Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
Neked is!
majd írj, hogy mi volt ma, kitartás! 
remélem, a többiek is előkerülnek...
Sajnos nem jön össze sehol a vásárlás. Rohanás a nap. (1-kor ettem, szóval az most már maradjon benn)
Vigyázzatok magatokra!Jó hétvégét!
Nekem a kakaós Jó reggelt a favoritom, igaz azt gyorsan meg lehet unni. :-)))
Nekem is dettó uez volt, mint anyudnak. Járogattam havonta, a doki meg irogatta a bogyót.
Gyors kérdés: Nem tudod/tudjátok, Mammutba árulnak olyan bögrét, amin név van? Valahogy össze kell koordinálnom: melóból hamarabb lelépni - Mammut (az van a közelbe) - hazamenni - 19.00 ünnepség (persze oda is 1 óra az út).
:-))) Ja, és hogy ne legyen tele a hasam, de éhes se legyek.
Ne utáld magad!!!! tudom jól, h miket érzel... és egyébként állítólag a világon a 4. leggyakoribb fóbia az emetofóbia... úh. elég sokan élik át ugyanezeket
(bár én sokáig meg voltam róla győződve, h csak énvagyok ilyen gyökér 
)
én meg mindig úgy vagyok, h jaj mit mondjak, miért nem akarok enni... h kamuzzam be, h beteg vagyok vagy mi? de aztán sose kamuzok semmit, hanem inkább ráveszem magam, hogy egyek... engem utána az utazás nem akaszt ki,az már "biztonságos zóna"
csak maga az a ceremónia, ahogy odaülünk, stb.
á, ezek a bogyók nem jók semmire... én mondjuk még nem kaptam soha, 19 évesen nem is szeretnék, de anyukám szedi őket, és ő úgy jár pszichiáterhez, hogy köbö csak adja neki a gyógyszereket aztán jólvan... nem is beszélnek már a problémáiról meg semmi... ez csak szintentartás vagy tüneti kezelés, de így sose gyógyul meg az ember...
Azokat a szitukat utálom, amikor "csak" kajálásról van szó. Menjünk pl. vacsorázni. Félek, ha úgy eszem, hogy épp jól esik, akkor indulni kell rögtön, és vmlyen járaton leszek rosszul (ugye akkor még nem is emésztődik meg). Ha mondjuk kerti sütögetés, vagy lakás-avató, stb., akkor eszem, de utána még 2-3 órát beszélgetünk, meg elvagyunk. Olyankor jobban elengedem magam. Vagy ha kocsival megyünk.
Nem tudom, hogy ettől a dilitől, vagy egyébként vm vm szervi bajom, de nem csak szimplán éhes szoktam lenni, hanem hányinger-szédülés-fúlzúgás-ájulás állapot, viszont ha vhol keveset eszem, akkor 2 óra múlva éhes leszek, ez egy hülye kör. Nem eszem sokat, hogy ne jöjjön a fóbia, viszont akkor meg az éhség miatt jön (valami).
Szóval mindig van nálam müzli szelet.
Gratulálok a múltkorihoz!!!!! Tök jó, hogy sikerült elengedni magad!
Én a pánikos mizéria óta megfogadtam, hogy többet nem megyek "ingyé" pszichiáterhez. Agyon lettem nyomva nyugtatóval, meg depresszió ellenes (?????!!!!???) bogyóval, aminek a mellékhatása mi más lett volna, hányinger. Én nem akarok ilyen szereken élni. Természetesen változtatni kell. Nem is ártana egy jó szakember.
(Az estével kapcsolatban... már elkezdtem a szokásost.. mi lenne, ha nem mennék... annyira utálom magam!)
szia! látom, te hozzáértő vagy
tudnál még mesélni erről a dologról? hogy zajlik, stb. stb. Hogyan lehet ezzel "elmulasztani" az ilyen szorongásokat, fóbiákat?
és hogyan kerülnek oldásra ezek a rossz érzések?
A hipnózisnak az a mellékhatása, hogy az egész biológiád sokkal jobban működik, és a kezelés alatt sokkal jobb a közérzeted. A kor regressziótól meg nem kell félni, mert az előjövő rossz érzések azonnal oldásra kerülnek (ha jól csinálja a terapeuta).
Az integratív terapeuta pedig szimbólumokkal (fű, fa, virág, rét, hegy, stb.) és a hozzájuk kötött érzelmekkel dolgozik, nem tudod miről van szó, csak az eredményét élvezed.
jaj, szegény
utálom az ilyen kajálásokat... 
te ilyenkor tudsz enni? mert nekem, ha pl. vannak azért ismerőseim, vag yott a barátom, akkor lassanként elkezdem csipegetni a kaját és akkor belejövök, aztán minden ok... de ha nincs velem senki, akire "támaszkodhatok", na az a halál...
de utálom az összes ebédmeghívást meg a családi kajálást meg mindent, úgy, ahogy van
múltkor is egy rokon meghívott magához kajálni, szerencsér ejöttvelem a barátom, de nagyon ideges voltam előtte... és eg yórát kellett metrózni meg buszozni, és végig azonpartam, hogy mi lesz.... aztán leültem, volt egyetlenegy pillanat, amikor nagyon pánikba voltam esve, valahogy visszanyertem az önuralmamat és lassanként elkezdtem eszegetni a sültkrumplit, aztán a húst és aztán a végén még repetáztam is... 
naggggyon büszke voltam magamra 
de ettől függetlenül továbbra is gyűlölöm az ebédmeghívásokat... 
Sziasztok!
Cresence.. Dettó.. Én is ugyanezt csinálom. :-))) Igaz nekem nem a fekvés, hanem az "segít", ha fel-alá járkálok a lakásban. Tudom, hogy hülyén hangzik, de úgy tudom irigyelni azokat az embereket, akik pikk-pakk kipakolják. Ha rámjön ilyen kórság, előtte minimum az 5-6 óra, míg hidegrázásban, hőhullámban, reszketésben vagyok, aztán jön a cucc. Vagy a másik, hogy picit megkönnyebbülök (győzelmet aratok, benn marad), még el is alszom, és fél óra múlva kezdődik előről az iszonyat hányinger, hideg-meleg stb.
Nagyon nagyon ügyesek vagytok, h. sikerül gyerkőccel-férjjel ezt "végigcsinálni". Csatlakozom Gina-hoz. Senki nem rossz, meg szemét anya, hogy ilyeneket gondol!!! Én nem tudom, valaha el fogom-e viselni.
Cresene. Amiket kaptál tipikus depresszió-pánik-szenvedély etc. bogyók. (Úgy látszik egy kaptafára írogatják)
Este mennem "kell" egy ünnepségre... Hát már most rosszul vagyok. Kaja is lesz. Plussz koccintás (ja, ugye nem iszom alkoholt a tjuk miért), igaz ezt ki tudom kerülni. Meg vhogy a helyszínre is el kellene jutni...
jajjjj hogy lennél már gáz anya!!!!! ne mondj ilyen butaságokat!!!
egyikőtök sem lesz egy hangyányit sem rosszabb anya attól, hogy nem bírja, ha a gyereke hány... nem ez mutatja meg, hogy ki jó és ki rossz 
és ha szeretnél gyereket, mi tart vissza??? ne hagyd, hogy ez a nyavalyás fóbia döntse el, hogy akarsz-e gyereket vagy sem... azért nem vállalni babát, mert egyser majd hányni fog? ugyan már 
vagy a terhességi rosszulléttől félsz?
én megértem, amiket érzel, mert tudom, hogy milyen ez a félelem, de ha belegondolsz... most is túlestetek ezen a hányásos betegségen, egyben vagytok... és a gyereked kedvéért ott voltál mellette, amikor rosszul volt... szerintem épp ettől leszel JÓ ANYA, hogy a félelmeidet (amiket hidd el, ismerem, hogy milyenek) leküzdve ott álltál mellette, akár remegve és kibukva, sírva, stb., de akkor is...
és hidd el, cresence, szerintem ha a te gyeerked lett volna rosszul, te is kibírtad volna érte ugyanezt
megértem, hogy miken mentek keresztül, de nem szabad emiatt rosszul éreznetek magatokat!!! én úgy vagyok vele, hogy nem poénból futok el, ha valaki hány, és ha mások fóbiáit tiszteletben kell tartani, az enyémet miért ne lehetne? azok, akik nem mernek épületek tetejére menni, nem éreznek bűntudatot... mi ettől rettegünk, nem direkt, és épp eleget szenvedünk emiatt anélkül is, hogy önzőnek gondoljuk magunkat meg hasonló butaságok...
egyébként heti rendszerességgel járok, de a vizsgaidőszak miatt most két hétig nem tudok majd menni
eddig főképp más dolgokról volt szó, de most már igazából erre koncentrálunk... szerdán voltam, akkor fel kellett sorolnom a helyzeteket, konkrétan a kajálással kapcsolatban, hogy mi a legrosszabb (számomra: idegen helyen idegen emberekkel egyedül enni).. és így haladtunk felfelé... aztán ezeket beszélgettük át...
egyébként te nem jársz pszichóhoz? biztosan segítene.... én úgy érzem ,hogy egyedül ebből nem lehet kimászni
a "hánytasd meg magad"-elnevezésű hülyeségek meg semmire se jók... nem mintha próbáltam volna, de attól, hogy egyszer hánysz, nem fogsz "meggyógyulni"...
itt az okokat kell keresni, stb.
tudjátok, hogy nektek mitől alakult ki, mi volt az az élmény?
(úgy örülök, hogy végre tudunk erről beszélgetni
)
Ez a hipnózisos dolog engem is nagyon érdekelne, ebben látok fantáziát. Asszem simán alávetném magam, ha tudnám, hogy nem lehet mellékhatása.
Gina, nagyon várom a további tapasztalataidat a pszichóról. Hányszor voltál nála, milyen módon kezel? Milyen gyakran kell járnod stb. És hogy gyógyulsz? Persze gondolom ezekre csak idővel lesz válasz, de minden érdekel, természetesen akár hónapok, múlva is..
Cerense! Úgy látom egy cipőben járunk.. Nem semmi, hogy megúsztad a hányást, ez valahol nekem nagyon megnyugtató is, hogy erős kontrollal mikre nem képes az emberi agy.
Gyerekekkel kapcsolatos érzéseidet megértem, hasonlót érzek, legszívesebben kanál vízben fojtanám meg magam emiatt. Már olyanok futottak át az agyamon, hogy nekem mekkora felelőtlenség volt gyereket vállalni. És hát ugye nagyon szerettem volna még gyereket, hát ezt a gondolatot jó ideje csírájában fojtom el, pedig az idő sürgetne, de örülök, hogy a lányommal idáig is valahogy elevickéltünk és pont elég egy gyerek is egy ilyen gáz anyának.. :(
De jó, hogy újra feléledt a topik!!!!
attól féltem, senki sem fog jelentkezni...
én egyébként már egy ideje járok pszichológushoz, és azt mondta, hogy ez kezelhető... és hogy végig kell vennünk a szituációkat, ahol előjön ez a félelem, ezeket kibogozni, meg visszamenni egészen addig a napig, amikor elkezdődött... érdekes volt, azt mondta, hogy HA akarom, kipróbélhatom a legeslegvégén a hipnózisos dolgot is... valaki esetleg azt kipróbálta már? egyelőre elég rémisztőnek tűnik, hogy visszamenjek arra a napra, és újra átéljem a dolgokat...
egyébként én is mindenre hányingerrel reagálok - fáradtság, idegesség, szorongás... aztán a hányingertől még jobban szorongok, hogy jaj hányni fogok, pedig tudom, hogy nem... és akkor a szorongástól még rosszabb lesz a hányingerem... ördögi kör
Én a másokét már úgy kábé megszoktam, de én meg szinte kényszeresen ellenőrzöm a kaják állapotát, és ha kicsit is fura íze van, inkább kiöntöm, még étteremben is alig merek enni, és a kajaszállító cégben sem mindig bízom meg. Ha kicsit savanyúnak érzek bármit is, inkább kuka.
Lányom mellett már meg kellett szoknom másokét, de mikor egyszer elkapta a hányós vírust, és másnapra én is kezdtem pocsékul lenni, inkább telenyomtam magam Daedalon kúppal, és egyéb praktikákkal kerültem el a hányást. De a gyerekekét már megszoktam. Szerencsére nem hányósak.
HElló Csajok!
LÁtom, mindenki a padlón...
Hát én is... De totál.
Edina, amit te átéltél, az számomra a földi pokol. El sem tudom képzelni, hogy végigcsináljam.
Ha ez számít valamit neked, hihetetlenül tisztellek, amiért képes voltál erre, képes voltál mellette lenni, a fejét tartani. Én félek, hogy menekülőre fogtam volna és a folyosón reszkettem volna. (KÖzben persze belepusztulva a lelkiismeretfurdalásba, amiért magára hagytam a gyerekemet)
Ez a kór ISZONYAT. Megkeseríti az egész kurva életemet.
Akit az is zavar, ha olvas a hányásról vagy hasonlóról, most ne olvasson tovább.
Nálunk én kaptam el valamit, vagy ettem össze valamit. Délután már éreztem, hogy valami nem okés a gyomrommal, de estére totál hányingerem volt. Sajnos éreztem, hogy ebből lesz valami... Hirtelen egész higgadt lettem... Megkerestem azt a fekvő pozíciót, ahogy a legkevésbé volt rossz és meg sem mozdultam. Egy millimétert sem. Iszonyat szomjas voltam, de tudtam, hogy a szervezet azért akarja a folyadékot, hogy megkönnyítse a hányást, ezért nem ittam, csak a számat nedvesíttettem meg a férjemmel. Aztán elkezdett ömleni a nyálam (ha már nem ittam, a testem így akarta biztosítani a folyadékot) Egyszerűen kiköptem, nem nyeltem le. Aztán jött az a rész, amikor már jönne ki ugye, akkor meg valami öntudatlan reflex folytán elkezdtem másodpercenként nyelni és így megúsztam. 3 ilyen köröm volt. NAgyon megszenvedtem, de végül nem hánytam. Közben hol a hideg rázott, hol forróság öntött el, úsztam a hideg verítékben. Mindezt mozdulatlanul... A 3. "kísérlet" után jobban lettem. Persze mivel nem jött ki, másnap lázasan aludtam egy teljes napot, de inkább ez, mint a hányás.
Én is teljesen kétségbe vagyok esve, elrohantam egy pszichiáterhez, akit a aneten találtam és könyörögtem, hogy valamit csináljunk, mert már a gyerekemre is csak úgy tudok nézni, mint egy kis "hányógépre". Ráadásul hamarosan kezdi az ovit, jön a betegséges korszak, egyre jobban rettegek.
Én most fevarint szedek, mellé Rivotrilt. Nem mondom, hogy tökéletes, de egy fokkal talán jobb. Azt mondta a doki, hogy sajnos úgy érzi, hogy ő nem tud rajtam segíteni, de megpróbál beajánlani valami pszichiáter professzornak a SOTE-n. MOndtam, hogy az atyaúristenig is elmegyek most már, csak segítsen valaki. Szóval először nagyjából gyógyszerrel kell helyrehozni, hogy egyáltalán kommunikatív legyek, aztán megpróbálkozom ezzel a dokival.
LÁnyok, én IMÁDOM a gyerekemet, de legszívesebben fogadnék egy teljes munkaidős bébiszttert, hogy bármikor elmenekülhessek, ha rosszul van. Persze nincs rá pénzem, de olyan jó lenne...
Szia Mimas!
Velem minden detto ugyanez:(:( Bármi fájdalom ér, ez nagyon tipikus, pl. beütöm a kis lábujjamat, azonnal jön a rosszullét, fejfájás, nátha, éhség, minden, de mindenre én is így reagálok, ahogy te is írod. Iszonyat energiákat emészt fel ez a rettegés, az egész életemet gyerekkoromtól ez határozza meg.
Nálunk a szitu a következő, lányom 1 hete elkapta a hányós vírust, természetesen egyedül voltam vele, kb. 10x hányt, 10-20 percenként, iszonyatos erőfeszítéssel, borzalmasan megszenvedett, én fogatm a fejét, miközben térdelt a wc előtt.. nem ecsetelem mit éltem át. A durva része lezajlott kb. 2 nap alatt, addig én, a "nagy anya" szinte sokkos állapotban. Mikor kezdtem kicsit magamhoz térni, gyerek már jobban volt, 2 napra rá éjszaka párom kezdett hányni, az egész éjszakát a wc-n töltötte, na innen kezdődött az igazi retteges, ha ez ennyire fertőző, akkor nagy esélyem van nekem is rá. Azóta teljesen leamortizáltam magam, kikészültem, nem eszem, csont és bőr vagyok, pulzusom egekben folyamatosan..
Lányok, én eddig elutasítottam az orvosi segítséget, de most azt mondom, hogy nálam ez jelenleg annyira súlyos, hogy mostmár ijesztő. Legszívesebben kivonnám magam a forgalomból. Csatlakozom a kérdéssel Sanatka-hoz, tud valaki szakaembert ajánlani, aki bevált, segített, de legalább enyhített ezen a szorongáson? HELP!!!
Sziasztok!
Nem is tudtam, hogy ez betegség. Én világéletemben hányingeres voltam. Kezdve a fejfájás, bevágom a lábujjam, megfázok, éhes vagyok.. stb. Mindenre egy módon tudok ragálni: hányinger. Ettől viszont hatalmas félsz van bennem. Ráadásul, hogy bonyolítsam a történetet, pánikbeteg vagyok, hasi-pánikos, tehát, ha jön a pánik-szitu, akkor hányingerrel reagálom le a dolgot. A szitut meg a tömegközlekedés, zárt terek okozzák, így állandó félelem-hányinger az életem.
Mellette - amit írtatok is - mindeféle hányós vírustól a hidegráz, állandóan mosogatom a kezem, max 1 napos főtt ételt vagyok hajlandó megenni, nem találkozom olyannal, aki épp benne van egy ilyen kórságba, amíg leg. 2 hete nem küzdötte le, nem merek sokat enni, idegen helyen csak turkálok a majonézes-gombás (veszélyes) ételekben... szinte beteges félelem érzetem van a terhességtől.
A pánik (és amit én a pániknak hittem, de lehet ez a emetophobia) miatt állandó korlátozás az életem. Mikor egyek, mit egyek, hova megyek el, hogy megyek, kivel tudok találkozni, kit hívhatok, van-e pénz nálam taxira, ne az utcán jöjjön rám, merre lehet "futni" stb.
Remélem írtok majd! Tudunk beszélgetni!
Sziasztok,
Örömmel látom, hogy nem csak én őrültem meg, és van pár sorstársam, aki szintén ezzel a mások által irreálisnak tartott félelemmel küzd.
Van-e bárki, akinek segített egy jó pszichoterapeuta, pszichológus stb?
Ha tudnátok ajánlani olyat, aki legalább elindít a gyógyulás útján, azt nagyon megköszönném.
Tiszta sor, hogy önmagunkon tudunk csak segíteni ebben, de ha ez valahogy kevésnek bizonyul, akkor jöhet a külső segítség.
nagyon köszi!!
a nem evéssel (nem eszem, mert úgy nics mit kihányni) kapcsolatban... elég vékonyka vagyok, és mivel az érzés, hogy ENNI KELL, erősebb a félelemnél, és NAGYON nem szeretnék ártani a szervezetemnek, ezért úgy vagyok vele, hogy hacsak nincs tényleg nagyon erős hányingerem, egy joghurtot egy kis keksszel, vagy valamit mindenképpen eszek... mert egyszerűen muszáj!!!!!!!!!!
viszont én sem szívesen eszem idegen helyen (barátoméknál szerencsére ezt elfogadták, ennek ellenére már megszoktam, és náluk tudok enni), és az éttermeket is kerülöm aránylag... sőt, itthon is legszívesebben egyedül eszem, akkor és azt, amit megkívánok, annyit, amennyit szeretnék (pl. rühellem a nagy családi kajálásokat, ahol mindenki azt nézi,h jaj mennyit eszem... tudom,h jóindulatból, de etől meg tudok őrülni... hadd egyek már ennyit, amennyi jólesik!!!!)
Sziasztok! Itt vagytok még?
Éppen ma akartam nyitni egy topikot, én is ezzel a franccal szenvedek már egy ideje... de előtte még rákerestem, és megláttam, hogy már nyílt errlő topik
lányok, lelki társotok vagyok! 
nekem kb. egy éve erősödött meg ez az egész.. gyerekkoromban egész sokszor hánytam, de egyszer volt nagyon rossz... elmentem edzőtáborba (nagyon gonosz edzőm volt, és amúgyis egy anyás gyerek voltam mindig, így iszonyatos volt az egész), és elkaptam valamit, aminek pár nap hányinger után hányás lett a vége... és rám se bagózott senki...
szerintem nekem a hányás a magamra hagyatottsággal és a szégyenérzettel kapcsolódott össze a fejemben 
(persze a szüleim azonnal értem jöttek)
aztán most, évekkel később ez rettegésben jön ki... sajnos apumat rákkal műtötték, és a műtétek mellékhatásaként (belében volt daganat) tavaly ÖT napon keresztül folyamatosan, idén meg pár hete 1x hányt... RETTENETES volt, azok a hangok meg minden... de mintha cska magamat hallanám, amikor olvastam, h mp3-mal a fületeken aludtatok,stb. - ugyanezt csináltam én is.
legutolsó alkalommal, amikor hányt, fogtam magam és átmentem a barátomhoz, és este 10-ig haza se jöttem... apukámnak meg rosszul esett, és én is úgy voltam vele, hogy szegény, mit gondolhat rólam, de próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem az, hogy jaj de undi, hanem az, hogy MEGHALOK, ha ezt hallgatnom kell...
nem bírom elviselni, akárki is van rosszul, és nekem kis sokszor jár a fejemben, h jaj mi lesz, ha rosszul leszek, ennek ellenére (koppkopp) a suliban is, amint elmúlt a kezdeti pár ismerkedős hónap, és lettek barátaim, már nyugodt vagyok, mindig azzal nyugtatom magam, hogy bármi lenne, a barátnőm segít, ugyanígy vagyok a barátommal is, vele abszolút biztonságban érzem magam... mindig megnyugtatom magam, hogy ha rosszul lennék, csak kirohanok és kész... valahogy úgy érzem, hogy én a megszégyenüléstől félek, meg atól, hogy megint magamra hagynak, amikor rosszul vagyok... járok pszichológushoz, de elsődleges problmémám eddig apukám betegségével való küzdelem volt (életveszélyes állapotba került egyik napról a másikra, így derült ki, hog yrákos, az egész életünk felfordult, kemó, stb., utána visszajöt, újra kemó (de egyik kemótól se hányt)) stb. volt, erre cak mostanában terelődött a szó... nagyon remélem, hogy valamit tud segíteni a pszichó...
bár még csak 19 vagyok, sokat filózok azon, hogy hogy merek majd én gyereket vállalni...
jó lenne, ha lenne még itt valaki, olyan szívesen beszélgetnék veletek!!!!
Sziasztok!
Én is állandóan rettegek a vírusoktól,fertőzésektől (esetlegesen romlott ételektől) és ha már meghallom hogy valakinek ilyen baja van vagy járvány szorongok,hogy mi van ha elkapom hiába fertőtlenítem meg mosom a kezem stb...A többi betegségtől nem tartok,a láz még ami necces de érdekes a tüdőrákon meg nem aggódok,pedig napi 1doboz cigit elfüstölök.
Egyébként ha észreveszek magamon valamilyen tünetet hasfájás,hányinger,hasmenés akkor 'megfigyelés' alatt tartom magam és ha rosszabbodik azonnal napi 3 b6,daedalon diétázok és minél több folyadékot próbálok inni és emellett szorongok szorongok félek félek,és idegeskedek hogy most bemenjek e így suliba vagy nem,mi van ha rosszul leszek nyilvános helyen stb.Ez tényleg egy rémálom... Én még az ételek frissességén izélok sokat,amivel anyut kiborítom mert mindig bizalmatlan vagyok a frissesslggel kapcsolatban és alaposan megnézem mit fogok megenni.
Évekkel ezelőtt semmi ilyesmivel nem foglalkoztam,és nem is volt semmi bajom.Beteg is nagyon ritkán voltam.Igaz a hányástól mindig is féltem,de csak akkor foglalkoztam vele,ha konkrétan ott volt a téma,de egyébként nem befolyásolt a hétköznapi dolgaimban,nem volt ott kényszeresen a gondolataimban,nem hittem mindenkire aki köhög vagy sápadt vagy részeg vagy akármi hogy most hányni fog.És addig azt sem tudtam mi ez a fóbia,csak úgy voltam vele,hogy nagyon utálom.És mióta így elmélyült ez a dolog sokat van hányingerem,gyakran van gond a gyomrommal,és sokat vagyok beteg és úgy érzem magam mint egy idióta
De egy pár hete bulin lehányták a lábamat
Annyira hirtelen volt és sugárba hogy lesokkoltam utána pár percig remegtem utána meg kiröhögtem magam.Meg most azzal próbálkozok ha ilyen van előttem próbálom "szokni"és átállítani az agyam mert ez végülis egy automatikus reakció az agyban én legalábbis mikor beparálok mindig ugyanolyan (Remegés,tenyérizzadás,erős szívverés és menekülnék ki a világból és nem akarok levegőt venni a szaga miatt és befogom a fülem a hangja miatt) Találtam egy pszichoterapeutát is itt helyben,hozzá is elmegyek,megpróbálom
Én úgy érzem,hogy hozzá lehetne szokni szép fokozatosan,meg úgy hogy nem menekül el előle az ember hanem valahogy lenyugtatja magát és átállítja az agyát...Dehát mondani könnyű...
Más meg simán kiröhög,de én azt se értem hogy más meg hogy nem..szóval nem tudom azt felfogni hogy más nem így áll ehhez a dologhoz.
Sziasztok!
Edin@, Cresene!
Ugyanezeket élem át a szaranya kérdéskörrel kapcsolatban.
Múltkor olvastam egy cikket, miszerint a calici és rotavírus és effélék, az utóbbi egy évtizedben nagyon agresszívvá váltak, azaz régen is jelen voltak az életünkben, de nem okoztak ennyire durva tüneteket. Pontosan ezen gondolkodtam én is, hogy amikor én gyerek voltam, nem voltak ilyen vírusok. Utánnéztem és voltak, de nem okoztak ennyire súlyos tüneteket.
http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=95&cid=47095
Ebben a cikkben olvastam erről.