Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Te hiszel a karmában?
Torolt_felhasznalo_547172
Létrehozva: 2003. november 11. 17:13
Sziasztok,
szóval: ti hisztek a karmában (vagy ha kicsit kitágítom a kört: a "Sors"-ban?)
Nemrégiben erről beszélgettünk baráti körben, volt aki hitt benne, volt aki nem. Én magam egyre inkább hajlok arra, hogy van valami ilyesmi, ami működik és irányítja az életemet. Gondolok itt olyan találkozásokra, illetve az élettől kapott lehetőségekre, melyekben túl sok volt az un. "véletlen", tehát amiknek létrejöttéhez annyi véletlen kellett, ami már nem lehet véletlen... szóval várom a véleményeteket!
szóval: ti hisztek a karmában (vagy ha kicsit kitágítom a kört: a "Sors"-ban?)
Nemrégiben erről beszélgettünk baráti körben, volt aki hitt benne, volt aki nem. Én magam egyre inkább hajlok arra, hogy van valami ilyesmi, ami működik és irányítja az életemet. Gondolok itt olyan találkozásokra, illetve az élettől kapott lehetőségekre, melyekben túl sok volt az un. "véletlen", tehát amiknek létrejöttéhez annyi véletlen kellett, ami már nem lehet véletlen... szóval várom a véleményeteket!
Más emberekkel ezt megélni sokkal nehezebb, a lélekpárok is sokat tettek már azért, hogy eddig eljutottak.
Ami fontos, azt érzik, hiszen összetartoznak, köztük már nincsen idő és térbeli korlát.
a távolság a szerelemben csak közlebb hoz, csak egy veszélyt látok ebben. azt, hogy ha valamiit várnak egymástól az elképzeléseik alapján, akkor csalódás lehet belőle. akkor derül ki, hogy valóban lélekpárok-e, ha találkoznak, és nincs távolság már köztük. mert akkor, teljesen mindegy, milyen a másik, feltétel nélkül elfogadják egymást, mert a lelkük egy. szerintem ebben az esetben különösebb meglepetés már nem éri egyik felet sem. és arról mit gondolsz, hogy a távolság ellenére mennyire meg lehet érezni a másik állapotát, érzéseit?
A tér és idő megszünése alatt azt értem, hogy ők mélyen egész életükben tudják hogy találkozni fognak és miután ez megtörtént, a kapcsolat működik, a nem konvencionális módon is
Azt meg gondolom tudod, hogy "véletlenek" nincsenek. . . .
és mit gondolsz a tér és idő megszűnéséről?lehetnek a világ bármely pontján, mégis működik, úgy gondolom.
a tibeti tanításokban tanultam, hogy az is előfordulhat, hogy még soha nem is látták egymást, távol élnek egymástól, és mégis, látszólagos véletlennel köszönhetően mégis egymásra találnak.
Egyetértek Veled az emberi kapcsokatokról írtakkal. Minden találkozás fontos, mondhatni karmikus, mert valamit meg kell tanulni általa. amit sokszor persze csak utólag ismerünk fel. A végső cél a feltétel és elvárásnélküli szeretet elérése, ami sokszor bizony nem könnyű.
Hiszek a lélekpárokban. Ritka, ám mégis van, mert ezt ki kell érdemelni. A költő szavával élve: jutalmul megérdemlik egymást.
Ők összetartoznak, értik egymást szinte szavak nélkül is, nem számít nekik sem az idő, sem a tér korlátai, ők összetartoznak. Keveseknek adatik ez meg, ők nagyon sokmindent tanultak- tettek meg ezért.
sokmindenben egyetértek azzal, amit írtál, de van, amit másként látok.
igaz, hogy minden ember azért kerül az utunkba, mert valamilyen feladatunk van egymással. ez különböző emberi kapcsolatokban nyílvánulhat meg, gyerek-szülő, barát, munkatárs, szerelem stb. amit a szerelemről írtál azt másként látom. biztos, hogy tanulnunk kell, fejlődnünk kell a szerelmünkkel való kapcsolatban. mindketten eljutunk a spirituális fejlődés valamilyen szintjére, de nem gondolom, hogy az ebben lévő különbség oka lehetne annak, hogy elhagyjuk a párunkat. hová tűnik akkor a kapcsolatból a megértés, a türelem, a szeretet?
éppen ezek a dolgok azok, amik segíthetnek két egymást szerelemmel szerető embert abban, hogy együtt fejlődjenek egymástól, egymásért.
hogy kit mikor kell elhagynunk, vagy éppen a szívünkbe fogadnunk, azt a karma határozza meg. kinek mivel tartozunk, mi az, amit csak ő adhat, és kell, hogy megadjon nekünk, ez a fontos, semmi más. egy-egy karma-kőr addig tart, amíg a feladatot nem teljesítettük.
ezenkívül léteznek lélekpárok, valódi társak. ritkán ugyan, mégis előfordul, hogy ők egymásra találnak, és egészen más fejlettségi szinten állnak, mégis első pillanattól érezhető ez az összetartozás. ők biztos, hogy abban a létben, amiben egymásra találtak, sosem hagyják el egymást, álljanak a fejlődésnek bármely fokán, mindig megértik és segítik egymást, mert ez is karma.
Hülyék. Bohócok.
Tudtátok, hogy 2004. december 5-én népszavazás lesz arról, hogy a határontúli magyarok is magyar állampolgárságot kapjanak?
Bővebb info: www. kettosallampolgarsag. hu
Üdv: Szömörke
Nemrég indult egy új lap www. nana. hu
Láttátok már? Az ezo rovatukban érdekes cikkeik vannak, szerintem tetszene nektek.
Különben katolikus vagyok, de a hitem az ezoterikus élettel nagyon is harmóniában van, e kettő nem zárja ki egymást, így a reinkarnáció témát sem. Jézus végülis azt mondta: a mennyország és a pokol is egyaránt a Földön van - mi más lenne ez, ha nem a karma?
Örülök, hogy ez a te tapasztalatod és a Tied is Whippy , és kívánom hogy ne csalódjatok ebben. Egyébként római katólikus vagyok és gyakorlom is nemcsak papíron vagyok az. Valóban sok mindenen átsegített a hit, szeretet. De ért már egy-két csalódás azáltal, hogy valaki Janus-arcúan viselkedett ls visszaélt a barátságunkkal. szeretetemmel.
Üdvözlettel Lili
Áhá! a 40 pontot érö AK - nekem is megvan. :))) De sajnos az én oktatási intézményemben le se . . . Mindegy, nem is ezért végeztem el. :)
Bár az az igazság, hogy nagyon érdekel amit gondoltok ezekrQl a dolgokról.
Holnap megyek a könyvtárba és összeszedek pár könyvet a témához.
Utánanéztem az agykontrollnak, okt. körül lesz. Ha jól megy a 40 kredit miatt a mukahely talán fedezi is, de ez mellékes.
Szeretet nélkül talán nincs is élet, de szerintem ezzel él vissza a legtöbb ember.
Nehéz feldolgozni, még akkor is ha van gyakorlatod. Csak cipeli magával az ember a bánatot.
Lehet, hogy át kellene ezt a beszélgetést vinni/másolni a "Te hiszel a karmába?" címü topikba. Na, majd mindjárt megnézem, hogy lehet-e.
Szeretet: Hát. . . én, nem akarok nagyot mondani, de tényleg alapvetöen mindenkit szeretek. Akkor esek pofára, ha az emberek ezzel visszaélnek, úgy érzem, hogy kihasználnak, megbántanak, stb. Nekem ezt nehéz feldolgozni. Régebben emiatt magamat romboltam. Ma már könnyebben túlteszem magam azon, ha tegyük föl kapok egy pofot, mert már megtanultam kicsit kívülröl nézni az eseményeket és az érzéseimet. De nyilván gyakorolni kell ezt is.
Előzmény: liliputi privát válasz | válasz erre
aravel (88)2004-06-29 17:42
Ja, meg hát a körítés is sokat számít. . . :)
Előzmény: pitak privát válasz | válasz erre
aravel (87)2004-06-29 17:41
Igaz, és el is tudom fogadni azt, amit az érzésekröl írsz, hogy bizonyos megtapasztalásokat nem kerülhetünk el.
De! Ha tegyük föl haragszom valakire, akkor elsösorban megállapítom, hogy ez van, ezt és ezt érzem, ez a harag bennem ezért és ezért van, de nem akarok rá haragudni, mert az nekem nem jó, mert stresszel és rossz közérzettel jár, tehát elengedem a haragot és szeretettel gondolok arra az emberre/dologra, amire haragudtam azelött. Ó, ez néha kegyetlenül nehezen megy, de kitartóan gyakorolom, és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már egyáltalán nem érzek haragot.
Na most nekem ezzel kapcsolatban csak az a kérdésem, hogy én most elnyomom a haragot a tudatalattimba (egyébként szerintem nem, mert földolgozom az élményt) vagy valóban sikerül átrágni magam rajta és elengedni.
Egyébként nekem nem is harag a nehéz, hanem a fájdalom. Ha úgy érzem, hogy valaki megbánt, és azt dolgozzam föl úgy, hogy ne nyeljem le, hanem értsem meg, hogy miért érzem ezt és aztán engedjem el. Épp ma volt erre példa, de így, hogy írtam is róla, már rögtön jobban érzem magam. :)
Előzmény: pitak privát válasz | válasz erre
pitak (86)2004-06-29 13:27
Úgy gondolom, hogy bizonyos érzéseket, megtapasztalásokat nem kerülhetsz el. . . Ami a Te választásod:hogy milyen úton jutsz el a megtapasztalni valóhoz. Ha elmész más országba, ugyanazok a feladatok jönnek szembe. . . , ugyanolyan típusú emberekkel találkozol. . . Csak esetleg a körítés lesz könnyebb v. nehezebb. . .
Én azt mondom, hogy kegyetlen embernek nem születik senki. . . Ha vki most gyilkossá válik akkor ő az ehhez kapcsolódó érzéseket akarja átélni. . . esetleg előző életében áldozat volt aki nem tudott megbocsájtani. . . de számos példa lehet. . .
Előzmény: aravel privát válasz | válasz erre
liliputi (85)2004-06-28 20:13
Igen, én is szivesen beszélgetnék erröl Veled. Érdekes dolgokat írsz. De a "sorsunk" nem ilyen "egyszerü, hogy "szeress és tégy amit akarsz. Hiszen szeretni sem mindenkit szeretünk. Ha belegondolsz úgy igazán nem sok embert szeretünk. A lelki békesség az igen. Ha mindenki lelki békéje rendben v
Azért engem érdekelne.