Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A családállítás tul.képpen azt jelenti, hogy akinek állítják a családját, az abban a "színdarabban" csak nézőközönség. A részvevő egyének lesznek a családtagok, és ő mondja meg, hogy ki melyik szerepet kapja. Az ő szerepét is megkapja valaki. Majd elindul a "darab". Párbeszédek, jelentek születnek, érzésekkel telíteve (ez a része a csoda, hogy vadidegen emberek honnán tudják, hogy milyen ember az, akit eljászanak, hogyan éreznek a másikak irént, mi a szerepük az adott családban...) És mindezt végignézi az, akiről és akinek a családjáról szó van.
Azt hiszem két párhuzamos módon hat ez az egész. Egyrészt a keletkezett ill. beindult energiák hoznak létre pozitív változásokat az adott személyben, másrészt sokkal nagyobb hatása van annak, ha külső szemlélőként látja valaki saját magát, a családját, és hallja, hogy ki mit mond az érzelmeiről, múltbéli störténésekről, kapcsolatokról (hogy azokat hogyan élte meg), mintha egy pszichológussal vagy akárki mással beszélgetne ezekről.
Legalábbis az ismereősömnek az volt az egyik meghatározó momentum a lelkében dúló viharok elcsitulásához, hogy az egyik ilyen családállítás alkalmával az "édesanyja" kimondott dolgokat. És ez egészen más megvilágításba helyezte a korábbi sérelmeit.
Abban igazad van, hogy csak saját magunk tudunk magunknak segíteni, de ez nem zárja ki azt, hogy ehhez ne vegyünk igénybe segítséget, ami tulajdonképpen katalizátorként működik. Szerintem az az egyénfüggő, hogy ki milyen segítséget választ.
Sok sikert!
Kedves Angel-Girl!
Köszönöm a részletes beszámolót, érdekes dolgokat írsz. Lehet, egyszer rászánom magam, bár egyre inkább azt érzem, az ember csak saját magán tud segíteni. Hogy ehhez szüksége van-e valamilyen irányításra, az lehet egyénfüggő.
A grafológiáról m ég annyit, hogy semmilyen jelnek nincs önállóan értelmezve jelentése, nem lehet egy-egy betűt kiragadni például, de az biztos, hogy a komplett írásodat ha megvizsgálná egy grafológus mondjuk a terápia előtt és után, érdekes dolgokat láthatna belőle. Úgy komplett az egészből, nem egy-egy betűdből.. (még az is lehet, hogy azt a bizonyos fő kapcsolatodat neked akkor éppen a munkád jelentette - extrém példa, de nem kizárt)
Kiváncsi voltam mint te, ezért nem kérdezgettem, hanem belevágtam. rászántam némi pénzmagot, egy napot a hétvégémből és beneveztem egy családfelállító nap programjába. Nem felállítóként, hanem un. segítő közreműködőként. (Nem én utaztam meg a múltamat, csak élő kellék voltam.) Érdekes volt, jó volt.
Az érzelmi vadhajtások alól több/kevesebb feloldozást és megkönnyebbülést adott. Nem mindenkinek egyforma mértékben, de ez minden, a pszichére ható bevatkozás esetén is így van, hiszen nem vagyunk egyformák. Érdemes kipróbálni.
Kedves Iscnor!
A k betűn meglepődtem, akkor engem félreinformáltak.
De így nem is értem, mert a párkapcsolatom... bár ahogy most agyalok rajta, lehet, hogy akkor kezdett kialakulni az új. A munkámhoz való hozzáállás egyértelműen megváltozott, ez tény. Úgy éreztem, mintha felszabadultam volna egy hatalmas teher alól.
Ott a Hellingeren a saját élményem feldolgozása nem is tűnt nagy valaminek. A többi sokkal érdekesebbnek tűnz. És az is jó volt, hogy a többiek sztorijában sok volt a rám is érvényes, csak más területeken. És állítólag, ha olyanokban szerepelsz, vagy ezeket látod, akkor is javulnak az azzal kapcsolatos dolgaid.
Lehet például régi szerelmektől szerelmi energiákat visszavenni és visszaadni. Mert állítólag egy életen belül van mondjuk 100% szerelmi energiád. Az elsőre "elpazarolsz" 50%-ot, akkor marad 50%. A másodiknak már csak ebből tudsz adni, és így tovább...
Én szerepeltem egy ilyenben, én voltam az egyeske (férfi)
. Nyár óta tervezem, hogy megkérdezem a csajszit, akinek az egyeskéje voltam, hogy történt-e valami változás ezügyben, de még nem kerestem fel. ha megkeresem, beszámolok.
Az a sztori, amiben annyira kikészültem, azért volt érdekes, mert személyes tapasztalatom egyáltalán nincs az ilyenben, és nem is tudja igazán megérinteni a dolog a mostani agyamat, lelkemet. Egy nagymama voltam, aki nem tudott közel kerülni a lányához, mert mindig eltaszította a lány magától, de amikor a lány megenyhült, akkor meg én (az anyja) nem akartam már a vele való kapcsolatot. Dacot éreztem, és nem tudtam megbocsájtani neki.
Ez azért érdekes, mert nem vagyok egy haragtartó típus, és könnyen enyhülök. És azért nem érint a dolog, mert még nincs gyerekem, és ezért nem nagyon tudtam volna a saját érzéseimet belevinni mesterségesen.
Volt ott a földön fetrengéstől kezdve a hatalmas ölelésig minden, amit el tudsz képzelni. Ezeket nem elrettentésnek írtam. Ezek mind jó dolgok voltak, csak az elején rémísztettek meg egy kicsit, míg nem éreztem őket én is.
Egyébként féltem, hogy én majd nem érzek semmit, ha oda kerülök, és majd nem csinálom jól a dolgokat, de ez mindenkivel így szokott lenni. De ezt nem lehet rosszul csinálni. Én ráadásul egész elutasító voltam ezzel kapcsolatban az elején.
Hát most ennyi jutott az eszembe.
Üdv: Angi
Kedves Angel-Girl!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalataidat! Egyáltalán nem voltál túl hosszú, sőt, én nagyon szívesen "hallgatnék" tőled részletes beszámolót, akár itt, akár priviben!
Ja, a k betű a grafológiában a fő kapcsolatodat jelenti - nem a munkát - ez általában a párkapcsolat. De így is beleillik a képbe!
Sziasztok,
Engem is már nagyon régóta érdekel ez a módszer, de nem mertem belevágni.
Budapesti vagyok, ha Pesten tudsz jó vezetőt, megköszönném ha megadnád az elérhetőségét.
Én tavaly nyáron vettem részt Hellingeres családfelállításon Békéscsabán. Az életem tök káosz volt. Nem tudtam, hogy mit kellene előszőr rendbe tennem: azt hogy elveszítettem Aput, vagy azt, hogy az addig őszintének hitt párkapcsolatomról kiderült, hogy egy nagy hazugság volt, vagy azt, hogy Apu személyében a főnökömet is elveszítettem, és gőzöm nem volt, hogyan fogok megbírkózni a családi vállalkozás vezetésével. Szóval volt ám fájdalmam rendesen, és sajnos mindez egy héten belül történt. Hát elmentem a Hellingerre...
Megmondom őszintén: az első pár órában azon gondolkoztam, hogy elmenekülök onnan, mert úgy éreztem, a csajok színjátékot folytatnak. Aztán egyszer én is belekerültem az egyik "színdarabba", és baromi érdekes dolog történt: olyan érzelmek kavarogtak bennem, és akkora feszültség, hogy sírtam, elgyengültem, és amit el lehet képzelni. Nem tudtam megmagyarázni, mi történik bennem. Csendben voltunk, nem is tudtunk semmit a megjelenített családtagokról, mégis vonzalmat és taszítást éreztünk a többi személlyel kapcsolatban.
A harmadik napon én is felállítottam a családomat. Az is intenzív élmény volt, viszont nem gondoltam, hogy ettől valami is megváltozna az életemben. Kisírtam magamból egy adagot az Apu miatt érzett fájdalmamból, és kész. De...
Pár hét múlva azt vettem észre, hogy már nem görcsölök annyit a rámnehezedő munka és felelősség miatt. És a k betűim megváltoztak, lazábbak, landületesebbek lettek. Egyébként a grafológiában a k betű a munka jele.
Hát ennyit erről. Nekem megérte.
Biztosan fontos, mint minden ehhez hasoló terápiában, hogy a terapeuta nagyon jó szakember legyen.
Bocsi, ha kicsit hosszúra sikeredett a beszámolóm, de még így sem tudtam visszaadni a teljes "valóságot".
Kedves Iscnor! Remélem, segítettem Neked egy kicsikét!
Minden jót!
Üdv: Angi
Ez érdekes! Köszi, ezt még nem ismertem.
Az mondjuk várható, hogy itt negatív tapasztalatokat nem tesznek közzé.
Viszont választ kaphatunk arra is, hogy mi az oka annak, ha valakinek nem "sikerül", amiket Zigus írt.. Elgondolkodtató.
Ez nagyon igy van.
Ha valakit erdekel, tudok egy jo vezetot, ill. el tudom kerni az elerhetoseget.
Az enyem Nektek kicsit messze van
A családfelállítás egy a pszichoterápiás eszközök közül. Szakszerűen végezve csodálatos eredményekre képes, naív módon sokat árthat. (Lásd a hozzászólók között, amikor a terapeuta (?) nem segített az előjött problémák feldolgozásában, a páciens meg egyedül képtelen volt rá. Az egyik családtag már meghalt, a másikat meg nem akarta megbántani). Ugyanolyan baj, mint amikor regresszióban szembesül a páciens valami ártó dologgal, és a feloldás elmarad.
Csak hitelesen jó szakemberhez érdemes menni.
Köszi, hogy megírtad.
Ez érdekes, hogy nem szívesen osztják meg a tapasztalatokat a részt vettek, de ennek biztos megvan az oka.
Az viszont valóban veszélyes lehet, ha odáig tart csak a történet, hogy megtudsz valamit mondjuk a szüleidről, de nem segítenek megoldani, és épp hogy nem a feszültség oldásáról és a következmények megakadályozásáról szól, hanem éppen ellenkezőleg. Lehet, hogy az sem mindegy, ki a vezető (vagy hogy hívják).. Nem?
Két embert ismerek,akik részt vettek a Hellinger féle családfelállitáson. Egyikük csak segitő volt, két-három alkalommal volt jelen, egyszer ő szimbolizált egy családtagot. Ő maga is szeretette volna a saját problémáját feltérképezni, és megoldani. A terápia után beszélgetett az érintettekkel, de egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni. (nem közvetlenül támadt rájuk, hanem előtte cimet cseréltek, és megigérték, hogy tapasztalatot cserélnek... hát nem sikerütl) Ezért elbizonytalanodott, és végül nem állittatta fel a saját családjának modelljét.
A másik ismerősöm viszont megcsináltatta. Olyan információkra derült fény a szülei kapcsolatát illetően, amit azóta sem tud helyretenni, tekintve, hogy az egyik szülő már nem él. A másikat pedig nem tud a megtudott információkról, megbántani nem szeretné, tehát el sem mondja neki. Ő nem igazán tudja helyre tenni a történteket, ezen kivül jótékony hatással nem volt rá, a családban lévő másik családtagot, akivel folyamatos, és elég komoly konfrontációi vannak, még csak meg sem emlitette a terapeota. Igy az a dolog teljesen megoldatlan, és rejtélyes maradt....
Tudod, en szivesen megosztanam, de nem tudom. Ugy ertsd, hogy nem igazan elmondhato a dolog, meg kell elni. En kb 2 eve voltam egyen, es azota valahogy "kerekebb" lett az eletem.
Akkor volt a csoportban egy lany, aki gyerekkori szexualis zaklatasat probalta feldolgozni. A nagybatyja molesztalta. Hat igen erdekes dolgok derultek ki. Ajanlanam, hogy egyszer menj el csak "nezonek". Nem tudom, hogy hivjak a "statisztakat", akik maguk meg nem allitanak. de menj el megnezni, dobbenetes.
Ezt olvastam, Soma cikkét is olvastam, konkrét tapasztalatokra lennék kiváncsi, hogy közelebb kerüljek a témához. Nem amiket ők leírnak, hanem amiket emberek átélnek. De senki nem akarja megosztan velem a tapasztalát!
Libu, Neked nagyon köszi a hozzászólásokat!
http://hellingerakademia.hu/hellinger-gyakorlat
nezelodj itt is
Köszi a válaszokat!
Esetleg konkrét példákat is tudtok mondani? Hogy kb. milyen problémákra (tünetek) hatott és hogyan. Mert az odáig oké, hogy család okozta problémák, de ugye a baj általában ott kezdődik (?), hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy egy adott problémát a családja okozott-e neki. Na én itt akadtam el..
Egy barátnőmnek teljesen megoldódott egy mély, hosszú évek óta meglévő szülők által okozott - lelki problémája.
Ahogy a nevében is benne van, leginkább családon belül kialakult lelki és/vagy kommunikációs problémákra, átvett ill. tovább vitt családi/szülői mintákra.