Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Na ugye, mondtam én, hogy csak ki kell nyitni a szívetek. De jó volt ezt olvasni csupi!!! Akkor már csak azt kívánom maradjon is sokáig így !
Na Büdim, 23-án született a lányom, írtam neki egy szívből szóló sms- arról a napról, nagyon meghatódott, zokogva felhívott. Úgy h a szentestét náluk, a 25. tegnapot, az én születésnapomat nálunk töltöttük. Nézd meg a fotókat a faszen fenn vannak, még ma nyiltba !
És 17-én után, első ízben,
a Kedvesem volt, az első aki Boldog születésnapot
kívánt, éjfélkor a Viberen. Vannak még csodák.
https://www.youtube.com/watch?v=ESGOna3OYXg
Nagyon kellemes, meghitt, békés, boldog, nyugodt, karácsonyt kívánok Mindenkinek !!
Sok igazsag van benne,de ahogy idosodunk,jobban alkalmazkodunk,koszi!Na majd meglatjuk ,hogy mukodik a baratsag.
Ha mar nem jonnek,Kellemes Unnepeket minden kedves iro tarsnak!
Soha nem volt oroszlán pasim, se barátom.
De ezt írják az okosok :
Barátság
Mindketten ambiciózusak, törekvőek, csak éppen a karrierjük nem egyformán száguld vagy lépeget fölfelé. A Bak biztonságos, apró, megfontolt léptekkel halad, míg az Oroszlán, bátor jellemének köszönhetően sokat és szívesen kockáztat, ám türelme már sokkal kevesebb van, ezért nagy léptekkel veszi a létrafokokat. Az Oroszlán heves és nagyszájú viselkedése irritálhatja a sokszor merev Bakot. Az Oroszlán pedig sótlannak és fájdalmasan humortalannak érezheti a Bakot. A Bak úgy érzi, az Oroszlán agresszív fellépésével elnyomja őt, az Oroszlán pedig úgy éli meg a Bak óvatosságát, hogy az visszafogja és akadályozza őt az önmegvalósításban. Éppen ezek miatt egy tipikus Bak és tipikus Oroszlán nem lesznek soha barátok. Az Oroszlán szeret élni, a Baknak élni "kell". Az Oroszlán mindent csak akkor hajlandó csinálni, ha egyben élvezi azt, ha pedig valamit élvez, azt semmi pénzért nem vonja meg magától. A Bak ezzel szemben mindent azért tesz, mert "muszáj", és sokszor megvonja magától azt, amit szeretne, mert nincs pénz, nincs idő, nincs lehetőség stb. A Bak felelőtlennek és egoistának tartja az Oroszlánt, az Oroszlán pedig túlságosan aggodalmaskodó, betokosodott remetének a Bakot.
Lenne egy keresem,bak es oroszlan milyen batnonek?Megismerkedtunk egy nagyon szimpi hazasparral,es a no ugy erzi jo baratok lennenk,vasarlas,konyvtar,noi dolgok.Meg nem ismertem senkit evvel a jeggyel,a legtobb baratnom szinten oroszlan,gondolod,hogy mukodik?
Tudom, nem vettem annak.
Ja mi is mindhárman Bakok vagyunk s mindhárman teljesen más típusu emberek.
Nyilván nem lehet általánosítani,nem bántásképp írtam.
Én is ismerek olyan Bikát,aki megenné a sz..át, közbe meg kétszintes háza van,stb és mindig sír a szája, hogy nincs pénze..és van bőkezű is.Én Rák vagyok,de beosztó,és takarékos, de nem zsugori...a lányom Halak, na ő már nem takarékos,de igyekszik ő is beosztani ami van...de nem is sajnálja a pénzt, ez emberenként változó..
Hát én ezért nem akarom a kényszer együtt létet. Csak a fiammal akinek igénye van rám az év minden napján.
Ja amúgy a Bika jegybe születettek az anyagiasak. Én Bak vagyok, nem jellemző. Bár a lányom is BAK s a fiam is, s a lányom, ő neki más sem számít mint a pénz, érzelem nincs benne.
Még ilyet soha, sehol nem írtam le,de nagyon tud fájni ha valamelyik gyereked hálátlan, vagy nem is tudom minek nevezni...
Az én fiam is egy időben teljesen elfelejtette az anyák napját, rosszul esett...Nem igazán tartja számon az ünnepeket, családi eseményeket, és elég sóher is...:)(bak jegyű amúgy, erre a jegyre gyakran írják, hogy anyagias)
Pár napja pedig a névnapomon a lányom nem köszöntött, semmilyen formában..rá két napja írta a facen ne haragudjak stb... de sok gondja volt,van elfeledkezett..
Bár nagyon kellemetlenül éreztem magam, és én meg elég sértődékeny vagyok, ezeket a sérelmeket próbálom félretenni...
Mi a karácsonyt már tavaly se tudtuk egyszerre megünnepelni, mert a lányunk Pesten él, dolgozik, és csak ünnep előtt tud hazajönni,most is így lesz.A férjem, fiam ,én pedig folyamatos műszakban dolgozunk, megyünk 24, 25-26 is,és fő a fejem, mikor tartsuk meg az ajándékozási ceremóniát..
Hát jóóó. Vagyis dehogy jó, de értem. :(
Nekem biztos azért nehezebb ezt helyére tenni, mert nem volt részem családi viszálykodásban ezen a szinten. Ellenségeskedés, irigykedés és hasonlók nálunk is voltak/vannak, de a szűken vett családban nem volt ilyen jellegű haragtartás. Na majd alakul, csak legyél nyitott te is, ha látszik a változtatási igény részéről.
Ahhoz ismerned kéne a szitut, másképpen látnád. Nekünk, így lesz tökéletes.
Vannak dolgok amin már nem lehet javítani. Az elmúlt 17 évbe, ez már nem az első lesz h nem velük ünneplünk. Ebbe a helyzetbe nem is tudnék mást elképzelni, már túl vagyok ezeken az érzéseken.
Ha magába szállt adja a tudtomra, s kérjen elnézést, szánja bánja a sok rosszat amit elkövetett ellenem, amúgy már nem fog soha működni.
És ha azért akar ott lenni, mert kicsit magába szállt ?
Nem jó az, ha az embernek békétlenség van a lelkében karácsonykor. Értem amit írsz és igazat is adok abban, hogy januártól decemberig kell tartania a szeretetnek, de én nem érzem álszent dolognak elengedni a rossz érzéseket karácsonykor. Legalább magad miatt. 
Nem így látom. Ahol egész évbe gyűlölködés van, rád köpködés, nincs megbecsülés. Május óta nincs valaki semmilyen szinten az életembe,a névnapomon sem köszönt fel, se anyák napján, az ne akarjon velem állni a fánál SE ! Még jó h a másik gyermekem egy áldott lélek, totál ellentéte az elsőnek, imád, tisztel, becsül.
Én nem állok karácsonykor a fánál, mert kijönne a herpeszem.
Kétszínűség lenne, amit utálok, s képtelen lennék ilyen esetbe jópofát vágni. Inkább kevesebben, de őszinte szeretetbe. A karácsonyi hangulat megalapozása, januárba kezdőik, s egész évbe tart, ahhoz h szeretetbe tudjunk állni a fa körül.
Csupi, nem annyira a megbocsajtas a lenyeg, hanem kicsit a negativ doboz bezarasa. Orulni kell, ha latod oket, ha eljonnek hozzad, egyutt vagytok, meg kell elni a pillanatot, hogy veled vannak, mert nem biztos, hogy mindig igy lesz es kesobb jo lenne visszahozni a mostot, jo lenne erezni a jelenletuket, de csak emlekek lesznek. Akkor meg emlekezzen az ember inkabb arra, hogy amig ott voltak elengedte a rossz dolgokat es elvezte a veluk toltott idot. Szerintem.
Háát nem tudom. Én úgy vagyok vele, van amit nem lehet megbocsájtani csak azért, mert karácsony van. Én a fa mellett azzal akarok állni, az ünnepi asztalnál ülni, aki egész évbe szeretet, tisztelt, megbecsült. Csak azért mert karácsony van, nem fogok megbocsájtani, olyan dolgokat amik vérig sértettek.
Mert tudom, egész évbe megint le leszek újra szarva.
Tokeletesen igy van!!!!!
Tudod mi jutott még eszembe ? Csak hogy kéretlen tanácsot is osztogassak.
Szóval ahogy öregszem és egyébként is, de éppen így a karácsony kapcsán fokozottan arra a megállapításra jutottam, hogy az ember nem is veszi észre, de elfelejt örülni a pillanatnak. Pedig minden percet meg kell élni, ki kell fordítani a poharat, és az utolsó cseppet is "kinyalni ", mert egyre gyűlnek az olyan emlékek, hogy de jó volt, amikor kicsik voltak a gyerekek, de jó volt amikor ezt vagy azt csináltuk, amikor iskolások voltak, amikor a ballagás volt..... etc. Aztán észre se veszed, ott egy csomó emlék, felnőnek , megöregszel és nem tudod visszahozni amit elszalasztottál, nem tudod visszacsinálni amit rutinként éltél meg, pedig néha olyan jó lenne visszarepülni az időben és mondjuk óvodába kísérni őket. Mert így visszatekintve az is egy olyan jó időszak volt, és még sorolhatnám. Amíg benne vagy észre sem veszed milyen jó, hogy minden kornak megvan a maga gyönyörűsége és minden pillanatnak megvan a maga gyönyörűsége, függetlenül attól, hogy rezeg-e a léc a házasságban.
Én ezer éve nem élek rendezett házasságban, de hidd el, hogy legalább karácsonykor érdemes elengedni a rossz gondolatokat. Egyetlen karácsony volt, a legelső, amikor nem tudtam kezelni az érzelmeimet, a szituációt, de így utólag majd másfél évtizeddel később is lelkiismeretfurdalással tekintek vissza, hogy mekkora önző és idióta módon elvesztegettem egy karácsonyt, mert magammal, kizárólag a saját lelkemmel voltam elfoglalva. Ahelyett, hogy örültem volna a gyerekeim boldogságának, teljes odafordulással megéltem volna velük az ünnepet. Nem lehet visszacsinálni.
Na szóval egy a lényeg, most kell élni, a ma a lényeg és minden pillanatot szívni kell magadba, mint a szivacs, mert igenis minden nap történik az emberrel jó. Ha más nem, amikor átölelnek, rád mosolyognak. Kincset érő emlékek lesznek. A karácsony meg egyenesen kincsesbánya, csak engedd elszállni a homályt a lelkedről. Ne légy önző és ne sajnáld magad, később szép emlékek formájában majd megtérül.
Hát igen. Ez annyira tipikus. Még a kevésbé agyalós embereket is megmozdítja belül a karácsony. Állnak az emberek a fa alatt és olyan számvetés jellege is van a dolognak, hogy azzal-e akivel jó, vagy vki egész mással sokkal jobb lenne. Rájuk szakad a "szeretet kényszer", aztán nem tudnak mit kezdeni vele. Ilyenkor aztán jönnek a nagy borítások, vallomások, vagy a "Tudom mit tettél tavaly (idén) nyáron " címen futó horror kiborulások, amik agyonvágják az ünnepet, és persze bebiztosítják, hogy legyen mindig mire emlékezni az elkövetkező karácsonyokkor, ha együtt maradnak, ha nem.
Pörgés van, mindenki szép karácsonyt akar. Vagy legalábbis gyűjti az élményeket, hogy legyen miből töltekezni majd 4 napig... Én meg kidőlök, mire mindenki élményközpontúságát kiszolgálom jövő csütörtökig.
Megbocsatottal,vissza vetted,majd jonnek meg szep karacsonyok[es egyeb idok]ha nehez a gyerekek miatt,de probalj most magaddal foglalkozni!
Megvagyunk,nagyon rumlis ilyenkor.
Hát ugye az én kedvesem épp 2 éve karácsonykor tálalt ki, ezt találta a legalkalmasabb pillanatnak hozzá... :P és ugyan már két éve volt, meg itt van meg megbánta (?) meg minden de ilyenkor megzizzenek, valahogy a karácsonyi készülődés már nem ugyanaz, mint korábban volt, olyan mintha a ménkőcsapásra készülődnék... :p
Tetézik ezt egyéb családi összezördülések, amik egyébként sem jók, de így Karácsony előtt különösen nem...
Nekem eddig egy azaz 1 olyan karácsonyom volt, ami tényleg szuper volt. Mondjuk legalább az a férjemmel, de már nagyonrég...
meg még beljebb... :D
De nagy erre a csend. Mindenki magába fordult talán?
Megertelek ,de nagyon.Ilyenkor viszont a sok karacsonyi zene,a giccses filmek[mas sincs] meg jobban ra tesz egy lapattal.A legjobb lenne elutazni valami jo helyre,hajokazni,
wellnesezni,ha a lotto bejonne.Nekem sirogorcsom van karacsonykor,eszembe jutnak a szep gyerekkori emlekek..korulottunk olyan sokan meghaltak az utobbi evekben,az sem vidit fel,majd csak elmulik..
hát mindenkinek nem mehet boríték.. :p
én mondjuk alapból hidegrázást kapok mostanság a Karácsonytól, de hát ez már az én nyomorom...:p talán egyszer majd elmúlik... most nem vagyok jól, ahogy közeledik a Karácsony, egyre több az emlékem, egyre feszültebb, idegesebb és gyanakvóbb vagyok, tudom hogy mit KÉNE csinálnom csak nem megy..
En sem vagyok sehol a vasarlasban,azt hiszem boritek lesz,es apro ajandek,de mar karacsonyi erzelgos hangulatban vagyok,ugy megertem a vilag bajat!Radasul nalunk csopogos filmek mennek mar hetek ota....
Jaj sajnos még nem pedig ilyenkor már jobb szeretek túlesni a javán... most a karácsony előtti végső hajrá megy meló fronton... :p
Hol vagytok,megy a maracsonyi keszulodes,bevasarlas?
De nagy a csend. Büdösbogár, még mindig nem tudod okos telefonról h lehet privit írni???? Jaa,egyszerűen nem hisszük el a Kedvesemmel, h ahelyett h rutinszerű unalmas kezdene lenni köztünk a szex, egyre forróbb egyre szenvedélyesebb, amit azt hittem 10 éve, már nem lehet már fokozni.
nem fogalmaztam pontosan... úgy értettem, millió ok lehet, az egyik pl. a társfüggőség... természetesen nem lehet minden esetnél ezt kijelenteni.
Nagyon igazad van. pl én is a második házasságomba, mondtam a férjemnek, h nagyon vigyázzon, mert a szeretet, fogy. S ha teljesen elfogy, akkor vége llesz a házasságunknak. 8 év kellett. Addig nem ment, hiába is láttam éreztem a bőrömön a dolgokat.
Nagyon jól rámutattok a lényegre. Az utolsó hozzászólásokban benne van minden. Az érzések irracionalitása, az emberi természet, az önismeret, a családi háttér, és a megélt esetek hatása.
Egyaltalan nem itelkezek,nem az en erdemem,hogy szereto csaldban nottem fel,mindig volt hova hazamenni,mondom nem az en erdemem.Ha valaki mar gyerekkotabban zilalt korulmenyek kozott elt,es a tuleles miatt sok mindent elfogadott,kesobb valaki szadistanak konyu lesz manupilalni.Baratunkkal Freunddal nem ertettem egyutt sose.Es nekem a szerelem kolcsonos legyen,[legalabbis megbecsulas egy langolo idoszak utan]vagy nagyon jol meg lennek egyedul.A megszokas sokat jatszik szerepet,meg hogy mint mondanak a rokonok,ismerosok,en kopok ra.
Sinister nagyon erdekesen leirtad!Ehhez talan csak annyit,hogy sokan mondjak ;en ezt nem tennem,velem ilyesmit nem lehetne,de mindenkiben megvan az a bizonyos tulelesi torveny,es senki nem tudhatja mit tenne ennek hatasara.A haboruban sok minden tortent emberekkel ami a bekeben lehetetlen lett volna,de ott volt az en,vagy ok?Kivanom ,hogy sose tudja meg senki mi mindenre lenne kepes,ha muszaly lenne.
Egyszer volt egy kísérlet, olyan emberekkel, akiknek indulatkezelési problémáik voltak. Nagyon egyszerű volt. Egy kiélezett helyzetben, ahol szinte kontroll nélkül szabadultak el azok a bizonyos kezeletlen indulatok, videóra rögzítették az egészet, majd kissé eltorzítva a képeket és a hangot, lejátszották az ÖSSZESET az érintetteknek, egyenként.
A tények:
1. egyik sem ismerte fel a saját videóját..
2. kivétel nélkül mindegyik a sajátját tartotta a legtaszítóbbnak..
3. amikor felfedték előttük a valóságot, a szégyenérzetet düh váltotta fel, és mindenki hibás volt, csak ők nem..
Döbbenetes, hogy az emberek mennyire képtelenek az önismeretnek még a csírájára is.
Ahogy írtad is, senki nem látja reálisan a saját helyzetét, így racionális döntésekre is képtelen. Komoly háttér kell ahhoz, hogy egy ilyen minden szempontból romboló kapcsolatból az ember ki tudjon lépni.
Én nem nevezném társfüggőségnek ezt. Ma mindennek adnak valami hangzatos nevet.. miközben azok mögött emberi sorsok bújnak meg, amikre nem lehet mindig ráhúzni valami sablont. Gondoljunk a Maslow-piramisra... az első 3 szintet a HIÁNYT okozó szükségletek alkotják, és a hiánynál nagyobb motiváció nincs, ráadásul az emberi lélek és lét alapjai.
Ez nagyon sokmindentől függhet, megérteni nem kell, ha nem akarod :), de ítélni sem szabad..
A szeretet nem egy adok-kapok játék... nem egy patikamérleg... nem azért szeretek valakit, mert ő kedves, jó velem stb. hanem mert.. CSAK. :) Leginkább azért szeretek valakit - drága Freud szerint legalábbis tutira - mert hasonlít az apámra...nem külsőleg, nem is személyiségében, valamiben, amit szerettem benne... és van, hogy szeretet, érzelem nem is igazán van már, csak ragaszkodás, amit az illető a teljesen üres érzelmei mellett szeretetnek gondol, hisz... (társfüggőség).
Amikor valaki többször megbocsájt valami ellene elkövetett sérelemért, megcsalásért, fizikai bántalmazásért, lelki terrorért, akkor szinte biztosra vehető, hogy azért saját magát teszi felelőssé... az én hibám, hogy megcsalt mert nem vagyok elég jó az ágyban/nem sütök jó pitét... az én hibám, hogy megütött, mert túlfeszítettem a húrt... az én hibám, hogy így beszél velem, ezt érdemlem... Aki egy ilyenben él, az nem látja reálisan, kívülről, józanul az eseményeket, hanem nagyon eltorzítva, nagyon manipuláltan... ha objektív látná, ő is máshogy ítélné meg. De nem látja. Ezért kívülről sosem szabad ítélkezni mások életéről, mert amit te látsz, azt ő nem látja és amit ő lát, azt te nem látod..
Igen,nem minden fekete ,vagy feher,probalom megerteni ,de nehez.
Fullmoon, de olyat is olvastam itt,aki megbocsajtott tobbszor is,es nem kapott sok koszonetet erte,ha valaki igy banik velem,hogy erezhetek valamit is?Vagy az anyagi alap,letszinvonal az ok?Mer a gyerekek csak kifogasnak jok,tobbet ertenek,mint gondolnank.
Épp ezért... könnyebb elengedni ha már nincs érzés... ha magától nem múlik, hát kell segítség, hogy megszűnjön...
Szerintem őket sem olyan nehéz megérteni, csak képesnek kell lenni elvonatkoztatni önmagunktól.
Rosszul irtam,azokat probalom megerteni akik ezt elfogadjak...a regi kozmondas,aki hazudik az lopik,es aki lopik az olik ....az erzeseket olik akkor minek tartani?
Nem olyan nehéz megérteni őket. Elfogadni sokkal nehezebb.
Nincs,ha csak magara gondol,es tobb not is hulyit,en ahogy itt olvasgatok,megprobalom megerteni a gerinctelen pasiket,de nagyon nehez...
Azt mondom, hogy a lelkiismeret szab határt. Ha van lelkiismeret, van határ, ha nincs, akkor nincs. Sajnos!
Azt mondod,az ilyennek van lelkiismerete?
Tudod miért csinálja sok férfi ezt a nőkkel? Mert megtehetik. Szinte csak a lelkiismeret szab nekik határt.
A cikket elolvasva azon gondolkodom, mit is jelent a megalázás. Egy ilyen viszonyban mindenki áldozat, mindenki önmagát alázza meg. Ez mellett a másik megalázása annyira jelentéktelen, hogy nem is érdemes beszélni róla. Szerencsére bármikor ki lehet lépni ebből a megalázó helyzetből, de kevésbé nevezhető szerencsének, hogy adott esetben nagyon nehéz azt megtenni.