Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
Szia Emet!
mivel én is fóbiás vagyok akárcsak Te, ezért bátran merem azt mondani, hogy ne félj a gyomortükrözéstől. Nekem már 3x volt, és egyszer sem hánytam. Előtte estétől már nem is lehet enni , se inni, úgyhogy tuti nem fogsz hányni! az elején kicsit rossz, amíg lenyomják a csövet, de aztán már simán bírható és kb 3-5 percig tart az egész!
Sajnálom, hogy ilyen rossz állapotba kerültél. Meg tudlak érteni ami a gyomorpanaszaidat illeti. Nekem is refluxom van.
Remélem hamarosan jobban leszel, kívánom hogy így legyen!
Kitartás!
Angolul tudó sorstársaim figyelmébe ajánlom:
http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&tl=hu&u=http://www.emetophobiarecovery.com/&rurl=translate.google.hu&twu=1&anno=2&usg=ALkJrhg6CbSQr-XnGTZ601zwABdtBRES4Q
Nekem sajnos most nincs 97USD-m erre, de ha lesz, tuti kipróbálom, már annyira el vagyok keseredve...
Annyi mindent tönkre tettem a hülye fóbiámmal, hogy most el kell mennem a gastroenteorológiára (jól írtam le?:)), ahol 90% az esély, hogy tükrözni is fognak:(Napok óta be kellett volna jelentkeznem, mert már semmit nem bírok enni, mindentől savas a gyomrom, puffadok, vagy megy a hasam, de egyszerűen nem merek, mert félek a tükrözéstől. Nagyon belefáradtam már, és tökre kiakaszt, hogy ezt én tettem magammal, mert valószínűleg az a baj, hogy alig eszem, de a sok hülye gyógyszert meg szedem, csak hogy ne hányjak...:(
Szia!
Nekem "tünet" a dolog, mert pánikbeteg vagyok, és így jön ki rajtam ez a szar. Az más téma, hogy akármilyen vírusnál kész frászt kapok, hogy nehogy gyomros legyen, és pániktól függetlenül (tehát otthon, biztonságban) is ezen parázom, hogy csak ne hányjak.
Most tudom, hogy hülye kérdés, de mire gondolsz pontosan ? pl. nem akarok utcán hányni? Tudom-tudom, hogy alap, hogy sehol.
Vagy mit gondolnak az emberek? Nem élem túl?
???
Sziasztok!
Segítséget szertnék kérni Tőletek!Valakinek sikerült legyőzni ezt a félelmet valahogy már?Nálam azzal kezdődött hogy 2007 ben elkaptam a hányós hasmenéses vírust.A hányinger onnantól kezdve nem múlt el...az a nyár maga volt a pokol.A végén már az ágyból sem tudtam felkelni.Súlyos depresszió ,szorongás,pánikrohamok. Citapram Xanax.
Volt egy rövid tünetmentes időszakom de a betgségtől akkor is rettegtem.Tavaly ujra előjött erősödik.Most ott tartok hogy belefáradtam feladom.Az állandó hányinger,félelem sírhatnék...És hogy vajon el kaptam e a nyavaját...
Járok december óta pszichológushoz, de ő ugy gondolja ez csak tünet elfojtok valamit...amikor azt mondom hogy szerintem magától a hányástól félek nem ért eggyet hanem "ez csak egy tünet""nem a tünetről kell beszélni"...Segítsetek!!
Köszönöm!
Sziasztok! Régen voltam itt
Én sem vagyok társasági ember... nem vagyok az az elveszett egyedül sarokban ülős fajta, mert vannak barátaim, de ilyen bulikba, házibulikba meg ilyenk helyekre nem járok.
Olyan jó érzés (mármint megkönnyebbülés, hogy nem csak nekem vannak ilyen dolgaim) olvasni, hogy nektek is vannak ezek a "kényszeres" dolgaitok... néha már egészen megijedek magamtól, hogy miket művelek.
Egyébként tényleg próbálok én is arra gondolni, hogy a többi, mi szempontunkból "normális" embernek nem ekkora ügy egy hányás... Mi nagyítjuk fel iylen rettenetesre és irtózatosan kellemetlen, megalázó, félelmetes dologgá, amikor igazából nem az... Szóval ennél cikibb dolgok is vannak vagy történhetnek velünk, és mégis... És pl. vanna kterhes nők, akikminden reggel hánynak vagy rosszul érzik magukat, elmúlik, aztán jólvan. Mégsem készülnek ki tőle meg ilyesmik (mármint lelkileg). Pl. barátom anyja kilenc hónapon át hányt (jó, nyilván nem minden nap), ma már mégse ezen töpreng meg ilyenek. Másoknak ez tényleg az élet egy kellemetlen, de túlélhető velejárója, nem rosszabb, mint egy hasmenés például, nekünk meg a világ legnagyobb borzalma
Pedig nem kéne annak lennie, de olyan nehéz máshogy nézni rá... 
Sziasztok!
Gina05 hozzászólására írnék, hogy igen nekem is van ilyen félelmem, hogyha monbdjuk este másképp csinálok valami rutinszerű dolgot, akkor baj lehet-e éjszaka...
Nem tudom ennek mi köze lehet a hányáshoz, de ez bennem is kialakult.
Egyébként ez az örökös félelem tényleg nagyon rossz, hogy nem telik úgy el nap, hogy ne gondoljak rá, ne szorongjak. Én is szívesen kigyógyulnék már ebből, de nem tudom, hogy.
Számomkra nehéz az a tudat, hogy ez egy természetes dolog, ha a gyomor rossz dolgot talál a szervezet érdekében a legrövidebb úton löki ki. De én ezt sosem tudtam felfogni így, ha jött egy új szituáció újra el kezdtem félni. Ja és igen eddig még soha nem lettem rosszul tényleg ez a vicc.
Amúgy ti mennyire vagytok társasági emberek? Úgy értem bulizosok, meg dumálgatósok. Mert én nagyon nem és nekem ezt is mondták, hogy a zárkózottságomnak is köze lehet hozzá.
Szia!
Én teljesen megértelek,nyaralások előtt meg nyaraláson én is nagyon görcsölök,hogy mi van ha beteg leszek,főleg mert nekem egyszer amire emlékszem hogy nagyon sokat hánytam gyerekkoromban egy nyaraláson,külföldön és sztem azt nem tudtam feldolgozni,mert utána azaz 10 éve nem hánytam,előtte meg nagyon kicsinek tehát nem emlékszem (még oviba se,pedig ott mindennapos volt és már akkoris féltem)
Igazából ezek a kényszeres rituálék azaz kényszercselekvések és gondolatok amit nem tudsz befolyásolni,a hányás bizonytalanságának a gondolatát,ez szerintem vele jár,nálam a cselekvéses rituálé a kézmosás ami mindig először fertőtlenítés,utána szappan mindig ugyanolyan alaposan kell,különben úgy érzem nem jó és szorongok...
Én utcán,közösségi helyeken már alapesetben nem tartok attól,hogy hogy menekülök ki,meg hova hányjak gyorsan ha kell,kivéve ha rosszul vagyok,akkor minél előbb haza akarok jutni. Gondolj bele,ha esetleg mondjuk nyilvános helyen rosszul lennél akkor mi történne? Igazából semmi,mert más is lesz rosszul és senkit nem vertek még meg miatta
Nekem nemrégiben egy boltban egy kisgyerek lepisilte a lábam és az anyja még elnézést sem kért,és az eladónak se szólt hogy takarítsák fel,hanem sunyin kiosont!
És az anyukára haragudtam nem a gyerekre...
Tehát ha rosszul lennél,mivel a "külvilág" nem úgy áll ehhez,max neked lenne gond,de ha egyszer kelleni fog akkor úgyis kijön tökmindegy hol vagy,bár elméletileg akik így rettegnek tőle nem igazán hánynak,"visszatartjuk" amennyire lehet...
Nyaralásra mindig viszek gyógyszert,ami ezzel kapcs. áll: széntabletta,b6 vitamin a hányingerre,erősebb esetén daedalon, és mindig iszok napi 3x1 normafloret,ami a bélflóra egyensúlyát támogatja,és nem eszek kétes helyeken,illetve alkohol mértékkel ha buli van! De tudom,hogy ha a normaflore ellenére vmi rossz amit úgyis érzel,beveszek b6 vitamint,amire lehet inni is buli esetén meg a normaflore-ra meg a széntablettára is,legrosszabb esetben daedalon de akkor már nem sok esélye van hogy hányni fogsz,mivel a hányásközpontot eléggé leblokkolja az agyban
Ha külföldre mész,semmi esetre se egyél ottani gyümölcsöt,zöldséget csak ha sütve-főzve van,illetve jégkockát,csapvizet se fogyassz még fogmosáshoz se használj ottani csapvizet!
Ja és még valami: abban van igazság,hogy nem kimondottan a hányás a ossz,hanem az azt megelőző hányinger,és a közvetlen előtte levő rosszullét mikor érzed hogy futni kell,amennyire én emlékszem,maga a hányás kifejezetten megkönnyebbülés érzés volt,csak utána meg a látványa,szaga,meg az a kellemetlen érzés hogy ez belőlem jött
Nekem vmiért irreális hogy az orromon meg a számon jöjjön ki valami...
Sziasztok! Régen jártam erre, de most látom, h feléledt a topik, úh. én is írok :) Engem az ijeszt meg a legjobban, hogy már nem emlékszem rá, hogy milyen... Régen hánytam már, és ezért nem tudom felidézni, és nagyon félek, hogy mi lenne, ha megtörténne, hogy zajlana le, milyen érzés, utána hogy érezném magam, újra rosszul lennék-e, félek, hogy utána nem merek majd enni, mert félek majd, hogy kijön... Meg félek, hogy emberek között történne, és utána még ilyen szociális fóbiám is lenne, vag ynem mernék buszra szállni vagy ilyenek.. ha belegondolok, akkora marhaságelőre aggódni valamin, de it mindannyian profi szintre fejlesztettük ezt a képességet
Én is minden este úgy fekszem le, hogy mi van, ha... (ezt az fejlesztette ki bennem, hogy apám a betegsége alatt éjszaka többször is rosszul lett), és vannak ilyen enyhe kényszeres dolgaim, hogy "ha most megtöröm a szokásos esti rutint, mert mittomén, éppen ezt meg azt másképp csinálom, mint szoktam, akkor mi történhet"... ilyenjeitek nektek is vannak? néha egészen megijedek, hogy mindenhez az idióta hányást kapcsolom. Néha tényleg már torkig vagyok ezzel az egésszel... 
Ha belegondolok, tényleg olyan butaság, a legtöbb ember gyerekkora után (és lerészegedést, kemoterápiát, terhességet leszámítva) alig lesz rosszul... Én mégis minden napomat úgy élem, hogy bemegyek valahova, "hol a kuka?" "hol a kijárat?" "ugye ki tudok menni, ha történik valami?" szinte kényszeresen kérdezgetem a barátomat meg anyumat, hogy "ugye nem lesz semmi?" ha megyek valahova vagy ilyenek, holott... MIÉRT LENNE? miért hánynám el magam én pont a bevásárlóközpont meg a mozi közepén? ugyan már. És mégis állandóan ezen pörög az agyam... Néha legszívesebben pofán vágnám magam, ez az igazság. Én nem ilyen ember vagyok, amit ez csinált belőlem, régebben imádtam repülőre ülni, utazni, stb. stb., most meg úgy érzem, hogy az életem egyre cask beszűköl, pl. már alig mernék repülőre ülni... Ez a beszűkülés BORZASZTÓ érzés. Szerdán megyek nyaralni (kocsival), és persze már megy a para. Nagyon keményen küzdök azért, hogy ÉLVEZNI tudjam a nyaralást, ne azon pörögjek, hogy mi van, ha rosszul leszek a szállodában vagy az úton. Mert NEM LESZEK ROSSZUL, basszus. Az egész napom arra megy el, hogy olyan miatt görcsölök, ami meg sem történik 
és ez olyan szomorú 
Ajjh, ne haragudjatok! De muszáj volt ezt most kiírnom magamból...
Sziasztok! Régen jártam erre, de most látom, h feléledt a topik, úh. én is írok :) Engem az ijeszt meg a legjobban, hogy már nem emlékszem rá, hogy milyen... Régen hánytam már, és ezért nem tudom felidézni, és nagyon félek, hogy mi lenne, ha megtörténne, hogy zajlana le, milyen érzés, utána hogy érezném magam, újra rosszul lennék-e, félek, hogy utána nem merek majd enni, mert félek majd, hogy kijön... Meg félek, hogy emberek között történne, és utána még ilyen szociális fóbiám is lenne, vag ynem mernék buszra szállni vagy ilyenek.. ha belegondolok, akkora marhaságelőre aggódni valamin, de it mindannyian profi szintre fejlesztettük ezt a képességet
Én is minden este úgy fekszem le, hogy mi van, ha... (ezt az fejlesztette ki bennem, hogy apám a betegsége alatt éjszaka többször is rosszul lett), és vannak ilyen enyhe kényszeres dolgaim, hogy "ha most megtöröm a szokásos esti rutint, mert mittomén, éppen ezt meg azt másképp csinálom, mint szoktam, akkor mi történhet"... ilyenjeitek nektek is vannak? néha egészen megijedek, hogy mindenhez az idióta hányást kapcsolom. Néha tényleg már torkig vagyok ezzel az egésszel... 
Ha belegondolok, tényleg olyan butaság, a legtöbb ember gyerekkora után (és lerészegedést, kemoterápiát, terhességet leszámítva) alig lesz rosszul... Én mégis minden napomat úgy élem, hogy bemegyek valahova, "hol a kuka?" "hol a kijárat?" "ugye ki tudok menni, ha történik valami?" szinte kényszeresen kérdezgetem a barátomat meg anyumat, hogy "ugye nem lesz semmi?" ha megyek valahova vagy ilyenek, holott... MIÉRT LENNE? miért hánynám el magam én pont a bevásárlóközpont meg a mozi közepén? ugyan már. És mégis állandóan ezen pörög az agyam... Néha legszívesebben pofán vágnám magam, ez az igazság. Én nem ilyen ember vagyok, amit ez csinált belőlem, régebben imádtam repülőre ülni, utazni, stb. stb., most meg úgy érzem, hogy az életem egyre cask beszűköl, pl. már alig mernék repülőre ülni... Ez a beszűkülés BORZASZTÓ érzés. Szerdán megyek nyaralni (kocsival), és persze már megy a para. Nagyon keményen küzdök azért, hogy ÉLVEZNI tudjam a nyaralást, ne azon pörögjek, hogy mi van, ha rosszul leszek a szállodában vagy az úton. Mert NEM LESZEK ROSSZUL, basszus. Az egész napom arra megy el, hogy olyan miatt görcsölök, ami meg sem történik 
és ez olyan szomorú 
Ajjh, ne haragudjatok! De muszáj volt ezt most kiírnom magamból...
Igen,lefekvés előtt rossz,mert fél az ember,nehogy arra ébredjen...és esetleg még ki sem ér a wc-ig...
Egyébként engem az jobban zavarna,ha mások előtt hánynék,mert úgy érzem más is úgy áll hozzá mint én,pedig tudom hogy nem,de nem tudom elképzelni máshogy.
Titeket egyébként mi zavar,mi rémiszt a legjobban ebben a dologban? (hangja,látványa,szaga,az érzés vagy csak a tudat stb...)
Érdekes, hogy pl. nálam nem jön elő ez a kézmosásmánia. Persze rendszeresen mosok kezet, de valahogy nem félek annyira, ha mondjuk nem tudom megmosni rendesen a kezemet pl nincs szappan. Az ételeket sem szoktam vizsgálgatni, bár mindig megnézem mikor jár le. Ha valaki azt mondja ennek fura íze van tuti bele nem kóstolok. Gyanús eredetű innivalót sem iszok pl. forrávíz,ami elvileg tiszta, de én nagyon nem bízom benne.
De így sem mondható rám, hogy nem vagyok fóbiás. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra "Csak ne hányjak!". Főleg este lefekvés előtt.
Még régebben írtam egy weborvosos kérdezős oldalra,gondoltam ezt is megosztom:
EmetophobiaJelige: EmetophobiaTisztelt Doktor Úr/Nő!
Elég erős emetophobiával szenvedek,ami 4 évvel ezelőtt felerősödött,tehát már a mindennapjaimban akadályoz,kényszercselekvéseim lettek (állandó kézmosás,fertőtlenítés,félek a hányás vírusoktól stb.)emellett elég erős szorongásaim vannak,állandóan stresszelek,valamiért iszonyúan félek tőle (20 éves vagyok életemben kb 4x hánytam gyerekkorban)Depresszióra hajlamos vagyok,korábban pánikbeteg voltam
Ha hányingerem van azonnal daedalont,b6-ot szedek be,és állandóan attól félek,elkapok valamit,vagy olyat eszem amitől rosszul leszek.
Mit lehet ezzel tenni?Szeretném már lezárni ezt a félelmet,a kívülállók kinevetnek,hogy milyen félelem ez,pedig valós és nagyon erős.
Köszönettel:
Állítólag ez az egyik leggyakoribb phobia, csak eddig nem figyeltek fel rá eléggé.
A teendő ugyanaz, mint mint minden phobiánál.
( Ha beüti a Google-ba, mindent megtalál)
Üdvözlettel: dr.L. László
(Egy kérdés: ha ez az egyik leggyakoribb fóbia,miért nem foglalkoznak többet ezzel,és miért akadnak fennt rajta az emberek?? )
Egyszerűen nem hiszem el,hogy egy oldalt teleírtam,és újraindult a gép...
Tehát megpróbálom mégegyszer,bár ugyanúgy nem tudom leírni,de tömörebben próbálom...
Jó ideje nem jártam itt,de mindig visszaolvasgatom a hozzászólásokat, és megdöbbenek,hogy egyes részek olyanok,mintha én írtam volna,vagy az "én gondolataim lennének"...
Kívülállóknak hiába beszélek ezekről a dolgokról,nem tudják átérezni,és nem is értik meg igazán,sőt sokszor elmosolyodnak,hogy HÁNYÁSfóbiám van...pedig ez általában magával vonz több más pszichés problémát,pl. pánikbetegség,szorongás,depresszió,kényszerbetegség,személy iségzavar,szociális fóbia és sorolhatnánk...így már annyira nem megmosolyogni való dolog...
Nekem az utóbbi időben sajnos romlott az állapotom,depresszívség,és egyre jobban szigorítok magamon,tehát mindig jön valami új szokásom például a tisztasági kényszer dolgaimban...Ráadásul vége lett az egyetlen szoros barátságomnak,amiről azt gondoltam,még jópár évig tartani fog,ő ismert engem már ezek előtt is mikor még semmi bajom nem volt és kiegyensúlyozott,"normális" voltam,illetve párkapcsolatom sincs,nem is merek kezdeni,mert nem hiszem,hogy úgy,hogy ennyire körülményes vagyok el tudna bárki is fogadni,aki előtte nem ismert,mert sajnos azt vettem észre,az emberek különcnek,vagy "dilisnek" állítják be azt akinek más szokásai vagy nem "megszokott" problémái vannak,na meg ugye "aki pszichológushoz jár az emlebeteg" típusú vélemények...
Pszichoterápiára most nemrég volt időpontom,de persze lebetegedtem így nem tudtam menni...
Mindenhol azt hallom,olvasom pedig hogy nagyon hatásos és gyógyítható ezzel a terápiával kimondottan ez a fóbia is.
Azt állapították meg nálam a depresszió mellett,hogy öngyilkosságra hajlamos vagyok,és nagyon félek,mert élni szeretnék,semmi extrát nem szeretnék,csak hogy olyan legyek mint a többi ember,de évekig nem biztos hogy bírni fogom,főleg ha még egyre csak szigorítok meg új dolgok jönnek,és a környezetemben sem javul a helyzet,így félek nehogy egyszer besokalljak és kárt tegyek...belegondolni is rossz!
Idáig nem fertőtlenítettem a kezem,nem éreztem hogy szükség lenne rá,viszont 1 éve Sziget fesztiválon,mikor jött a H1N1 cirkusz,és híresztelték hogy vsz. Szigeten is terjedni fog vettem,persze azóta is veszem,ha nem itthon vagyok,hanem pl suliban,ahol nem tudok rendesen kezet mosni (de így sem fogom meg kézzel az ételt) úgy éreztem hasznos lehet. De itthon csak szappant használtam. Aztán februárban,mikor a barátnőm elkapta,vettem egy kicsit durvább kórházi jellegű kézfertőtlenítőt,és már ott tartok,hogy azt is használom és még szappant is,ennek eredménye az lett,hogy begombásodott a kezem és hámlik (érdekes csak a jobb kezem),tehát nagyszerű! tönkrement az idáig makulátlan bőröm egyensúlya,védekezőképessége. Valami ilyesmit csinálhatok 3 éve az immunrendszeremmel is,ami miatt elromlott (előtte évente 1x ha náthás voltam és semmi más)
Természetesen a H1N1 elleni oltást is beadattam,azóta rejtélyes hőemelkedéseim vannak,persze nem tudják mitől??? :) Előtte ez sem volt...
Új "szigorítási szokásom" pl. hogy már mosogatás előtt is kezet fertőtlenítek,meg mosok,és külön tiszta papírtörlőm van amivel törölgetek,és senki ne nyúljon hozzá,és persze csakis én mosogatok,pedig de utálom! Anyu már sokszor könyörög,hogy hadd mosogasson,de nem engedem...
Sokszor tényleg úgy érzem,mi van ha "elmentek nekem otthonról",és az új társaságokba sem tudok úgy beilleszkedni ,és bezárkózott lettem és magányos.És nagyon szégyellem magam. Ráadásul anyu is hazajön hulla fáradtan munkából és az én hülyeségeimmel kell foglalkoznia,ő is lefogyott és megtört.
Egyetlen pozitív élménnyel tudok beszámolni:
Próbálom szokni a hányást...Idén Balaton Soundon többször is hánytak előttem,és próbáltam higgadt maradni,ha már ott volt a helyzet,sőt nem is mentem olyan messzire,és néha odanéztem meg azért hallottam is...
Egy fesztiválon igen nehéz elkerülni ezt,ezért már jóval előtte kikészítem magam idegileg,idén is sikerült olyannyira,hogy xanaxot kellett szednem,persze kis adagban és gyengébb fajtát,dehát ez...
Régebben ha mellettem valaki behányt tutira felpattantam és elfutottam,ahhoz képest most egész jó voltam :)
Nagyon-nagyon remélem,hogy el fog múlni,és nem jön más,mert a pánikbetegségem mikor elmúlt,az is csoda volt azt sem tudtam mi az a kényszerbetegség és most itt van,és jött más...és mi jön még? Reméljük kezelések sora és "meggyógyul az agyam" mert így munkahelyen is nem tudom mi lesz,most suliból is eleget (nagyon sokat) hiányoztam betegségek miatt,nagyon gyakran vagyok,de a kézmosásról meg ezekről nem tudok leszokni...ami nem is baj,csak ez már túlzás nagyon! És persze az állandó gyanakvás hogy mi van ha...romlott az étel,vagy nem friss,nem jó,és nem megfelelően tárolják a hűtendő árukat a boltban és rosszul leszek tőle stb...
Mindenesetre a természetgyógyászatot mindenkinek ajánlom továbbra is,engem a pánikbetegségből ez gyógyított ki,és szeretném ha a pszichoterápia is sikeres lenne.
Én sajnos kifogtam egy parapszichológus-reflexológust aki molesztált,és előtte azt kérte bízzak benne,csak úgy tud gyógyítani,és tudta milyen labilis vagyok,hiába férfi volt... én akkor 18,ő pedig kb 60 éves! Undorító és felháborító...azóta nem tudok úgy bízni,köszönöm neki!
Azóta női terapeutákat próbálok választani....
Remélem,hogy ti is megtaláljátok a nektek megfelelő kezelési módot,és rendbe jöttök! Csak sikerült megint jó sokat írnom :)
Szép napot!
Üdv.: Adri
Sziasztok!
Az alkohol témáról... nekem ivós barátaim vannak. Nem a részegedős fajta, de minden nap megisznak 1-2 pohár bort/sört, hétvégén meg 1-2 feles tömény. Általában mindig jó a hangulat velük, bár lerészegedni nem szoktak. Maximálisan tiszteletben tartják, hogy én nem iszom. Az igaz, hogy olyanokkal már nem is megyek sehova, akik "erőltetnek", vagy már átesnek a részegedésbe.
Ebben a hőségben kicsit bennem van a para a járműveken (vagyis ott mindig bennem van a para). Nem csodálom, hogy a fülledtségtől, levegőtelenségtől rosszul lesznek emberek.
Ma moziba megyek....
Ajtó-bezárós. Olyankor szokták, mikor két kijárat van, és Te pl a felsőn mész be, és a film végén az alsón engednek ki. Csak nekem mondjuk akkor nem jutott eszembe, hogy a lenti kijáraton menekülhetnék. (Másik, hogy tűzvédelmi szempontból is eléggé kiakasztóak)
Legyen szép napotok!
Én a múltkor voltam egy házibuli szerűségben (nem akartam elmenni, de valahogy rávettem magam), ami nem volt olyan rossz, de az egyik csaj eléggé kiütötte magát. Ottalvós volt a dolog, mert a barátom szervezte. Egy szobában aludtunk négyen a lány is és én persze elkezdtem parázni mi van ha annyit ivott, hogy hány? :O
De aztán érdekes módon egy kicsit sikerült megnyugodnom és már nem érdekelt annyira mi lesz vele, mert hamar elaludt.
Mindenesetre én is ezért irtózom a piálástól. :(
Na, akkor látom, nem vagyok egyedül
mondjuk kibírom igazából belül is meg minden, max. pár pillanatra elkap a para, nem feltétlenül ragaszkodom pl. a moziban ahhoz, hogy a szélén üljek, de ha pl. hallanám, hogy bezárnak, valószínűleg rosszul lennék én is... 
(egyébként ez durva,h bezártak... mi ez, börtön basszus? és ha nekem pisilni kell vagy nem tetszik a film, akkor verem az ajtót, hogy engedjenek ki? :S még sose hallottam ilyet, h bezárnának... 
)
na de visszatérve a témára: mindig ez a kombinálás, hogy merre lehet menekülni, ha baj van... (ami sosincs
)
én sosem alkoholizáltam, nem is fogok... egyébként sem érdekel, mert kevés cikibb dolog van a részeg embereknél és a részeg nőknél meg főleg, ez a fóbia meg persze eleve lehetetlenné teszi az egészet
én, önszántamból összezárjam magam piáló emberekkel, akik közül valaki úgyis hányni fog? nane... 
:-)))
Tőlem frászt kapnak az ismerősök. Szitu, megyünk moziba. Alap, hogy én kérem a jegyet, mert ugye sor széle legyen, de ne elől, és a széle ne azt jelentse, hogy a fal mellett. (Erre kb a jegyárus is komplett hülyének néz, de ez van). Színház... Nem érdekel, ha teszem azt 8 hónappal későbbre kapom a jegyet, de akkor még ugye én választhatom meg hova.
Múltkor moziban bezártak minket, persze, ahogy hallottam, hogy fordul a zár, rögtön rámjött, hogy nem tudok kimenni, rosszul leszek, hányni fogok, stb. A film felére nem is emlékszem.
Alkoholt amúgy se nagyon bírom, de mostanra kb a nullára leépítettem. Cigi sem esik jól, de azt még nem sikerült...
Ja értem :) Egyébként én is olyankor érzem a legjobban, amikor ismeretlen helyre megyek vagy ilyesmi... Meg egyetemen tavaly elég szar volt az elején, amikor bementem a hatalmas előadóba, nem ismertem senkit, és persze az ember egyből elkezd parázni... szerencsére amióta van egy barátnőm, nem aggódom ezen meg ilyenek, de először idegen emberekkel körülvéve volt néhány elég szar pillanat...
Az éjszakárl jut eszembe, éjjel volt egy kis kalandom, kettő körül ilyen öklendezésszerűségre ébredtem, és persze már az ébredés pillanatában tiszta ideg voltam... és nem bírtam eldönteni, hogy álmodtam-e vagy apám esetleg, vagy mi a retek van itt... úgyhogy hallgatóztam, és kdierült, hogy a nyitott ablakon át hallottam valamelyik szomszédot... ezt utálom az éjszakában, hogy minden ilyen baromi csendes, és minden zaj felerősödik... a szomszédok el vannak választva egy kerttel, egy kerítéssel és gondolom egy fallal is, ha nem kint lett rosszul, és MÉGIS hallottam... na de mindegy, becsuktam az ablakot, aztán nem hallottam ttöbbet
és ami durva, hogy nagoyn jó alvó vagyok, semmire se ébredek fel, erre meg persze egyből... mintha állandóan készenlétben lenne a testem, hogy mikor kell menekülni... durva...
egyébként én eleve is nehezen kezelem az olyan szituációkat, amikor egyedül vagyok... nem szeretek egyedül menni helyekre, egyedül pl. taxiba ülni meg ilyenek, (persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nem vagyok képes buszra szállni vagy feladni egy csekket vagy akármi) és nem csa ka hányásos dologgal összefüggésben, hanem úgy általában, mindig szeretek másokkal menni, olyanokkal, akikre számíthatok, főleg a barátommal vagy anyukámmal...
egyébként a hányásos bírus nekem is az első számú közellenség... még sose volt ilyen hányásos vírusom, inkább a hasmenésest választanám
Igen, pontosan ez történt :)
Amúgy én a legjobban a hányós vírustól félek, illetve szoktam inni, de sohasem voltam annyira részeg, hogy hányjak. Ennek a szüleim mindig örültek, tudták hogy sosem leszek mattakotta részeg :D :D
Hát azért ilyen mélységű fóbia nem alakult ki bennem még de azt vettem észre hogy egyre inkább kerülöm az alkoholos italokat.
Főleg a tömény szeszeket, mivel nem egyszer rosszul sült el egy-egy átmulatott éjszaka ezért már a feles látványától is enyhe hányinger tör rám.
Hál 'ten még soha nem hánytam el magam ettől de azért nem nagyon iszogatok már feleseket, miután megiszom bennem van h jajj csak nehogy vissza jöjjön.
Ez volta cigizésnél is, elég sokat köhögtem a cigitől és az erős köhögésektől rendesen rámtört egy enyhébb hányingerszerű öklendezés vagy minek nevezzem. Szerencsére már sikerült leszoknom és felest sem iszom ugyhogy no para.
Nagyon messze vagyok a fóbiától , de azért elgondolkodtató mert ilyenekből simán kialakulhat egy ilyen betegség.