k, vagy a másik ismertebb a torrent), majd jöttek a beszélgetős, hang és képátvivős programok, mint az ICQ, a Messengerek, a SkyPe.
Tehát ne csodálkozzunk új protokoll megjelenésénél, mert lehet, hogy arra a kommunikációra azt találták a legjobbnak. Újak jönnek, régiek mennek, de egyre jobb és gyorsabb lesz a net.
Ha már hálózat, meg kell említeni még pár fogalmat.
Az IP cím az Internet Protokoll cím, és a nevéből adja magát, hogy valaminek a címe. Tehát valakit megtalálhatunk általa. A cím lehet dinamikus és fix. A felépítése: xxx.xxx.xxx.xxx Az x-ek számokat takarnak, melyeknek értéke 1-255-ig terjed. (a kettes számrendszert korábban vettük, tehát lehet sejteni az okát.
A DNS és a domain összefügg, ugyanis a DNS a Domain Name Service-t takarja, tehát általában egy olyan kiszolgálót, ami neveket osztogat. De hova és kinek? Az előbb mondtam, hogy a weblapoknak is van IP címük. De ki bírja fejben tartani azt, hogy 74.211.123.43? Ugye senki? Vagy ha speciel ezt igen, de több száz ilyen címet? Na épp ezért találták ki, hogy ha már címek, tartozzon hozzájuk név is. A neveket könnyebb megjegyezni, pl. index.hu. Akkor nosza kell egy kiszolgáló, ami az általa kiosztott IP címeket nevekkel párosítja, ez a DNS Server. Tehát nem kell tudni ezentúl az Index.hu IP címét, elég a nevét. Egyszerűbb.
De mi az a .hu .com .net .org .tk? Ezek speciális azonosítók a domain nevelkben. A .hu ugye hazánkra utal, a .uk az Egyesült Királyság, és így tovább. Vannak a világra érvényes utótagok, mint a .com, a .net .org .eu. Ezekért harc dúl, és jó drágák, mert a világra érvényesek, és nem egy országra mutat a végük. Amerikai címek végződése legtöbb esetben .com... Látni hol dőlnek el a dolgok.
A domain tönb csoportból is állhat, miondjuk számlázók, marketingesek, eladók stb. Hogy ne kelljen sokat írni, az ilyen csoportokat a weboldalakon is el szokták különíteni az előtaggal. Ha a világra vonatkozik, általában az előtag: www. , ha csak a fejlesztésre, akkor: labs. , ha eladás, akkor: sales. Konkrét példa:
www.microsoft.com
labs.divx.com
sales.microsoft.com
Más:
Az internet jelet eloszthatjuk a lakásban többféle eszközzel. A legegyszerűbb elosztó a hub, ami ahová sikerül, oda továbbítja a jelet. Általában csak sima elosztó, nem több. A router viszont sokkal többet tud! Először is képes a bejövő internetjelet azonnal szétosztani, tehát akár modemként is képes működni. Ha nincs benne modem, akkor is képes lehet feltárcsázni azt a benne lévő szoftver beállításai szerint. A router ezenkívül képes IP-címeket is kiosztani, amelyeket az interneten nem használnak, mint a 192.168.xxx.xxx típusúakat. Amikor egy eszköz vagy gép IP címeket osztogat, azt DHCP szervernek is hívják. A router képes a gépet helyettesíteni, tehát tárcsázni, fel és lecsatlakozni, tűzfalként működni és elosztani a hálózatot. Inkább intelligens elosztónak hívnánk, mint gépnek, mert nincs háttértára, de mégis van saját memóriája és processzora és saját szoftvere. Legtöbb esetben ezt érdemes otthonra beszerezni internet-elosztónak.
Először is tisztázni kell, hogy az internet nem egy szoba, nem egy világ vagy életérzés. A világ legegyszerűbb dolga, így első olvasásra, ugyanis az internet egy összefoglaló név, sok számítógép egy hálózatba való kötését jelenti. Pontosabban az a szó jellemezhetné, hogy világháló, ugyanis ha csak 10 vagy 100 gépet kötünk össze, az még nem internet.
Lássuk a hálózatokat:
- LAN (Local Area Network): helyi hálózat. Mondjuk egy irodaházban van, amikor csomó gép egy csoportba (hívják ezt munkacsoportnak is) vannak összefűzve.
- WAN (World Area Network): világhálózat. Ez az internet, amikor már pl. több munkacsoport van összekapcsolva, és ezek a csoportok más csoportokkal kommunikálnak a világ más táján, és ezt ha szaporítjuk, nos, akkor itt az internet.
Az internet gerincét nagysebességű, optikai és más kapcsolatok alkotják, és mivel fontos a megbízhatóság, naná, hogy szerverekből áll, amelyek éjjel nappal mennek. Ezekre jelentkezünk be, amikor fellépünk a géppel az internetre. Tehát hiába is magánakcióznánk, a gépünk előbb-utóbb egy szerverre csatlakozna.
Tehát a kliensekkel felcsatlakozunk egy szerverre, amelyek éjjel-nappal mennek és összeköttetésben vannak más gépekkel. Mivel szerverek, tárolhatnak adatokat, amelyeket meg lehet nézni, pl. weboldalak. Amikor felcsatlakozunk, beírjuk a megfelelő címet, az adat gyorsan végigszalad pár szereveren és kiköt ott, ahol mi szeretnénk és már mutatja is az oldalt.
Az adatok csomagonként mennek, apróra darabolva, hogy mihamarább célba érjenek, így kihasználva a sok-sok gépet és csatlakozást, tehát a cél és a forrás (pl. a weboldal) között csomagok rohangálnak. Tehát a kért weboldalt a mi gépünk rakja össze ezekből. Ha csomagveszteség van, akkor lassú az internet vagy nem jönnek be az oldalak, mert a háttérben nincs mit és hova összerakni.
Ha hallottunk a PING parancsról, akkor mostmár tudjuk, hogy mit jelent az ott megmutatott csomagveszteség.
Ha nem tudjuk, akkor a Start menü Futtatás ablakába írjuk be a cmd parancsot, majd az Entert leütve előjön egy fekete ablak. Ez a korábban említett DOS-emuláció. Ahol villog a kis vonalka (máshová nem is tudnánk) írjuk be a parancsot. Tehát ezt: ping oldal neve.
A parancsok után MINDIG szóköz jön, az oldal neve meg a megnézendő weboldal, hogy mi lehet vele a baj. Pl.: ping www.index.hu
A ping egy szonárnak is felfogható, tehát válaszolni fog az oldal. Ott megláthatjuk van-e csomagveszteség. Ha nincs, szuper. Pár weboldalnál letiltották a ping parancsot, tehát az oldal nem fog válaszolni, azt kapjuk, hogy nem elérhető a hely, és nem fut le a ping.