Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Suttogó - kritika
Létrehozva: 2008. augusztus 29. 13:18
Végre valaki le merte írni, hogy ez egy sz@r könyv!!!
http://www.nlcafe.hu/babazzunk/20080829/milye n_gyereknevelesi_konyvet_valasszak_-_a_suttogot_/
Emell ett a Kismama magazin múlthavi számában Ranschburg prof. is lehúzta.
Remélem sokan olvassák a kritikákat, és egyre kevesebben veszik meg!
Abban van az átváltoztatós rovat, vagy másik magazinban? Mind úgy kezdődik: Kiss Piroska 28 éves, első babáját várja. Igaz, hatalmas örömmel, de nagyon rosszul érzi magát a bőrében, mer' szarul néz ki.
A kislányom épp fogzik. Attól, h segített a suttogó az altatásban, attól még ilyenkor mi is magunk közé vesszük. Mi ugyan nem ösztönből nevelünk, de azért még mi is szeretjük a gyerekünket
Ja és ha problémamentes az éjszaka, akkor a saját ágyában alszik, ott is altatom el. Simogatás, egy-két ének és hajcsi
Olyan sokat írtok, hogy mire elolvasok egy adagot, már 2x annyi van újra...:)
Mork, az utolsó hsz-edhez csak annyit, hogy azért nem csak az elhatározáson múlik, hogy a babád nyugodt lesz-e vagy sem... én a terhességem első felét végigidegeskedtem a baba miatt, volt egy csomó probléma, a másodikat végigbőgtem és idegeskedtem a férjem betegsége miatt, a kisfiunk mégis nagyon aranyos, nyugodt baba. Most kezdődik nála a hisztikorszak, tanuljuk a leszerelést.
A Suttogót nem olvastam, a Kismamával viszont nekem is az a bajom, hogy mindenre a cici a megoldás. Szerintem egyáltalán nem jó az, ha a baba egyet nyikkan, és máris cicit dug az ember a szájába, ez lenne a baba igényeinek a figyelembevétele? Lehet, hogy nagyon félreértek valamit, de nekem mindig ez jön le a cikkekből, és szerintem másoknak is, mert nemegy ismerősömnél ezt jelenti az igény szerinti szoptatás. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy normális, ha az 1 éves gyerek az utcán rángatja le az anyja pólóját, mert szopni akar.
Nekünk egyébként mindig is a napirend jött be (valaki írta, hogy nem akarná, hogy minden napja egyforma legyen - a napirend nem is ezt jelenti egyébként). Ha valamiért hosszabb időre felborul a rend, akkor biztos, hogy a kisfiam egyből nyűgös lesz (pl. a nyaraláskor nagyon borult minden). Neki az vált be, ha 3 óránként eszik, este rituálé van lefekvés előtt, saját ágyában alszik, stb... ez persze nem azt jelenti, hogy csak ez a jó, mi is be szoktuk venni magunk közé, ha nem lehet megnyugtatni, neki is volt extra szopi, mert éhes volt... de őt az nyugtatja meg, ha úgymond kiszámítható a napja valamilyen szinten.
A hosszas szoptatasnak amugy valoban rengeteg elonye van, a kozelseg, gyerek vedettsege mellett az anyanak is csokkennek az eselyei a nogyogyaszati betegsegekre (pl. mellrak) a szoptatassal.
Viszont a cumirol is kideritettek tudosok, hogy jelentosen csokkenti a SIDS (bolcsohalal) veszelyet.
A lenyeg tenyleg az, amit Tjuca is irt: mindenki valassza ki a vermersekletenek, csaladja eletritmusanak megfelelot.
"Es meg lett az eredmenye. 2 es fel honapos, hasfajos, de vegig(!) alussza az ejszakat, ahogyan mi es elbambul magaban is, ha eppen nem erunk ra"
megbocsass, de kifejtened azt nekem, hogy ez neked miert szamit eredmenynek (azaz pozitivumnak, ha jol ertem)?
Ne haragudj, de nem értem mi a bajod.
Indítsak topikot arról, hogy milyen szar az xy szakácskönyv, és ezt végre megírta valaki, de jó?
És ettől nekem jobb lesz?
Nekem személy szerint tetszett a Suttogó, a nővéremnek kifejezetten bevált. És egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy azt sugallja, hogy a gyerek legyen észrevétlen. Aki ilyet ír, az nem értette meg, amit olvas.
És igen: mindenki mazsolázza ki belőle azt, amit jónak lát.
És igen: én is azt szeretném, ha az életem nem állna a szülés után totálisan a fejére, és nem szeretnék egy ágyban aludni az egyéves gyerekkel, és nem célom az se, hogy a hároméves gyerek mellett matracon aludjak minden második éjszaka, ha azt akarom, hogy ne legyen üvöltés.
Senki se állította, hogy a Suttogó a Biblia és mindenkinek aszerint kell nevelnie a gyerekét, ennek fényében tényleg nem értem, miért kell így fröcsögni.
Mi a baj a kismama magazinnal?
1. amikor én akisfiamat vártam akkor volt a nagy egészségügyi reform és a szülésezetek számát 41 %-kal csökkentették, annyi volt a bizonytalanság, hogy csak na. Ezzel összesen egy azaz egy számjában foglalkozott, akkor is csak megboldogult Horváth Ágnes"gondolatait" mutatta be. Alólam egy kórházat bezártak!
2. Háborítatlan szülést súlykolja, holott olyan volt a Szent Imre, amikor szültem, mint egy futószalag, mi este 11-kor már a vajudóban sem fértünk el ezért kaptunk külön szülőszobát, még szerencse és aztán amikor végeztünk, akkor sem a vajudóba vittek, hanem az ikea szobában, ahol ott vajudott egy másik kismama!!!
3.. azt súlykolja, hogy aki nem tud szoptatni, az egy nagy darab szar! Namost mork én gratulálok, hogy a 6 hetes gyerekeddel ilyen szuper az élet, de ugy még jöhetnek a fejlődési ugrások, stb. Remélem nem kiabáltál el semmit!!!
Igenis, én saját magámat paráztattam, hogy nem tudtam szoptatni, hogy 3 hetesden azt mondta a gyerekorvos, hogy éhezik a gyerekem, hogy senki sem segített, hogy mindenki mást mondott, nem mondom, hogy ebben a Suttogó segített, mert az sem!
A vegyes táplálásról semmi sincs a Kismamában, holott az én fiam elmúlt 13 hónapos és még midnig szopizik, pedig mint mondtam 3 hetes kora óta kap tápszert a mai napig!
3. múltkor beleolvastam a januári számban volt, azt a naptár miatt vettem meg, hogy W. Ungváry Renáta egy elkeseredett apukának akinek több, mint 2 éves gyerkee, még midnig a szülői ágyban alszik és éjszaka szopizik, szóval azt tanácsolta, hogy legyen türelemmel, majd ha a gyerek el akarja magát választani, akkor elválasztja, apa meg aludjon a vendégágyban továbbra is!
Annyira szélsőséges, hogy már csak na, ezen úgy felszívtam magam, hogy 2009 januárjában még a naptárért sem fogom megvenni a kismama magazint!!!
az en velemenyem: lopikulat.
Mi szigoruak vagyuink ilyen tekintetben, de igenis hagyjuk neha sirni, sot, a vedono is azt javasolta, hogy neha hagyjuk sirni. Es meg lett az eredmenye. 2 es fel honapos, hasfajos, de vegig(!) alussza az ejszakat, ahogyan mi es elbambul magaban is, ha eppen nem erunk ra. Attol fuggetlenul majdnem egesz nap jatszunk vele, mert audni nem hajlando, csak ejjel :-)
Baratnom is nemreg szult, felkapkodja a gyereket, eredmeny: nem alszik, a gyerek nem hajlando aludni, csak a kezeben.
Persze masnak mas jon be, nekunk igy sikerult.
Bizony. És szoptass minél tovább, mert az az jóóóóóóóóóóóóóóóóó! Én ezzel nem értek egyet, biztos egy gonosz dög vagyok.
Nincs azzal baj, ha egy gyerek hisztizik, nyafog, rossz evő, rossz alvó. Inkább azzal van baj, amikor ilyen-olyan jelszóval kioktatjuk egymást arról, hogy amit te csinálsz, az szar, de bezzeg én...
Mert ez nem Tracy Hogg-ról, meg Ranschburg Jenő bácsiról szól
.
De mért baj, az, ha sokan olvassák? Legföljebb utána azt mondják, nekem ez nem jön be. Ennyi.
Én nagyon sok könyvet elolvastam babaügyben, mert anyukám már nem él, és sok volt, amiből csak egy-két ötletet kaptam, tehát már megérte. Ilyen a Kismama is, Tracy Hogg könyve is, és még sok más.(Sőt, még Spock könyve is megvan, amiből anno én lettem gondozva, egy-két gondolatot még onnan is használhatónal találtam, pedig már igencsak ódivatú a gondolkodásmódja. :)
NAgyon sok kisbaba hasfájása visszavezethető az anyatejből magába szívott stressz-anyagokra. Stresszhormonok a külső elválasztású mirigyekből ürülnek, ilyen a könny, a nyál a verejték és az anyatej is.
ÉS ha elkezd sírni a gyerek az anya egyre jobban szorong, nő a kiválasztott stressz-anyag.
És nem, nem írtam, hogy ettől bárki rosszabb anya lenne, de hidd el, hogy nagyon sokat számít.
És igen, az ilyen szar szannylapok még a szülés előtt stresszelnek, hiszen már előtte mindenki azon izgul, hogy fájni fog-e a szülés, egészséges lesz-e a baba, lesz-e elég tej, és még hány ilyen nyitott kérdés van.
Ha ezeket kizárod az életedből, mert elhatározod, hogy nem lesz baj, akkor nincs stressz a szervezetben (ami egyszerű bio-kémia) Ja, és nem beszélek még a gondolat önmegvalósító, programozó erejéről.
Szóval egy nyugodt baba nem CSAK szerencse kérdése.
Én ezt nagyon sok embernek elmondtam a terhességem alatt, hogy figyeljék meg, hogy nekem nyugodt gyerekem lesz, mert egyszerűen eéhatároztam, és ráadásul szerencsére nem is vagyok egy para-anyu típus.
De ha szeretnéd azt hinni, hogy a nyugodt gyerekem csak mázli, ám legyen, attól még én jót alszom mellette :-)))
anyam, hogy mondhat valaki ilyet :O
bizti faj neki, h o is ketrecbn aludt muanyaggal a szajaban :D
Kismamaként én is beleestem abba a hibába, hogy minden hasznos infót be akartam gyűjteni terhességgel, szüléssel, babával kapcsolatban.
Könyvet nem igazán, de babás újságot sokat olvastam, és az interneten is sokat okosítottam magam.
Nem mondom, hogy mindez haszontalan volt, de az tény, hogy rengeteg stressztől megkíméltem volna magam, ha nem olvasok semmit, csak ösztönösen megélem a dolgokat.
Az újságokban mindig a rémséges (vagy nem az, de nekem annak tűnő) szüléstörténetek találtak meg, én meg nem tudtam megállni, hogy ne olvassam el. A neten pedig a mindenféle betegséggel, kompilkációval, fejlődési rendellenességgel őrítettem magam. Tudtam, hogy nem volna szabad ilyesmit olvasnom, de valahogy mindig belebotlottam, és sajnos el is olvastam!
Volt is eredménye, jól végigaggódtam az egész terhességemet.
Babanevelés témában már nem volt időm túl sokat művelődni, de utólag érzem, nem is baj! Voltak saját elveim, azokat többnyire tudtam is tartani. Amit meg nem, azt nem is bántam meg, hogy feladtam.
A Suttogót nem olvastam, de hallottam róla sokaktól, és elolvastam most itt ezt a cikket is róla.
Örülök, hogy nem került a kezembe annak idején, bár biztos vagyok benne, hogy nem tudott volna megfertőzni.
Én az az anya voltam, aki gyakran ölben ringatva altattam a babámat, vagy ha sírt, addig sétáltunk fel alá a szobában dúdorászva, míg meg nem nyugodott. Igen, néha piszok fárasztó volt, de egy pillanatra sem bántam meg, mert úgy éreztem, nekem most ez a dolgom, hogy odaadjam magam a kisbabámnak.
Ja, és aztán egy idő után egyszer csak a nagy ágyban aludt, és nagyon-nagyon jó volt/van így. Hamarosan költözünk, akkor fog saját gyerekágyat kapni, már előre kerülget a rossz érzés, milyen rossz lesz NEKEM nélküle aludni.
Természetes volt, hogy szoptatni fogom, pedig nehezen indult, és meg kellett vívnom egy kisebb csatát a gyerekorvosunkkal, aki pár hét után tápszert akart íratni, de én nem éreztem ennyire kritikusnak a helyzetet. Persze, ha azt látom, hogy éhezik, akkor biztos elgondolkodtam volna a tápszer kérdésen, de azért, mert nem hízta meg az utolsó grammra az előírtat, azért nem voltam hajlandó tápszert íratni. Végül 27 hónapig sikerült szoptatnom.
Azt viszont én is elismerem, hogy a halk, megnyugtató beszéddel nagyon sokat el lehet érni, és abban is egyet értek a könyv szerzőjével, hogy önálló gondolkodásra kell ösztönözni a gyereket, dönthessen olyan helyzetekben, amik életkorához, képességeihez mértek.
De az órához igazítás és egyéb idomítás-szerű dolgok tőlem nagyon távol állnak!
Mondjuk ebben nem hibaztatom a magazint, termesztes, hogy egyes temak ismetlodnek, hisz az olvasokozonseg is cserelodik, mivel a Kismama 0-3 eves gyerekek igenyeirol szol 80%-ban.
Amit en hianyolok, az a pro es kontra. Peldaul az altatasnal is leirhatna tobb anyuka a velemenyet, es utan irhatna a pszichologus, hogy ennek mi az elonye es hatranya.
De ok valoban csak egy modszert hangoztatnak: kapd fel, ha sir.
Első gyereknél mindent elolvastam, aggodtam stb..lett egy kiegyensúlyozott gyermekem nagyjából problémamentes...áhh megy ez nekem, jöhet is a következő (másfél év korkülönbség)..megszületett a második is....könyvet csak akkor vettem a kezembe, ha szembejött..teljes magabiztossággal vártam, szültem, hoztam haza...éés az én lányom olyan nyűgös baba volt, az első félévét végigsírta-nyöszörögte.....
Annyi mindenen múlhat milyen a csecsemő...legkevésbé azon szerintem, hogy olvas e a leendő anyuka szakkönyveket.
Jaj de jót írtál....