Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
a férfi párok kapcsolatai nagyságrenddel ritkábban stabilak és monogámok, mint ami a gyerekneveléshez szükséges.
És ez nem vallási kinyilatkoztatás - hanem pszichológiai TÉNY.
Nem is mondta senki, hogy minden homoszexuális pár fogadjon, fogadhasson örökbe... Csakúgy, mint a heteroszexuálisoknál, a homoszexuális pároknál is vizsgálni kellene az alkalmasságot, és az alapján dönteni.
De aki NEM AKAR gyereket vállalni, kényelemből, vagy önzésből, azt miért kellene a mi gyerekeinknek eltartaniuk öreg korában?
A homoszexualitás nem választás kérdése. Ha az volna, akkor fel lehetne tenni a fenti kérdést. Így viszont... melyek is az alternatívák? Kényszerpároztatás? Miután legyártottál n db gyereket, egye fene, buzulhatsz? Végülis... Csak nem egészen értem, miért épp a homoszexualitással kapcsolatban merül fel ez a kérdés elsődlegesen. Hiszen a szándékos gyermektelenség nem kizárólag az ő sajátjuk. Sőt.
Már régóta olvasgatom a hozzászólásokat, vannak érdekes vélemények...
Én "bennfentes" vagyok a témában, 28 éves, meleg fiú vagyok.
Elég sokat megy itt a vita a meleg házasságkötési jogokról. Hát én gratulálok annak a meleg társamnak, aki eljut odáig, mármint a házasságkötésig! Ugyanis szerintem a legnagyobb nehézség a meleg világban a párválasztás, a pár megtalálása.
Az ugye gondolom köztudott a heterok között is, hogy a meleg párkapcsolatban az egyik fiú a férfi (aktív), a másik fiú a nő (passzív).
Tapasztalatom szerint (elég sokat megfordulok a bp.-i meleg éjszakai életben), a full melegek között a legtöbb fiú nőies (passzív), tele feminim megnyilvánulásokkal és mind FÉRFIAS partnert akar. A férfias viselkedésű fiú a 100%-ban melegek között viszont nagyon kevés, épp ezért nagyon nehéz párt találni!! A meleg világban egy olyan fiú, aki férfias viselkedésű, szerintem inkább biszex, mint teljesen meleg.
És ugye két aktív és két passzív fiú nem tud mit kezdeni egymással, mert egyszerűen nem jönnek be egymásnak! Ezért tartom nagyon nehéznek a párválasztást a melegek között. A melegek biztosan tudják, miről beszélek, de aki nincs benne a témában, annak lehet, hogy nem volt egyértelmű...
Üdv mindenkinek!
Szerintem bátorság kell ahhoz, hogy valaki ezt felvállalja. Nem is a család, de a társadalom előtt.
Van egy 30-hoz közeli fiú ismerősöm, helyes, édes, anyucikicsifia típus. Kisvárosban élünk. Sokan melegnek tartják. Én úgy gondolom, az lehet, de olyan, akinek még nem volt kapcsolata saját nemével. Mert nem meri felvállalni. Sokat dolgozik, sportol - pótcselekszik. Flusztrált, nem boldog. Ha bevallaná (talán magának is) és a világnak is, valószínű jó téma lenne a városban. És valószínűleg a munkáját is elvesztené.
Ilyen körülmények között hogyan vállalhatná a melegségét?
- Fiúknál kamaszkorban. Ugyanis akkor ébrednek rá feketén-fehéren, hogy ők mások. (Pl. az első szerelem idején amit egy másik srác iránt éreznek.) Akár nyíltan előállnak vele, akár nem, mindenképp kitudódik.
Mennyire nehéz elfogadni . . . ?
- Szülője válogatja. Az anyukák azok általában empatikusabbak és befogadóbbak. Ők könnyebben befogadják, sőt cinkossággal a gyermeküket segít a rejtőzködésben, konspirálásban. Az apukáknak át kell vedleniük, mert a korábban nagy szájjal hangoztatott melegellenes nézeteik, kirohanásaik, gyülölködéseik immáron egészen más dimenzióba kerülnek. Van apuka aki betudja fogadni, van aki nem. Utóbbiak a szőnyeg alá söprik a dolgot és behunyják a szemüket.
Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban?
- Közvetlen közelről. Hogy mikor és kivel kapcsolatban derült ki az illető mássága az maradjon az én titkom.
Manapság ugyan divatos dolog a teljesen magamnak összerakott filozófiát is "vallásnak" tekinteni, de ez nem több, mint szubjektív idealizmus. Olyan, mint Münchausen a mocsárban, amikor saját hajánál fogva húzza ki magát.
A "vallás" vagy a "hit" lényegéhez tartozik, hogy nem én válogatom meg az elemeit, hanem VALAKINEK hiszek: végeredményben egy rajtam kívül álló, tőlem független Istennek.
Egy olyan Isten, aki csak olyasmit taníthat, ami nekem tetszik - ez népszerű modell manapság. De EZT vallásnak nevezni - kissé felszínes gondolkodásra vall.
A kereszténység, a zsidó vallás és a moszlim ráadásul kifejezetten KINYILATKOZTATOTT vallásnak tartja magát. Ha én nem hiszek abban, hogy Mohamedhez valóban az Isten szólt, és amit ő tanított, az az Isten tanítása - akkor nem a moszlim közösség zár ki engem, hanem én nem vagyok moszlim vallású.
Ugyanígy bizony azt is gondolom, hogy aki nem él Jézus tanítása szerint, az nem keresztény. Miért lenne ez baj? Ha egyszer nem akar Jézus tanítása szerint élni, akkor miért áltatja magát azzal mégis, hogy ő azért mégiscsak keresztény?
A homoszexualitást nagyon is jól ismeri a Biblia. És lehet, hogy nincs igaza, vagy téved, amikor elítéli - de EZ VAN.
Lehet elutasítani a Biblia tanítását - és lehet hinni benne. Mindkét hit tiszteletre méltó.
Egyet nem lehet: elutasítani a Biblia tanítását, de azért mégis kereszténynek tartani magunkat. Ez ugyanis egyszerűen önáltatás.
De kérdem: mi lesz azokkal, akik pl kecskével akarnak együtt élni?És ha a kecskére akarom hagyni az összes vagyonom?
És mi az, hogy csak két ember között köthető a reg élettársi kapcsolat?És ha valakik hármasban akarnak együtt élni?Vagy négyesben?Azoknak nincsenek emberi jogaik?Azok már nem is állampolgárok?
Nem fogadhatnak örökbe,nem örökölhetnek?Csak azért mert nem kettesben, hanem mondjuk négyesben akarnak élni?
Felháborító!!!!!Jogegyenlőtlenség!!!!
a homoszexuálisok (legalábbis a szervezeteik, hivatalosan) nem azért harcolnak, hogy "változatlanul nem fogadhatnak örökbe gyereket. Csupán hivatalos, regisztrált élettársi kapcsolat szeretnének, ami a mindennapokat könnyíti meg számukra."
Ők igenis örökbe akarnak fogadni, és HÁZASSÁG-nak szeretnék elfogadtatni a kapcsolataikat.
Ez olyan, mint ha én egy afrikai poligám törzsben élve azért küzdenék, hogy a csapat ismerjen el fekete-afrikainak és nevezzen poligámnak - bár a színem fehér, és undorodom a törzsben élő fekete, fürdővizet nem ismerő, fogatlan nőktől, sőt, kifejezetten monogám szeretnék maradni... De azért az én monogám kapcsolatomat is nevezzék poligámnak!
Ha a homoszexuálisok valóban egyenrangúnak vagy egyenlő értékűnek tekintik magukat a heterókkal, akkor miért akarnak a heterók "színeiben" játszani, a heteroszexuális kategóriákat magukra érvényesnek tekinteni?
Az egyenlő ÉRTÉK vagy egyenlő MÉLTÓSÁG nem a különbségek letagadását jelenti.
Én szívesen kiállnék azért, hogy a homoszexuálisok nyíltan vállalhassák a SAJÁT - NEM HÁZAS - kapcsolataikat. De szomorú lennék, ha házasságnak neveznék azt, ami egyszerűen NEM AZ. A házasság szó egyszerűen mást jelent, évezredek óta, vallástól és kultúrától függetlenül.
Még azokban a kultúrákban sem nevezték házasságnak az azonos neműek kapcsolatait, és ott sem adtak nekik a házasokéval azonos szerepköröket (szándékosan nem JOG-okról beszélek!!!), ahol pedig kifejezetten magasztos, bevett, "menő" dolog volt homoszexuálisnak lenni. Lásd pl. a hellén kultúrában...
A gond ma éppen ez: bármit tesz is a többségi társadalom, ők identitászavarban fognak szenvedni akkor is. Mert alapvető emberi vágy - ahogy a heterókban, úgy bennük is -, hogy NORMÁLISAK legyünk: a lényeges emberi dolgokban olyanok akarunk lenni, mint az emberek évtízezredek óta...
Tudathasadásos állapot egyszerre MÁS-nak lenni - és ugyanakkor mindenben ugyanazokra a társadalmi szerepekre vágyni, azokért harcolni, ami a TÖBBIEKÉ...
Sziasztok!
Nagy erdeklodessel olvastam a ket vitaindito cikket. Nem vagyok erintett, de erdekel a tema.
Igazan nem tudom hogy ereztem volna magam, ha a lanyaim kozul valamelyik eloallt volna azzal, hogy leszbikus. De amibe biztos vagyok, hogy nem tagadtam volna ki oket. Egy anya termeszetes reakcioja, hogy gyermeket felti a massagtol nem is annyira a gyerek miatt, hanem a kornyezet negativ reagalasa miatt.
Egyebkent a homoszexualisok es a leszbikusok teljes erteku eletet elnek, legtobb esetben van kialakult parkapcsolatuk, megteremtik az egzisztenciajukat, elik a mindennapi ember mindennapi eletet. Nehany hozzaszolast visszaolvastam amiben latom, hogy valaki azzal ervel, hogy nincs utod, aki megtermeli szamukra a nyugdijat. Most akkor kerdezem. Egesz eletunkben fizetjuk a nyugdijjarulekot (mar aki dolgozik fuggetlenul a szexuaslis beallitottsagatol) Akkor ki a fene termeli meg a nyugdijunkat ha nem mi? Azon kivul ugy gondolom, hogy normalis parkapcsolatban is van eleg sok ember, akinek valamilyen oknal fogva nem szuletett gyermeke. Itt fel sem vetodik hogy ki termeli meg a nyugdijat?
Osszefoglalva! Nekem semmi kifogasom nincs a kulonbozo beallitottsagu szexualis kapcsolatokkal, de nem kellene ezzel annyit foglalkozni. A haloszobagond mindenkinek maganugye, ezzel sem kellene tobbet foglalkozni mint a hazassagban vagy egyeb parkapcsolatban elok gondjaival. Ez mar ellenszenvet valt ki az emberekben. Nem kell felvonulgatni, "kijonni a szekrenybol". A melegek szerint is ez normalis allapot, akkor alljunk hozza normalisan, es ne vigyuk tulzasba az ezzel valo foglalkozast.
1., nem hiszem, hogy pedofíliáról beszélgettünk volna (bár ez valamiért folyamatosan mozgatta a fantáziád, mindig felhoztad), vagy akárki is homoszexualitásra buzdított volna bárkit is. (elég röhelyes ez így leírva)
2. a regisztrált élettársi kapcsolat nem csak az azonos nemű párok számára lehetőség, sok heteroszexuális pár is ezt választaná, hisz kötetlenebb, mint a házasság. (Ez sem az én dolgom, mi a házasságot választjuk a párommal).
3. Amiről itt beszélgettünk, az az, hogy igen, vannak melegek. Igen, vannak melegek, akik tartós kapcsolatban élnek. És igen, lehetőségük lesz, hogy ezt a tartós kapcsolatot regisztráltassák. Nem, ez nem házasság, és nem, nem fogadhatnak örökbe gyerekeket. Egyet sem. És ez jól is van így.
Azt hiszem, ennyi.
De tény, hogy itt talán a kiskapukat meg lehet találni, ha gyereket akarnak.
Addig élt volna az biztos!!!
"illetve nők, akik nőket szeretnek."
Azért a meleg nők jobb helyzetben vannak.
Van egy barátnőm, aki együtt lakik 1 volt kolleganőmmel.
Közösen nevelték fel a barátnőm fiát.
Nekem is akkor esett le a tantusz, mikor a pótanyuka fiának nevezte a kisfiút. Az ő életük az ő döntésük.
Mindenesetre kevésbbé feltünő, ha 2 nő lakik együtt.
Hiába mondod, hogy egyedülálló is fogadhat örökbe, a gyakorlat nem igazán ezt mutatja, amíg van olyan házaspár, akik örökbe fogadnának, addig őket részesítik előnyben.
Meg aztán nem egyszer és nem kétszer van az örökbefogadás előtt, hogy környezettanulmányra vagy mi a fittyfenére kimennek, szóval...biztos lehetne csalni, de nem tartom valószínűnek.
A testileg megnyomorítást nem értem - de mivel gyakorlatban nem fogadhatnak örökbe, ezért azt hiszem, sokkal inkább a családon belüli cukrobácsiktól kell félteni a gyerekeket, mint a nem létező "homokosok kisfiút fogadnak örökbe" jelenségtől.
Pont a meghatalmazásos procedúrák ellen lett kitalálva ez az egész. Hadd legyen nekik - nekem ez nem fáj.
Nem hinném, hogy tiszted, a többség nevében beszélni.
Ne adj Isten, ha a te Istened melegnek teremtett volna, nem éreznéd ál/műtémának.
Minden embernek meg kell adni a boldogulásához való lehetőséget.
Ne menjünk el a jelenlegi katasztrófális állapotokhoz, mert ez félrevezeti a témát. Nem erről szól a topik.
Melletünk is lakott 1 meleg operaénekes.
Persze nekem is komikus volt, mikor a valszeg lányszerepben lévő partnerét rángatta be a teraszról. De, csak ennyi! Semmi ellenszenvet nem ébresztet bennem.
Ne viccelj már....Azért mert pontosítani szeretném a fogalmakat az még nem köteledés, hiszen folyamatosan mellébeszélsz..Ezért kérdezek rá minden alkalommal.
Egyedülálló is örökbe fogadhat gyereket és férfi-nő élettárs is. Azonosneműek nem fogadhatnak örökbe egészséges gyereket, mert akkor a gyerekből is beteg lesz (testileg is, lelkileg is). Ez az egészséges társadalom jogos önvédelme, amely minden országban érvényesül.
Nevetséges az az érv, hogy két homokos pár örökölhessen, mert ehhez nem kell házasság. Ezt egy közönséges jogi szerződéssel meglehet csinálni. A másik levelének a fölvételtét pedig meghatalmazással el lehet intézni bármelyik postán. Ezek pofonegyszerű dolgok. Azonos neműek viszonyát nem lehet házasságnak nevezni, sem jogilag elismerni, mindenütt a világon.
És változatlanul nem fogadhatnak örökbe gyereket. Csupán hivatalos, regisztrált élettársi kapcsolat szeretnének, ami a mindennapokat könnyíti meg számukra.
Ez Neked fáj? Nem neked és nem nekem kell élettársi kapcsolatba lépni vele. Nem Te örökölnéd a lakását, nem Te vállalnál vele lakáshitelt. Ergo nem tudom, Neked ez miért fáj. A Te életed ettől semmiben nem lesz más.