Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Aranyér műtét!
Létrehozva: 2008. október 15. 13:37
sziasztok!mi a teendő aranyér műtét után?
2napja kijött az aranyerem
még sose volt .babnyi nagyságú volt, menni,ülni alig tudtam tőle, barátom majdnem szörnyethalt, mikor meglátta.. mintha egy teljesen önálló babszem nött volna oda...
Patikus adott kencét, de azt mondta, hogy menjek el dokihoz.Kence(reparon) egy nap alatt nem hatott, felhívtam a Fehérvári uti rendelőt, azt mondták urulógiára legalább egy hetet várni kell, sebészetre holnapra adnak időpontot.Elis mentem, megmutattam dokinak.
-Jó, hát akkor ezt most megműtjük.
-??? köpni nyelni nem tudtam... hozta a kis pepecset, lekente, szuri bead, én szorongatom az ágyat...aztán matat matat,varr varr,én közben kiizzadok 10kilót...
-Végeztünk .Holnap jöjjön varratszedésre, zuhanyozzon, és ne lepődjön meg ha a 'dolognál' kijön egy gézdarab.
Viszont látásra.
-????
Én teljesen összezuhantam, 11percet töltöttem bent összesen...kb ugy viselkedett a doki,mintha egy szálkát húzott volna ki az újjamból.mintha ez annyira rutin dolog lenne...hogy megműti a fenekem...én meg csak feküdtem ott remegő lábakkal...
-felöltözhezt,fogassa oda a bugyival a gézdarabot. viszlát...
azért távozóban megkérdeztem ,mire figyeljek, fájhat-e, mivan most egyáltalán.
-állva fürödjön, fájni nem fog, kérjen időpont holnapra.viszlát.
ejj de sürgős..
szóval remegő lábakkal levánszorogtam a sorszámért.persze a nagy izgalomtól leesett a vércukrom ,majdnem elájultam.eljött értem a barátom,hazacsoszogtunk,most itt fekszek felpócolva, és nézek ki a fejemből.Ennyi lenne?miért rázott így le a doki?22éves vagyok,és sztem elég nyilvánvaló volt, hogy halálra voltam rémülve.
Azt mondta nem fog fájni...hát azért nekem fáj.a lépcsőn féloldalazva másztam fel, és a villamosról alig bírtam leszállni.ülni nem bírok,csak fekszem kipárnázva a derekam alatt..és fáj.pedig vettem be fájdalomcsillapítót.
Kérdéseim:
-normális hogy fáj?megnézni nem tudom, mésmostmár egyedül vagyok itthon...
-mit ehetek?szerencsére semmi szeleset nem ettem, tegnap még egy krumplistésztát összerántottam.szilván kívül mit lehet ennem, hogy ne legyen sok 'dolog' és laza legyen?
-nagyon gáz lesz a 'dolog'?
anyu azt mondja nem szabadott volna hagynom hgoy megműtsenek mert az egyik rokonunkat már 3Xműtötték ugyan ott aranyérrel,de még mindig küzd...de a doki csak tudja, nem?meghát annyira hirtelenjött..azt hittem ad1gyógyszert,vagy ilyesmi...
-mikor fogok tudni rendesen élni már? egyenlőre csak fekszek,és ez is fáj...
bocsi hogy hosszu lettem, de a doki lese toj...
Kedves Yeti!
Tudom, hogy már majdnem egy éve volt az ominózus műtéted, és remélem azóta el is felejtetted az egész bizarr élményt, csak szeretném megköszönni, hogy leírtad az élményeidet, mert én annyit nevettem az élménybeszámolódon, hogy potyogtam a könnyeim.
Ha a sors is úgy akarja, hétfőn műtenek, és igy már van egy kis remény, hogy ha Te is túlélted a lábadozást, és élsz még, akkor valószinű én is túl fogom élni.
Szép napot Neked :)
Szia TAKi. Mi lett veled aranyér műtét után ? Hasonló cipőben vagyok 3 napja kivágták a sebészeten .Ma bírtam először hozzányúlni és megnézni , valamivel jobb a helyzet de meg mindig kinnt van az aranyerem ... vissza megy ez magától ? Vagy nem sikerült tökéletesre a műtét ?
Szóval a harmadik rész. Ha olvasod akkor ne ezzel kezd, olvasd el az előző két részt is alább....
Nem tudom hogyan, de sikerült benyomni a kuplungot. Első sebesség után a másodikat kihagyva harmadikba váltottam és így mentem el hazáig. Hatalmas szerencsém volt, könnyen ki lehetett jutni a városból, zéró megállással hazajutottam. Az csak apróság volt, hogy ott ahol 70 és 90km/h-val lehetett haladni, ott maradt hármasban a kocsi.
Otthon lefeküdtem és lassan kiment a fájdalomcsillapító hatása. Nem tudtam megmozdulni, csak bután hason fekve nyöszörögtem. Mi lesz most, hogy megyek holnap dolgozni? Nos 3 napig nem is mentem. Enni nem mertem, mert ez biztosan előbb-utóbb kakiláshoz vezetne, amit meg ugye nem szabad.
Borzaszó volt, a műtét fájdalma fényévekkel elmaradt attól, amit megéltem. Úgy éreztem, hogy a lyukamban Eiffel torony van. Valahogy túléltem az első gézlap cseréig, és visszamentem az orvoshoz. Mert hogy ilyet is kellett.
A gátlásaimat már pár napja elveszítettem a rendelőbe, jött a kutyapóz... kukkolás... friss Eiffel torony vissza a se@@embe és mehettem haza. Jöjjek egy hét múlva és cserélgessem szükség esetén a kötést. Micsoda!!! Nekem kell ezt otthon bedugni???
Elkezdtem ismét dolgozni, próbáltam leplezni a csiga tempós közlekedést és kerültem minden széket a környéken. Cserélgettem a kötést, még 2x vissza kellett menni ellenőrzésre. Nem volt semmi probléma. Kopp-kopp...
Szóval nem volt semmi probléma egészen egy évig, amikor ismét véres lett a WC papír. Kerestem egy másik orvost, aki valamivel jobban állt a dologhoz, igaz jóval többet fizettem csak a vizsgálatért. Ezúttal nem kellett műtét, a kenőcsöket sem javasolta. Egyszerűen azt kell csinálni, hogy amikor csak eszembe jut, akkor meg kell mozgatni a záró izmokat. Ez is egyfajta edzés... csak senki ne lássa. Ezzel élek együtt kb. 3 éve, azóta se jött vissza. Ez egy olyan emlék, amit sokáig megőrzök... de a napi edzés egyébként sem hagyja elfelejtetni...
Következzen a második felvonás:
Ha a műtétet megelőzően elolvastam volna kiskicsicsiga hozzászólását (https://nlc.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=207901), akkor SOHA de SOHA nem mentem volna el ehhez az orvoshoz. Hogy miért, nézzük csak:
Szóval kimondat a boldogító igent és ismét kutyapózban találtam magam az asztalon. Bányászlámpa elő :) én még úgy sosem kezdtem el izzadni mint akkor. Mintha egy nyári napon felfutottam volna egy hegyre....
A műtét tényleg csak kellemetlen. De az érzéstelenítés. Nos tűvel több helyen beleszúrnak abba a részedbe amire a legkevésbé vágynál. Igen a se@@lyukadba. Leírhatatlan az érzés, feszít, ég... tényleg nem tudom megfogalmazni.
Szóval a műtét során nem fájt semmi, azt éreztem, hogy valami nagyon meleg izét nyomtak oda. Mint később kiderül leégették és égett bőrszag lett. Szóval ez nem a gumizós izé volt. Szétégette az orvos. Kb. 10 percig tartott az egész, ami azzal végződött, hogy a kiskicsicsiga által említett Iszlám nevű orvos egy kifli nagyságú gézkupacot nyomott a lyukamba és azt monda kész. Megpróbálták valahogy ragasztó szalaggal rögzíteni a dolgot, de annyira izzadtam, hogy nem tapadt a bőrömre. Végül mégis sikerült valahogy...
Ott álltam alul semmiben és próbáltam figyelni, hogy mit is mondanak. Egy-két mondat elég ütősnek hangzott... pl. pár napig nincs kaki... micsoda??? Mi lesz ha mégis kell.... válasz: vissza kell tartani. Hoppá! A másik pedig az, hogy menjek el a patikába vágott gézlapért és fájdalomcsillapítóért. Ezzel távoztam... Nos lépcsőn szeretek járni, de a másodikról képtelen voltam lejutni. Észrevettem, hogy tyúklépésben haladok. Vissza kellett mennem a lifthez.
Az intézményben volt patika, csiga tempóban eljutottam oda, megvettem amit kell. Kocsival mentem oda.... nos ez nagy hiba volt. Senki nem mondta, hogy nem szabad. Nos tényleg nem szabad! Az egy dolog, hogy ha 500 méterre parkolsz az kb. 20 perc tötyörgés lesz a járdán, de nem tudsz beszállni a kocsiba.
Egy 2x3 sávos úton, zebrán keresztül vezetett az út a kocsihoz. Egy lámpaváltás alatt a feléig jutottam a zebrának és közben ismét úgy megizzattam, mintha maratont futottam volna. Szóval a zebra közepén megvártam a második lámpaváltást.
A kocsinál azt tapasztaltam, hogy az ajtót ki tudom nyitni, de nem tudok beülni. Az, hogy a gerincem és a comb csontom kb. 90 fokos szöget zárjon be lehetetlen feladatot jelentett. Minden mozdíthatót összeszedtem, amit lehetett és rátettem az ülőlapra, hogy ne legyen annyira 90 fok az a 90 fok. Így meg a fejem nekiért a tetőkárpitnak, de végül valahogy sikerült bejutnom a kocsiba.
Indítás után jött a meglepetés, hogy a kuplungot nem tudom benyomni... kizártnak láttam, hogy ez sikerül.
A harmadik rész hamarosan....
Sziasztok
Tényleg sokáig gondolkoztam, hogy megosszam-e az aranyér műtét beszámolómat. Most megteszem: azért, hogy átadjam azt az élményt ami ezzel jár és azt, hogy lásd mit kell tenned a műtét után.
A kezdetek:
Zuhanyzásnál évekig éreztem egy enyhe viszkető érzést, igen ott ahol a tápanyag normális esetben távozik. Jó érzés volt a zuhanyzás minden eseten, bőrszárazságnak tudtam be a dolgot. Egy késő őszi napon összeraktam a nappali hideg kövén sokat ücsörögve valamilyen bútort. Ami nem esett túl jól a hátsó részemnek. Másnap jött a meglepetés, mert a WC papíron lett egy negyed körömnyi élénk piros vérfolt.
Nem tudtam hová tenni a dolgot, ezért zuhanyzásnál megpróbáltam kitapogatni, hogy mi is történt. Bizony találtam egy borsó nagyságú, tapintásra érzékeny területet a záróizomzat külső részén.... de legalábbis annak a környékén. Korábban azt sem tudtam, hogy mi van ott pontosan, ezért rákerestem a neten. És bumm... egyből előkerült mindenféle aranyérrel kapcsolatos cikk és hirdetés.
Na ez nem az a dolog, amivel az ember azonnal bevonja a környezetét. Elmentem a patikába és kicsit félve vettem egy kenőcsöt. Azt, hogy melyiket vettem lényegtelen, mert a következő hetekben mindenféle praktikát és kenőcsöt kipróbáltam, hasztalan. Ahogy teltek múltak a hetek a borsóból bab lett. Igazából nem nagyon fájt, kicsit viszketett és a WC papír minden alkalommal kicsit véres lett.
El kell menni orvoshoz, na de melyikhez. Ismét netezés következett. Itt azonban az a szerencsém volt, hogy nem szántam rá sok időt és egy óra alatt kiválasztottam a közelben lévő kerületi rendelőt (nyilván budapesti). Az állami rendszer lassúságát magán rendeléssel kompenzáltam. Korábban nem is tudtam arról, hogy állami intézményben egy orvos magánrendelést folytathat. Ez mindegy is, csak azért írom mert szinte másnapra kaptam időpontot.
Elmentem a rendelésre, sokan voltak a folyosón... amikor óra/percre elérkezett az időpont mindenkit megelőzve behívtak. Egy szemmel láthatóan külföldi orvos fogadott asszisztensével. A harmadik mondatom után egy asztalon találtam magam, letolt alsóval kutyapózban pucsítva. A vizsgálat inkább megalázó volt, mintsem fájdalmas. Szóval ettől senki nem parázzon. Az az élmény, hogy a lyukadba valaki gumikesztyűvel kotorászik bányász lámpával a fején, feledtet minden érzést. De tényleg!
Jött a gyors diagnózis, hogy aranyér. Az egy bab valójában kettő. No meg az, hogy azt bizony csak műtéttel lehet megoldani. Egyből mondta a doki, hogy itt és most megoldja, 40eFt. Nem vacakoltam, igent mondtam, ettől a pénztől nem dől össze a világ.
4000 karakteres élményem második fele hamarosan folytatódik.....
Szia tuja01, irhatnál, légy szíves, mi történt a további napokban. Én is hasonlóan szenvedek! 4 nappal műtét után... Nagyon köszönöm!
..
Szia! Azt szeretném kérdezni, hogy mi lett veled az aranyer mutet utan, az utana levo hetekben, honapokban? Javult a helyzet?
Sziasztok! 3 napja műtöttek aranyérrel, és meg volt ma az első kaki is. A baj az hogy ugyanúgy kifordult a végbelem ugyan ott mint a műtét előtt. Komolyan úgy érzem mintha nem műtöttek volna meg rendesen. És a duzzanatok mérete sem változott.
Sziasztok!
Én tegnap jártam ugyanígy... Engem már egyszer gyűrűztek, de kiújult. Mivel a gyűrűzés nem fájt, ezért nagy bátran elmentem megnézetni. Gondoltam kapok rá valamit (kenőcsőt vagy újra meggyűrűzik). A doki ránézett és mondta, hogy ezt ki kell vágni. Köpni-nyelni nem tudtam. És már nyomta be az injekciót, és kivágta. Ma nem mentem be dolgozni mert fáj, de holnap már muszáj lesz. Kicsit parázok, hogy fogok tudni végigülni 9 órát... Mennyi idő alatt múlik el a fájdalom? Meddig kell vigyázni? Ráadásul 3 hét múlva megyünk Ausztriába túrázni. Azt sem tom h szabad-e ilyet csinálnom. Akinek már volt ilyen, kérem írja meg, hogy mennyi idő múlva múlt el.
azóta már minden rendbejött,aranyérnek se híre-se hamva, és mrá csak egy kis "farkinca" emlékeztet a dolgokra.
de azt az egy hetet az ellenségemnek se kívánnám-esetleg a dokinak,csak hogy legközelebb a dolgok tudatában osztogassa a tanácsait...