Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyébként ez a szex dolog... valóban érdekes :)
Nekünk az első babánál (akkor még a Keresztapám, Ő nőgyógyi) óva intett minket, hogy a félidőn túl bármit is csináljunk!!! Mondjuk én már akkor is olvastam "szakirodalmat" és általában is mindent elosztottam kettővel, amit mondtak... szóval nem tartottuk be. Viszont arra jó volt az intelem, hogy lelkiismeretfurdalásom-sunk legyen. Végül is 11 nap túlhordás lett :) A másodiknál, meg a harmadiknál már tudtam, hogy nem tehetek rosszat a gyereknek azzal, ha nekem jó... úgyhogy bátrabbak voltunk. A második is 9 nappal ráhúzott :) A kicsi meg mondjuk más okokból is, de 19 napot. A végén a Szt Imrében egy fiatal dokinéni volt az utolső előtti este az ügyeletes. (akkor már befektettek más okos dokibácsik) kérdeztem, hogy nem volna-e valami, amivel megelőzhetnénk a beindítást, amivel másnap reggelre fenyegettek, akkor javasolta, hogy húzzunk haza rosszalkodni :)
Új idők, új szelek... :)
Bereske, köszi, de ez már nekem túl sok lehetőség, és anyagilag sem biztos, hogy beleférne.
és úgy tudom, épp most tiltották le a szülésznőválasztást
ami teljesen rendben lenne, ha, mint Ágiéknál, ugyanazt várhatná el az ember mindegyik bábától, de nem így van... ugyanez orvosválasztásra is, főleg nekem :(
Zeldácska, igen, ezt már olvastam, annyira emberi ez is, mint minden Áginál.
azt viszont eddig kihagytam, hogy másodszor bizonytalanabb az ember...
Dodica, írtam privit!
Köszi, köszi, köszi!!! Tényleg jó volt olvasbi! :)
Kisb!
Gratulálok a kicsi tündérhez!!!!! Nagyon aranyos!!!!
Sajnálom, amit a kórházban át kellett élnetek, rémes. Nem is értem....
Eccsi!
Németh Mónit személyesen is ismerem (olyannyira, hogy az utolsó babánknál őt vártuk, csak akkor épp beteg volt, így Doula jött helyette - szerencsére!;) ), jó szívvel merem ajánlani, fantasztikus!!
Azt mondjuk nem tudtam róla, hogy nem csak Ágiékkal dolgozik...
http://origo.hu/noilapozo/szuloknek/20011017szules.html
Aranyos a végén Ági. Jó olvasni tőle.
Ó, köszi
Képzeljétek, tegnap előtt még csak meg-megállt pár pillanatra, tegnap meg gyönyörűen elindult!!! Úgyhogy mi is kaptunk Tőle szülinapi ajándékot
A Vaterán, meg Teszen vettemneki egy csomó Primot, meg hozzá egy olyan kis Lego kocsit, amin menet közben kapaszkodhat, és úgy fut mellette, mint a szélvélsz
Most vettem észre, hogy a jepy által javasolt Firefox még a vigyorikat is támogatja... Szóval végre én is tudom használni ezt a funkciót!!!
Tetszik 
Tudom, hülye vagyok... 
Nem, ctg a szülőszobákban is van!!! Tehát a szülés alatt tudják ott csinálni, mert azok komolyabb gépek is. Meg nekem az oxi próbát (a baba állapota miatt ugye a hoszzú túlhordás) az egyik szülőszobain csinálták!
A Mávban én 11 éve, és 6 éve szültem. Most nem tudom mi van, éredmes lenne elmenni, és megnézni! A kedvenc szülésznőm sajnos már nem dolgozik ott, mert ugye a Szabolccsal, meg a Honvéddal lett összevonva, és az új vezetés elég szépen kigyomlálta a "szabad szellemű" szülésznőket... Azok maradtak, akik "engedelmeskednek" az újfajta szemléletnek...
Igen, a mávban is "közös vajúdó" volt, de az inkább egy "társalgónak" lehet nevezni. Sok fotellel, bazi nagy, levegős hely, kb. 50 nm volt. Senki nem zavart senkit, még, ha sokan voltak, akkor sem! A Szt imrés az ágyakból áll, tulajdonképp egy 5 ágyas kórházi szoba.Hely sincs sétálgatásra, míg a Mávosban egy recepcióspult után ez következett, és egyértelműen elvált a kórház egyéb részeitől. A SZt Imrés meg egy zsufi kis izé, a szülőszoba előtti folyosórész is egy kis levegőtlen luk... Volt olyan, hogy az anyuka, csak, hogy a párjával együtt lehessen, ott vajúdott, már majdnem elájult a melegben... Tele volt zsúfolva várakozókkal (mármint olyan hozzátartozókkal, akiknek valakilyük szült épp), és a szegény anyuka kb. negyed négyzetméten az apuka nyakába kapaszkodva pihegett a fájások között, mert nem ítélték még olyan fázisnak a folyamatot, hogy bevigyék egy szülőszobába... Én meg kinyitottam a gyerekágyas rész folyosójának ajtaját, hogy megmozduljon kicsit a levegő, erre kirobbant a szülőszoba folyosójáról egy vérmes nőci, hogy mit képzelünk, a folyosón a pendelyben csoszogó anyukákat zavarja, hogy őket bámulják... Nem bámulta őket senki, sőt, viszont szegény anyuka, meg a többiek is majd elájultak a 40 fokban oxigén nélkül...
Ez a Mávban a nagyobb, elkülönülő tér miatt elő sem fordulhatott. Mondom, most nem tudom, mert ugya nem voltam az átépítés óta. Előbb nézd meg! Én is szívesebben szültem volna ott... De fűzöm Apát :) Pár év múlva... talán :)
Ja, az én szülésznőm a Nyírőbe szokott menni a kismamáival, de az fizetős lett. Viszont azt mondták, többen is,hogy szálloda színvonal!!! És mivel egyértelműen fizetős, a dokik is sokkal jobban "idomulnak" a kismamák kívánságaihoz :) Ha érdekel a szülésznő száma, szívesen megadom!!! Egy nagyon nyitott, (kb. 45-50 lehet), szabadszellemű, kb olyan, mint én :)
Persze, de nem ez a cél én úgy látom, hogy értsük, hogy mi történik. Hanem sok esetben pont az ellenkezője. Ha kérdezünk sokszor egy lemondó kézlegyintés, kiröhögés, vagy lekezelő arrogancia a válasz. 2-3 éve vagyok tag két egészségügyi könyvtárban is, az egyik a SOTE központi a másik ennek az egészségügyi kara. Dühítő amikor a saját könyveikben mást olvasol, mint ami a gyakorlat. Kevés olyan orvost találtam akitől az ember korrekt válaszokat kap. A jelenlegi legalább ilyen. Úgy látom az esetek többségében igyekszik a józan eszére hallgatni, illetve mivel Angliában is dolgozott és tanult, ott több mindennel foglalkoztak, így nincs annyira tele az olyanokkal, mint a magyar terhesgondozás, hogy "biztos ami biztos, inkább ne". Logikus választ a miértre persze még ők sem tudnak adni.
Jó példa a terhesség végén a szex. Itt az utolsó 4-6 hétre gondolok. Vágyaim változatlanok és rákérdeztem a saját dokinál, hogy ő hogy gondolja, mert itthon azt mondják, hogy "biztos ami biztos, inkább már ne..." Angliában pedig az ezzel foglalkozó tanulmány azt mondja, hogy heti 2-3 alkalommal bizonyítottan nem káros (gondolom, hogy az egészséges várandósságnál). Azt mondta, hogy ha nekem jól esik akkor ne aggódjak és nyugodt lélekkel. Mondanom sem kell, valószínűleg az ondóban lévő prosztaglandinnak sokat köszönhetünk. Ha ez tablettával, zselével történik, mindig azt hallottam/olvastam, hogy majd meggebedtek a fájdalomtól. Ezzel együtt én tök jól éreztem magam, természetesen az orgazmust követő összehúzódások nem feltétlen kellemesek, de legalább kaptam mellé valami igazán pozitívat is ami meg bőven kárpótolt, azért a fél-1 óráért amíg húzódoztam. A dokim is azt mondta, hogy esetleg a fájástevékenység fokozódása lehet az egyetlen szövődmény, ami hosszabb távon inkább jó, semmint káros lenne. Kisebb magzat (amit könnyebb megszülni) és strammabb méhlepény, de még ez sem biztos, hogy ez bármit változtat a szülés időpontján. Akkor meg hova görcsöljek? Miért vonnám meg magamtól azt amit kívánok? Még most sem tanácsolt el, pedig már nyílok és direkt rákérdeztem.
A kórházakból/orvosokból nekem is elegem van, most írt a Hugom, hogy ismét lenn vannak Szabolcsban, merthogy a nagyit a kórházból hazavitték, miután a legidősebb fiát félrevonta az orvos, hogy hetek vannak hátra. Ez még egy dolog is, ha tényleg nem tudnak vele már mit kezdeni, talán jobb is így. De az, hogy a mentősök hazaviszik, a kapuban egy eszméletlen idős nőt a fia kezébe nyomnak, odabbasszák mellé a táskáját ez már kicsit sok. A zárójelentésen egyetlen rákellenes gyógyszer sincs, csupán fájdalomcsillapítók, pedig jó ideje kezelik, mondván méhnyakrákos. A Hugomék lementek és mivel a párja munkakapcsolatban van több kórházzal, mentőszolgálattal, ezért elintézték, hogy átkerüljön a nyíregyházi kh-ból Debrecenbe. A zárójelentéssel törölhetik a seggüket, és megkérték a debrecenieket, hogy csináljanak minden vizsgálatot újból végig, mert egyetlen szavában sem tudnak megbízni a kórházi zárójelentésnek. Ezek után csoda???? Az, hogy a saját meddőségemmel is elszívtam pár évet és én mondtam meg a hülye laikus, hogy hogyan kezeljenek, arról már nem is beszélek. Pedig még csak nem is egy ultraritka problémáról van szó, csak nem az 1935-ös (!!!) kritériumokat kellene tanítani... Na eldugulok, nem szófosok tovább.
Eddig csak sunyiban olvagattalak titeket. Szerttem voln egy objektív képet kapni mind a kórházi, mind az otthoni szülésről. Sok kórházi ajánlót olvastam-bababarát-, aztán kiderült h. ez nem egészen így van. Véleményem szeint a vajúdó nő számára a legnagyobb segítség ha van mellette valaki, aki fogja a kezét és akire támaszkodhat. És ezt veszi el a nagyon baba-mama barát kórház???? Így könnyitik a szülést?
Nem, nem vagyok máshol, az már túl sok idő lenne... :) Így is a nyakamon lógnak, mikor netezek.
Bemásolhatod, ha akarod. De összeségében nem volt rossz élmény a szülés, sőőőőt!!! Mivel 3 óra volt :) Csak a Máv-os szülésekhez képest más volt. Ott megvolt a "jól bejáratott" szülésznőnk, aki ott önálló volt, a doki nem is piszkálta, szívesen eljött volna ide is, sőt, el is jött egy beszélgetésre velünk, de nagyon nem nézték jó szemmel, így nem akartuk kellemetlen helyzetbe hozni... Csak, mivel én elég pozitív vagyok, mindenből a jót szoktam kihozni. Ha elolvasod az akkori friss írásomat, abból pozitív az élmény. Ez most itt, csak az előző negatív történetre a rosszab rész volt... :) De mondom mégegyszer, mint élmény, jó! Csak részleteiben vizsgálva van benne kevésbé jó is. De tényleg, lehet a kórházbezárások miatti "nagyüzemre" fogni, kevesebb idő, empátia jutott akkor és ott.
Meg a másik, ami még fontos: mindenki más. Másképp éli meg a dolgokat, mások az "elvárásai", ezért lehet más a véleménye is.
azt ugye te sem gondolod, hogy 15 év alatt nem változik semmi?? egy kilencvenes évek elejéről származó történetnek semmilyen információtartalma nincsen egy egy évvel ezelőttihez képest...
Bereske, köszi. hogy leírtad! kb minden benne is volt, amire kíváncsi voltam.
a kicsit elvitték az orvosi vizsgálatok idejére, ezért kellett utánamenni? ez nekem nagyon furcsa. a mávban legalább csak fürdetésre adtam le Lindát, amúgy mindent a szobában csináltak vagy mentünk vele, ez egyértelmű volt.
ezek szerint ha csak a vajúdóban van ctg, akkor hosszú órákig akár nem is láthatod a férjed?? és ha valakinek valami miatt végig ctg-re kötve kell lennie?
uhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.
igaz, hogy elsősorban szülésznői és dúlai támogatásra számítok, de nehogymár ne lehessen ott a férjem, ha szeretne vagy én szeretném...
ez a közös vajúdó elég idióta ötlet. a mávban is volt egy olyan helység, amit így neveztek, de csak fotelekkel és bordásfallal, nagy hellyel sétálgatni. ketten vajúdtunk akkor, és nem hiszem, hogy bárki zavart volna bárkit. még a végén nosztalgiázok???
bárcsak villámszülésem lenne és be se érnénk... most ezt mantrázom :)
Hááát, már nekünk is megmondták, hogy a "végig", az már az a része a vajúdásnak, amikor már "tuti" a szülés. Mert mondjuk egy első szülésnél akár egy nap is lehet a vajúdás... Addig meg egy szülőszobában a csúcsforgalomban megszül pár anyuka... Vagyis tulképpen nem lehet bent végig az apa. Mondom, mi kb. 6 hétig jártunk be (az elején hetente, aztán megkértek, mivel nem volt fogadott doki, hogy sűrűbben menjünk, mert ha itt akarunk szülni, akkor "kell lennem előzménynek", aztán meg a túlhordásban először kétnaponta, majd minden nap. Sőt, a végén reggel, és este is!!! Aztán az utolsó 2 napot bent is kellet töltenem... Ezért átlagoltam a bejárásokat :) Szóval volt alkalmunk várni pár órát a szülőszoba előtti folyosón, és eltöltöttem ctg-re kötve pár órát a vajúdóban is. Ugye ott anyukák vajúdnak, vagyis nincs bent az apuka... Tehát nem lehet bent végig... Még a folyosóra sem jöhet be sétálgatni az apuka, mármint a szülőszoba folyosóra... A kórház egyéb folyosóin lehet sétálgatni. Ez tavaly július elejétől augusztus 17-ig terjedő időszak, gondolom máskor sincs másképp. Amikor a cuccot behozza, addig bejöhet, aztán pironkodva kisomfordál... Hány ilyen apukát láttam... Pedig szerintem (legalábbis én olyankor nem a más férjével voltam elfoglalva).
Mondjuk az első kettő még a BABABARÁT MÁV-ban született, és a harmadik is ott szeretett volna... csak azért kerültünk máshova, mert 37 hetesen bezárták többek között a Máv Kórházat is... És olyan csúcsforgalom lett a megmaradt kórházakban, hogy volt, hogy a sima osztályon voltak a megszült anyukák... Többek közt a SZt Imrében is, nem is egyszer... úgyhogy ott is csorbult a régi szemlélet, meg a lehetőségek szabtak határt az igényeknek!
Érdekes, amit írsz... A Szent Imrében már ezelőtt 15 évvel is bent lehetett apuka a vajúdás alatt. Végig. Először a folyosón sétálgattunk, aztán meg a szülőszobán voltunk.
Ha meg a közös vajúdóba tennének, na ott engem ne lesegessen a másik kismama párja!
Jogos a két pont, hogy ODA ne engedjenek hímneműt!
Zeldácska, ez nagyon izgalmas!
Tök jó, hogy érik a méhszáj, kemény méhszájra vajúdni nagyon "rosszul" fáj.
Az jutott eszembe erről a hszodról, hogy milyen vacak, hogy ennyire a "számok" bűvületében éjlük a vajúdást és a szülést.
Én úgy érzem, hogy sokkal többet, közelebbről értenék a kismamák azt, hogy mi történik velük, ha az orvosi terminológia (centik, percek...) helyett a bábai szóhasználat terjedne el. A méhszáj "score" (3000-2200-stb.) változás ahelyett azt mondanák az anyukáknak, hogy érik, puhul, elsimulóban van a méhszájuk.
A vajúdás szakaszait meg nem az "x/y ujjnyi" írná le, hanem amit érzünk közben: eleinte a "szociális szak", amikor a fájásokra figyel az ember, túléli, aztán "éli" tovább az életet. Aztán átmegy az "intenzív" vagy "átmeneti szak"-ba, amikor a másra már nincs energia, csak a fájásokba beleélni magunkat, és a szünetekben már csak ájultan pihenni akar az ember. Aztán meg amikor már nyomni kell, a kitolás, amikor érzed a csonjtaidban az utat, amit a babának be kell járni...
Ezt sose felejtem el, múltkor, nevetnem kellett, annyira hihetetlen hülyeségnek tűnt, ki találhatott ki ilyen ostobaságot, hogy ott átbújik egy gyerek
Bereske, Te vagy a mamamin? Ha nem, bemásolhatom oda az Imrés élményeidről szóló hszodat?
Engem annyira elkeserít ez a reménytelen tahóság, ami a kórházi történetekből árad. Talán nem is kéne több ilyet olvasnom, már egész "enyhén" gondoltam a kh-i szülésre, most meg itt van Kisb meg a Te sztoritok...
De erre azt mondaná a magamfajta, hogy oké, írjanak be pár dolgot és két nap tartózkodás helyett írjanak be hármat. Én megértem, hogy szar a helyzet és az OEP meg szarf**ú (bocs). De úgysem ellenőriznek minden kórházat és kismamát ellenőriznek?? Na ne má...
Egyébként a 40. hétig nem hetente hívják be a mamikat? Ez fura.
Ja, jut eszembe...én is el szerettem volna jönni, de legalább 2 nap után. Mivel próbáltam elintézni a dolgot, finoman közölték, hogy mivel nem volt fogadott orvosom, és ugye csak úgy beestünk ide, legalább ne szúrjak ki a kórházzal... Ugyanis a TB csak legalább 3 napos benttartózkodás után fizet, különben valami aprópénzzel szúrja ki a kórház szemét... jó? Úgyhogy szerintem nem véletlenül van annyi beavatkozás, meg "probléma" a gyerekekkel, és anyukákkal... Kell a lóvé a zsebbe is, meg a kórháznak is...
:)
A Szt Imrére vagy kíváncsi? Háááát, mivel a 37. héttől kb 3 naponta, a kiírás után meg szinte naponta jártunk be a szülőszobára... elég nagy tapasztalattal rendelkezem emberi téren arrafelé... Sajnos neveket nem tudok, mert orvosi körökben nem divat bemutatkozni, az aláírások meg ugye nem olvashatóak... Szóval: elég sok embernek vázoltam a szüléssel-megszületéssel kapcsolatos elképzeléseimet. Egyetlen doki volt, aki nem akadt ki, sőt megemlítette, hogy a felesége a Szabolcsos dokijához ragaszkodik, és ő nem ért vele egyet, ez egy kb. 30-as, copfos pasi volt. Úgy 185 cm magas, barna hajú. Az ő nevét sem tudom, pedig még talán mondta is, de passz. A szülésznők (úgy, hogy nem fogadtam egyiket sem) nem túl közvetlenek. Mindegyik rohant, a ctg-t feltették, és kész. A végén többször volt, hogy bőgtem a ctg alatt, mert ugye fenyegettek a beindítással, a kicsi meg (éreztem) tök jól volt, és nem akartam, hogy piszkálják. Nem nagyon foglalkoztak a lekivilágommal. Meg volt az oxitocin próba, akkor sem engedték be Apát, pedig az egy szülőszobai ctg-n volt, oda simán beengedhették volna. Ott nem zavart volna senkit.
Vajúdást sokat láttam, elég durva, hogy az apuka csak a végén lehet a vajúdóval, pedig ugye fontos lenne... Csomószor én vittem a híreket ki-be... Vagy lehet a kórház folyosóin sétálgatni... Mert egy közös (5 ágyas) "vajúdó" van, oda apuka be nem teheti a lábát... Szülőszobára csak akkor kerülhet az ember, ha már komolyan közel van a dolog, vagy, ha csak kevesen vannak, és a fogadott szülésznő szerez egyet... A ctg is csak a vajúdóban van, ugye apuka nélkül...Pedig nekem az első kettőnél bent volt, és ugye fél órákat nélküle, nekem személy szerint nagyon rossz volt... :(
A szülésnél szerencsénk volt, (ugyan 19!!! nap túlhordás volt, mert július 25-re voltunk kiírva, és augusztus 13-án lett meg a kicsi :) szóval úgy indultunk, hogy megrepedt a burok, így szerncsére rögtön bejöhetett Apa. A szülésznő elég normális volt, bár volt egy beszólása, ami,ha nem vagyok ennyire ott fejben, akár ki is zökkenthetett volna... Ina May könyvében volt egy történet,amiben az anyuka mondogatja, hogy "hatalmas leszek, hatalmas leszek", hát én is ezt mormoltam magamban, mert gyorsan szerettem volna szülni. És ugye amikor már eléggé fáj, akkor hangosan is"kijött", és megkérdezte, hogy ugye most azért nem gondolom,hogy egy szüléstől tényleg olyan nagy leszek?... Én meg rávágtam, hogy a tágulásra gondolok, és folytattam tovább! Mondjuk 3 óra alatt meg is volt a kis szalutáló :) Orvosnak egy idősebb (45-50 körüli) nő volt, elég kedves volt, szerencsére békén hagyott, lehet, hogy nem is volt ideje belenyúlni az eseménykebe... :)
Csecsemősökről: aki a szülésnél bentvolt, az egy tünemény! Annyira kedvesen nyúlt a kicsihez, és velem is normális volt. A többiek elég hülyének néztek engem a hozzáállásom miatt. Én egy percre sem adtam ki a kicsit a kezemből... ez sokaknak nem tetszett... Volt egy gyerekorvos, aki szinte kinézett az újszülöttes részről, mert be mertem menni, és ott akartam lenni a kicsi mellett, amikor szurkálták, és fogni akartam a kis kezét. Szinte elzavart, én meg mondtam, hogy engem nem érdekel, akkor is maradok! Akkor pont az a csecsmős volt ott, és a védelmébe vett, hogy az én gyerekem egy percet sem töltött még nélkülem, és hadd maradjak... Kíváncsi lennék, ez miért olyan tragédia, ha az anyuka ott van? Talán esetleg kérdez, vagy válaszolni is kell? Nekem is "besárgult" Barnus, szerencsére van mobil kék fény, így ezzel együtt is mellettem lehetett! Ez volt a legjobb. Meg, hogy van egyágyas szoba, és ott nyugton lehetsz :) És tisztaság van! Meg két szobára van egy fürdő, az egyágyashoz pedig saját!
Röviden ennyi :)
Kérdezz még, ha kihagytam valamit.... :)
Szia!
GRATULA! Gyönyörű a kicsi!
Az enyém is szalutálva jött :) MA EGY ÉVES.... Hogy elrohant az idő. Nekem szerencsém volt, mivel a harmadik, már bejáratott úton jött, nem volt vágás-varrás!
Ez a kórházi dolog egy horror!!!! Nem is kellett volna szegény gyereknek gyógyszert kapni... csak a kórháznak fontos, hogy ellátást produkáljon, különben mi lenne velük, ha kiderül, ogy semmi szükség rájuk... :(
Olvasom, hátha kiírod a nevüket, megérdemelnék!! Csak az a baj, hogy a nők többsége nem is tudja, hogy "megerőszakolják"...
Ecccsi, már túl tettem magam. Nem cipelhetem magammal örök életen át ezeket. Janka és az ő születése kárpótolt bennünket.
(Sejtettem, hogy nem engem kérdeztél, de gondoltam, írok. :-) )
óóóóó Breeze----
hát erre nem is tudok mit mondani. annyi embertelenség van....
nem is tőled akartam kérdezni, hanem Bereskétől, mert ő szült a szent imrében.
örülök, hogy leírtad te is!!
kicsit szétszórt vagyok
Te kinél szültél? - ezt tőlem kérded Ecccsi?
Mindegy, válaszolok. :-)
Én egy - azóta már bezárt - szülőotthonban szültem Bencust.
Érdekes módon az aminószkópiás vizsgálat után megindult a szülés, oxitocint adtak, majd burkot repesztettek, hasba könyököltek, gátat vágtak. Mindez du fél 4-től este fél 8-ig. Tehát elvileg nem volt hosszú. (Janka is 4 óra alatt érkezett - csak teljesen másképp.) Aztán egy percre megkaptam a fiamat, majd legközelebb másnap reggel 9 körül láttam. Ugyanis a 6 órási szopira nem hozták ki, mondták, hogy majd beszélni akar velem a doktor úr. Gondolhatjátok, hogy megijedtem. Akkor mondták meg, hogy lágyszájpad hasadékkal született. Mikor kihozták, mondták, hogy ne is tegyem mellre, úgysem tud szopni. Én meg 24 évesen abszolú tudatlanul, jó kislányként szót fogadtam.
Ma már tudom, hogy a farkastorkú gyerekek is tudnak szopizni. Ágiéknál tudtam meg.
Aztán míg ott voltunk, avatták várossá a települést. Szabadszállás. Este hatalmas buli, tűzijáték stb. Nem volt sok gyerek, talán 3 vagy 4. Hallottam, hogy mennyire sír az én drágám, kértem, hozzák ki, hogy megvigasztaljam. Nem törődtek velem, a tűzijátékot nézték. Én meg annyira bátortalan voltam. :-((((
Röviden ennyi.
Janka történetét meg ismered. :-))