Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Suttogó - kritika
Létrehozva: 2008. augusztus 29. 13:18
Végre valaki le merte írni, hogy ez egy sz@r könyv!!!
http://www.nlcafe.hu/babazzunk/20080829/milye n_gyereknevelesi_konyvet_valasszak_-_a_suttogot_/
Emell ett a Kismama magazin múlthavi számában Ranschburg prof. is lehúzta.
Remélem sokan olvassák a kritikákat, és egyre kevesebben veszik meg!
En is felek a bolcsohalaltol. Itt Angliaban azt mondjak, hogy haton KELL altatni a gyereket, mert akkor sokkal kisebb az eselye, hogy meghal es magadra vess, ha nem ugy altatod. Namarmost az en lanyom nem hajlando haton aludni, ezert nem fogom rakenyszeriteni, egyebkent se menne, mert nem hagyja abba a bogest amig nem nem forditom.
Szoval en is folyton odamegyek, hallgatom, hogy szuszog-e, megmozdul-e, stb. amikor tul nagy a csend :-) Beijesztett a csunya vedoneni...
Én meg a bölcsőhaláltól féltem betegesen. A mai napig, ha a fiam olyan mélyen alszik, hogy nem hallatszik a levegővétele, képes vagyok megrémülni és felrázni. Pedig 4 évesen már nem fenyegeti veszély. De röhögj ki nyugodtan, a 37 éves férjemmel is megtettem ezt egyszer. Ezért engem megnyugtatott, hogy köztünk szuszog a manó.
A kicsi nem alhat velünk, mert ott a nagy ló bátyja, és ő olyanokat csapkod, rugdos, hogy nem menne. De a kiságya a mi szobánkban van, bármikor meg tudom simizni, érzem, hogy jól van.
Én 1 éves koráig szigorúan kiságyban altattam a kislányom (a mi szobánkban), mert volt légzésfigyelőnk, és mivel így is többször bejelzett, nem mertem megkockáztatni, hogy köztünk aludjon.
Aztán később, mikor már nem használtuk alégzésfigyelőt, néhányszor köztünk maradt, mert túl kómás voltam ahhoz, hogy éjszakai szoptatás után visszacipeljem az ágyba. De velem is nagyon sokszor előfordult, hogy épp nem aludt köztünk, mégis arra riadtam, hogy gurul le az ágyról, én meg kapok utána. Ilyenkor mindig szegény férjemet "kaptam el", amire meg ő riadt fel!
Vagy arra eszméltem félálomban, hogy tapogatom magam mellett az ágyat, hogy hol van a kislányom, aztán, mikor kitapogattam a férjem karját, könyökét, akkor megijedtem, hogy úristen, mi lett a fejével.....jááááj, tényleg, volt néhány ilyen hülye felriadásom.
Olyan másfél éves kora óta pedig már minden éjszakát köztünk tölt, de érdekes módon, mióta mindig mellettem van, nincsenek ilyen rémálmaim, felriadásaim.
Nemsoká körltözünk, az új házba már rendeltünk új ágyat neki, ott már külön fog aludni.
14 deka? Az teljesen normalis
Enyim 20-at ket het alatt es benne volt a normalisban.
Igaz, nem Mo-n, bizti itt mas a normalis.
azért figyelembe kell azt is venni, hogy a könyv amerikai nőknek készült elsősorban, ahol 3-4 hónapot lehet csak a gyerekkel otthon maradni, és bizony-bizony 4 hónap után már igen nehéz megoldani az állandó fejést a munkahelyen.
De nemcsak amerikában van ez igy, hanem a legtöbb Nyugat-európai országban (pl 5 hónap, Belgiumban is-én innen írok).
A magyarországon élő kismamák hatalmas előnyben vannak abból a szempontból, hogy sokkal-sokkal több időt tölthetnek otthon.
A tápszerezés kapcsán, ami nekem lejön.
Valóban nagyon sokszor a rossz tanácsok miatt nem tud szoptatni az anya, és nem azért, mert nem képes rá. Hogy ez mennyiben a saját felelőssége, az mindenkinek a magánügye, és mindenkinél más. Lehetne elemezni, hogy ki mit tett meg a szoptatásért, jó tanácsokat követett-e (nem T. Hoggét pl.), hogy álltak a szoptatáshoz a körülötte lévő szakemberek a kórházban, majd otthon, mennyiben segítették, keresett-e szoptatási tanácsadót...stb. Mert láttam olyan esetet a környezetemben, ahol az anya tényleg mindent megtett, és rajta kívülálló okok miatt nem ment mégsem. Láttam olyat is, aki állítja, hogy mindent megtett, valójában mi a környezete láttuk, hogy szinte semmit (időre szoptatott, 3 majd 4 órára, egy mellből, max. 20 percet, éjszaka nem szoptatott, hanem eleve tápszeres pótlást kapott a gyerek, napközben is teáztatta...vagy olyat, akinek befelé forduló mellbimbója volt, nem törődött vele, nem érdekelte, üvegből adta a hozott anyatejet...és állítja, hogy MINDENT megtett a szoptatásért, de nem ment (kb. 3 hétig próbálkozott). Szóval relatív a MINDENT MEGTETTEM a szoptatásért, mert ez a MINDEN mindenkinél más. Sajnos én azt látom, hogy sokan hisznek bizonyos "szakemberek" elavult szemléletének, és azt követik, még ha olvassák is a haladó szemléletet. Egy elsőbabás anyukát totálisan összezavarhatnak az ellentétes táplálási tanácsok, és lehet, hogy a rosszabb utat választja. Utána pedig - mert egy idő után mindenkinek leesik ez a tény - magát marcangolja, hogy miért nem a másik úton járt. Itt óriási a kismamát körülvevő szakemberek felelőssége. Hiába olvassa pl. a neten az igény szerinti szoptatást, ha a kórházban a csecsemősnővér szabályosan megfenyegeti, hogy abból micsoda baj lesz (mert mondjuk a csecsemős leragadt a 70-es években), s majd megkeserüli. Sok helyen már a kórházban elbizonytalanítják, hogy nincs elég teje, mert méregetik a babákat, és a kis Jancsika nem szopott annyit, amennyit kell. Hiába olvassa, hogy nem kell mérni az egyes etetéseket, és mindig más mennyiséget eszik a baba, ha jól gyarapodik, nem számít...ha a kórházban éppen az ellenkezőjét tapasztalja, és meg is ijesztik...kész, vége.
A bebugyolálással semmi bajom, azt a Kismama is javasolta nem egyszer, ha nyugtalan a baba. Semmi gondom vele. Az ütögetéssel (finom ütögetéssel) sem.
Más dolgaival van gondom, de azokkal nagyon.
Én olvastam Bálits Évának ezt a cikkét az alvásról. Nekem tanulságos volt, és pont a személyes hangvétele tetszett. Nem általánosításokban fogalmazott, hanem a személyes, saját példáját hozta fel, ettől lett életszagú az egész. Érezhető, hogy 3 gyereket nevel. T. Hoggon azt érzem, hogy élő gyereket nem látott még soha életében.
Pontosan, ahogy mondod. Sok babánál/anyánál elég az egy mellből szoptatás. De ha észreveszi, hogy nem elég, akkor ösztönösen vált a két mellből szoptatásra. Ennyi. A tejtermelés fokozására mindenképpen jó, de ha nem kell fokozni, mert van elég egy mellben is, akkor elég egy mellből szoptatni is.
Nálunk soha nem volt elég egy mell, mindig kellett kettő, és még fejnem is kellett, hogy serkentsem. Sőt volt olyan, hogy az egyikből szopott, a másikból fejtem, mert így könnyebben jött a tejleadó reflex, különben sok idő kellett, hogy kiváltódjon, és a babám meg türelmetlen volt, ordított, elengedte a cicit...Szóval megküzdöttem én is, de csak sikerült.
Én konkrétan Bálits Évának köszönhetem, hogy ez sikerült.
Pár hónapos babát bili felé tartani, hogy oda pottyanjon a kaki??? Most már végképp biztos vagyok abban, hogy ez a nő egy idióta!
Ja, altatásd kérdezted még: nem emlékszem pontosan, de nem rögtön, pár hetes babáknál ajánlja, hanem később.
Rozi: jó, hogy írtad ezt az ütögetést, most már legalább értem. Elég marhaságnak tűnt, mert itthon senki sem ütögeti a gyerek hátát ösztönből, legfeljebb büfizetéskor. A suttogásban viszont tényleg van valami, anyukám pl. remekül el tudja altatni a fiamat (akkor is, ha a fiam szerint ő nem is álmos), hogy azt suttogja neki, ha kell ezersazer: csicsíja-babája... Szerintem írtó idegesítő szokás, de neki beválik. Én csiklandozni (értsd: simogatni) szoktam a hátát, nekem meg ez vált be.
Együttalvásban igazatok van, bár én nem emlékszem, hogy a Kisma emellett kampányolt volna. Ellenkezőleg, egy olyan cikkre emlékszem, ahol leírták az előnyeit, hátrányait. Inkább az olvasói levelekből emlékszem elrettentő dolgokra (nem tudom, a szerkesztősdég szűri a leveleket, hogy ilyenek jelenjenek meg, vagy az olvasóközönség eleve "lilább"), hogy milyen jó együttaludni, a gyerek azóta olyan mélyen alszik, hogy a szülei szeretkezéseire sem ébred fel. (Azután járhat majd felnőttként pszichoanalízisre, ahol megállapítják, hogy tudattalanul tanuja volt a szülei szexuális életének...)
De ezt -az olvasói levelek egyoldalúságát- tapasztaltam már más témákban is. Pl. hosszú sorok arról, milyen rossz tapasztalatai vannak az orvosokról, ápolókról, hogy nem segítettek szoptatni, direkt arra ösztönözték, tápszerezzen, de a másodiknál bezzeg küzdött, és meglett az eredménye! Vagy arról, hogy először megcsászározták, mert az a hülye orvos elhitette vele, hogy életveszélyben van (biztos különben, hogy az orvos idézte ezt elő), de másodszorra sikerült otthon/alternatív szülőszobában, volt mécses, indiai zene, masszírozás, és most így bezzeg, most nem lett depis, nem sírt, ezt a gyerekét egész másképp... stb. stb...
Kutyafülit! Egy igazi anyának tök mindegy, miképp születik, csak egészséges legyen, a többi csak porhintés!!
Az én gyerekeim szájából csak darabokban lehetne kirángatni a cicit, ezért meg sem próbálom! :DD
Nekünk általában elég egy cici, ha közben elvenném (ami nem lenne könnyű, lsd. fent), akkor tuti nem kapna a sűrűjéből. Szerintem ez nagy étkű babára és/vagy kevés tejű mamára érvényes, mármint a két cicis szoptatás.
Szobatisztaság: a még ülni sem tudó, pár hónapos babát is a bili/wc fölé kell tartani, hogy oda pottyanjon a pisi/kaki, hadd szokja a gyerek felkiáltással... Hááát...
Nem olvastál olyat, hogy valaki kiosztaná a tápszerezőket? Olvass bele néhány tápszeres fórumba, vagy kérdezz meg egy tápszerező anyát. Engem leginkább a virtuális világon kívül cseszegettek a szoptatás kérdésével.
És ez nem olyan, mint egy vizsga, itt ha mindent megtettél akkor is bántó. Főleg, mert akinek megy a szoptatás, az azt hiszi, hogy te nem tettél meg mindent, és azért nem megy.
Nyilván ,te egy emberi csődtömeg vagy és összes generáció-társad,sőt én is,meg az összes kortársam,hiszen anyáink nem hallottak még a suttogásról.:))))
Eddig csak degenerált emberek születtek-nőttek fel, de TH eljött közénk,mint a Messiás és innentől kezdve az az egész Boglyó egy merő öröm lesz.
Kanadában is támogatják az egyedülálló anyákat.Itt is vannak, akik kijátszák a rendszert.
Igen,visszamennek dolgozni ,csak a feltételek mások,hallom otthonmaradt barátnőimtől, hogy teljesen lehetetlen részmunkát, vagy távmunkát vállalni, itt a kisgyerekes anyák nagyon nagy része így van, kemény anti-diszkrininációs törvények vannak, amellett Magyarországon sokszor még két teljes fizetés sem elég arra, hogy háztartási alkalmazottad legyen, itt ez nem akkora nagy luxus.Pl,ha visszamegyek dolgoznia,akkor hozzánk is fog járni néni takarítani.
Nem akkora luxus étterembe menni, nagyon változatos és színes a mirelit és félkész kínálat.STB.Gyerekes barátnőim egészen érdekes munkaidő-beosztásban dolgoznak.
Szóval,mások a viszonyok.Mindenhova kocsival járunk.
Nem olvastam a konyvet, nem arrol irtam. Hanem a tizenx-edik kerdesre valaszoltam, ami kulon arrol szolt, mi nem tetszik a Kismamaban.
Meg lehet valaszolgatnek is neked ezekre ha nem ereznem hogy kiosztasz valami miatt amit nem mondtam, es ha nem azt latnam hogy igencsak viszalytszito hangulatban vagy. En meg nem.
Ezt modtam én is:))))))
Töbszázmillió gyereket hogy lehetne ugyanúgy nevelni?Hogy lehetne ugyanazt a szisztémát követni a L.A.-i óceánparti villában felnövekvő producer-gyerekre, meg a békásmegyeri lakótelepi gyerekre?
Dehogy.Két vérszerinti gyerekemet nem nevelhetem ugyanúgy.
Nem azt irtam hogy amerikaban "rohannak" vissza az anyukak. Ne kotekedj. De ugye valljuk be, teny hogy sokan visszamennek. Es nemcsak, mert ra vannak szorulva, hanem mert a nagy hazat, ket kocsit fenn kell tartani.
Kanadarol pedig: jok, jok a fizuk, de ne felejtsuk el azt sem hogy a allam tamogatja az egyedul allo szuloket. Igy aztan nagy divat pl a magyarok kozott is papiron elvalni, hogy megkapjak azt a havi osszeget, ami nem is kicsi, pl eleg a lakasok berlesere. Nem egy part hallottam mar dicsekedni vele, a szemelyes barati koromben is van nem is egy, akik elvaltak, vagy nem hazasodtak soha ossze, de azt hazudjak, hogy apuka elhagyta oket, hogy ezt megkapjak. Csak arra kell vigyazni, hogy le ne bukjanak, ha egy nagyon ritka ellenorzes becsuszik.