Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Én egy 5 gyermekes mama vagyok! Középső fiam pár éve egy szerelmi csalódás után vallotta be másságát nekem. Ez valóban nehéz pillanat volt ,az ember kutatja a miérteket. Bár kisgyerekként is más volt, mint a bátyja. Szívesebben játszott a növérével lányosabb játékokat. Az ovitól az iskoláig mindig lány barátai voltak. Bennem is felmerült ,hogy normális-e ez, de egy gyereknél nem lehet következtetéteseket levonni.
A bejelentés utáni kétségbeesésemet, büszkeség követte ,hogy a fiam ezt a titkot megosztotta velem. Úgy érzem legfontosabb a gyerekeim boldogsága, örülök ,hogy őszinték velem. Persze évek teltek el ,hogy a családban ezt a többieknek is elmondtuk. Most komoly párkapcsolatban él külföldön. Örülünk ,hogy együtt jönnek hozzánk és mi is látogatjuk őket. Egyedül a családunk kisebb gyermekeinél vagyok bizonytalan ,hogy mikor beszéljünk erről a kérdésről. A 14 éves húga már megérti ,de a 9 éves öcse még mint baratokat kezeli. Szerintem külföldön könnyebb mert néhány országban természetes dologként élik meg ezt a témát. A szeretet és az őszinteség a legfontosabb egy családban. Bűszke vagyok a gyerekeimre.
A legfrissebb kutatások szerint a homo/bizexuálisok fele nős, vagy egy heteroszexuális nővel él párkapcsolatban. Ez azonban még mindig tabunak számít.
Sokk az egész család számára
A comming-out, a felvállalás manapság a homoszexuális férfiaknak és a feleségeknek is sokkal könnyebben. A világ végre toleránsabbá vált. Azonban még mindig sok férfi rejti el meleg vágyait és csapja be női partnerét. Amikor a férj felfedi vágyait, már nem csak saját egyéni szabadságáról van szó, az egész család igen nehéz helyzetbe kerülhet.
A feleségek kirekesztettnek érzik magukat
Az érintett partnereknek olyan sokkhatást okoz, amelyet gyakran egész életük során sem tudnak kiheverni. Sokszor újabb kapcsolataikban is a férfi melegségére gyanakszanak. A feleségek bénultnak, kirekesztettnek érzik magukat. Sokan nem is merik a "meleg" szót szájukra venni. Szégyellik magukat és félnek, hogy nem veszik komolyan őket vagy felelősek lehetnek partnerük szexuális viselkedéséért.
Sértett női identitás
A nők gyakran nem érzik már biztosnak magukat női identitásukban. "Hogyan lehetséges, hogy nem vettem észre semmit?". Ahogy a meleg világról információkat szereznek, és kitágul látókörük, felmerül a kérdés: "Én is más vagyok talán valamilyen módon?", "Én nem vonzodom a saját nememhez?", "Fejlődött a nőiességem ezzel a férfival?".
Konfliktus a gyerekekben
A kialakult helyzet az érintettek gyermekei számára is nehéz. A zavarodottság és a hallgatás a családban megterheli őket, ahogyan az is, ha másokkal kell erről a témáról beszélni. Ez a gyerekek "coming-out"-ját jelentené, amely ugyanolyan nehéz, mint az édesapáké. Hogyan kell viselkedniük, kivel beszélhetnek?
A tabu működik, a környezet hallgat
A külső szemlélő gyakran észre sem veszi a családban élők nehéz helyzetét. A beavatottak pedig elsősorban a meleg férj felszabadulását figyelik, aki végre megtalálta önmagát. Azt mondják a feleségeknek, hogy más házasságokban is előfordul hazugság, miért is lenne ez másként az ő esetükben?
Házasságok megszűnhetnek, és ez kemény, szomorú dolog. De itt ráadásul taburól is szó van. Minden résztvevő felett a tilalom lebeg: "Ez nem lehet igaz, valami legbelül nem jó, erről nem is lehet beszélni". Így tehát minden érintett elnémul egy idő után. A feleségek és a gyerekek újra és újra cserben hagyottnak, becsapottnak érzik magukat.
Kivel kell vagy lehet beszélniük a feleségeknek?
Az érintett feleségek borzasztó alternatíva előtt állnak: vagy résztvesznek a partner bújócskájában, és eltemetik magukat, vagy a család, a szomszédok, a családorvos, a gyerekek tanárai előtti "coming-out"-ra kényszerülnek. Ehhez nagy bátorságra van szükség, mely mindig nagy érzelmeket vált ki. Új magyarázatokra, új nyelvre van szükség. A környezet - még a legközelebbi hozzátartozók reakciói is - teljesen kiszámíthatatlan!
A gyerekek számára különösen nehéz beszélni erről
A gyerekeknek és fiataloknak nehéz a hasonló életkorúakkal vagy akár felnőttekkel gondjaikról beszélni, mert közöttük a különböző klisék és előítéletek még inkább elterjedtek. A megfelelési vágy, az igény, hogy a hasonló korúak elfogadják őket, a kamasz- és serdülőkorban nagyon nagy. A "buzi" szót a hasonló korúak gyakran szitkozódásra is használják. Mit tud kezdeni egy gyermek azzal, ha az apja meleg? Iskolai nehézségek, visszahúzódás és magányosság lehet a következmény.
És végül...
Az idei melegfelvonulás botránnyal indult és végződött, ami arra enged következtetni, hogy az össznépi toleranciára még várnunk kell.
Szilágyi László pszichológus azonban egyáltalán nem látja sötéten a melegek helyzetét:
- A melegek önfelvállalása érzékeny téma, amire igazából nincs recept. Sem az előadásra, sem a befogadásra. Egy frissen coming out-olt családtagunkkal mindig bánjunk körültekintően, ne éreztessük vele, hogy "csodabogár". Mindkét fél számára fontos a tájékoztatás, amik különböző weblapokon és jogvédő szervezeteknél megtalálható. Ez egy állapot, amiről az illető nem tehet, viszont sose kezeljük betegként, ne tartsuk pszichológiai esetnek. Voltak rendszerek, amikor az állam súlyos betegségnek tartotta a melegséget, és külön "átnevelő" tábort hoztak létre nekik, hogy férfiakat és nőket rászoktassanak a helyes útra. Szerencsére ma már jóval fejlettebb a lélektan, így pontosan tudjuk, hogy mindenkinek joga van hajlamai kiélésre, amennyiben közös megegyezéssel történik. El kell fogadunk ezt a szubkultúrát, hiszen melegek mindig is voltak, vannak és lesznek, elfogadásuk, helyzetük pedig világszerte javul.
Buzizzunk, vagy ne buzizzunk?
Viktor hét évvel ezelőtt közölte szüleivel, hogy meleg. Nem volt semmi melodráma vagy könnyzápor, egyszerűen tudomásul vették, ám megjegyezték, hogy igazából már sejtették, mert soha nem hozott fel még nőt. Viktor szerencsés, mert élete nem változott meg gyökeresen, sőt, inkább közelebb került szüleihez.
- Szerencsére még nem buziztak le az utcán, mert nem látszik rajtam a hajlamom. Tapasztalatom szerint elég sok a magányos meleg, mert nincs úgynevezett ismerkedési protokoll - azaz nehéz eldönteni, hogy ki udvaroljon kinek. Melyik fél lépjen? Ugye, itt nem dönthető el ránézésre, hogy kinek kell kinyitni az ajtót és kit illik előreengedni. Persze köztünk is sok a zakkant, a depressziós, a drogos, a perverz... akárcsak a heteroszexuálisoknál. Természetesen akadnak pozitív példák is, tiszta, őszinte és igaz szerelmek, de ezek ritkák. A melegek egy bennük mélyen meghúzódó stressz-góc miatt játsszák el, hogy nagypofájú affektáló buliőrültek. Ez leplezés. Az kiabál, aki fél. Palástolják az elvárások teljesítése felé irányuló hajlamukat, hiszen tudatában vannak, hogy soha nem lehet közös gyerek, család, normális életük. De ez az én véleményem.
- Sok szomorú történetet hallottam. A felvállalás komoly döntés, és nem veszélytelen. Én elvi kérdésnek tartottam, hogy elmondjam otthon, mert a szüleimnek joguk van tudni. Ha gyerekkorom óta terrorban tartottak volna, akkor nyílván nem közöltem volna velük, de szerencsére kedvezőbb fordulatot vett az életem ennél.
Hazánkban egyelőre még nem ismerik el a regisztrált párkapcsolatot az azonos nemű párok között. Európában három olyan ország van (Belgium, Hollandia és Spanyolország) ahol az egynemű párok összeházasodhatnak, és további tizenegy, ahol regisztrált párkapcsolatban élhetnek. Ez gyakorlatilag ugyanolyan jogokat garantál a feleknek, mint a házasság.
A magyar társadalom megosztott a homoszexualitás elfogadásával kapcsolatban, ezért - Nyugat-Európával ellentétben - egyelőre nem is az alapjogokról folyik a vita, hanem arról, szabad-e beszélni a melegségről. Mennyire lehet magánügy a szexuális irányultság?
Margó 45 évesen boldog családanya - és a vallomás után is az maradt. Elfogadta és megértette lányát. A történet viszont eloszlatja azt a tévhitet, miszerint a homoszexuálisok, leszbikusok zöme a rossz családi háttér miatt vált azzá.
Melegnek lenni nem betegség, ám ha sokáig rejtve marad a titok, a környezet számára váratlan meglepetések forrása lehet. Sok a tévhit, kevés a tájékoztatás. Sajnos akadnak radikálisabb példák is, úgymint a meleg fiát kitagadó apa, az alkoholizmusba menekült gyermek, vagy éppen a drog oltalmában vigaszt kereső fiatal meleg.
Az első sokk után
Margó már könnyebb helyzetben volt, amikor lánya Szabina 19 évesen bevallotta neki, hogy a lányokat szereti.
- A konyhában egy kisebb vita után bukott ki belőle a vallomás. Gondoltam, hogy ez egy múló hóbort, mert tisztában voltam vele, hogy érzékeny korban van. Aztán Szabina kiselőadást tartott a leszbikusságról és én lassan rádöbbentem, hogy nem viccel. Első gondolatom rögtön az volt, hogy hogyan adjuk be ezt a rokonoknak? Mit szólnak majd a konzervatív nagyszülők?! A következő ostoba gondolatom arra vonatkozott, hogy nem lehet-e ilyen módon elkapni valami fura és kimondhatatlan nevű betegséget? Ezek egy kétségbeesett anya sokkos, abszurd gondolatai. A másik lányomnak épp másnap lett volna a huszonkettedik születésnapja, és arra gondoltam, hogy szép kis ajándékot fog kapni a húgától.
- A bejelentést követően semmi melodráma nem volt, én sem potyogtattam könnyeket és a lányom sem. A mi családunkban mindig is demokrácia volt, nyitottság és elfogadás. Hirtelen nem is tudtam tőle mit kérdezni, csak magam alá húztam egy széket, leültem, és üres fejjel hallgattam Szabinát. Mikor befejezte és várta a válaszom, csak annyit mondtam: - Akkor most menjünk egy fagyizni. Erre a válaszra nem számított, és a mai napig nem tudom, miért mondtam ezt. Megkönnyebbülten nevetett és ez új erővel vértezett fel mindkettőnket. Tőlünk 3 saroknyira van egy cukrászda és szép májusi nap lévén mindketten odamentünk. Muszáj volt megismernem az új lányomat.
De néha rátör a vágy, hogy egy férfival lefeküdjön. Elmondta, hogy eddig 3 fiatalemberrel bújt ágyba, akiket meleg chat-eken és társkereső portálokon ismert meg. Jó volt velük, de közben egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy engem elhagyjon és összeálljon egy fiúval.
- Azt állította, hogy mindez csupán biológia és semmi köze a szerelemhez. Mindketten megnyugodtunk és leültünk beszélgetni. Idő kellett, hogy döntésre jussak. Két hétre elköltöztem az anyámhoz. Most legalább szabad a lakás, és azt hoz fel, akit akar, csak a lepedőt mossa ki – gondoltam félig zokogva, félig nevetve. Akkor nagyon furcsa lelkiállapotban voltam, ami szinte leírhatatlan. Aztán felhívott, és kérte, hogy találkozzunk. Elmondta, hogy csak engem szeret, és ha akarom, soha többé nem gondol fiúkra. Mivel elég sok olyan könyvet olvastam, ami az emberi pszichével foglalkozik, mondtam neki, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem fojthatja el vágyait, különben a visszájára fordul a dolog és bekattan. Mivel én is szeretem őt, és túl sok a közös emlék, felajánlottam neki, hogy olykor-olykor elmehet férfival, csak tudjak róla. Ja, és ne mutassa be soha! Jelenleg boldogan élünk.
Sokat változott a világ, és ennek a folyamatnak számos szegmens köszönhető, egyre több ember fedezi fel az életnek egy új oldalát. Az utóbbi két generáció, illetve az új nemzedék már korlátok nélkül, teljes szabadságjogot élvez minden téren. Egy család tradicionális rendszerét azonban semmilyen rendszerváltás sem fogja megdönteni: egy szigorú család elől, valamint saját szexualitása elől menekülő gyermek elhúzhat az alkohol, a drogok irányába, esetleg egy őrült szektába. Ám nem csupán a sötét oldal létezik, vannak napfényes területek is.Forrás: NaNa
Meleg a családban - megdöbbentő vallomások
A magyar társadalom megosztott a homoszexualitás elfogadásával kapcsolatban, ezért - Nyugat-Európával ellentétben - egyelőre nem is az alapjogokról folyik a vita, hanem arról, szabad-e beszélni a melegségről. Mennyire lehet magánügy a szexuális irányultság?
Persze, ebben a szubkultúrában is vannak negatív rezdülések, melyekkel másokat is közvetlenül érintenek. A meglepetések, csalódások, megdöbbenések száma színesebb, mint a szivárvány. Újdonsült meleg férjek jelennek meg, rendes-csendes lányokról derül ki, hogy saját nemükhöz vonzódnak.
A véletlen
Judit hét év után tudta meg férjéről, hogy a férfiakhoz vonzódik. Az asszony 39, míg férje 41 éves. Sosem veszekedtek, mindent megbeszéltek. Mindketten elég pénzt kerestek ahhoz, hogy mindenük meglegyen. Judit nagyon szeretett volna már gyereket, de István folyton csak halogatta a dolgot. Nem anyagi okai voltak hezitálásának, hiszen igen jól éltek, ám István egyszerűen nem tudta elképzelni még magát apaszerepben. Az asszony belenyugodott. Túl sokáig, mert amikor ismét szóba került, már tányérok röpködtek.
Sokként érte: férje évek óta viszonyt folytat - több férfival.
- Valamiért az ő számítógépét kellett használnom, és nem figyeltem, hogy a jelszókezelő megjegyezte a nem sokkal előbb használt jelszót, ami a férjemé volt – meséli Judit – Így aztán véletlenül beléptem a levelezőrendszerébe. Gondoltam, hogy ha már így alakult, körülnézek, úgysem tudja meg. A postaládája tartalma csak férfiakkal folytatott levelezésből állt. Megtudtam, hogy számos randin túl van már, és maximum 28 éves korig ismerkedik.
- Mikor a férjem hazajött, nekiestem, és mindennek elmondtam. Lebuziztam, és kijelentettem, hogy azonnal elválunk, és még ma este összecsomagolok és eltűnök innen. Éveken keresztül hazudott, hülyének nézett. Erre ő teljesen összetört, pedig simán letolhatott volna azért, hogy milyen módon mászok én bele a magánlevelezésébe. Mialatt beszélt, egyszer sem emelte fel a hangját, szinte suttogott, alig hallottam. Aztán robbanásszerűen tört ki belőle a zokogás, és bevallotta, hogy ő tényleg szeret...
Mindenkinek magának kell megoldania a saját problémáját.
Én pl Csehszkoban nőttem fel.3 ok miatt bántottak: 1. magyar voltam 2 csóró és 3 .alkesz volt az apám.Mégis meg tudtam oldani az életemet és senki nem segített
Először nekem mondta el és igazából nekem volt nagyon nagy teher, mivel a család érezte, hogy valami baja van az illéetőnek és fagadt nem tudom e mi az, de nem mondhattam el, hisz ez nem az én feladatom. Pár hét múlva elmondta a szülőknek, nem volt gond, bár az apa kicsit túlreagálte, mert a fiú maga sem tudta feldolgozni a dolgot és az apuka nagyon sajnálta ezért és úvta mint egy beteget.
De magát a tényt mind két szülő simán elfogadta.
De azért tudni kell, hogy nagyon nem mindegy milyenek a szülők. Van olyan akinek nem lehet elmondani, mert ki tagadná a gyereket, mert tanulatlkan és buta.
A nálunk érintett szülők értelmiségi emberek, ráadásul tanárok, tehát volt kapcsolatuk fiatalokkal és tisztában voltak a dologgal. Az illető srác barátját hamar elfogadtuk, félig család tag, együtt nyaralunk stb.
Szóval szerintem ez főleg a szülőkön múlik, hogy hogy sikerül.
Nem is az. Regisztrált élettársi viszony.
Hol maradnak a gyerekjogok, amikor az anyuka arra használja a gyerekét, hogy magához kössön egy férfit?
Hol maradnak a gyerekjogok, amikor tizenévesen anyagi és erkölcsi-nevelési töke nélkül hoz világra egy gyermeket egy gyereklány? Hol maradnak a gyerekjogok, amikor bedugják az árvákat egy személytelen, mechanikus intézénybe?
Hol maradak a gyerekjogok, amikor egyre csak szaporodnak az egyedülállo anyák, és az egyszülös családok?
Inkább nevelkedjen egy gyermek egy intézetben, mint két értelmes, szeretö embernél?
A baj nem azzal van, hogy ki nevel gyermeket. A baj mindig a hogyannal van. Nem biztos, hogy attol automatikusan jo szülök lesznek valakik, hogy ellekezö nemüek.
Egyébként a cikkben megfogalmazodik egy nagyon jo érv, amit én is szoktam kérdezgetni homofob barátaimtol: Te / Ön miért szeretett bele a párjába? Miért öt választotta? Mi döntötte el? Pénz? Kinézet? Belsö? Ugyanugy nem tudja megmondani egy hetero ember sem, miért választotta a párját, egyszerüen csak megvolt az a bizsergés. De feltételezem nem szándékosan lett az meg. (ha igen az elég nagy baj, mert ott akkor fizikai tényezök dönthettek, mint pl a pénz)
Szoval ha ezt nézzük, semmi különbség nincs meleg és nem meleg között, a szerelmet a mai napi nem értik a tudosok, ahogyan azok között sincs, akik szeretik a brokkolit és akik nem. Vagy akik cukorral illetve cukor nélkül isszák a kávét.
Másik dolog: normális emlitése. Mi a nromális? Van olyan hogy normális? A norma, mint olyan, egy kreált dolog. A társadalom alakitja. A saját normarendszerem én állitom fel. Én egyedül vagyok. A mi (magyar) társadalmunk egy icipici kisebbség a világot nézve a saját normarendszerével. Akkor milyen jogon mondjuk, hogy nem normális? Egyáltalán van olyan, hogy normális és nem normális, ha a normarendszert mi alakotjuk?
Én nem vagyok érintett, de ismerek érintetteket, olyanokat is, akik stabil párkapcsoltban élnek, és esküszöm, semmiben nem különböznek a hetero pároktol, csak mindketten szoktak borotválkozni, és én sokkal stabilabbnak látom a kapcsolatukat, mint a legtöbb hetero párét. (mondjuk azt egy idö után sok nönek is kell
(egyébként csendesen megkérdezném, hogy miért az emliti meg a saját szociális érzékenységét, aki gyakorlatiag nem is rendelkezik vele?)
Ott nem a melegséggel van baj,hanem a család nem működik jól,én pl olyan emberről is tudok,akit kitagadott a családja ,mert otthagyta az egyetemet és akkor ki a hibás?Az egyetem?Nem, a család.
Nem hisztériázni kell, hanem dolgozni.Persze,aki feltűnőség viszketségégben szenved, az úgyis megtalálja a módját, hogy bekerüljön az újságba:Érdekes én ismerek meleget,aki a seggén nyugodtan tud ülve maradni, tudják róla, hogy meleg együtt él valakivel,dolgozik és senki nem bántja.Érdekes, nem?Hogy egyesek még melegként is tudnak társadalomba normálisan beilleszkedvbe élni?Persze vannak oylanok( melegek is és nem melegeik is) akik antiszociálisan hőbörögnek, ők ne csodálkozzanak,ha nem fogadja be őket a társadalom.
Érdemes lenne róla példát venni, persze ő sem provokál-hisztériázik,hanem beilleszkedik a társadalomba.Az emberek nem a melegséget nem fogadják el,hanem azt ha valaki antiszociális és mentségként arra hivatkozik,hogy jaj meleg vagyok,nem lehet bántani
Példa: dolgoztam önkormányzatnál,volt ott egy srác,akiről mindenki tudta, hogy meleg, nem is zavart senkit, egyszer nagyon elcseszett valamit szakmailag, letolta főnök,errefel elkezdett hőbörögni, hogy őt azért bántják,mert meleg.Pedig szó sem volt róla, szakmailag volt nulla a srác--meleg ide vagy oda. Na,látod,ez az ocsmány,amikor valaki a kisebbségére hivatkozva vonja ki magát valami kötelezettség alól.
Hol maradnak a gyerekjogok, amikor az anyuka arra használja a gyerekét, hogy magához kössön egy férfit?
Hol maradnak a gyerekjogok, amikor tizenévesen anyagi és erkölcsi-nevelési töke nélkül hoz világra egy gyermeket egy gyereklány? Hol maradnak a gyerekjogok, amikor bedugják az árvákat egy személytelen, mechanikus intézénybe?
Hol maradak a gyerekjogok, amikor egyre csak szaporodnak az egyedülállo anyák, és az egyszülös családok?
Inkább nevelkedjen egy gyermek egy intézetben, mint két értelmes, szeretö embernél?
A baj nem azzal van, hogy ki nevel gyermeket. A baj mindig a hogyannal van. Nem biztos, hogy attol automatikusan jo szülök lesznek valakik, hogy ellekezö nemüek.
Egyébként a cikkben megfogalmazodik egy nagyon jo érv, amit én is szoktam kérdezgetni homofob barátaimtol: Te / Ön miért szeretett bele a párjába? Miért öt választotta? Mi döntötte el? Pénz? Kinézet? Belsö? Ugyanugy nem tudja megmondani egy hetero ember sem, miért választotta a párját, egyszerüen csak megvolt az a bizsergés. De feltételezem nem szándékosan lett az meg. (ha igen az elég nagy baj, mert ott akkor fizikai tényezök dönthettek, mint pl a pénz)
Szoval ha ezt nézzük, semmi különbség nincs meleg és nem meleg között, a szerelmet a mai napi nem értik a tudosok, ahogyan azok között sincs, akik szeretik a brokkolit és akik nem. Vagy akik cukorral illetve cukor nélkül isszák a kávét.
Másik dolog: normális emlitése. Mi a nromális? Van olyan hogy normális? A norma, mint olyan, egy kreált dolog. A társadalom alakitja. A saját normarendszerem én állitom fel. Én egyedül vagyok. A mi (magyar) társadalmunk egy icipici kisebbség a világot nézve a saját normarendszerével. Akkor milyen jogon mondjuk, hogy nem normális? Egyáltalán van olyan, hogy normális és nem normális, ha a normarendszert mi alakotjuk?
Én nem vagyok érintett, de ismerek érintetteket, olyanokat is, akik stabil párkapcsoltban élnek, és esküszöm, semmiben nem különböznek a hetero pároktol, csak mindketten szoktak borotválkozni, és én sokkal stabilabbnak látom a kapcsolatukat, mint a legtöbb hetero párét. (mondjuk azt egy idö után sok nönek is kell
(egyébként csendesen megkérdezném, hogy miért az emliti meg a saját szociális érzékenységét, aki gyakorlatiag nem is rendelkezik vele?)
És még mindig a többek által ajánlott Tóta W. cikk pár magvas gondolattal...
"...Nem úgy működik a házasság, mint az autókiutalás a Merkurnál, hogy majd most a melegek elkapkodják a heterók elől a házassági jegyeket. Nem veszik el a házasságot előlünk, mint erdélyi magyar a kenyeret. Hát izé, nem az, hogy fáj, dehátazértmégis.... Csak egy szempont van, a gyereké, és ezt leginkább azoknak kéne belátni, akik már egy sejtcsomó jogaiért is megrázzák az istenfát. Eszerint csak egy kérdés marad: mi jobb a gyereknek? Hogyan van több esélye? Állami nevelésben, szegénységben, vagy egy jól szituált, középosztálybeli meleg párnál? Mi áll közelebb a család fogalmához, két együttélő azonnemű háztartása macival, macskával, laptoppal és egyetemmel, vagy az árvaházi kommuna?
Nahátakkor. Majd ha a házasságok után a melegek elkapkodták már a heteroszexuálisok elől az árvagyereket is - akit nyilván nem meleg párok adtak örökbe - akkor lehet folytatni a vitát."
Ilyen körülmények között hogyan vállalhatná a melegségét?
Saját életünk szerencsétlekedéseit nem kenhetjük másokra, ti túlképzelitek magatokat,azt hiszitek,mindneki csak veletek foglalkozna?Azt hiszed oylan fontos-különös ember vagy, hogy mindenki csak veled foglalkozna?Ennyire nem lehetsz beképzelt? Nem,téma lenne egy-két napig,aztán leállna.Saját gyávaságotokat akarjátok rám kenni?
Neked-nektek nem a világgal van bajotok, hanem saját magatokkal!!!Nem emri felvállani?És?ezért ki a hibás?Taláncsak nem ő?Mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Azonosneműek nem fogadhatnak örökbe egészséges gyereket, mert akkor a gyerekből is beteg lesz (testileg is, lelkileg is).
Erre nincs bizonyíték. Viszont arra igen, hogy az árva gyerekek lelke igencsak megbetegszik (a korai kötődés hiánya visszafordíthatatlan károkat okoz, ez meg is látszik később).