Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Zemanek,elhiszem,h nagyon nehéz...Itt ezt mindannyian tudjuk...De muszáj bízni!
Pálma,hogy vagy?Mi újság?
Hogy milyen?
Az első lombikunknál 6 sejtem lett.A férjemnek 5 biopszia mintája volt,2-t kellett bontaniuk a 6 sejtehez,de csak 1 osztódott,a Johnsens skálán 7-est kapott.Most véletlenül,csodák csodájára volt a frissen adott mintában,így nem bontották. De most csak 4 sejtem lett.2 donorosból csak 1 osztódott,2 sajátból az utolsó pillanatra indult el 1 osztódásnak.
Eleinte én sem éreztem így.
De az utobbi időben már nagyon ezt látom. Eleinte vártam a lombikot, engem pl az, hogy lombik kell abszolult nem viselt meg, de most így ennyi idő után, már kezdem látni, hogy kár reménykedni, ez nem rajtunk múlik.
Nekem az amit írtál „Én leginkább már csak szeretnék túl lenni ezeken a körökön, hogy feldolgozhassam, hogy nem lehet babánk”, nem azt juttatja eszembe, h vmi felsőbb erő nem akarja, h ez összejöjjön Nektek, és nem is azt, h bízol a sikerben, hanem inkább azt, h van vmi, amit fel/át kellene dolgozni, azért jönnek állandóan a nehézségek, mintegy stop-táblaként. Tavaly mielőtt belevágtunk az első lombikba (szintén azoospermia, a bioptátumban semmi, de az ejakulátumban 0-10 katonát találtak többször is, az okok nem ismeretes) én is csupa nehézségbe „futottam bele”; voltak nagy cisztáim, gyulladásom, rossz vérképem, ezért több hónapot csúszott az első próbálkozásunk. Nagyon bántott, olyan csalódott voltam hónapról-hónapra, és aztán eljött egy pont, amikor megkönnyebbültem. Nem tudom, h pontosan mi játszódott le bennem, de vhogy azt tudnám mondani, h elengedtem a vágyat, ezt a görcsös akarást. Mindent megadtam volna azért, h végre babát várhassak, de megéreztem vmi olyasmit, h én ezt nem kontrollálhatom, paradox módon el kell engednem ezt a vágyat-akarást, hogy legyen helye ennek a babának. És aztán meg is fogant :-).
Nekem nem volt súly problémám, leaglább is az én szemszögemből, mert én nagyon jól éreztem magam a bőrömben. De mióta a pcos-emet máshogy kezelik mint régebben, azóta majdnem 40 kilót fogytam és folyamatosan fogyok tovább, ha akarok hanem.
Pszichológusra nincs szükségem, csak egyszerűen realista vagyok. Én az első lombiknál teljesen biztos voltam, hogy sikerülni fog, de pofára esés volt belőle.
AZért próbálkozunk, hogy késöbb ne mondhassam magamnak, hogy nemtettem meg mindent, illetve azért mert a párom még mindig azthiszi, hogy lesz gyerekünk.
Abban az egyben bízom még, hogyha a párom kezelni tudja Tűű doki, akkor esetleg javul a spermaképe és a következő bioosziánál ami az utolsó lombik elött lesz, jobb eredményt kapunk, akkor abból talán lehet valami.
Ennél a lombiknál egyszerűen éreztem, hogy tuti nem fog sikerülni, megérzés.
Harmadrészt úgy érzem, hogy valami vagy valaki nem akarja, hogy gyerekünk legyen (nem vagyok hívó, de ezt nem tudom, máshogy megfogalmazni) először kiderült a pcos, aztán az azoospermia, majd a második lombiknál mikor friss bioszia volt, pont akkora lett beteg a párom, a harmadik lombik majdnem az életembe kerül, ezelött a lombik elött 2 nagy cisztám lett, azért nemt dutunk egy hónappal hamarabb kezdeni stb.
Én leginkább már csak szeretnék túl lenni ezeken a körökön, hogy feldolgozhassam, hogy nem lehet babánk.
Zemanek, nem azt írtad korábban, h neked is súlyproblémáid vannak? Ha ezen változtatnál, az talán segítene, nem? És már ugyan többször írtam ezt, de a hozzászólásaidat olvasva nem tudom kiűzni a fejemből, h tényleg hasznos lenne egy pszichológustól segítséget kérned. Mindenki tudja, aki itt van, h milyen megterhelő testileg-lelkileg-kapcsolatilag feldolgozni egy ilyen veszteséget (mert ez az) és azt, ami utána jön, ezt az bizonytalanságot és minden egyebet, és egyszerűen ha állandóan azt írod, h ez most nem fog sikerülni stb. akkor azzal foglalkozni kell!Ez így nem maradhat! Nem hiszek a szómágiában, de abban igen, h nem véletlenül mondunk ki dolgokat, tehát ha te minduntalan azt állítod, h nincsen esélyetek, közben meg mégis újra és újra belevágtok, akkor vmi nincsen összhangban. Értem én, h az orvosok nem bíztatnak sajnos nagyon Titeket, és ez nagyon fájdalmas, adott esetben elfogadhatatlan számotokra, de vhogy mégsem a bizakodás süt ki a soraidból, hanem az elővételezett kudarc (Legalábbis én így érzem-éreztem az elmúlt egy-két évben.), és ha ezt a terhet le tudnád tenni, az szerintem segíthetne, akár fizikailag is! Olyan nagyon összetett dolog ez a termékenység, olyan titokzatos! Drukkolok Nektek!
igen én is (mi is) hasonlóan gondolkozunk erről!
viszont ha nem sikerül a lombik, akkor örökbe fogunk fogadni, az valahogy barátságosabb nekünkmint a donor!
Jó nem kérdezem, bár nagyon furcsa, én a helyetekben megnézetném a másikat, emt eljesen különböző eredményt kaphattok.
Donor természetesen nem jöhet szóba, hiszen saját gyereket akarunk, közösen, nem csak én szertnék szülő lenni, a párom is. És természetesen nem szülök más pasinak gyereket mikor vele élek.
Sziasztok!
Zemanek,én szorítok,hátha!!!
Emea,így van az esélyt meg kell adni!!Próbálkozunk...
A statisztikánk eddig nekünk sem túl jó...
nekünk csak féloldali volt, ne kérdezd miért, fogalmam sincs!
ti donorral próbálkoztatok már? vagy azt elvetitek?
Én nem mondtam, hogy ne próbáljátok meg, de mi már ezzel együtt túl vagyunk a 4. próbálkozáson, ettől nektek még lehet esélyetek, hiszen minden eset más és más. És nektek mind a két oldali 6os lett egyébként.
Bízzál persze, hogy bízzál, hiszen simán lehet esélyetek, mi teljesen más helyzetben vagyunk.
hát figyelj, nlunk 1 éve állapították meg az azoospermiát és közölték hogy SOHA nem lehet gyerkünk, 0 esély abszolut zéró!
Ehhez képes most az, hogy legalább próbálkozhatunk a lombikkal, az nekem igenis javulás
és ez reménykedésre ad okot!tudom hogy túl optimista vagyok most, na de mit veszíthetek? eddig zéró volt az esély, most 0,005 % vagy még annyi sem, de ha már sikerült terhesség ilyen feltételekkel, akkor miért ne sikerülhetne nekünk is, hm? Talán azért ilyen alacsony, mert sokan nem is próbálkoznak!
és ha nem sikerül, legalább megpróbáltuk!
azért még egy induripinduri esély van nem?
Hát így jártam, sejtettem, hogy kevés lesz a gonal-f amit felírtak.
KÖetkezőre és egyben utolsóra még nem tudom hova menjünk, most ezen az új intézeten gondolkodom.
jajj sajnálom
ne haragudj Zemanek, azt hiszem lemaradtam az eseményekkel.
Leszívás lesz, de beültetés nem?
Sziasztok!
Nálunk 7-es lett.
Hogy vagytok?
Zemanek vmi fejlemény???