Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexiásoké a világ?!
Létrehozva: 2003. november 19. 15:27
már bocs, de meddig fog kint díszelegni az a hülye banner az oldalak tetején, hogy "nem csak az anorexiásoké a világ"???? felmerült ez bárkiben is akinek van esze? (mármint h. csak az övék) aki ezt kitalálta, aszerint az anorexia valami trendi dolog, mint pl. a szexi mosoly? ez egy betegség, ebbe belehalnak emberek!!! és pont a nlc-n... :-(((((((((((
A karcsúság szép.Egészséges étrend+sportolás - ezé a jövő. Nem a koplalásé
Ez egy baromság!
Miért kéne csontvékonyra lefogyni, ez egy csúnya betegség!
Ezért utálom ezeket a tipikus női magazinokat, ahol pálcikákat futattnak fel.
Vagy meg lehet nézni a divatcsatornát....mintha exitbe menő embereket látnék...egy rendes testalkatú emberen jobban mutatnának ezek a ruhák.
Sokan azt hiszik ez trendi, hát nem .
Az egészségtelen koplalással szépen tönkrevágják a szervezetüket...és orvosra költhetik a kis jövedelmüket egész életükben...kinek érné meg?
Ha valaki tenni akar azért, hogy egészséges legyen, megvan annak a helyes módja....amivel jót tesz a szervezetének, nem hirtelen gyilkolja meg magát.
Most legyen kövér, túlsulyos, vagy elfogadható testalkatú valaki betegesen kövér, vagy a testalkata vékony....ők megint egy másik eset....de erre is vannak már korszerű orvosi megoldások.
A pasiknak meg ezerfajta az ízlésük, ki ezt ki azt szereti.
Akkora a KETTŐSSÉG bennem!!!!!!!!!!
Szörnyű!!!!!!!! Olyan rossz, mert szeretnék vkit, akiben megbízhatok, aki szeret, akit szerethetek, de nem merek továbblépni, mélyíteni a kapcsolatokat, mert félek a vereségtől, a csalódástól..... Az alkalmi kapcsolatok meg nem nekem valók, mert hiperérzékeny vagyok!!!!! 
És óriási a káosz bennem!!!!
És ez a kettősség mindenhol megvan!
A bioszt-persze csak mikor az emberi szervezetet és működését vettük (volna, mert nem nagyon foglalkoztak vele
)-én is szerettem! Persze miután 4.-re másik suliba kerültem és a biosz tanárom még rosszabb volt, mint az előzőben... nem érettségiztem belőle, de jó 4-es voltam! 
Mondjuk ekkora mélységig nem ismerem, mint Te!
H mit kerestem 1 olyan pasi mellett, akit nem szerettem??? Mikor abba az osztályba kerültem, Ő és 1 másik o.társam tetszett. Aztán Ő közeledett, elkezdtünk randizni, aztán... nem voltam biztos benne, h össze akarok Vele jönni, csak ugye b.nőim is ott mondták, h ha 1 ilyen pasit szaladni hagyok, hülye vagyok, tetszett is, h kedveskedik, mindent megtesz, amit kérek..... Mivel abba az osztályba még 3. áprilisában kerültem, mentem Velük augusztusban o.kirándulásra (Görögországba). Én júniusban jöttem össze a sráccal. Elvoltam Vele, bár idegesített, h minden 2. nap találkozni KELL Vele, reggeltől estig le nem akadt rólam, pedig sokszor már alig vártam, h ne lássam, h elmenjen! És ugye az a normális, ha az ember azt várja, mikor jön a Szerelme, mikor lehet Vele és minél többet! Mikor elmentünk Görögbe, még elvoltam Vele-bár azt nem mondanám, h boldog voltam...
7főn indultunk, de a köv. 7főn (indulás előtt 1 nappal) du. már elküldtem, h EGYEDÜL akarok lenni! Kicsit meg is sértettem-láttam Rajta! És közrejátszott az is, h a másik srác eléggé féltékeny volt, majd' felrobbant, mikor a barátommal látott; ha kettesben maradtunk a szobában, mindig vmit "ott felejtett" és vissza KELLETT jönnie érte.... Na meg 1re inkább megtetszett a másik srác!!!!!!!!!! Mikor hazajöttünk, már megkezdődött a suli, ahol az 1. héten csak kerültem a barátomat. Nem jött le Neki, mi van, én meg nem tudtam, h megmondani Neki. Erre lebetegedett, megint csúszott 1 héttel a szakítás... Mikor visszajött, 7főn a lyukas órában meg is mondtam Neki, h vége! Mindent ajánlott, h csak szünet legyen, h ez lesz, az lesz, csak ne legyen vége, de megmondtam, h nem szeretem, ennyi! Azt nem mondtam, h sosem szerettem, mert az már nagyon durva lett volna... A másik sráccal nem lett semmi! 
Kérdezte ugyan már másnap (a szakítás után), h miért nem vagyunk 1ütt (mármint szünetekben), mire mondtam ,h vége. Nem hitte el, azt hitte, poénkodom. Aztán rákérdezett az exemtől is, akkor hitte csak el. Örült neki, leveleztünk is, alakulgatott, de aztán semmi nem lett belőle! Mondjuk érdekes is lett volna, mert az exem haverja volt ráadásul, de Görögben nagyon utálták 1mást (főleg a srác a barátomat-értelemszertűen miattam-, nagyon szemét volt Vele!).
Az igazság az, h nem tudom, miért voltam Vele... Talán rossz volt 1edül... Csalódtam és vigasztalódni akartam??? Nem 1X a másik fiú nevén is hívtam a barátomat.... Ciki volt, dehát mit tehettem már utána?!?!?
Akiben csalódtam, nem volt a barátom; Ő is csak majdnem.... De nem is csak haver/barát volt...
És most ott tartok, h el nem tudom képzelni, h VALAHA szerelmes leszek, szeretni fogok-e vkit igazán, pedig nagyon szeretnék!!!!! Nem 1 pasi van, aki tetszik, akivel szívesen járnék, de h szeretném-e.... azt nem tudom! Meg annyira nem engedek magamhoz közel senkit, h ha már kezd több lenni 1 szimpla flörtnél, TASZÍTOM!!!!!! És nem tudom, miért....
Talán emiatt is van ez a bulimiás/anorexiás GONDOLKODÁS, emiatt is fordul elő a túlevés-mert védőfalat építek magam köré!
FOLYTATOM!
Gimiben természetesen volt biológia, de engem érdekelt is, úgy hogy nekem nem csak tanították, de tanultam is. (Le is érettségiztem belőle ötösre, bibibi)
Szerves kémiai, fiziológia az egyetlen olyan tananyag amit szó szerint minden nap használsz. Nem árt tudni legalább az alapokat. De a testmozgás fiziológiáját mint személyi edző tanultam New Yorkban.
Tudni kell valamit a szénhidrátokról, nem véletlen, hogy folyton kívánja az emberlánya és minél többet eszik annál többet akar belőle. Egyszerűen addiktív. A szénhidrátok hatására az agy szerotonint enged a véráramba, ami mint tudjuk (ugye tudjuk??!!) a jó közérzetet biztosító egyik happy-hormon. Nem csoda, hogy ha valaki rájön, hogy egy kis csoki-süti után jobanérzi magát, hamar rákap a dologra. Különösen ha még alacsony is a szerotonin szintje. Ha 2-3 napig nem eszel semmi szénhidrátot akkor megszakad az ördögi kör. Ha ezt kipróbálod, készülj fel rá, hogy baromi gyenge leszel, edzés szóba sem jöhet. Viszont utána egyessével visszarakhatsz dolgokat ésszerű mennyiségekben.
Az hogy nem tudsz fehérjét emészteni nem valószínű. Eddig is ettél és ezentúl is fogsz, mert hogy még élsz. Az eszenciális aminosavakat nem tudja a szervezet előállítani, minimum ezeket be kell vinni a táplálékkal, különben nagyon rövid pályafutás elé nézel.
Mi a fenét csinálsz te egy olyan kapcsolatban ahol nem szereted a fiút és szó szerint káros az egészségedre ha vele vagy?
Tudod mit szeretnék hallani tőled, hogy hogyan érezted magad amikor ezek a dolgok történtek. Már szép hosszú krónikája van hogy mikor mit ettél, vagy nem ettél, akartál enni, vagy nem enni. Próbáljuk meg másik oldalról megközelíteni a dolgot. Keress egy szót amit ezekben a leírásokban evés és étel helyett használhatsz. Pl. AMikor vele voltam xxxxx-ttem volna.
Goldolkodj vissaz a helyzetre és mond ki az első szót amivel az evést behelyettesítenéd. Kíváncsi vagyok mi ugrik be.
Huh, ez jó kimerítő lett, de azt hiszem, értem!
Igen, arra már gondoltam, h a sport a megoldás sok mindenre, nincs más kibúvó és tényleg!!!!
Ha már a húst említetted! Én sem eszem húst-már halat sem, pedig szerettem meg szeretném is-, mert a szervezetem "nem szereti"; nem tudom megemészteni.
Te biológiát tanultál? V önként képzed/képezted magad?
De nekem azzal van gondolm, h nem bírom megállni, h hsa kitesznek elém 1 tányér sütit, csokit, kekszet, akármit, amit szeretek, legszívesebben mindet befalnám, ami ott van! És itthon megteszem, de vendégségben milyen lenne már???
És iszonyú zavaró, mikor a testem már megálljt parancsolna, de még ennék! Nem tudom, érted-e így! 
És mielőtt kialakult volna az anorexia nálam, nem voltam ezzel így, akkor csak annyit ettem, amennyire épp szükségem volt (na jó, a csokit leszámítva, emrt azt nagyon szerettem! 
). És még a csokiról jut eszembe: mostanság, ahogy mondani szokás: majd' meghalok a csokiért, kekszért, sütiért-az ilyen táplálótlan nyalánkságokért!!! De visszagondolva: anno is szerettem a csokit, de pl. a sütit szinte gyűlöltem, most meg.... De ha csoki 1 darab volt, elég volt. Most meg... ha "rámjön", akár 10 Marsot is megennék!!!!! 
És a legrosszabb, mikor az ilyesfajta falásroham vendégségben v épp akkor jön rám, amikor nem vagyok 1edül! 
Írtad, h Neked akkor kattant be, h miért is csinálod ezt, mikor az a srác megjegyezte, milyen csinos a pocid (azaz vmi ilyesmit, igaz?). Nekem mikor átmentem a másik suliba-már gyógyultan-és összejöttem 1 o.társammal, akkor is már megvoltak ezek a "de megennék mindent és csak a kaja jár az agyamban"-gondolatok, hiába volt barátom. Igaz, így utólag belegondolva.... nem szerettem!!!!!!!!-ha még kegyetlenül is hangzik.... Pedig Ő nagyon! Akkor sztem a belőlem hiányzó szeretetet próbáltam pótolni az édessel... Lehet ebben vmi??? Mert ha Vele voltam, csak csokit meg sütit ettem volna-főleg akkor!....
Nem kell és nem is lehet kordában tartani, kontrolálni az étkezést. Ellenben oda kell figyelni az apró jelekre amiket a tested ad neked. Egy tőlem okosabb ember mondta egyszer, hogy No one ever learned anything by speaking. Remélem megérted, mert megpróbáltam magyarra átrakni de nagyon béna lett. A lényeg az, hogy odafigyelni kell a testedre, nem bemagyarázni neki, hogy mire nincs vagy van szüksége.
Fel kell adni a kontrol utáni vágyat ahhoz, hogy irányítani tudj.
Ha túl erősen szorítod a kezedben lévő tojást összetöröd, de ha finoman a tenyeredbe tartod a világ végére is le tudod vinni. Nem mindig az ökölbe szorított kéz a legerősebb.